Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-05-28 / 22. szám

mert udják, hogy Galileából szár­maztak. A farizeusok és az Írástudók azon ban csakhamar felakarják támaszta ni az ellenhatást. Semmibe se akar­ják venni azt a csoda eseményt azt hiresztelik. hogy az apostolok édes bortól részegedtek meg. A nyelvek ajándéka pedig roppant nagy fontosságú volt azevangyelium terjesztésére. A nyelvnek a nem tu­dása nagy akadályt gördített volna az Isten országának a terjesztése elé. De igy mihamar elterjedést vett az s Péter apostol beszédére megkeresz telkedének mint egy 3000 férfiak A Szentlélek ma is működik a ke­resztyén anyaszentegyházban. De mi vagy nem akarjuk ezt látni, vagy el se fogadjuk. Ember voltunk emel kedik mindig és mindenütt előtérbe, s keresztyénségünket csak másod­rendű dolognak tekintjük. Ezért nem ismétlődik ma közöttünk az első pün­­köst története. Kalassay Sándor. Vasárnapi iskola. Ének: 37-ik dicséret. Imák: mint említve volt. Olvasandó: Cselek. II : 1—14. Jézus az ö mennybemenetele után tiz nap múlva küldé el a Szentlelket az apostolokra, hogy keresztelked­­jenek Szentlélekkel. A tanítványok még mindig együtt voltak, sőt már az áruló Judás he­lyére is választottak egy apostolt a Mátyás személyében, hogy igy ti zenketten legyenek. Az esemény Jeruzsálemben törté­nik s Lukács, az öskeresztyénség tör ténetirója egyszerű szavakban írja le ezt a fontos eseményt. Együtt vol­tak a tanítványok egy akarattal. Hirtelen szélnek zúgása hallatszik, de ezt csak azok érzik, a kik a ház ban vannak. Kettős tüzes nyelvek szállanak le az égből s a tanítványok ra egy-egy szállott le azok közül s megíelének mindnyájan szent lélek­kelt A léleknek csudálatos hatása volt M indenik tanítvány tudott másféle nyelven is beszélni, nemcsak azon, a mi anya nyelve volt. Jeruzsálemben ekkor nagy soka­ság volt. A zsidók, a kik a világ minden részében szét széledtek, fel­gyűltek Jeruzsálembe s végtelenül csudálkoztak, a mikor hallották Az apostolokat az ö saját nyelvükön szólani s egyik a másikat kérdezte: “Vájjon mi lesz ebből.” Sokan pedig, főként a Jézusnak legnagyobb, leghatalmasabb ellen­ségei kicsinyíteni akarván a hatást, a melyet az apostolok beszéde, mely lyel az Istennek nagyságos dolgait szólották, okozott, azt mondották e­­gész gúnyosan: “Édes bortól része­gedtek meg ezek!” A Szentlélek ma is működik. Mű­ködése kitetszik a saját életünkből is. Ez lelkesít arra, hogy dolgozzunk a közjóért még akkor is, ha az embe­rek azt mondják rólunk: Édes bor­tól részegedték meg ezek. Elcsüg­gednünk azonban nem szabad. Jézus nem hagy el minket, csak mi jár­junk az ö utain. k.) Betölté-e .íézus a tanítványok­nak tett ígéretét? f.)Igen. k.) Mi által? f.) Az által, hogy elküldé reájok a Szentleiket. k.) Hol történt ez az esemény? f.) Jeruzsálemben, k.) Hogyan történt? f.) A tanítványok, a kik judás helyére is választottak már egy uj apostolt Mátyás személyében, együtt voltak a szállásukon. Imádkoztak, könyörögtek. S ime egyszer sebesen zugó szélnek zendülését hallják és látnak tüzes kettős nyelveket s üle minden ikre azok közül. k.) Mit ábrázoltak ezek a kettős tüzes nyelvek? f.) A Szentleiket. k.) Minő hatása volt a Szentiélek­nek az apostolokra? f.) Kezdenek szólani más nyelve­ken. k.) Hogy fogadták a népek az a­­postolok beszédeit? í.) Némelyek álmélkodtak, mások bosszankodtak s azt moridották, hogy a tanítványok édes bortól ré­szegedtek meg. k.) Melyik ünnepet ünnepeljük a Szentlélek kitöltetésének emlékére? í.) A pünköstöt. Életadó lelek. Rom. 8. r 1-14 v. „Valakik Isten leikétől vezéreltet­nek, azok Isten fiai”. Pál apostol határozottan megkii­­lömböztetést tesz saját tapasztalatai nyomán, a belső és külső ember közt. Amaz gyönyörködik az Isten törvényében. A nemesebb rész küzd mi bennünk az isteniért. A test pe­dig hódol a bűn törvényének. A test és lélek harca van előadva a felvett részben. „Bár akaratom van a jóra, de hogy azt véghez vigyem nem tehetem, mert nem cselekedhetem a jót, a mit akarok, hanem a gonoszt, a mit nem akarok” így nyűgözi le és teszi szol­gájává a test a lelket. E bűntől csak az idvezitö szaba­dit meg. Oh én szegény ember! kicsodu szabadit meg engemet a halálnak e testéből? A szabaditás Jézus Krisz­tus által van. A 7 ik részben látjuk a bűntu­datában szorongatott, s a 8 ik rész ben a kegyelemből megszabadult és örvendező lelket. Sok keresztyén életében kell en­nek ismételödni, mert ezen tajtaszta­­lat nélkül a váltság el nem képzel­hető. Amaz isteni lélek áldott munkájá­tól függ a kegyelem. Valamint a fa a föld tápláló erejét a gyökérré törzsökké, virággá és gyümölcsösé formálja, igy változik át a lélek újjá teremtő hatására az eddig csak a testnek élő ember igaz­ságossá és fedhetetlen életűvé. így győzi meg az élet törvénye a bűn és halál törvényét. Ha valaki egy kiváló nemes lelkű ember környezetébe jut, annak jó példája, vagyis az a lélek átformálja ! a fogékony lelket, mint a szülei pél­da adás kimondhatatlan hatással van a gyermek életére. Uj élet cél­jainak, uj érzelmek, uj engedelmes­kedés támadnak szivünkben. Ennek első jótékony eredménye az, hogy semmi kárhoztatások nin­csen immár azoknak, kik a Jézus [ Krisztusban vágynak. A kikben nem | támad fel ez az uj életre vezető ne­mes elhatározás, azok még a bűn törvényében gyönyörködnek. Megtartóztassátok magatokat a testnek kívánságaitól melynejk vi­tézkednek a lélek ellen. A balgatag és káros kívánságok lementik az emheteket a halálosveszedelmbe” A világ sokféle próbája meg ne háborítsa a lélek nyugalmát. Ha látunk embereket, kik magán­családi és nyilvános életükben az e­­vaugyeliumi világosság utain járnak s igy józanok, mértékletesek, értel­mesek, munkaszeretök, igazságosak emberszeretök s igyekeznek is lehe­tőleg mindenkivel jóttenni, ha lá­tunk embereket, kik örömest járnak Istennek házába s ott gyermeki szív vei tisztelik a menyei atyát, kikre nézve nem csupán a testi munkára kél és nyugszik Isten szép napja, de otthonukban is felemelik az imád­ság szavait: ezekre elmondhatjuk, hogy amaz isteni lélek arra segíti immár ezeket, hogy felöltözvén úgy járnak, mint ama világosság fiai, mint Istennek hü és hálás gyerme­kei. Eme pünkösti ujjászülö lélek le­begjen felettünk, lángoljon közöt­tünk közelebb a ránk jövö ünneplé­seink alatt. Hogy igy legyen köztünk is, ben­nünk is pünköst, melynek lelke— Egyesítse a híveket Lelkesítsen sziveket, Megszólaltassa a némákat is S meghódítson minden népeket. Figyelmeztetés. Mindazok, kik a lapot nem kap ják rendesen, szíveskedjenek azaláb bi sorokat egy levelező lapon kitől teni s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Kef. Lapjának” kiadóhivatala. To the Publisher of the “Am. M. Ref. Lapjának.” Dear Sir: Your paper has come of late so irregularly, that I am compelled to discontinue it unless I receive the same in the future more promtly. Respectfully Aláírás. Cim és város. TÁRCA. .................—1 Piinköstlíor. Gulgotliáni vitted a váltság keresztjét, Mária Magdolnát könnyekbe f'erésztéd: S míg anyád zokogva szemeit befödte, Meghaltál, oh Jézus, ámde nem örökre!' Mert lön feltámadás, a mint jövendölted, Megjelenéseddel megáldád e földet, Isten igaz nevét, örök élet titkát Tanitványidnak még negyven nap tanitád. De mikor elszálltál — fellegéken által, S ök utánad néztek nagy álmélkodással, Gyarló érzetükben csűggedökké váltak, Kik Veled valáu;»k erősek és bátrak. i Légy örökre áldott, világ Megváltója, Hogy a esüggedöket Szentlelked megóvta Melyet midó'n drága örök égül nyertek, Szóltak: mindmegannyi élő. tüzes nyelvek! Mi nemes volt, nagy volt, érzelemben, tett­ben, Azóta e földön véges-végtelenben, A mi fény sugárzott erre a világra, Az mind e Léleknek örök szent csodája. Uram Jézus Krisztus, a ki áldozatnak Emberek bűnéért önmagad od’adtad, Nézd e nagy világot, mely oly hamar feled, 8 küldd el ismét küldd el a teSzentlelkedtt! Farkas Sándor. Csillag az éjszakában. — Ugy-e mondtam?! — Hiszen ha mondtad volna........ — Hát nem?... Nem azt állítottuk folyvást apával, hogy Mariska pá ratlan jó teremtés, hogy kész isten áldása lesz rajta, hogy jobban fog szeretni téged, mint te magadat.. . ügye mondtam?! — De ennek a végét nem mondta­tok. — Ki tudhatott ennek a végéről mást, mint hogy bolond lesz, szomo ru lesz. Lásd édes Géza, ha ránk ! hallgattál volna,— de elszédültél, el­­| ragadt a világ és vitt magával, vitt egész idáig s itt tett le a halát pitva­rában Úgy e? — Mikor nagyon szeretem.......... — Úgy? Hát Mariskát nem szeret­ted? Nem Ígértél neki boldogságot, szivet szívért, de persze ö szerény, tanítónak a lánya és ez már egy ön­kéntesnek derogál. — Jaj, ne beszélj, ne kínozz, meg halok. Úgy ég itt, meg itt, meg min­denütt. —Magad gyújtottad meg, magad kerested. Két éve, hogy katonának mentél, a szegény jó leány minden­napos volt itt, csak átszaladt aszom szódból, hogy rólad beszélhessen. Bizony nincs annyi hajad szála a hánnyszor naponként eszébe jutottál. És hogy fizettél neki? .......Mint nyalka huszár önkéntes meg sem láttad a szegény kántor leányát. U gyan hol volt az eszed, mikor Sas vá­ri Póliba belebolondultál? Hát kép­zelsz olyan ostobát, hogy egy dús gazdag ur áaját kasznárja fiának ad­ja a leányát? —Jaj. ne leckézz, hagyj meghal­nom! —Egy év óta,—hogy haza jöttél— mindig a kastélyt bujtad nap-nap után, felé se mentéi Mariskának, a szegény hervadó virágnak. —Ö mondta akkor, hogy másfelé visz az utam, hát az Isten áld jon meg. —No hát az igen jó szó, az legjobb mondás Mert megáld az Isten min den embert, de az a baj, hogy sok ember van, aki maga-magát sem a­­| karja megáldatni. —Jaj édes testvérem, ne gyötörj. Úgy fáj nekem az egész világ. —Jó, majd beküldőm melléd apát, ha akarod. —Ne, ne; maradj csak te itt, te olyan jó vagy.— Nézd, milyen for­ró a fejem, mintha tüzelnének ben­ne.... Szegény Mariska__áldott lé­lek........! —Bizony áldott, még most is, ér­ted imádkozik folytonosan: minden­nap átjött megnézni még eddig. Az ö tiszta lelkének imádsága tart meg téged. —Úgy tetszik nekem, mintha va lami rettenetes éjszaka volna körül­­t un már régen, olyan vastag sötét­ség és nem tör át rajta egy sugárnyi világosság, nincs benne egyetlen csillag. Mond csak kedves nővérem : mióta vagyok igy? —Négy napig toltál szakadatlan lázban, magadon kívül a lakodalom után. Ma kissé szűnt bajod, az orvos azt mondá, hogy beáll a krízis. Oh Géza, Géza, minő bánatot szereztél apánknak! —De mikor úgy szerettem .... —Hát ö téged?.. —Más férfit nem ismert rajtam kívül, azt mondá. —Egy uraság leánya a kaszná' ja fiát! Mi kötötte hozzád....?■ —A bűne. —Csitt! Apánk meghallja a szom­szédban. Lásd, ugyan megtartotta a szavát. —Hazudott. Oh én hü kutya vol­tam! Átok, átok, jaja fejem! —No csendesedjél.. j.. .visszáséra láz.—Szegény Mariska könyezve i­­mádkozott tegnap éretted, gyémánt annak minden porcikája. —Tudom, tudom----Vigasztal is, hogy nem átka de imádsága kisér síromba. Mert meghalok, érzem.ret­tenetes sötét éj vesz körül, olyan vastag a sötét, mint valami bástya és az rám készül szakadni. Csak egy nyílás, csak egy csillag volna rajta, de igy.. Nézd édes testvérem, meg lehet markolni ezt a sötétet.... Az erős férfi kinyújtja forró kezét, mintha valamit szoritna vele s szin­te jól esik neki, hogy nővére gyen­géd kezével talélkozik. —Lásd Géza, ez mind a betegség hatása. Mióta látod azt a nagy söté­tet? —Azóta. —Miéta? Mikor a kastélyból eljöt tél? —Igen. Akkor szakadt rám az a tenger éjszaka és nyom jejebb, le­­jebb. —Borzasztó!.. .Aztmondják, hogy rálöttél Póliia. —Bár el nem hibáztam volna. — De hisz azért bezárnak, apánk állását veszti, mivé leszünk? A beteg tagadólag int kezével. —Nem; semmi ... .Az öreg Sasvá­ri Nándor megtiltotta, hogy a dol­got világ elé hozzák. Ne félj, nem is hozzák. —De, hogy tehettél olyant, hiszen az gyilkosság. i INÉ í :■ t v: ... ■HM

Next

/
Oldalképek
Tartalom