Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-09 / 28. szám

■HM-r-~rr-*

hogy másokat is kormányozzon.

Mintán Sámuel igy megtalálta Sault, a népet összehívta Mispahba, ahol Sault a nép szintén, királynak választotta, ki egy fejjel nagyobb volt, mint bárki a sokaságban.

Az igy választott királyt sokan üdvözölték, ajándékot hoztak neki, sokan azonban kicsinynek tartották s azt kérdezték: ,,Mitől szabadíthat -ez meg minket és semminek álliták öt és ajándékot sem adának neki.“

K. Beleegyezett-e Sámuel a királyválasztásba?

F. Bele, mert az IJr is úgy akarta.

K. Kit választott Sámuel királylyá?

F. Sault, Kisnek a fiát, akit Jehova megjelölt neki..

K. Milyen ember volt ez a Saul?

F. Nagy, erős, egy fejjel magasabb, mint más emberek.

K. Megválasztotta-e öt a nép is?

F. Meg, a Mispah hegyen.

K. Kedvelték öt mindnyájan?

F. Nem, sokan zúgolódtak választása ellen.

K. Mi ebből a tanulság?

F. Mindenkinek vannak ellenségei, de akik az Úrral vannak, azok nem félhetnek.

a J

I sadalmi elköteleztetés jelzi azt az Ur I előtti elhívást.

Mikor a nép felgyűlt Mizpába a királyválasztásra, Sámuel ismételte azokat az intéseket, a miket előzetesen elmondott volt Rómában a véneknek. Azt remélte, hogy ezt hallva az egész nép majd csak megváltoztatja szándékát.

Ezt n népgyülést minden húsz éj vés és azon felüli férfi alkotta. Emj lékeztette őket arra, hogy az Ur a mi királyunk s hogy a földi királyok miatt elnyomatás lesz az osztályrészek. Sokkal hosszasabban beszélhetett előttük, mint az a szent könyvben fel van jegyezve. S bár meggyőzően és nagy lelkesedéssel beszélt nekik Sámuel, még se tudta megváltoztatni elhatározásukat.

így megkezdődött a királyválasztás. Sault nem a nép, hanem maga Isten választotta. Nem a nép vetett sorsot, haínem Sámuel. A sorsvetés egy mód volt arra nézve, hogy megtudják az Ur akaratát. Három Ízben húztak sorsot, először, hogy melyik törzsből, másodszor, hogy melyik családból legyen, s harmadszor pedig, hogy ki legyen a király. Sámuel mindezekben kimutatta, hogy az Ur választott királyt Izraelnek.

Sault királylyá kiáltották ki és semminemű választ nem hallottak. Keresték Sault és nem találták. Meg kérdezték az Urat s megtudták, hol rejtőzik Saul. Ez is azt mutatja hogy Saul igen szerény ifjú volt s nem tartá magát érdemesnek arra, hogy koronát visel]eu. E tekintetben hasonló, volt a biblia nagy embereihez, kiket különös munkára hivott el az Ur. Remegtek a rájok váró teendőktől, az Ur felmagasztalta azokat, a kik magokat megalázzák, gazdaggá tette a szegényt, erőssé az erötelent.

Később elvesztő Sámuel emez ifjúi szerénységét és meggondolatlansága trónjába került.

Saul megjelenése valóban királyi volt. Égész fejjel magaslott ki népe közül. Mielőtt a gyilkos lőfegyverek fel voltak találva a harcban a szemé lyes bátorság és erő döntötték egyik vagy másik részre a dicsőség pálmáiát.

S rendesen az lett a vezetőjük, aki személyes testi erő és vitézség dolgában kivált. így volt ez Izra-lben is.

Sámuel pedig elöadá az egész nép előtt a királyság jogát és heirá a könyvbe és létévé az ur elé. Elbocsátá az egész népet, mindenkit a maga házához.

Izraelben nem volt királyi palota. Saul is elment apja házába. Gileába, még csak olyan volt, mint egy törzsfőnök, még nem jutott el egy nagy király méltóságára.

A nép szeszélyes. Előbb királyt kívánt és mikor Sault inegválasztót ták, kezdte egy rész kisebbíteni, mondván: 4 Mit segíthet ez rajtunk.” Megvetették öt s ajándékot sem vittek neki.

Saul pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott vona. Elment haza s vele ment a sokaság, a kiknek szivét Isten me| indította vala.

Kereste az alkalmat s nemsokára fényesen be is bizonyitá, hogy ö érdemes volt a választásra, fényes gyö zelmet nyert a filiszteusokon s igy Isten után a nép akaratából valóban király lett népe fölött, míg az Ur törvényeinek engedelmeskedett.

igen tehetős ember volt. Saul szép ifjú volt, ö nála Izrael fiai közül senki se volt szebb; vállasabb és magasabb volt az egész népnél. Eme testi előnyök mellett istenfélő volt. csak egy gyöngéje volt s miatt veszveszté el a királyi hatalmat: nem tudott maga magának parancsolni.

Saul nem egyszer, legalább háromszor lett királynak választva. Mi közben atyja parancsából kereste barmait, kísérőjével felment Sámu elhez, a nézőhöz, hogy ettől kérjen tanácsot. Az Ur egy nappal előbb megmondá Sámuelnek: “Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földjéről és kendd fel öt fejedelmül az én népem, Izrael felett.” (9. r. 16 v.)

Sámuel engeucimeskedett és Saul ennek nagy csodálkozására, házá' ban királynak fölkente.

A második választás az előbbinek ismétlése volt a nagy nyilvánosság előtt. Mizpában sorsot húzott a 12 törzs s a választás esett a Benjámin nemzetségére, ebben is a Kis háza népére, Saulra. És a nép elismerte Sault királyának s liarmadizfcen maga Saul is bebizonyitá a kettős vá lasztásra, az ellenségen nyert győzelem után Sámuel újra összehívta a népet Gil-Gálba és ott Sault királylyá tették az Ur előtt,

Saul életének eme hárem mozzanata ismétlődik a keresztyén életében is. A gyermeket a szülék csak úgy maguk közt az urnák szentelik.

Nyilvánosan az egyház fogadja és kötelezi el az Urnák s végre maga a keresztyén igyekszik méltó lenni e kettős választásra, az által, hogy istenfélőén él, a mi sok küzdéssel, t iirelemmel és szenvedéssel jár. S a korona a keresztyéntől sem marad el: amaz örök trón előtt nyeri el a hervadhatatlan koronát.

Az Ur különböző utakon hiv el, de természetes módon. Minden élethivatásra az Ur rendeli el az embereket: szülei tanács, vagy tanítók, jó barátok kalauzolása: egyház és állam bizonyos kívánalmai velünk szemben megannyi előjelek.

E hármas mozzanat: saját magunk arra valósága, mások hivása és a tár

Egyházi és egyleti élet.

SZETVETES.

Az amerikai magyar ref. egyesület vezértestülete Jónás Károly a throopi osztály utjáu tagtársnnk félsegélyét 20 centben az egyesület mai napon levő 1812 tagjára ezennel ki veti s szeretettel kéri, hogy ezen csekély összeget legyen szives minden osztály ha csak teheti, Julius hő végéig az egyesület pénztárába befizetni.

Cleveland, 0. 1903 junius 29-én Osutoros Elek, Papp István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

— Ezen útlevél szerint ön kecske-! méti tanuló volna. Van e niég valami okmánya?

— Igenis van. A főiskolai pátens.!

Átvizsgálta.

— Kik a professzorai! (A tanár szó még akkor nem volt közhasználat I ban.)

— Karika János, Tatai Endre, Bal lagi Mór.

— Hát az öreg Sipos?

— Sipos pár évvel ezelőtt meghalt.

— Ü voll az én professzorom.

Tudvalevő dolog, hogy a kecskéi

méti kollégiumban sok rác diák tanult a forradalom előtt. Ezek egyike volt a térparancsnok is. S hogy Kecskemétről kedves emlékei maradtak, abból gyanítottam, mert több előkelő családról, különösen leányokról és fiatal asszonyokról kérdezősködött tőlem. Minden kérdésére legjobb tudomásom szerint megfeleltem bátran és őszintén. Végre igy szólt:

— Feleleteiből meggyőződtem, hogy ön csakugyan kecskeméti tanuló. S bár nagy könnyelműség volt ily hosszú útra három napos útlevél] lel indulni, az meg épen vakmerőség volt, egy lejárt útlevéllel a várbaj jönni: de ne féljen, nem lesz bántól dása. Most láttamozom az útlevelét, s meghosszabbítom, hogy baj nélkül visszajuthasson Kecskemétre. S mivel tudom, hogy az itteni szegényed egyházakban kevés lesz az ünnepi salláriuma, egy kissé megjavítom.

Kezembe nyomott egy öt forintos bankót. — Mélységesen elpirultam.

de visszautasítani nem mertem. — Azután mellém rendelt egy fegyver- 4el»-u katonát, s ennek megparau' csői'.,a. hogy engem vezessen ki a vá rosból egészen a rét falusi útig, s onnan jöjjön vissza.

Oly vígan mentem, hogy szinte repülni szerettem volna. Hanem az öt forintos szörnyű módon égette az oldalomat. Gondoltam, hogy oda adum borravalóul ennek a vén lcato náiiak, de mégis má*t gondoltam, s nem adtam neki.

ünnepek után szerencsésen visszajutván Kecftkemétre, legott jelentkeztem az. igazgató tanárnál, Karika Jánosnál. 8 elmondva egész utamat a tázlári kutyaháborutól az öt forin tig, kijelentettem, hogy ezen öt forintot én elkölteni nem tudom, hanem átadom az ifjúsági könyvtár javára.

Karika nagy érdeklődéssel liallga- j tott, hol mosolyogva, hol könnyezve, j

Ettől fogva két dolgot tapasztal I tant. Egyiket azt, hogy a legátusok j útlevelére nagy gond fordittatott. j Másikat pedig azt, hogy Karika, egész tanulói pályámon kiváló szere-! tettel viseltetett irántam.

)

Az a három napos útlevél pedig ma is irataim között hallgatózik. De most már igazán elévült. A jövő pünkösdkor 52 éves lesz.

Dőczy József.

Perényi Béla

az egyedüli magyar zászló, jelvény és egyleti sapka készítő.

166 East Third street. — New York.

CTeg-^zöI jelentés.

Az amerikai magyar ref. egyesület

1903. évi junius havi állapotáról.

Tisztelt tagtársak !

A május havi kimutatás szerint volt az egyesület tagjainak száma 1812. Junius hóban ismét három uj osztály alakult, névszerint Winnipank Conn. 13 taggal. Thacker Va. 10 taggal. Barker toil 10 taggal. A Winnipanki oszt. tagjainak névsora: Varga József, Jobbágy András, Kvanc Jánosné, Hevessy Józsefné, Balog Istvánná, Magyar Józsefné, Kecskés András, Szaniszló Mihályné, T. Dókus Gábor, Dókus Gáborné, Czakó Márton, Kurimai Gábor, Kurimai Péterné. A thackeri ősz. t. névsora: Varga Menyhért, Varga Menyhértné, Kevés János, Balog György. Illonczai István, Dobozi István, Varga Ferencz, Varga József, Hartvig István, Sárközi József. A backertoni oszt. t. névsora: Benkö Kálmán, Méray József, Szántó János, Serfözö Mihály, Turenszky Miklós, Turenszky János, Kriváts György, Jurku András, Csonka Ferencz, Tu— renszky József.. Az egyes osztályoknál felvételre jelentkeztek, a bridgeportinál: Czakó Lajos, Boda János, Gaal Antal. A butterinál: Ruszkay Gergely. A clevelandinál öz.v. Gombos Pálné, Szitás András, Szitásc Andrásné. A freelandinál: Tárkányf Dániel, idb. Szabó Zsigmond. A homestead inál: Szvidrony János, FridJ rik János. A jobsinál: Sárváry Mihály. A monongahela-citynél: ifj. Hartman Jakab, Szaika János. A mount-carnielinél: Kusnjér Gyula. A motisdaleinél: Bartha Bálint, Kis György Károly. A new-yorkinál: Szádvári Pál. A perUi-amboynál: Zsiro József. A pittsburginál: Dudás Mihály. A pittsburgi Lorántffynál: Tóth Julianna. A shire-cwkdnál: Tóth József. A toledoinál: Áivay András, Árvay Jánosné, P. Kovács István. A willockinál: Literáty Károly. Összesen 60 tag.

Töröltettek asthabulainál: Horváth István. A hubbardinál: Varga István, ifj. Varga István, Hogya Károly, Katócs István, Kuti János, Bazsári Imre, Bazsári Imrené. A New York haxleminál: Fekete István, Fekete Erzsébet, Király Mária. A beaverfaüsinál: Szabó András, Szabó Sándor. A pocahontasinál Szarka And rás, Szarka Anrásné. A buffallóinál: Nagy János. A pheonixvilleinél Balázs András, Antal Pál, Szalóczi Pál, Szekeres István, Szabó András, Czetö Pál. Összesen 22 tag.

Ezen adatokból kifolyólag az egyesület tagjainak száma 1903. évi junius hó végén 1850. Áthelyeztettek a butleri oszt.-tól a pittsburgihoz: Borsos István; a pittsburgitól a flaming parkihoz: Adorján Lajos, Adorján Lajosné, Pilcz Nétusné, Melczer Lajos, Kicsiny István; a bridgeportitól a clevelandihoz: Katona János.

Cleveland, O., 1903. julius hó 6-án_

Honfiúi és tagtársi tisztelettel Csutoros Elek Papp István

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Saul Itirálylyá választása.

I. Sám. 10 r. 17—27 v.

Az Ur a mi királyunk, ö tart meg minket. (Ézs. 33. r. 22. v.)

Az izraeliták megadták Sámuelnek a tiszteletet, mert reá bízták, hogy kérjen nekik királyt. Noha ezáltal a próféta é3 a J eh óva ellenére jártak, mégis azt a kormányformát az Ur és a próféta által óhajtották szentesíteni. Nem volt Izraelben keleti szokás szerint, forradalom, a mi vérengzéssel és mészárlással jár, mint a közelmúltban pl. Szerbiában. Sámuel hasztalan igyekezett lebeszélni a népet, azUr megadta kérésüket. Meg kellett tenni azért az elő intézkedéseket a királyság behozásához.

A 9-ik részben le van Írva Saul előélete és találkozása Sámuellel. Izrael legkisebb törzséből Benjámin nemzetiségéből származott, atyja