Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-30 / 18. szám

IV évfolyam. 18. szám. Bridgeport, Conn.. 1903 Április Bö- ** *</. ÜMEEIHÜI J^ZL.Or^rJ.é\^A ' A-. «>. FIGYELEM 1 (Hungarian=American Reformed Sentinel.) B’ína.-u.xíJsa.társaJs: "rHY ZOLTÁN new-yorki ) lu és 1 lelkészek ISTVÁN trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. ILv'Ceg'jelen. :ca.Ináén csö­­törtö^ön.­Elöfi-zetési ár eg^r érrre: ■S.merUsá'toa» $2. IvIagTraxországia $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday hy the “llJÉl-lftl sáli Pisil MH.* Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. map iskolák nwlküiii. 1896-ban, mikor Magyarország e zer éves fennállásának emlékére szén telt ünnepet a magyarság a“négy fo lyó és hármas halom” hazájában, Bridgeportban, hol annyi szép és ne mes eszme kélt már életre, mozga lom indult meg arrra nézve, hogy egv magyar iskola alapitassék. A kolónia, mely alig f résznyi volt, mint ma, mayáévá tette az eszmét, ki ki igyekezett tehetségéhez mérten előmozdítani a nagy célt. A “Ma gyár Hírmondó” lelkesülten ka volté fel ezt az eszmét s miután sikerült a new yorki osztrák-magyar konzulá­tust megnyerni: a magyar vallás és közoktatásügyi minisztérium hatha­tós pártfogásával Bridgeportban si került is felállítani az első magyar iskolát Amerikában. Ez az iskola azonban nem töltötte be hivatását, mért bár felszerelése az összmngyarságtúl került ki: az kez­dettől fogva róm. kath. felekezeti szellemben volt vezetve s igy a ínás vallásu szülék gyermekeiket nem küldöttek ebbe az iskolába, hanem, mikor alkalom került rá, a reformá tusok építettek maguknak iskolát s azt erej ükhöz mérten fel is szerelték s a vallás és közoktatásügyi minisz terium adománya s azösszmagyarság által vásárolt székek és egyebek a római katholikusok birtokában ma radt'és ma is ott van, mert a refor­mátusok a békességnek okáért nem sürgették ezeknek a taneszközöknek az aránvlagos felosztását akkor sem, mikor már az iskola feloszlott. Magyar iskolákról az újabb időben újra sok szó esett, Egyik lelkésztár sunk arról tett. említést, hogy egye nes biztatást nyert ilyen iskolának a szervezésére, mely ha megtörténnék, a magyar állam kormánya hajlandó nak nyilatkozott némi segítség nvuj tására is. A Kákócy egylet jubileu mán Td. Csaba György ur szinte szó­vá tette ezt az ügyet s az “Amerikai Magyar Népszava” szerkesztője mint egy feleletül a papságra hárította ennek a célnak a megvalósítását. Helyesen tette. A mai viszonyok között magyar iskolákat az egyhá­zakkal kapcsolatban lehet szerve-.ni és fentartani és a feladat nagyobb ré sze az amerikai bármely felekezetű lelkészek vállaira nehezedik. Az amerikai magyar ref. lelkészi kar eddig is megtett minden lehetőt arra nézve, hogy gyermekeink édes hazánk szép, zengzetes nyelvén is ta­nuljanak. Templomaival kapcsolat­ban mindepik magyar ref. gyüleke­zet már olyan, a milyen iskolákat is tart fenu s a lelkészek, főként a nyá­ri szünidőben szívesen és nagy buz­­gósággal foglalkoznak az iskolába küldött bármely felekezetű gyerme­kek magyar nyelvű oktatásával. És ezt teszik minden külön díjazás nél­kül, egyedüli jutalmukat a jól vég­zett munkának a tudatában találván fel. De elég-e ez? Megtehetnek-© min­­•dent a lelkészek?! Határozottan nem mel felelünk mind a két kérdésre. Az amerikai lelkészi karnak elég gondot és munkát ad a szétszórt (soatok összeszedése és megtartása is. Addig, a mig kevesen voltunk, ebben az irányban kifejtett munkál kodásunk is eredményesebb volt, de ma, mikor egyes telepeken a ma­gyarság megháromszorozódott, mi kor ma míír nem húsz, hanem száz­húsz vagy több gyermek neveléséről, tanításáról van szó csak az én isko­lámban is: bizony reánk férne egy kis segitség. Épen azért már itt vau az ideje, hogy egvakarattal lépjünk fel kérel­münkkel a magyar állam kormányá­nál s igyekezzünk meggyőzni azille tőkés köröket és tényezőket arról, hogy a kié az iskola, azé a jövő! Nem lazítunk mi uj hazánk törvé nyei és szokásai ellen, de igyekszünk arra, hogy a magyar szülék gyerme­kei magyarul is tudjanak s szüleik hazájának nyelvét és történetét is­merjék ős szeressék. Illesszük, hogy azok az egyházak, ahol ilyen iskolák felállítása, lehet­séges, megragadják az alkalmat és némi áldozattal is készek lesznek ar­ra, hogy a templomok mellett isko Iák is épitessenek s ezekben külön tanítók munkálkodjanak. Nem szükséges az iskolák felálli. tásának előnyeit e helyen ecsetelni. Mindenki tudja és érzi ezeket. E so­rokat is csak azért iriuk, hogy azo kát, kik ezen a téren is munkálkod nak, egyöntetű cselekvésre hívjuk fel. Az egyes egyházközségek fontol­ják meg, mit tehetnek, mit adhat­nak cserébe gyermekeik magyar nyelvű tanításáért, hogy igy kimu­tatván a saját áldozatkészségünket, jogosan fordulhassunk kérelmünk­kel a magyar államkormányhoz, hogy igy kérelmünk teljesítését jő reménységgel várhassuk. Fel a tettre! Az idő hiv! Ha lesz iskolánk, miénk a jövő. Kalussay Sándor. Vasárnapi iskola. Ének: 87-ik dicséret. Imák, mint emlitve volt. Olvasandó. János ev. xx:19-30. Jézus, miután Mária Magdolnának megjelent, felkereste a tanítványo­kat. A tanítványok a gyászos nagy­péntek óta elvonultak az emberiség­től. Az igaz fájdalom nem keresi és nem szereti a nyilvánosságot, a ta­nítványok sem akartak hivalkodni a saját nagy fájdalmukkal. Ön ma­gukban, senkitől nem látva és nem háborgatva gyászolták a .szeretett mestert. Megemlékeztek róla. vissza idézték emlékükbe tanításait s kez­dették már megérteni, hogy mit ér­tett ö eme kifejezés alatt: Az én, or­szágom nem a világból való. Az ó szövetségi jóslatoknak valódi ér­telmét most kezdették megérteni. Elvonulások második indoka volt a jogos félelem. A dühöngő, vérszom jazó jeruzsálemi nép, a mely szinte dobzódott a Jézus szenvedéseinek a látásában, könnyen kiterjeszthette volna haragját és boszuállását azok­ra is, a kiket a Jézus magának ki­­válaszott. Okosan cselekedtek tehát, mikor elvonultak a népdühének mindent elseprö áradata elöl. íme most is együtt vannak. Bizo­nyára a Jézusról elmélkednek. E- gyik másik viharedzet férfi szemé­ben felragyog a bánat könnye is, mikor meg áll közöttük a Jézus s így üdvözli őket: békesség ti nék­­tek! Oh minő nagy volt a meglepetés.! a tanítványok alig tudnak maguk­hoz térni ámulásukból s a Jézus új­ra szól: békesség ti nektek.! A bókeség fejedelmének a köszön tö szava ez. És mégis van, a ki ké­telkedik. Tamás ez, aki ajózan meg­fontolásnak embere. Kt pzett ember, aki minden dolognak a forrását és okát keresi, s mikor nagy örömmel mondják előtte a tanítványok, hogy látták az urat. azt feleli „Majd ha látom az ö kezén a szegeknek helyét és bocsátom az én újaimat a szegek­nek helyébe és bocsátom az én ke­zemet az ö oldalába, úgy. elhiszem.” És ennek a kételkedő embernek is meg kellett hajolnia a Jézus feltá­madásának a ténye előtt. Tamás lát ta a sebek helyét és hitt.De az ilyen hitben nem sok a boldogító erő. Jé­zus szerint azok a boldogok, akik nem láttak és hisznek. Jézus már a tanítványok előtt való első megjelenése alkalmával is kő szitgeté őket arra a nagy munkára a melynek végcélja volt: a világ meg hódítása. Nem fegyvert ad a kezük­be, hanem felruháza őket türelem mel, a szenvedések elhordozására is kész lélekkel, a mely képessé teszi őket arra hogy készek legyenek még életüket is feláldozni a szeretett mestert. Tegyünk mi is bizonyságot a Jé­zus mellett. k.) Kik előtt jelent meg másod­sorban a Jézus feltámadása után? f.) A tanítványok előtt, k.) Hol. tartózkodtak akkor a ta­nítványok? f.) Jeruzsálemben. ,k.) Hogyan üdvözölte őket Jézus? f.) Békeség nektek, k.) El hitték e a tanítványok, hogy Jézus áll elötük? f.) El, csak Tamás kételkedett, k.) Megtért-e azonban Tamás is? f.) Meg mikor látta a Jézus kezén és oldalán a seb helyeket, k.) Mit mondott Jézus Tamásnak? f.) Boldogok, a kik nem látták és hisznek. Pál bebörtönözi et< se. Apóst. Cselek, 21 r. 30—39 v. Ha valaki úgy szenved, mint ke resztyén, ne szégyelie: ez a rövid tar talma a felvett szakasznak. Caesaréiból az apostol úti társai­val és meglehetős számú tanitvány­­uyai együtt ment fel Jeruzsálembe. Itt tartózkodása alatt egy Cyprusból oda költözött s korán keresztyénné lett férfi vendége volt. A jeruzsálemi keresztyének örömmel fogadták Pált. Nincs szó az általa hozott kö­­nyöradományról, csak az az egy ké­pezte kérdés tárgyát, hogy az ö ed­dig kifejtett működését elismeréssel fogadja a jeruzsálemi gyülekezet.’ Mivel nincs elösmerés a Macedonia­­beli gyülekezetek adományáról, ezt nem köszönték meg Pálnak Jeruzsá­lemben, sőt nem is nyújtottak neki segédkezet bebortönöztetésekor: arra enged következtetni, hogy nem is fo­gadták szívesen az adományt. Az irigy zsidók s keresztyének félrema­­gyarázták az apostol őszinte jószívű­ségét, mert még mindig kételkedtek Pál működésében. Pál az ö társait bemutatta Jakab nak és a véneknek. Felmutatta azt a kedvező sikert, a mit Isten kegyel­méből elérhetett a pogányok között. Látszólag örömmel fogadták a veze­tők ezt a jelentest. Dicsőitek Istent. Egyszersmind figyelmeztettek arra, hogy a zsidós keresztyének, a kik bár hisznek, még mindig rabjai a törvény külsőségeinek, ellene van­nak; mivel ö azt tanította a pogá­­nyok közt élő zsidóság előtt, hogy szakítsanak a mózesi törvények kül­ső ceremóniáival. Ezek miatt Pálnak sok kellemet­lensége volt. Eme zsidó párt magát orthodox keresztyénnek tartá s szerintük Pál és hívei hitehagyottak voltak. Hogy ezeket kiengesztelje, megengedték Pálnak, hogy a rábeszélés végett e­­gyütt legyen a négy hites egyházi férfiú társaságában s másodnapon ö velek megtisztulván, bémene a temp­lomba, hírré adván a tisztulás nap­jainak eltelését, mígnem mindenik­­ért elvégeztetett az áldozat. Mikor pedig immár a hét napnak bételése elközelgetne, némely Ázsia­­beli zsidók felinditák az egész soka­ságot, mintha ö a nép ellen, a tör­vény ellen és a templom ellen taní­tana s a görögöket behozta a temp­lomba és igy megfertözteté ezt a szent helyet. Valószínűleg Efőzusból valók vol­tak a lázitók, mert Trophimus, a ki­re hivatkoztak, oda való volt, s igy ösmerték a nagy apostol miiködésés és most bosszút forraltak ellene. A felhozott vád nem volt igaz, de a tör­vény hiszékeny s igy az izgatok sza­vára hallgatva foglyul ejtő Pált. Hányszor ismétlődik ez a jelenet az életben. Egy-két embernek vala­mely közhivatalnok személye nem tetszik s ezek kiadják a jelszót: ki nem állhatom ezt áz embert s igy to­vább. S az eredmény? Az, hogy a fél revezetett tömeg sokszor lábbal ti­porja a legönzetlenebb s legbuzgóbb működést is. Ne az előítélet, ne az irigy kedés» vagy gyűlölet, hanem a részrehajlat­­lan igazság lehet az egyedüli helyes tanácsadó. Mig az elfogultság, vagy is, hogy többnek akarja feltüntetni kegyeltjét és választottját, a lármás

Next

/
Oldalképek
Tartalom