Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-13 / 33. szám

2

Saul pedig félt a gyermeki öl, a ki igen eszesen viselte magát a királyi udvarban is.

így van ez a mai életben is. Örök versengés, örök gyűlölködés uralkodik az emberek között. Ha valakinek több talentumot adott az Isten, azt irigyli az, aki kevesebb talentumot kapott; ha valakinek keze munkáját megáldja, megjutalmazza az Isten, sok ajkon felhangzik a gyűlölködés szava, sokan szeretnék el pusztítani vetélytársaikat, a mint Saul is megakarta ölni Dávidot.... De ha ez nem sikerül, úgy megfélemlenek, gyávákká lesznek. íme nem Dávid a kisebb, a gyöngébb, az akt való, hanem Saul az erősebb, a király fél, mert bántja a lelkiismeret.

Dávid nyugodtan jár-kél a királyi udvarban, Saul pedig gyötrődik.

Milyen szépen mutatja felez a történet a tiszta lelkiismeretű embernek a nyugalmát és a bűnösnek lelki gyötrelmeit.

A tiszta lelkiismeretű ember nyugodtan, felemelt fővel áll meg nemcsak az emberek, hanem az Isten előtt is, a bűnös pedig elrejtőzik at emberek szeme elöl is.

Skótország egyik kis városában a gyülekezet tagjai nem voltak megelégedve erős kezű, szigorú lelkészükkel. Végre is addig zaklatták a lelkészt, hogy lemondott állásáról. Egy alkalommaL valami ügynek az elintézése végett, épen azt a férfit látogatta meg, aki a legnagyobb ellensége volt. A férfi nem mert a pappal szóba állani e elrejtőzött egy ruhaszekrénybe. Azt hitte, hogy a pap nem látta meg. Mikor néhány percnyi ott idözés u'án a lelkész távozni akart, az ottani szokás szerint egy könyörgésben kért áldást a házra B imájába beleszötte a következő szavakat is: „Áld meg azt a szegény embert is, a ki most a ruhaszekrénybe rejtőzött el, hogy arcát elrejtse a világ elöl. “ így jár minden olyan ember, a kinek nincs tiszta lelkiismerete.

A tiszta lelkiismeretű ember az Istenbe veti bizodalmát.

Legyen mindnyájunknak az Isten bizodalmunk, reménységünk.

K. Milyen fogadtatásban részesítette a nép a győztes Dávidot?

F. Kimentek eléje az utcákra s úgy üdvözölték.

K. Szerette ezt Saul?

F. Nem, hanem meggyülölte Dávidot. «

K. Mire ragadta gyülölsége?

F. Meg akarta ölni az ifjút, akitől királyi hatalmát féltette.

K. Sikerült ez a gonosz kisérlet?

F. Nem, mert az Dr megóvta Dávidot.

K. Mi történt ezután Saullal?

F. Saul félt Dávidtól.

K. Hát Dávid, miként járt útjaiban ?

F. Eszesen s kedves volt Isten és az emberek előtt.

I Sámuel 18 r. 5-16 v.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyo moruságban” (Zsolt. 46 r.2 v.)

Saul és Dávid életéből nyilván áll előttünk, mennyire eltérők valának az ö jellemvonásaik. Még testalkatra és szervezetre is elütök: Saul képviseli a testi nyers erőt, erős testben gyönge lelki erő. Dávid ellenben alacsony termetű ifjú, nem annyira a testi, mint a lelki erővel válik ki.

Lelke nemes vonásait igazolja a Jonathannal való őszinte, mély barátsága. Jonathan is úgy szerette mint testveiét miket enne] atyja, Saul a Dávid életére tört. A katonák is életüket készek érte kockáztatni, követve a rengetegben s a Jordán folyón keresztül, mikor el űzetett a trónról.

Az emberek eme ragaszkodása Dávidhoz egyedül az ö Istenhez való hűségének ^tulajdonítandó, hiv szolgája volt a Jehovának. Az ö nevével győzte meg Góliátot s az ö nevében hordozta élte végéig a királyi pálcát Izraelben.

Az az ember, a’ki nem bízik Istenében, elveszti hitelét az emberek előtt.

Ez a nagy igazság tárul elénk e tör ténetben.

Két ok van arra, hogy Dávid a pásztor a kiráyli trónra jutott. Először felette kedvező volt rá nézve az alkalom. Elment a táborba a testvérei látogatására, hallotta a Góliát gyalázkodását s ifjú lelke nemes haragra gerjedt s olyan különös erőt nyert, hogy halálosan sujtá a földre az óiiást. A sereg előtt e perctől kezdve hőssé lett.

De ez csak az első lépés volt. Saul is így kezdte, midőn meggyőzte az

ammonitákat, mégis lassanként el vesztette népszerűségét s kétségbe esve végre ön gyilkos lett.

A másik ItLu Dávid emelkedésének abban keresendő, hogy okosan viselkedett. A népszerűsége, a mely amaz üdvözlő szavakban nyilatkozott „Saul meggyőzte a maga ezerét, Dávid a maga tízezerét” ötét soha einem vakitá s el nem tántoritá a helyes ösvényről: „Elméne Dávid mindenüvé, ahova Saul küldé és magát eszesen viselé vala (5 v.l ,,.Es Dávid minden útjában szerencsésen járt el, mert az ur vele volt” (14 v.) Kiváló volt Dávid, mint katona, de még nagyobb, mint államférfi és a Jehova szolgája a békében.

Ebben van v boldogulás titka és egyszersmind veszélye is napjainkban. Az az ifjú, a ki ügyes a versenytereken, az iskolában, az elő készül a kedvező alkalomra.

A mint elökészült arra az állásra, amely elébe tárul a nyilvános életben, úgy állja meg helyét. A ki váló készültség a párfogók ajánlása, vagy az első kedvező benyomás okosan használandó fel a jövőt illetőleg. Egy lelkész nem várhatja, hogy gondtalan kényelmes életet élhet, ha u btkösrönö tartalmas beszédet maradandó hatással meg tartotta. Éjjet nappalt fel kell arra használni, hogy eleget tehessen hi\atala es állása ezernyi kívánalmainak. Egy jegyzőnek miután elfoglalta hivatalát, méltónak kell magát bizonyítani a belé helyezett nagy bizalomra. Az élethez a társadalomban nemcsak az élettelen pénz, hanem sokkal inkább a társadalmi állás és ehez a nevelés szüséges. Ezek a kellékek teszik az embert emberré. Egy szép reményű, magasztalt derék ifjú embernek a Dávid nyomdokain kell járni a népszerűség csábjai közt is, hogy ne legyen a szenvedélyek rabja, mert a hiányos jellem tökéletlen élet. Egy öreg ember egyszer igy szólt egy ifjúhoz; „azt hallom, hogy nagy veszedelemben van, némi gyarlóságaira óhajtom figyelmeztetni”. Az ifjú igy felelt: „Ön bizonyára téved, én igen szerencsés vagyok” családom is kedvező körülmények és viszonyok közt él.

Üzletem nagyobbodik s évről évre vagyonosabb leszek. így értettem, midőn a veszedelemtől intettem szólt

az öreg. mert sok embert megszédit a világi szerencse kedvezése. Egyedül orvosság: áz okosság és az Isten féléiéül:

S vájjon, hogy érinthette Sault a Dávid biztos emelkedése? Ama győzelem után többet beszéltek Dávidról mint Saulról. Saul, mint király, magas hivatalia emelte Dávidot, de szive el fordult tőle, féltékenyen nézett reá. A harag és gyűlölet érzette, ha nem jut is kifejezésére, vétkes és halálos rósz. Saul nem szokta meg az önmagán való uralkodást s elvesztő az engedelem lelkét is. A- maz első áldozattétel óta a mi a Jehova akarata ellenére történt, Saul fokozatosan távozott el az Úrtól, vagy más szavakkal: az Urnák lelke elt-ávozék Saultól és gonosz lélek kezdé gyötörni ö, mely az úrtól küldetett. (16 r. 14 v.)

Isten snekit nem kisért, ha nem ha mi magunk engedelmeskednünk a bűn törvényének.

Saul is a Dávid emelkedésének láttára haragos, féltékeny lett s végre a gonosz gyilkos szándék is megfogamzott lelkében, mialatt Dávid hár fán játszott előtte.

Saul elveszté a trónt, mert elvesztő szivéből az Isten félelmét. Dávidhoz kíméletlen, szigorú. Ha nem akarjuk elösmerni mások érdemeit, jeles tetteiről dicsérettel xueg nem emlékezünk, sor az irigység gonosz erzeime foglal el, mi is a Saul bűnébe eshetünk.

Az idősebb ne légy en féltékeny az eszes és gyakorlatias gondolkozásu ifjúra, az ifjú ne dicsekedjék az ö érdemeivel.

Ha valaki akar dicsekedni, az Urban dicsekedjék.

Egyházi és egyleti élet.

Jegyzői jelentés

az Amerikai Magyar Ref. Egyesület 1903. évi julius havi állapotáról.

Tisztelt tagtársak !

A junius havi kimutatás szerint volt az egyesület tagjainak száma: 1850. Egyes osztályoknál felvételre jelentkestek, a south bendi osztálynál : Németh Fáni, Lörincz Mária, Hriczo Gizella, Kecskeméti Ferencz; a wilkesbarreinál: Ur Lajos, Juhász Ferencz, Hudák János; apittsburgi-TÁRCA.

A két árva.

Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája.

Gyönyörű júniusi estve volt és az éjszakai szakasz, az öreg őrmesterrel együtt kint ült a „police station“ előtti járdán. Most is, mint máskor, az öreg vitte a szót és mi figyelve lestük szavait. Öreg veterán volt és sokszor beszélt harmincz éves szolgálatából olyan történeteket, hogy az embernek a haja is égnek meredt. Hanem a mai történet másféle volt 's nem úgy végződött, mint más, már t. i. a börtönnel. Ennek kivételesen házasság volt a vége, ha akarják elmondom ngy, a mint tőle hallottam.

— Igen bizony, fiuk, Stone biró, a ki most házasodik, a rendörbiróságnál szerezte a menyasszonyát. Hihetetlenül hangzik, hanem igaz, magam is érdekelt fél voltam benne és ez az oka, hogy a lakodalomra is meghívót kaptam.

"■— Mondja el, hogy történt, — kérte a „Kid“, a mindenkitől elkényezteti, elkapatott Kid.

Az öreg mosolyogva nézett körül ■és nagy karosszékében kényelmesen «Wlhelyezkedve nagyot fújt szivarjából s igy folytatta:

— Nem tudom ismerte-e valame-i lyik közületek az öreg Brownt. Fü-' szeres üzletet tartott és rendkívüli zsugoriságáról volt hires. Annyira fösvény volt, hogy egy üzlete alatt lévő kis pincelakásban lakott és magának főzött, hogy házvezetőnőt ne kellessen fizetnie.

Bizony van már vagy tizenhat éve, mikor azon az utcán voltam szolgálatban, a hol az öreg üzlete volt, mikor egy estve az öreg egyik inasát látom felém futni és lelkendezve kért, menjek az üzletbe, mert az öreg hivat Kérdésemre, hogy mi a baj. aztiel^lte, hogy az öreg egy leányt lopáson ért és panaszt akar tenni. Gondolva, hogy valami komoly dolog, sietve tettem eleget a felszólításnak.

Az üzlethez érve az öreget az ajtóinál találtam és nagyon fel volt izgatva. Elmondta, hogy ö személyesén kapta rajta a leányt, mikor egy öt centes kenyeret a kendője alá akart rejteni és szó nélkül akart el távozni. Széjjel néztem, hogy hol a ieány, hát uram fia, azt hittem mindjáft nem jól járok, mikor egy kicsi, szegényesen öltözött, alig nyolc évesnek látszó leánykát vettem észre. Hát még mikor a szoknyácskájába kapaszkodó kis négy éves fiúcskát megláttam, akkor gondoltam csak cifrát.

No de első a kötelesség és ez a kötelesség nagyon is kellemetlen volt ez egyszer. A kis leányka elmondta, hogy árvák. Mamájuk meghalt és senki és semmi nélkül maradtak. A kis Willi nagyon éhes volt és sirt és pénze nem lévén, azért akarta a kenyeret ellopni, hogy meg ne haljon éhen.

Csodálkozya néztem az öreg kereskedőre, mert nem akartam elhinni, hogy annyira embertelen legyen, hogy a két kis gyermek megbüntetését követelje. Hanem a vén zsugori hajthatatlan maradt és csak annyit felelt, hogy ö nem táplálhatja a város szegényeit. Felháborodva az embertelenségén, kínáltam neki egy öt centest, hogy megfizetek a kenyérért, de a semmirevaló hallani sem akart róla, mert mint mondá, példát akar mutatni másoknak.

Nehéz szívvel fogtam kézen a két gyermeket és vezettem ki őket az üzletből. Nekem is volt otthon épen olyan forma nagyságú négy kicsim és az jutott eszembe, hogy az Isten őrizze őket attól, hogy hasonló helyzetbe jussanak. Bevittem egy közeli étterembe és jól megebédeltettem a két kis ártatlant, aztán levittem őket a központra. Biztattam őket, hogy ne sírjanak, majd minden jóra fordul és találunk majd nekik valami

jószivü családot, aki megkönyörül rajtuk.

Másnap reggel volt a tárgyalásuk. Az öreg Wing biró ült akkor a székben és csodálkozva nézett a csirkefogók és tolvajok közt ülő két kis gyermekre. Nem tudta elgondolni a jó lélek, hogy miért lehetnek ott és látszott rajta, hogy érdeklődik irántuk.

Szégyenkezve néztem körül, mert magamat okoztam a két gyermek ottlétéért, mikor a hallgatóság közt a fiatal Stone ügyvédet vettem észre. Akkor lett ügyvéddé és mivel apjával jó barátok voltunk, öt is ismertem. Félrebivtam és ' elmondtam neki a két gyermek történetét és kértem vállalná el ügyük védelmét. Készséggel ajánlkozott, mert mint mondá, úgy sincs nagyon elfoglalva és ez lesz első ügye.

Két, három tolvaj után, a mi két gyermekünk következett. Az ügyész annak rendje szerint felolvasta a vádlevelet és az öreg Brownt hallgatta ki. Utána én következtem. Elmondtam, hogy csak azért csukattam le őket, mert kénytelen voltam vele és hogy nem helyeslem Mr. Brown eljárását stb.

Most következett a fiatal Stone. Olyan remek beszédet galyabitott a fiú, hogy még a megrögzött tolvajok is könye^tek. No hiszen, volt a vén