Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-19 / 12. szám

rintett összeget a tagoktól beszedvén azt legkésőbb f. évi április hó 15-ig a vezértestületi pénztárba beszá llita ni szíveskedjenek. Cleveland, O. 1903 márc. 7-én ■Cáutorós Elek, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. A so. bendi, lúd. osztály utján volt tagtárs, Fodor Imre haláleseti segélyét és temetési költségét 40 cent ben'az egyesületnek ezen a napon le­vő 1703 tagjára ezennel kivetjük és szeretettel kérjük az osztályok tiszt­viselőit, h»gy ezen fent érintett ösz­­szeget a tagoktól beszedvén, azt leg később április hó 23 ig a vezértestü leti pénztárba beszállítani szívesked­jenek. . Cleveland, O. 1903 márc. 7-én Psutoros Elek, Papp István. v. t. él i . v. t. jegyző rt* NEW YOKE, HAZLETON. WILKES-BARRE. item János Magyar bankár és közjegyző. Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfiú, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgjwivőség vezetésével bízatott meg Amerkában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisz­térium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbízható. Féxtzelcet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarék­pénztárhoz kamatozás Végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja. Haíójeg^relcet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rot­terdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajó­társulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért. ICxállit mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket s bár­milyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfeleló'en. A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok ! A legtöbben ismerik öt személyessen. Keressétek fel bizalommal és Írjatok hozzá árakértés levélboritékokért. Levél cim : John Németh, 457 Washington St., New York. Templom és iskola szentelés New- Yorkban. A newyorki magy. reformátusok a jó Isten kegyelméből ime elérték azt, a miért annyit küzdöttek, annyit fáradtak. All már New Yorkbsn az egyetlen magyar temqlom, melyben magyar az ének, magyar az ima, ma­gyar a szent beszéd: áll az egyetlen magyar iskola, melyben magyar nyelven, magyar szellemben nevelik a hazától elszakadt gyermekeinket. Örömnapot ülnek tehát Virágvasár­napján, április 5 én, midőn hajléku­kat az Isten dicsőségére felszentelik. Megosztani kívánják szivük örömét, önnel i^. midőn Templomuk és Tsko Iájuk felszentelési ünnepélyre b. családjával, és ismerőseivel együtt honfitársi szeretettel ezennel meg­hívják. Az istenitisztelet reggel 10 órakor és délután 4 órakor kezdődik. Az ünnepélyen jelen lesznek Rev, A. C Whitmer, angol ref. püspök, Rév. Dr. J. B. Devins és Rev. John Gray, angol ref. lelkészek. Rev^Paul Som­merlatte, német ref.. lelkész és az ös­szes amerikai magy ref. lelkészek. A New Yorki Magyar Dalárda is több remek énekkel fog fellépni. Az egyletek gyülekezni fognak a Manhattan Lyceum előtt vas. reggel 9 órakor s innen Vonulnak a temp­lomhoz, ünnepi istentisztelet a kö­zönség nagy számára való tekintet­tel három helyen tartatik, úgymint az uj templomban, az uj iskolában és a régi templomban. Este 6 órakor fényes templomszen­telési társasestély tartatik a temp­lom és iskola adóság törlesztésére a Manhattan Lyceum díszes nagyter­mében 66 68 East 4 ik utca, 2 ik és 3 ik ave. között. A zenét a legjobb new yorki ma gyár zenekar fogja játszani. A tár­sasestélyen sorsolás is lesz, öt igen széf) és i^en értékes nyereménynyel.. Belépti jegy a mulatságra 25 c. úgy a templom és az iskola szentelési ün­nepélyen, s mint az esteli 6 órakor kezdődő fényes mulatságon való megjelenést és igy e törekvő magyar egyház támogatását honfitársaink figyelmébe a legmelegebben ajánl­juk. Magyarok nagy ünnepe ez; s hisszük, hogy ott lesz mindenki, ki­nek szive magyar eszmékért él. j —A new yorki ref. templomban 1 a múlt vasárnap Kuthy Zoltán ref. lelkész tartott ünnepi .beszédet 1848 i március 15 emlékére. A hazafias is­teni tiszteleten igen szép számú kö- I zönség vett részt. A new yorki ref. templom és isko­la teljesen elkészült. A festészeti munkát most végzi Kavecky Ferenc, I jól ismert new yorki honfitársunk, a ' ki az egész épület festészeti munka­­j ját elnyerte. Kavecky Ferencet jól ! ismerjük, s meg vagyunk arról gyö- 1 züdve, hogy az ökeze munkája a ma­gyar névnek dicséretére fog válni,\ így van ez jól; hadd dolgozzék ma­gyar munkáskéz is ezen az épületen, mely ez idő szerint az egyedüli ma­gyar középület az egész New York­ban. Virágvasárnapján, a mikor fél szentelik ezt a hajlékot, öltsön ünne­pi díszt valláskülönbség nélkül az egész new yorki magyarság s gondo latban ünnepeljen a new yorkiakkal az egész Amerika magyarsága, mert Mert hát az már úgy volt, hogy a 'Miska bácsi mindig nálunk ebédelt, ha felénk került. Délre elkészült a munkájával, és amint ebédhez hív­tak, hál a Miska bácsi is 'beljebb került. Mert nem úgy bántak ám az üreggel, mint más drótossal szokás, lianena velünk evett a házi asztalnál, ott is az ablak mellett levő helyen lévén az az első helynek el ismeive. Evés közben nem beszól h magyar hanem ebéd itáu, mikt r már a má­sodik flask!) borocska is a végét jár ta, megint ( sak el 3 vettem az >re get. ,,Mondja el mán Miska bácsi hol szerezte.“ — No jó hát el mondom.— Édes apám intett a, két segédnek, hogy csak várjanak. Hallgassák meg az öreget és ta náljanak tőle hazaszeretetei! Miska bácsi kihörpentette a borát és hozzá fogott szép egyszerű han­gon, — 1848 ban mint £17 éves fiatal fin kerültem le a magyar al­földre. Aratni mentünk le egy ma gyár urnák, mint már sokszor azelőtt, hanem aratás után én ott maradtam. Jobb volt a szép fehér bnzakenyér a zab cipónál, meg az apám se na­gyon bánta, ha egygvel kevesebb lesz a kenyér pusztító. Gazdám magyaros jó indulattal bánt velem, hát én is ragaszkodtam hozzá, mint a kutya a gazdájához. Mikor azok a felejthetetlen napok eljöttek, az én gazdám legény fia is beált honvédnak, Én vele mentem oda is. Egy forma idősök voltunk és sehogysem tudtam elmaradni az én kis gazdámtól, mert higyjékel igen, jól esett, hogy ngy bánt velem, mint ha vele egy rangú lettem volna.— Eleinte a bácskában ütöttük a rácot. Uram hadnagy volt a századunknál, én meg az inasa. Mikor a rácot meg tanítottuk kesztyűbe dudálni, át rendeltek bennünket Erdélybe Bem apóhoz. Itt már nehezebb munkánk volt, mert holmi lázadók helyett rendes császári katonasággal kellett küzdeniink. Higyjék el, még most is az oldalamba nyilallik, ha rá gon lololi, lingj 328IllőI a légi kimnsl fáit katona az újon3 honvéd előtt Pedig sokszor tiz annyian voltak mint mink. Szebben ostromára men tünk egy szép hajnalban, mintegy harminc ezer rendescsészári volt a városban, mi meg voltunk valami 7 vagy 8 ezeren. Bizony őrültséggel határos volt nekünk ellenük menni; de Bem apó volt a vezérünk, meg aztán magyar és székely előtt nincs lehetetlenség. Már a városban voltunk és dühös utcai harc folyt a város bírását vita tó két tábor közt. A német igen de­rékül viselte magát s nekünk külön kellett elfoglalnunk minden házt. Hanem lassan az is elmúlt, már csak egy ház volt hátra és az én hadna­gyom az ellen vezetett beniinket. Társaim betörtek a ház hátulsó ajta­ján, mi meg-az elsőt döngettük. Már már engedett az ajtó, mikor egyszer csak hirtelen felnyílt és egy császá­ri katona vállhoz emelt fegyverrel je lent meg az ajtóban, hadnagyom ott .állt és ö a fegyvert neki irányozva rontott kifelé. Hirtelen elhatározás fogott el, és odaugorva megkaptam a fegyver csövét és félre rántottam, a fegyver elsült és engem mellen ta­lált. No az az osztrák se sütött el több puskát, hanem én ott maradtam Szerencsémre a fegyver hevenyében volt töltve és nem volt kellőleg le- j fojtva és az az oka, bogy sebem nem volt halálos. Bem apó álig húsz lé ; pésröl nézte a jelenetet és nagyon t meg volt elégedve velem mikor ma­gamhoz tértem, a fzebeni 'kórházban j találtam .magam és mikor két hét múlva újra jelentkeztem századom nál, Bem apó az egész sereg előtt tűz te mellemre ezen érdemjelet. Aztán végig küzdöttem az egész hadjáratot Is tagja voltam azon századnak, mely Kossuth apánkat ki kisérte ahazából elkísértem kis gazdámat a számki ve tésbe is, és Angliából mint drótos kerültem ismét haza. Kis gazdám küldött özvegy édes anyjához égy | üzenettel. Ö maga Amerikába ment és a mint hallottam, ott jó módban a mai napig is él. Szép idők, dicső napok * voltak azok, gyermekeim. Én a mióta haza kerültem, hordom a drótot. Szívesen látott vendég, vagyok minden ma­gyar háznál, mert inkább mint jó barátot fogadnak mindenütt. Köszö­nöm az ebédet nemzetes asszonykám, már megyek, majd elkerülök erre felé máskor is. — Az öreg szemében megcsillant valami, a régi dicsőségre való vissza emlékezéstől áthatottan, kiegyene­sedve, feutartott fejjel ment ki az udvarból és a szomszéd háza előtt oly hangos talált lenni a ,,fazikat drótoztassanak“ mint ha most is az osztrákot ijesztgetné.— * így tallózgatva az emlékezés me­zején, eszembe jut a £Míska bácsi alakja és mint ha most is .hallanám kiáltását. „Fazekat drótoztassanak“ Toledoi István. a new yorki ref. magyar templom és iskola -felépítése fényt ős dicsőséget áraszt az összes magyarság nevére. Mivel azok nevei, a kik legalább tiz dollárt adakoztak a templom fel­építésére, meg lesznek örökítve a templomban elhelyezendő emlék­táblán s mivel ez az emléktábla a jö­vő héten már meg lesz rendelve, ha még valaki óhajtja az egyházat ily módon segiteni s igy nevét a temp­lomban meg örökíteni, adományát legkésőbb március 26-ig, azaz jövő csütörtök estig szíveskedjék az egy­ház elöljáróságához eljuttatni. Március 15-ike Bridgeport ban, Conn. Március 15 ikét az amerikai ma­gyarságnak ez az első rendű kolóniá­ja méltóképen ünnepelte meg. Igaz, hogy „ az iiunepélyek három részből állottak s háromszorosan tar­tattak meg, de ez — bárha egyik laptársunk az egységes ünneplést hirdeti, az ünnepélynek a fényéből s a nap jelentőségéből mit se vont le. Yz együttérzést eléggé dokumentál­ta az a körülmény, hogy az ameri­kai magyarságnak leghatalmasabb egyletei az I. magyar, mely a Beteg­­segélyzö Egyletek Szövetkezetének magját képezi és ,a Rákócy-egylet testületileg, zászlóik alatt jelentek meg úgy a református, mint a római katholikus templomokban, hogy meghallgassák az illető lelkészeknek alkalmi tanításait s a templomok­ban adjanak kifejezést Isten iránt érzett hálájuknak. Az ünnepélyek sorozata szombaton estve kezdődött meg, a római katho­­likus önképzö kör által rendezett ün­­nepelylyel. Sajnos, hogy ez ünnepé­lyen személyesen nem jelenhettünk meg, de ott voltak egyházunk vezér­­férfiai közül többen, a kiknek érte­sítése után azt mondhatjuk, hogy az ünnepély elég jól sikerült. A asárnap délután, mint az lapunk­ban előre közölve volt, a ref. egyház, énekkarának Icözremüködósável ren­dezett emlékünnepélyt s lapunk szer kesztöje pedig emlékbeszédet mon­dott. Az énekkar eddig megszerzett babérjaihoz ujabíj babérokat szerzett s a közönség alig akart megválni az énekesektől, kik a légfiuyásabb igé-' nj eket is képesek lettek volna kie­légíteni. Kecskeméthy Béla, Bapdré György és Fürjész József szavalatai nagyban hozzájárultak az ünnepély sikeréhez s lelkesítő hatást gyako­roltuk a. közönségre Nagyin szép volt a férfi négy 39 Í3 Az ü mepélyt Tóth E ifem fogand­­ink nr nyitotta nng ilkibinjzsrü beszéd kíséretében, ki ez alkalom­mal bizonyára a legtisztább s leg­­igazabb örömet érezte, mert ekkor lépett a nagy közönség elé leánya, Juliska, ki csinos zongora játékával egyszerre meghódította magának a közönséget, a mely többszörös taps­sal jutalmazta a szép játékot. Szünet közben a "Woodmen of the World” Kossuth camp je által kijátszott phonograph hangjaiban gyönyörködött a közönség, a melyet Rangoni Virgil honfitársunk kezelt. Az ünnepélynek kétségtelenül nagy sikere volt. A közönség meg­elégedését abban fejezte ki, hogy a műsor lejátszása után újra a lámpák elé szólította az énekkart, a mely még három darabot énekelt s a kö­zönség vele együtt zengte el a “Szó­zatnak“ az első versét. De nemcsak a múltról való megemlékezésből va­ló tanúság, hanem ama nagy erköl­csi siker is hozzá járul az ünnep fé­nyéhez, hogy ez alkalommal történt meg először, hogy ilyen nyilvános ünnepélyen szeszes italt nem árultak és az eredmény még is meglepő volt. Olyan előkelő közönség volt jelen, a minő talán soha. Ez bizonysága a kö­zönség ízlésének s annak, hogy %

Next

/
Oldalképek
Tartalom