Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-12-03 / 49. szám

•V

2

/

íelszóllitást, hanem adják át megbizottainknak, vagy pedig küldjék be a szerkesztőhöz, ki maga viseli a kiadásnak terhét és költségét is. Kérésem nem jogtalan. Hiszen sok olvasónk már több mint két éve olvassa lapunkat s még csak nem is felelt a hozzá intézett felszólításokra.

Nekem pedig lelkészi jövedelme met kell a lap kiadásaira feláldoznom. De bizok az én testvéreim jó szivében. Hiszem, hogy el fog jönni az az idő, mikor nem lesz magyar református család, a hol lapunk kedves vendég nem volna.

Ha ez a bizalmam, ez a reménysé gém nem volna, bizony én is a könynyebb végét fognám a dolognak. De lelkiismeretem ellen vétenék, ha a munkát félbe hagynám most, a mikor igazán az erősödésnek, az izmo sodásnak indult minden munkálkodásunk. A kicsiny mustár mag már növekedést vett. Az 1903-ik óv egyházi tekintetben felette áldásos volt.

Összes szervezett egyházközségeink lelkészi állásai betőltettek s ma már olyan szép számmal vagyunk, hogy lelkész társaink buzgólkodása íolytán lapunk a közel jövőben bizonyára nagy elterjedést fog venni.

JTérjük e-helyen is lelkész-társainkat, hogy lapunkat mindazokon a '.helyeken, a hol megfordulnak, híveinknek ajánlani szíveskedjenek, hogy igv lapunk által is terjedjen az Istennek országa.

Másodsorban pedig kérjük lapunk olvasóit, hogy barátaik, ismerőseik körében lapunkat terjeszteni szíveskedjenek. A ki olvasóink közül a legtöbb előfizető nevét küldi be a következő év január 1-ig, annak tégy szép bibliát küldünk ajándékba.

Lapunkat még egyszer az amerikai magyar reformátusság szives pártfogásába ajánlva, vagyok

Pittsburg, Pa., 1903. nov. 27.

atyaíiságos szeretettel:

KALASSAY SÁNDOR,

■ felelős szerkesztő.

Perényi Béla

az egyedüli magyar zászló, jelvény és egyleti sapka készítő.

166 East Third street. — New York

Egyházi és egyleti élet.

Gyászjelentés.

Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület vezértestilete szomorodott szívvel jelenti özv. Bodnár Józsefné a clevelandi osztály utján volt tagtársnőnk folyó hó 2 án történt gyászos elhunyták

Legyen álma csendes, ébredése édes.

Cleveland, O. 1903. nov. 25.

Csutoros Elek, v. t. elnök.

Papp István, v. t. jegyző.

SzétTretés-A clevelandi, o., osztály utján özv. Bodnár József né tagtársnönk halál - eseti segélyét és temetési költségét fejenkint 40 centben nov. l én levő 2203 tagjára ezennel kivetjük és szeretettel kérjük az osztályok tisztviselőit, hogy ezen összeget a tagoktól beszedvén, azt legkésőbb Január l éig az egyesület pénztárába beszálitani szíveskedj enek.

Cleveland, 0., 1903. nov. 25.

Csutoros Elek, Papp István,

v. t. elnök. r. t. jegyző.

— Nov. 7-én Majnersvillbenadtam össze és kértem rájok Isten áldását Kolyeszár János görög kát. és Kirnág Erzsébet ref. vallásukra. Legyenek boldogok. Vásárhelyről valók.

— Nov. 15 re Pleasent City Ohioban voltam a ref. ;tót ajkú híveim kérésére, hol úrvacsorával ősszekő tött isteni tiszteletet tartottam tót nyelven, mivel állítólagosán {magyar reformátusok azon a vidéken nincsennek. , Huszonöt buzgó hivő vette magához a szent jegyeket. Ugyanekkor Kudrej Pál és Bana Mária leány gyermeküket kereszteltem meg Helena névre, adja az Isten, hogy mostani örömük legyen álandó és tartós.

— November 22-én Peckvillre voltam hivatalos, hogy a lelkűkben megbotrankoztakat megvigasztaljam éh, megbékítsem, hol magyar és tétnyelven tartottam isteni tiszteletet és ez úrvacsorát is két nyelven osztotTARCA.

A rettenetes ember.

•Eg'sr ig-en. szomoiu törtéu.et. Irta: HONTT HENRIK.

1.

Bállá Gyuri szép legény volt, ha talmas szál ember, aki után megfordultak a leányok és a kiről sokat beszéltek a menyecskék.

Hej! szegény leányok hiába fordul tak utána, mert Gyuri rettenetes ember volt. Nem azért, mintha valakit bántott volna, dehogy.. Olyan szive volt, mint a vaj, de —them akart nősülni, és ezen kívül elvei is voltak, borzasztó elvei.

Ha káveháiban vagy vendéglőben házas emberek kerültek az asztalához a vagy ö került az övékhez, egy re esák papucsférjekröl, Kapukulcs tilalomról, meg egyéb —őket izgató — dolgokról beszélt gúnyosan, csípő sen és szónoklatát legnagyobbrészt igy szokta befejezni:

— Megáldjatok, majd megmuta. torn én!.... Hogy asszony parancsoljon^ még mit nem?! a mamája boldogságát! .... Ej! ha én ínegházasodom, fiuk! Feleségnek, anyósnak hallgass lesz a nevük!___

Ó, félelmetes beszédek voltak ezek, hogy a be nem avatottak azt hitték volna, hogy ez a fiú sohasem fog feleséget kapni; de a férjek csak mosolyogtak, ha az asztalához kerültek, vagy ö került az asztalukhoz és csen des gunynyal mondogatták neki:

— Majd fogsz te még másképp is

beszélni, megállj!___

2,

És képzeljék: Bállá Gyuri, a rettenetes ember megházasodott. Nyíri Piroskát, egy szelíd szőke leányt, vett el és a be nem avatottak búsultak is az uj menyecske sorsa felett.

— Szegény asszony, szegény aszszony! — mondogatták, — be rósz dolga is lesz, szegénykének!....

Az asszonyok meg Piroska mamáját hibáztatták, hogy miképpen tudta leányát ilyen harapós, sőt brutális — igen: brutális— emberhez hoz záadni.

Ezt a törékeny7, gyönge szőkeséget. ... ahhoz a kíméletlen fene vadhoz! ...

tam ki, de a sokszor megosalatott tót hívek félve attól, hogy én is csak magyarnyelven tartom az isteni tiszteletet a serantoni magyar testvéreknek nem adták tudtul oda menete lemet, csak Peckvillröl voltak magyarok vagy 8 an és vagy 30 hivő igy is élt úrvacsorával, köztük Ham borszky Gyuláné is, ki a meghívást bizonyos okok miatt ellenezte.

A magasztos czél érdekében elmondhatom, hogy terhes szolgálatot vállaltam magamra magyarul és tótul végezni minden nap az isteni tisztelete^, de ,,Az én igám terhes, de gyönyörűséges“..

Testvéreim! Én magyar szüléktől szármoztam, magyar anya dajkált és ez előtt 29 évvel egy tótajku gyülekezet választott lelkészéül és a híveim kedvéért tanultam meg ezt a nyel vet, a mit nem bántam meg soha, mert ezek is a szeretett ^vallásban, a Krisztus vallásában neveltettek és fogadjátok ti is ökot magyarok testvéreteknek a ref. tótokat, kövessé tek ebben is ldvezitönket, ki azt monda: ,, Úgy szeressétek egymást mi ként én szeretlek titeket! “

A tót ref. testvéreket az egyletben is szerettem volna össze hozni, de a magyarokkal szemben elnyomatásról panaszkodnak. Már Pittsburgban felvilágosítottam őket, mert a panasznak végére járok mindenütt, hogy ez csak némelyek által kigondolt koholmány.

Ne a szétválásra az egyesítésre kel törekednünk.

Mt-Carmel, 1993 Nov. 27.

Tisztelettel vagyok

Ujlaky Ján*s magyar tót ref. lelkész.

Szives kérelem a magyar ref. lel kész társaimhoz!

Á rövid idő alatt szerzett tapasztalataim után a szeretett vallásunk a jézus vallása érdekében felhívom mindazokat a lelkész társaimat, hogy akiknek a területén ref. tót hívek vannak és ezeknek szolgálni nem tudnak, világosítsák fel őket és buzdítsák arra, hogy két, három városból is egyhelyre gyűljenek össze. Nem árvák többé a tót reformátusom sem, mert én szívesen elmegyek iste ni tiszteletet szolgáltatni, nehogy a más felekezetüek templomaiba hu zódjanak, más vallásu népek tanácsára a tót nyelven nem tartott iste ni tisztelek miatt, vallásukat elhagyják, mint egy hívemmel - ki távoli rokonom - megtörtént, hogy a ref.

isteni tiszteletre a görög kát. anya nem költötte lel a fiát, mert azt akarja, hogy a fia a leendő felesége vallását kövesse, ki szinte görög kát.

Atya fiúi szeretettel vagyok, szeretető kolegájok

Ujlaky János magyar tót ref. lelkész.

Homestad Pa. Szalay Jánosék házához korán jött el a krisztkindli egy szép kis lányka alakjában. Az újszülöttet föt.Harságyi Sándor homsteadi és vidéki ref. lelkész keresztelte meg Erzsébet névre. Keresztszülei: ifudrács János és Guzák Lászloné.

Ref. Énekkarunk Homsteadon szép fejlődésnek és örvendetes hala. dásnak néz elébe. Pár havi fennállása folyamán is bizonyítékát adta életképességének, a derék ifjak, számszerűit huszonhármán, tevékehy és a tanításra hivatott Kun Károly testvérünk vezetése alatt már eddig is több rendbeli szép énekeinket tanultak be és adták elő a homsteadi templomban a gyülekezet méltó gyönyörűségére és élvezetére, az énekkar most egy gyönyörű karácsonyi éneket tanul be három hangra, melyat- a Karácsony első napi ünnepi isteni tisztelet alkalmával fognak elzengeni. Segítse meg a jó Isten továbbra is a mi derék ifjainkat az ö nemes irányú kezdeményezésükben

Ha a lapunkban megjelent hirdetés fel nem hívná is a köz figyelmet, mindenki tudja már azt Pittsburg vidékén, hogy Decz. 26.án, azaz Karácsony másodnapján, déli 12 órától kezdödöleg éjfélig fogják tartani a homesteadi és vidéki gyüledezetünk lelkes tagjai azt a széleskörű pártolásra méltó szép egyházi mulatságot Homsteadon a Saenger Hallban, mely mulatság tiszta jövedelme hivatva van gyarapítani a homsteadi és vidéki ref. uj templom építési alapját. Az egyház község nagy kötelezettségeket válalt magára, midőn az uj templom gyönyörű helyét s a kész parochiát megvásárolta, a gondok még inkább fokozódni fognak, ha kezdetét veendi a templom építés, de reméljük, hogy az ifjú egyház sikeresen keresztül esik a kezdet nehézségein. A mulatságra szóló belépj ti jegyek már forgalomban vannak a gyülekezeti tagok jórészénél.

— Még az anyósának is jaj lesz! — vélte tudni a női közvélemény.

A Balláék napjai pedig nyugodtan folytak, mintha napsugárba, tejbe fürösztödött volna meg az életük; éltek, mint egy turbékoló galamb pár. Az asszonyka oltalomkeresve simult hatalmas férjéhez, mint egy hűséges folyondár és a férjnek mi alkalma sem akadt eddig, hogy egykor nagy garral hangoztatott,, igy meg ugy“-ot megmutassa.

És a férjek mosolyogtak a Bállá i Gyuri házasságán és csendes elégtétellel mondták:

— A száj hős! .........

3.

És a férjeknek igazuk lön. Bállá Gyuriból a papucs férjek ideálja vált. Órákig elhevert az asszonyka lábai nál és ezer apró megmosolyogni való bohóságot csinált a nagy gyerek. A társaság pedig busásan fizette vissza az egykori csipkedést, még kamatot is adott a gyávákért és papucsért és Bállá —mit tehetett mást — mosolyogva állta.

— Mit csináljak ilyen gyönge aszszonykával? — kérdezte, — hiszen olyan jó, olyan aranyos szegényke!..

Hanem az anyósnak! annak megmutatnám !___

Gúnyolódtak, incselkedtek vele.

— Ugyan mit mutatnál? te szoknyavitéz? ....

— Eh....

Dühösen otthagyta őket. Mit értenek ehhez ök, a nyomorultak. Hiszen arra sem méltók, hogy a feleségem cipöszaiagját csokorra kössék.

Elmesélte a dolgot az asszonykának, aki szokatlanul felingerült miatta.

, i — És maga hagyta, maga tűrte, hogy a feleségét szapulják ugy-e?... ó, maga----- gyáva!----Az asszonyka arcza pírbagyuladt. Két kezét hareziasan a csípőjére tette és az egész nöcske olyan hatást tett Gyurira, mint egy berzenkedő kis tyuk, — hogy legszívesebbén nyalábra szerette volna kapni az apróságot és összevissza csókolni, ha a dolog nem lett volna olyan — hogy is mondjam? — olyan komoly, vagy mi?. ...

Szó szót követett és mikor Gyuri még mindig nyugodtan védekezett, a tehetetlen menyecske földhöz ütőt-