Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-19 / 12. szám
2 _____ mi—. — m«.— gonosz indulatok ésaz ember süljed, naponként sülyed a bűnnek a lej tőjén. De Istennek hála ma is vannak olyan emberek, a kiknek a szive a jó talajhoz, a termékeny földhöz hasonlítható s ezek kebelében erősen megnövekszik az Istennek igéje és bő gyümölcsöket terem: némelyik száz annyit, némelyik hatvan annyit, némelyik harminc annyit. k.) A törvény magyalázatán kívül, hogyan tanított még Jézus balgáiéit? f.) Példázatok által, k.) Kiről szól ez a példázat, a me iyet most felolvastunk, f.) A magvetőről, k.) Ki a magvető? f.) Jézus és az Ö igaz követői: k.) Mit jelent a mag? f.) A Jézus vallásának az igazságait. k.) Mit jelentenek az útfélre hullott magvak? f.) Azt hogy némely ember szive olyan kemény mint az ut, a melyben az Istennek igéje gyökeret nem ver. it.) Mit jelent a kosziklás hely? f.) Az olyan embereket, a kikben van akarat a megtérésére, de nincs elég erő arra,‘hogy igazán meg térjenek. k.) Mit jelent a tövises hely? f.) A gonosz érzelmekkel s tisztátalan indulatokkal teljes emberi szivet, a mely hajlandó arra, hogy lerázza magáról a bűnnek igáját, de inkább a bűnnek él, mintsem az újjá születés evangyeliumát elfogadja, k.) Mit jelent a jó termő föld? f.) Az igaz keresztyén embereket, kik tetteikkel mutatják meg az ö hitöket. k.) Mi a mi kötelességünk? f.) Az, hogy ezekhez az utóbbiakhoz legyünk hasonlók. Pál üzenete az efezus iákhoz. Efez. 2. r. 1—10 v. Kegyelemből tartattatok meg. Ez a rövid summája e résznek. Többször láttuk már Pál apostol működésének vizgálása folyamán, ...............»■ ' ' hogy ö az általa alapított gyülekezeteknek küldött leveleiben később atyai figyeltmmel oktatja, inti s erősíti a híveket a keresztyéni életfolytatásra. Ezért irt Thessalonikába, Korinthusba, a Galatia-beliekhez s most, miután foglyul vitetett Kómába, irt vissza Eíézusba. A ki nem tudja, milyen a valósá gos keresztyén élet s mi a különbség a keresztyén és a nem keresztyén ál lapota közt, olvassa el a felvett részt. Az apostol összehasonlítást tesz. Emlékezteti az efézusbelieket arra, a mit magok is látnak és beismernek, hogy milyen siralmas lelki állapotban voltak, mig Krisztus evangyeliomát nem ösmerték s mily nagy változást eszközölt rajtok az isteni kegyelem. Méltó azért, hogy a hála és öröm érzelme töltse el szivüket ennek meggondolására. Szinte megszólal itt a nyomorúság, a melyben szenvednek a bűnben é lök s szinte mosolyg a lelki boldogság, mely az Istenhez megtérő hívek osztályrésze. E szavakra gondolkozóba eshetik az, a ki eddig csak a világnak élt s örömmel telik el azok keble, a kik nyugodtan énekelhetik;- Fertőbe estem, Uram végy ki onnan, nem emberek által, hanem kegyelemből tar tatunk meg. Ez a keresztyénségnek egyik sajátlagos alaptana. Egy vallás sem tan it Istennek a bűnösök iránt való szeretettről és kegyelméről olyan értelemben, mint az evangyéliom. Más vallások az emberre hagyják ezt a feladatot, a mire nem képes, hogy Isten tetszését kinyerje s az üdvösséget kiérdemelje. Ezért a legnagyobb fáradságok nak s a legiszonyúbb önkinzásoknak adják alá magokat, mert ezzel az istenség tetszését akarják megnyerni. Nagy önhittség, nagy tévedés! Nincs az emberek közt csak egy igaz is.—Ember—magától még az Isten által az emberi szívbe beirt törvénynek sem képes eleget tenni. Hogy mégis az istenség jóindulatát maga felé hajtsa, mennyi büvölést, mennyi varázslást s több e félét találhatunk a pogány vallásban. A keresztyénség pedig az Istennek ingyen való, végtelen és örök szerelméről tanít. A bűnös, a ki üd - vösségeért semmit sem tehet, ennek munkája és érdeme nélkül ingyen megigazul kegyelemből, a Krisztus ban való hit által. Nem szoros igazsága, nem a mi büntetést érdemlő gyarlóságunk, hanem atyai szeretete szerint bánik velünk. Eg yszúlött fia elégtételét nekünk tudja be; ezáltal a hivök megtartatnak természetük romlottságától, bűn töl, kárhozattól. Véghetetlen mély tengere ez az isteni kegyelemnek. Bármily sokak és nagyok legyenek is bűneid, érjenek bár bár a felhőkig, ö elfedezi azokat. Ez a kezdete, ez a folytatása, ez a fundamentoma a keresztyéni életnek. Isten kegyelméből vagyunk, a mik vagyunk. Ez a keresztyénség egyik alaptana: hiszszük, hogy az Ur Jézus Krisztus kegyelme által megtartatunk. Másfelől ez a tan sajátlagos protestáns tan. A nagy Augusztinus is ezt tanította, de azután a római egyház azt elfeledte ezer és egyszáz esztendő alatt a jó cselekedetet tűn tété fel idvesség szerző gyanánt, a mely felfogás nem egyezik a szent könyv tanításaival. A felvett szakasz is határozottan azt tanítja; hogy “kegyelemből tartattok meg hit által, nem cselekedetek böl.“ — A reformáció újra ezt a bib liai jelzést írja fel célja gyanánt. Luther is előbb azt monda: Hogy merészeljek Isten kegyelmében hin ni, mig a valódi megtérésnek semmi nyoma nincsen nálam? Majd később megértette, hogy mig az ember Istent szigorú bitónak tekinti, addig meg nem térhet, mert az igaz töredelem Isten szeretetéböl származik. Először Istent kell szeretnünk, a ki minket először szeretett. Ez a jézusi tan, a mely nyájas szavakkal olyan csodálatosan vigasztal. S vájjon miért? Ez az utolsó kérdés. Talán megérdemli ezt az ember, vagy épen óhajtja azt? Elhiszi-e egyáltalán, hogy a váitságot csakis Isten kegyelméből várhatjuk. Ezek jellemzik a bűnben éld ember állapotát. Az a megváltás, ha a Jézus Krisziusba vetett hit által az Isten törvénye szerinti élétfolytatásra mintegy újonnan születtetiink. Törvényednek eleget Kezem óh nem, nem tehet. ♦ Buzgóságom égne bár S folyna könyein, mint az ár, Elégtélelt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad. Istenem, te néked legyen dicsőség. Csak tégedet illet minden tisztesség! Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. az amerikai magyar ref. egyesület vezértestülete szomorodott szívvel tudatja Mátyás Pálnak, a franklinfurnacei osztály utján volt tagtársnak 1903. év feb. 24-én történt gyászos elhunytál Legyen álma csendes, ébredése édes! Cleveland, 0. 1803 márc. 7-én Csutoros -Elek, .... Papp István. v. t. elnök. v. t. jegyző. Az amerikai magyar ref. egyesüler vezértestülete szomorodott szivvel tudatja Fodor Imrének, a south bendi osztály utján volt tagtársnak 1903- március hó*4 én történt gyászos elhunytál Legyen álma csendes, ébredése édes! Cleveland, O. 1903 márc. 7-én Csutoros Elek, Papp István, v. t. elnök. v. 1 jegyző. Szétiretés. A frankiin furnacei, O. osztály utján volt tagtárs Mátyás Pálnak halálesett segélyét és temetési költségét 40 centben az egyesületnek febr. hóban volt 1676 tagjára ezennel kivetjük s szeretettel kérjük az osztályok tisztviselőit, hogy ezen fent é-TÁRCA.---------------------------------------A kivándorlókhoz. Irta. Balázs J"czsef. Bánatos anyának peregve hű l könnye, Mert fiai mennek, mennek veszendőbe. ... Tápláló kebléről magukat letépik, Sebet ejtve szivén, annak gyökeréig.... Mennek és szállanak hullámos tengerre, Egymást csábítgatva százával egyszerre, Alattuk a föld is felsír amint mennek Oondolatlan fővel messze idegennek.... l^isan szól a harang, sír, panaszos fájón, Amint hangja átzug a vidéken, tájon,.... Az eltávozókat, zokogja, siratja, Mintha édes anyátik jajja volnp al ban; Bánatos harangnak panaszos beszéde Nem hatol be azok szivébe, leikébe, Messze idegenből csalóka fény bája, Elzsibbasztó mámort borított reája .... Az ősi otthonnak minden kis.fűszála Édes emlékekkel utjokat' elállja, Megnyílnak a sírok s kilépnek belőle Testet öltő csontok, kinn a temetőkben.. Lefogják, marasztják___hasztalan, hiába, Nem ismernek bennök szép hazánk fiára Nem ismernek bennök a régi magyarra, Száz halált nem félő zugó zivatarra.......... Zokogó anyának peregve híd könnye, Égető fájdalmát nincs mivel befödje.... Fiai szjvöket előle elzárván, Elhagyják gondatlan, idegenül, árván.... A zokogó anya; magyarok hazája! Ti hazát cserélők, gondoltatok reája?.... Nem rendűi, szakad meg sziveteknek mélye Midőn vissza néztek határán, felé? Oh, tekintsetek be a múlt homályába, Melyen által ragyog ezer év világa, Hosszú ezerévnek fénye, dicsősége, A miért a magyar egykor lánggal éget___ Nézzétek, lássátok, mint zugó zivatar. Eró's győzhetlen volt hajdanán a magyar! 8 ti megfelejtkezve itt és elh agynátok A szent örökséget; szép magyar hazátok? IIa dicső őseink hazát védő vére, Mely patakként omlott annak szent földére Ha csak parányban is, buzog még bennetek Nem lázad-e, forr föl ónőn- ellenetek?___ A hazáért, a mely vissza esengve hiv! Nem jajdul, nem sir föl kebletekben a szív Nem lehet megélni már az ősi földön, Észt panaszoljátok gyászosan, nyöszörgőn, Ki merű!t már annak áldást ontó mélye, Hasztalan hasitja a gazda ekéje!. ... Szomorú beszéd ez, édes magyar népem, Mit el nem hihetni sehogy, semmiképpen A baj bennetek van, ti vagytok hibások, Szív, erk^'Ucs bennetek megváltoztak mások. Ellenséges népek terjedeznek, nőnek, Csak a magyar indult, gyáván veszendőnek Igen mert szivvérét neűi ősi tűz hajtja, Az ősöknek képe, nem látszik meg rajta; Egykor száz halál közt vitt a magyar útja, És ma már békében, megélni*seip tudna?! Nem,nem! így beszélni szégyen, örök szégyen, Édes jó magyarom, drága magyar népem! Költözzék a szívbe erős hit: a régi, Melynek tűzet látták, múlt százévek égni.. Ölelje azt körűi honezeretet lángja, Uj ésszel, uj szivvel aztán föl munkára! Zokogó anyáknak, édes hazánk könnye, Nem hull többé ekkor le az ősi földre, De mosolygó égnek lövell le sugara, Az édes, az áldott szép mágyar hazára!....-£L drótos. Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája. Ha visszagondolok, elmerengek a múltakon itt, távol azou helytől, hol bölcsöm ringott; tarka játszó képek elevenednek fel előttem, majd kedves, majd szomoritó alakjaikkal.— A ház hol születtem, terjedelmes kertjével, ismert alakjaival; majd az iskola a távoli városkában, diákcsinyeivel és büntetéseivel. így elgondolkozva a múltakon, fel-fel tűnik egy és más alak, kikre fájó szivvel és szomorúan gohdol a hazájától távol élő magyar és azon veszi észre, hogy jobb volna ott a szülöttföldön azok közt az ismerős arcok közt lenni. Ilyenkor eszembe jut, hogy mégis csak igaza van a szivet legjobban ismerő költőnknek Tompa Mihálynak, mikor azt mondja: „Bosszú hervadás emészti azt a fát, melyet nagy korában tesznek más földbe át“. — így találgatva az emlékezés mezején, elémbe tűnik a Miska bácsi alakja, — hosszú haja válláig érő ősz fürtökben csüng le a szúrós szűr gallérra; derekán a széles bőr öv — hátán egy pár karika drót. Mert bizony drótos ö kelme és tót. Mert hát ki is látott valaha olyan drótost a ki tót ne lett volna. Ha egy fazék vagy egy tál megrepedt, áldott jó anyám mindig félre tette, hogy majd meg csinálja Miska bácsi. Mert baj ugyan, ha egy egy edény elreped, mert hát két pénzt kóstál, hanem az Isten panaszkép ne vegye, soha sem tudtam egy kis öröm félét elrejteni, ha a konyha valamely tisztes edényét ilyen fogyatkozás érte, mert akaratlan is Miska bácsi jutott eszembe. Olyan szeretettel gondolt az egész család a jó öregre, úgy vártuk, lestük mindenkor, ha drótos kiáltást hallottunk, hogy ö jön-e, és szinte elszomorodtunk, ha nem ö bizonyult a hang gazdájának. Hogy miért vonzódtunk annyira a jó öreghez, annak, oka az a talizán volt, a mit az öreg büszkén viselt kopott szűre alatt1 piszkoz lajbiára akasztva. Hát az a telismán nem volt semmi más, mint egy dollár nagyságú rézpénz. Igaz, csak rézből volt, de mégis becsesebb az aranynál — vitézségi érdemjel a honvédelmi bizottságtól 1849 évi kelettel. Igen, kedves olvasó, az öreg' drótos egyike volt azon félisteneknek a kik karddal Írták az ellenség hátára, hogy,, ne bántsd a magyart!’ * * Fazikat drótoztassanak —hangzott azutcáról.— „Eredj csak fiam, nézd meg kicsoda, aztán ha Miska bácsi, hát hívd be“— szólt jó anyám. Persze hogy rohantam mint a fergeteg. Ez egyszer népi ^csalódtam, mert csak ugyanaz öreg volt.— Jöjjék be Miska bácsi várja édes anyám—szólék hozzá. „Úgyis bementem volna fiacskám, mert tudok, maminka várik nekem.1. Hamarosan letelepedett az öreg a tornácra egy székre és a szokásos alkuvás után, miközben a müértö ujjal kopogtatta meg az elérakott fazék és tál sereget, hozzáfogott a reperáláshoz, munka közben a szülét mindig letette és ilyenkor látni lehetett az érdem jelet is. Fényes volt, meglátszott rajta, hogy szeretettel gondozzák. Mint a féle tudákos diák gyerek persze, hogy oda mentem és megnézegettem. Ugyan Miska bácsi, mondja el, hogy szerezte,— kértem az öreget. ' “Ugyan fiam hagyj most Miska bácsinak békét, majd el mond ja ebéd után“ — stólt közbe édes lányám.
