Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-12-17 / 51. szám
(HlfNüARIAN-AMERIUAN REFORMED ,SENTINEL.) flegjelen minden héten csütörtökön. Elc5.zetési ár eg-y érrre: Amerikába $2, Magyarországba $2.50. AZ AMERIKAI MAGY. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A. LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZ ÉLORRA FORD ITT ATI K. Published every Thursday by the HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PURL. 60. Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST’ OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. 1 Jézus MÉM o iÉM A Jézus vallása békiti ki az eget a földdel, az embert az Istennel. Aki a Jézust igazán követi, faly vast hallja, arait a jelenetek könyvé nelc Írója mond : ,,Az Istennek haj léka.az emberekkel vagyon és Ö ve lök lakozik és ők népei lesznek és az Isten az Istenük ö velők leszen ; és az Isten eltöröl minden könykullatást az ö szemeikről s a halál többé nem lészen, sem keserűséggel való sirás. sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem többé.“ {XXI: 3—4.) A Jézus követésének a legelső jutalma tehát az a tudat, az a mélysé ges meggyőződés, hogy az,,Istennek hajléka az embei*ekkel vagyon“. Sötét, sivár kor volt az, "mely jézus világra jövetelét megelőzte. Az emberiség nagyobb része Isten nélkül élt s leikével mit se gondolt. A ki sebbrész, amelynek volt vallása, hite, a vallást csalt eszköznek tartotta a földi hatalom megszerzéséhez. A tudomány, amely a bálvány istenek ol tárainál fakadt: magában hatalmas volt ugyanide nem volt, elég erős arra, hogy kiragadja az ember világot abból az erkölcstelenségből, amelybe a fény, a pom na után való bűnös vágyódás vezetett. Róma volt a világ Ura. A fővárosnak káros erkölcsi befolyása alatt állottak Sj a meghódított tartomá nyok is. A romai befolyás Jeruzsálemben is érezhető volt. A törvényt csak névleg töltötték be. A betű volt a fö, a lélekkel senki se gondolt. Hiába szólt hozzájok Keresztelő János, hiába hirdette, hogy a fejsze már a fáknak gyökerére vettetett, szavát, nem értet ték meg s a helyett, hogy készitget ték volna az Urnák utát, megkérné; nyiték sziveiket s a gyermek Jézus bölcsőjével csak a betlehemi pás/ torok s a napkeleti bölcsek jelennek meg, de nem a választott nemzetség. Pedig a Jézus vallása uz ut, az igazság, az élet. Ez a vallás az, amely az Istent és aa embert az egyedül helyes vi szonyba állítja, hirdetvén, hogy Is tenek hajléka az emberekkel vagyon. Isten velünk van, velünk laKozik ! Óh milyen felemelő, lelkes meg* nyugtató tudat ez a hivő emberre ! Árvák, .elhagyottak voltunk, inig Jézust meg nem ismertük s most, hogy öt imerjük, fiák vagyunk s az elvesztett mennyei örökséget rnegta láltuk ö benne és Ö általa. Bárcsak meg is öriznök, megtartanák ezt az örökséget. Aa Isten nekünk Atyánk lett a Jézus által, bárcsak mi is az Ö fiai s leányai lennénk s Ö vele la koznánk. De szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ma sok embernek nem ad örö met az istenfiuság felemelő, megszeli telő hite. A hűtlen, tékozló fiák száma megszaporodott. Oh halljuk meg most, ez adventi napodban a pathmosi száműzött szavát. Istennek hajléka az emberekkel vagyon. Minő óriási változást szült az em bér világban ez a tudat. A Jézus előtt a földhöz épen úgy, mint az éghez csak egyeseknek volt joga. Ma legalább azok között, akik Istennel la koznak, beomlottak a társadalmi elő ítéletek korlátái. Azok, akik igazán megértik a mindennapi imának felséges megszólítását: Mi atyánk.... tényleg keblökre ölelik az egész 'em beriséget s igyekeznek arra, hogy tényleg az Istennel lakozzanak. Akik Istennel lakoznak, azok sokszor tapasztal ják azt is, hogy az Isten minden könykullatást eltöröl. Ez a Jézus követésének második jutalma. A Jézus előtt erőt, vigasztalást, segedelmet az áldozattétel által várt a választott nemzettség. Óh minő elrémitö volt ez az Isten fogalom. Erős, boszuálló az Isten, seregeknek az Ura, kedvét találja a aaenvédésben, gyönyörködik a vér ontásban. Biaony szerencsétlenek volnánk, ha ami Istenünk is ilyen volna ! Hiszen életünk nagyobb része szenvedés, fájdalom s szemünk könnyhullatással vagyon tele. Ki enyhítheti a fájdalmat s ki képes letörölni kényeinket ? Egyedül az Isten I Halljuk, értsük meg hát mindnyájan, hogy azoknak, aki a Jbzust igazán követik : Isteu letörli minden kényeiket. Jöhet idő s ki tudja milyen hamar, mikor könyek árja fakad fel sze meinkben. óh boruljunk le ekkor erős bizalommal, lángoló hittel az Isten előtt s kérjük öt, hogy törölje le ami könnyeinket is. Mi okoz itt a földön legtöbb könny hulla tást 1 A halál, amely a bűnnek zsoldja, Pál apostol szerint. Bizony- mélséges szomorúsággá telik el ez ember szive, amikor el kell válnia szeretteitől, de szabad e elcrägednie, kétségbe esnie annak, aki Jézust igazán, valóban követi? Nem, mert megiratott, hogy a Jézus követésének jutalma az is, hogy a halál nem lószen többé. Igen. A keresztyén ember felett a halál nem uralkodik. A Jézus, ki a betlehemi jászol bölcsőben született, legyőzte a halált. Kedveseink, csak ideig, óráig távoznak el tölünk ... A halál ugyanis nem más, mint át menet a jutalomra, vagy büntetésre. A Jézus vallása az elsőhöz vezet. Nehéz ut ez: de aki ezen jár, hü szolgának találtatik. Nem földi kincsek, nem romlandó javak tehát a Jézus követésének a jutalmai, de ezek minden öntudatosan gondolkozó ember előtt a legdrá gább kincsek. Ezekért küzd, ezért fárad ! Oh, bárcsak mindnyájan ezeknek a^lelki jóknak a megszerzésére törekednénk! y.-r. Vasárnapi iskola. A templom felszentelése. I. Kir. 8 r. 1—11 v. 62, 63 v. „Örvendezek, mikor mondják nékem: menjünk el az Ur házába.“ Salamonra hárult tehát a nagy munka s reá nehezedett ama hagy felelősség, hogy megépítse a templomot. Atyja Dávid, legyőzte Izrael ellenség!'t. egy nenzetté egyesítette a törzseket, azonban több, úgy a polgári, mint vallásos életre vonatkozó fontos szép tervét, idős korában nem válthata valóra. A politikai és belügyi viszonyok nagyjában úgy maradtak változatlanul utódja idejében is. A kormányzás módja, a nyilvános gyülésezés, az adózás, az isteni tisztelet formája régi módi patriarkális volt. De elérkezett az az idő, midőn a Dávid terveit meg kellett valósítani. Es Salamon el is végzé e feladatát, mert ha Dávid megalkotá az izraelita nemzetet, Salamon megteremtő az államot. Újra szervezte a királyi udvart, a kincstár érdekében felosztá az országot 12 kerületre, kereskedelmi összeköttetést hozott létre a phoeniciaiakkal déli Arábiával és kelet Af rikával. Vámot szedett a karavánoktól, melyek országán mentek keresztül s lekötötte az Egyptom és az Ázsia közti lókereskedést országa részére. A kanaánitákat. leigázta s így 30 ezerrel szaporitá munkásai számát. S hogy teljes legyen szervezőmön kája, fel kellett építeni fényes királyi palotát és a templomot a Jehova tiszteletére. Ez utóbbi legyen jelen elmélkedésünk tárgya: a templom építés. Nemzeti, vallási előkészület előzte meg. Az egéssz Izraelnek úgy kellett itt fellépni, mint egy nemzetnek, szakítva a törzsekre szakadozottsággal és a nomád élettel, különben lehetetlenség let volna a templom építés, példa erre a Bírák korszaka. Ki rály kellett, hogy legyen központosítva a nemzet s aztán emeljenek egy közös oltárt. Miután a tempolom felépült, la* sánként elmaradt a magaslatokon való áldozás. Ezzel a tömörüléssel karöltve járt a nemzet boldogulása. Itt is látszik a külömbség a Dávid és a Salamon kora között, de az is megtetszett, hogy Dávid jól vetett, hogy Salamon gazdagon arathasson. „Felhalmozd a király Jeruzsálemben az ezüstöt, mint a követ és a czediust, mint a vad füge fákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezön. “ ( I Kir. 10 r. 27 v. ) Megvolt tehát a kellő lelkesedés a királyban is, nemzetében is a temp lom építés iránt. A Jehova megáldotta a népet, a mióta állandóan-letelepedett ez a Kanaán földjén s igy a nép bőkezűen hozta el ajándékát. Még előbb ahoz tartotta magát a nép: „Földből csinálj nekem oltárt, azon áldozd a te égő és hála áldozatodat. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről mggemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.“ ( Mózes 20 r. 24 v. ) Később az áldozás a templomhoz lett fűzve. A templom értéshez már Dávid megtette az előkészületeket, gyűjtött épület-anyagot, kerített muakásokat és mestereket. Hagyott hára 108 ezer talentum aranyat, 1.017,000 talentum ezüstött. Ez utóbbinak értéke lehet ezerkilenczvenegy millió kétszázötven ezer dollár. Elképzelhetjük, hogy ha arany éa ezüst ennyi volt, mennyi lehetett a sárga réz. a vas, a fa, a drágakőbeli épület anyag, összehordva az akkor ismeretes világ külömbözö tájairól. S mivel magában Izraelben nem voltak még rajzoló és épitö mesterek és képzett mester emberek, ezeket Tyrusból és Pkoenicziából hozatta & király. Harmincezer izraelita ment előkészíteni az épület anyagot Libanon erdeiben és kőbányáiban. Ezenkívül hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volta királynak a hegyen. A templom a kőbányának egészen ki faragott köveiből építtetett, úgy, hogy sem kalapácsnak, sem fejszének sem, valami egyéb vas szerszámnak pengése nem hallatott a háznak felépítésénél. A templom csöndben épült, ez azt jelképezi, hogy Isten országa feltűnés nélkül épül meg az emberi szivekben. Ez volt a legnagyobb munkája Salamonnak. S a legfényesebb szereplése volt a templom felszentelése. Összegyüjté az Izrael véneit és a nemzetségeknek mindeufejeit, a fejedelmeket, hogy az Ur szövetségének ládáját felvinnék, felvevők a papok a ládát s felvivék a gyülekezetnek sátorát s minden szénfebényeket, felvivék a papok és a léviták. Salamon mondá el a felszentelő imádságot, azután áldozatot s végül ünnepet szerze, mely hét napig tartott. A nyolcadik napon elbocsátá a népet. A templomban i legfontosabb volt a szövetség ládája mint az Ur jelenlétének symboluma. S a frigyláda a szentek szentjében helyeztetett el, a kherubok szárnyai alá; az említett felszerelések, a szent edények mint vallásos ereklyék lettek megőrizve. Mikor a papok kijövének a szentek szentjéből: köd tölté be az Urnák házát. az, hogy az áldozatra szánt juhok és ökrök nem voltak megszámlálhatok, ez jelképezi Salamon királyi fényét és gazdagságát. Az áldozás a hálaadás és megszentelés, külső kifejezése volt.
