Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-05 / 18. szám
■HB / 1 ■OHBR RMPHW’ 2 raóh között. Mózes, aki anyjától hallotta meg a Nílusból való kiszabadulásának történetét, hitte, hogy az Ur azért szabadította meg, hogy népének szabaditója legyen. A munkába azonban hamarabb hozzá kezdett, mint kellett volna s nem is helyes utón fogott a nagy célhoz. Egyszer, mikor látta, hogy egy egyiptomi, mint kínoz egy zsidót, az egyiptomit megölte s elrejtette a homokban. Másnap két zsidót látott verekedni s mikor ezek között békeséget akart csinálni, az egyik szemére vetette gyilkosságát. Ekkor tudta megMózes, hogy helytelenül cselekedett s a nagy célt igy nem érheti el. A legtisztább érzelemmel cselekedett, de helytelen dolgot hajtott végre. Ma is sokan vannak az emberek között ilyenek. Pedig, ha valaki helyes indokból cselekszik is rosszat, ez megakadályozza abban, hogy valóban jól cselekedh essék. Mózes ezután az eset után elhagyta Egyiptomot. Nem azért ment el a midianiták földjére, mert félt a király boszujától, hanem azért, mert belátta azt, hogy még nincs eléggé elkészülve nagy feladatára. Még mindig önző. Tervei vannak, amelyeket a saját bölcsesége szerint hajt végre. Mózesnek önmagától kell megszabadulni, hogy teljesen az Űré lehessen. A pusztába megy, hogy jobban elkészüljön. Úgy olvasom a sorok között, hogy a Mózes családi élete nem volt boldog. A felesége pogány volt. Egyiptomi utján betegségbe esik, mert gyermekeit nem nevelte vallásosan. Még csak körülmetélve se voltak. Miután ö maga nagyon gyönge volt, feleségének kellett ezt a szertartást végrehajtani, aki e szavakkal dobta a kést elébe: „minő vérengző férj vagy te“. (Jgy látszik, hogy a feleség ekkor elfordult tőle s elhagyta öt. Legalább semmit se hallunk róla mindaddig, amig Atyjával el nem megy Mózes elé akkor, amikor az már Kanaán felé vezeti népét. Fel van jegyezve, hogy Mózes megcsókolta apósát s de nincs felemlítve, hogy feleségét is megcsókolta. Ez pedig figyelemre méltó. Mózes az egyiptomi utón már kész volt arra, hogy Isten akaratának teljesen engedelmeskedjék. Jehovah szól hozzá a csipkebokornak lángjában s kimutatja neki élete nagy célját. Az akaratos. Mózesből semmi sem marad meg. Szerény s alázatos s kész arra, hogy halálig engedelmes legyen a Jehova parancsolata iránt. így győzi meg Mózes ön magát. . . s a győzelmek között ez a legnagyobb. Szerencsés, aki ezen a harcon át ment s a csatában győztes ö maradt. A második harc, amely ebben a könyvben fel van jegyezve az igaz Isten és Egyiptom hamis istenei között vivatik. Jehova a szavakban fejezi ki akaratát: „Egyiptomnak istenei ellen végrehajtom Ítéletemet! En vagyok az Ur! Mindaz a tizenegy csuda, amelyet Mózes és Áron végrehajtottak egy-egy hamis istennek a veresége volt. Az igaz Isten nem kedvelhette s nem kedveli ma sem a bálványimádókat. A keresztyénség nem fér össze a pogánysággal. Az egyesülésre nincs alap s ez a harc folyni fog mindaddig,, a mig az emberek bálvány isteneket emelnek magoknak és ezeknek oltárt építenek. A harmadik harcz Mózes és Faraó között foly. Farao Mózessel vitatkozott, az Isten célja miatt. Előbb azt mondá. Imádják az Istenüket Egyiptom földjén, majd a férfiakat el akarta bocsátani s a nőket s gyermekeket visszatartani, végül csak barmaikat akarta. De Mózes erős volt. Ez a harc foly ma is. A Sátán, a kit hatalmasabb, mint Farró, azt mondja: Imádd az Istent, élj a világnak. Ha vissza utasítod, igy szól: Imádd az Istent, csak gyermekeidet hadd felnőni Egyiptomban, hadd örüljenek az életnek a mig fiatalok. Ha itt csalódik, azt mondja: Imádd az Istent, de mi szükség arra, hogy barmaid is neki add. Es óh mennyin vannak, kik elbuknak a kísértő előtt. Imádják Istent, de érte áldozatot hozni már nem tudnak. Istennek választott népe azonban nem e harcok folytán szabadult meg Egyiptomból. Az áldozati bárány vére volt az ami őket szabaddá tette. így a bűnből mi. sem a saját érőnk által szabadulunk meg, hanem Jézusnak, ama szenvedő Báránynak a vére által. A bárány vére, ami szabaditónk s csak akkor szabadulunk meg a bűnnek egyiptomi rabságából, ha szivünk ajtaja a Ö vérével van meghintve, ami erős hitünk által. Az egész könyv erre tanít: ha életünket az Isten akaratának rendeljük alá, sikert fogunk elérni. Ö velünk harcol. Tegyük akaratát, engedelmeskedjünk parancsolatainak s ö védeni fog az egyiptomiak ellen. Az egyiptomit megölni, tévedés volna. Csak kövessük nappal a felhőnek oszlopát, éjjel a tűznek lángját s minden ellenségünk ellen védelmünk lesz az Ur. Életnek kenyere. Lukács ev. 12. r. 35—48. v. „Boldogok azok a szolgák, kiket az Ur, mikor haza megyen, vigyázva talál. (37. v.) Az a beszéd, amelyből a felvett szakasz van kiválásivá, telve van nagy igazságokkal és mélyen járó kijelentésekkal. Máté evangyéliumában is feltalálható ez a tanítás két részletben a hegyi beszédben s a 24 részben, ahol az ítéletnapról tétetik említés. A Lukács előadása szerint ez a 12-ik rész olyan egységesnek és összefüggőnek látszik. Vigyázzatok, ez az intés lényege. A miket néktek mondok, mindeneknek mondom, vigyázzatok. Kevéssel halála előtt mondotta az Idvezitö hallgatóinak. Ez kötelező minden időkre. Egy kis történet szerint az európai települök félvad nép közt telepedtek le egy nagyobb szigeten. S a benszülöttek, a fehéreket folyton figyelték, ha vájjon keresztyén létökre csinálnak-e valami rosszat ? Epen ezért a kis keresztyén társaság tagjai egymásra nagyon vigyáztak, hogy valamiképen szégyenbe ne jussanak ama félvad népek előtt, S ha mégis egyiket-másikat elragadta az indulat, ha kihágó természetű, káromkodó, veszekedő stb. kezdett lenni, a társa fülébe súgta: „vigyázz“. Ez volt az intő és a jelszó. Mindnyájunknak szól azldvezitö szava: vigyázz. Ha az ellenség megtámad otthonodban,. ha a bűn, ez a legnagyobb ellenség, meg akar rabolni a békességtől, a a lelki kincsektől, a mennyországtól. Fel kell magunkat szerelni jól védelmi szerekkel. Minthogy pedig a bűn mi bennünk van, [azért úgy jegyük fel a kérdést: mire és miért kell vigyáznunk ? Midőn az ostromló sereg be akar venni egy várat, az őrség bizonyosan arra’a részre fordít kettőzött gondot és kettős őrizetet, a hol a falak legkönnyebben bevehetök. így vannak a mi életünknek is gyönge oldalai, ahol a bűn a legkönnyebben megostromolhat. Ezek: a kényelem szeretet s a testi vágyak, kívánságok. Mennyi alkalom van, midőn vigyáznunk kell s csak az ébredés kitartó érdemli meg a jutalom koszorúját. Ezelőtt több mint ezer esztendÖvelOlaszországban a Vezúv tűzhányó hegyből kiömlő láva két szép várost egészen eltemetett, úgy, hogy helyük sem látszott. A múlt évtizedekben ráakadtak e városok nyomaira és ásni kezdettek. A kiásás sok csodálatos dolgot hozott napfényre. Egyebek közt rá találtak egy katonára, amint őrt állottt a kirendelt helyén. Tehát még akkor sem mozdult el őrhelyéről, a mikor a veszély elöl talán még menekülhetett volna. Ez intő példa arra, hogy mindenkinek híven meg kell állania és vigyáznia. Annyival inkább vigyázzunk, mert a bűn mi bennünk lappang. Ezért nincs a világon nagyobb ellensége az embernek, mint ö saját magának.' Mindenek előtt a rósz szokástól és kívánságoktól kell őrizkednünk, mert leghamarabb ez csábit a bűnre. Mindenki maga tudja, vagy legalább is tartoznék tudni Hibáját; egyik torkos, a másik álnok, egyik csufolódó, a másik kevély: bö forrása a bűnnek a haragos természet. Az pedig a fő s ezt jól meg kell jegyeztünk, hogy minden bűn kicsiny kezdetből származik, de hova tovább ez is elhalalmaskodik. S ha kezdetben le nem győztük, végre is ez fog legyőzni bennünketv Nagy bajt szokott okozni embernek az: ide-oda csapongó, vagyis a szórakozott gondolkozás. Lehet olyan akárhány, akii. a templomban sem figyel a tanításra, élelgondolkozik, máshol jár az esze. Őrizkedjetek a kószáló gondolatoktól.. Jusson eszünkbe itt is, hogy mit tett Ábrahám, mikor az áldozó oltárára kósza', madarak csaptak le, hogy megrabolják az: áldozatot. Elkergette azokat. Űzzétek el ti is az: olyan gondolatokat, melyek az Isten imá .dásától, a kegyes és erényes élettől, a be- - csületes megélhetéstől, "a munkától a szór-’ galomtól és az igazság gyakorlásától vonják el az embert. Vigyázzatok gondolataitokra! Csakis az tud megszabadulni a rósz gondolatoktól, a ki mindig vigyázz magára. Boldogok azok, kiket az Ur, midőn eljövend, jé cselekedetek között talál! Virág István. TARCA. A tövis koszom. Az Am. Magy. Ref. Lapja számára irta: Felsberg Dávid, angolból fordította : TOLKDÓI ISTVÁN. Hirsch Lublinner, feleségestül és öt gyermekével együtt dél Oroszország Winiza nevű falujában lakott. Egyhangú, megszokott életükben semmi különös nem volt, csak a min den két hónapban érkező levél vidámitotta fel szomorú magányukat, a mi Philadelphiából,elsösziilött Mojsi fiuktól érkezett. Hirsch Lublinner igen jó családból származott. Egyik őse a nagy férfi, a kegyes rabbi Jehmach Leb Jerah’ miéi volt, a ki viszont fia volt a még kegyesebb és tanultabb Viz’hók Sholem rabbinak „az Izsák áldása“ cimü általánosan tiszteletben tartott vallásos könyv szerzőjének. Hirsch nem örökölte ősei nagy szellemi te hetségeit, de annál inkább vágyott fiaiban viszontlátni elődei tulajdon ságait. Remélte, hogy első szülötte az Isten törvényeinek fogja életét szentelni és fénylő csillaga lesz Izrael népének, Hanem mi lett a szerető szülő reményeiből!" Mojse Amerikába ment, a hol pedig nagyon sokan el feledik az ősök vallását. Jankel, a második fin,inkább megfelelt reményeinek. Azon meg is vigasztalódtak valamennyire és örömmel várták a két hónaponként érkező leveleket, melyekben a távollevő fiü haladásáról számolt be. Egy napon vastag levelet hozott haza Hirsch a postáról, melyen a szokatlan számú bélyegek értékes tartalomról tettek bizonyságot. Mikor a borítékét felbontották a Mojsi arcképe esett ki belőle — az első a mit tőle kaptak, mióta férfi kort ért. Mert Mojsi 14 éves éves volt mikor Wizzinát elhagyta és most már 23 éves ember volt. Az anya felkapta a képet. Nézd csak Hirsch, a mi Mojsink I Ah ! Fiam, Mojzsikám ! Csókolgatta a drága vonásodat. „De drágám, nekem úgy tetszik, hogy a mi Mojsink meglett férfi már ez idő szerint és itt úgy néz ki mint egy fiú. Nincsen se szakála, se pájesze és sapka sincsen a fején. Nézd csak Hircsb ! Úgy van öltözve, mint egy keresztyén rövid kabát és fehér nyakkendője van. Mi lett az én Mojsímből, az én édes Mojsikámból ! Hirsch tigvelemmel vizsgálta a képet. „Igazán a mi Mojsink“ feleié— És úgy néz ki, mint egy keresztyén, Isten bocsássa meg a mi sok bűneinket. Hanem emlékezz reá hányszor irta, hogy Amerikában más szokások vannak, mint Winizában. Ottan a zsidók és keresztyének egyformán ruházkodnak, mindannyian borotválkoznak és egy sem hord pájeszt, mint az nálunk szokás, dicsértessék a Jehovah bölcs rendelete! Aztán nem irta-e, hogy az ottani bölsc rabbik megengedik, hogy úgy tegyenek, mert „szokás törvényt bont.“ Persze itten nem lehetne úgy tenni, mert itten a szokás törvény, melyet nem lehet változtatni, de Amerikában minden má-kőnt van. Elmegyek megkérdem a rabbit. Széthajtotta a szeretett fiútól jövő levelet. A mint kinyitotta egy néhány vörös jegy és egy pénzes utalvány ezett bi belőle. Kíváncsian né zegették, mert az utalványt mindjárt megismerték, hanem a jegyeket nem tudták mire valók. A levélben Mojsi többször említett kívánsága volt, hogy szeretné, ha a szülei Philadelphiába jönnének. Itten irta a levélben minden úgy magyen, mint az atyáik atyáival ment Izraelben. Itt igazán a tejjel és mézzel folyó, békés Kanaán van, a hol boldogság van az emberek között. Emlékezzetek meg a biblia versre. Gondoljátok meg, milyen jó és amilyen kellemer az atyafiaknak együtt lakni. A mi városunk, Philadelphia nevét is onnan nyerte, mert a csillagimádók nyelvén annyit jelent, hogy „emberszeretet városa.“ És igazán úgy is élnek ezen az áldott földön. Nekem csak egy bijja: ti hiányzótok csak.Ha ti idejönnétek a gyermekekkel, akkor igazán boldog volnék. Gyakran irtain, hogy jöjjetek, most njra kérlek, hogy jöjjetek ide és lakjunk együtt jó szerencsével,mindaddig, mig a Jehovah magához nem szólít. Mellékelve küldök egy utal ványt az összes költségek fedezézére és a vasúti és hajójegyeket is az egész útra. A levél olvasása után az atya és anya némán néztek egymásra. — Nos? Mit szólsz hozzá kedves gyermekem, kérdé Hirsch. — Mit jelentenek a vörös papírok, drágám ? — Azokkal a vizen utazunk. — Azokkal a vörös papírokkal? Ne beszélj bolondot! — Miért ne? Hitemre mondom, hogy azokkal a vörös papírokkal Amerikába utazhatunk. Isten csoda dolgai! Ezekkel a vörös papírokkal a tengeren utazni ! "Vigyázva tapintotta meg a vörös papírokat. A legbölcsebb rabbi sem tudna nagyobb csodát tenni ! Ugyan Rohel, ne légy csacsi. Azt gondolod, hogy erre a papírra ülve átrepülsz a levegőn, vagy átuszod a tengert ? Átadjuk a hajó tulajdonosának és ö megengedi, hogy átkelhessünk vele a tengeren. — Messze van innen Amerikáig, Hirsch lelkem ? Egy kevéssel messzebb, mint innen a temetőig, felelt nevetve. Lásd a Mojsi levele három nappal husvét előtt volt írva, annak pedig már huszonhét napja. Majdnem négy hétbe került mig a levél ide érkezett. Ha mi megyünk, nem tudnak bennünket egy zsákba tenni, mint a levelet. gondolom tehát, hogy valamivel tovább fog tartani, mig mi oda érünk, talán öt hétig is bele telik,
