Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

■■■■■I

IV évfolyam.

Felelős szerkesztő:

: TsLs.i.i.zLss.s.'sr s

bridgeporti ref. lelkész.

I A lap szellemi részét illető minden közlemény az ö címére:

; Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

Eeir. -S-lerr. X-Xa,la.ssa,;y, Pastor of the Hungarian Ref. Church,

! Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

Bridgeport, Conn., 1903 Április 23-án

17. szám.

üMEEIHiLI

(Hungarian=Amerícan Reformed őendÁv,

FIGYELEM!

FSxxvvuaJcatátrsals:

KUTHY ZOLTÁN new-yorki )

. és t lelkészek

VIRÁG ISTVÁN trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cím változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Sridg-eport, Conn.

Zfcvüeg" jelem minden csctörtöüsön.

Előfizetési ár eg-y érrre: -S-rrrerilráToa, $2.

IZCagyarországra $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amer Urai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday by the

‘Ini-in sill Puling Mr."

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn,

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Mii létei itt és o mioral leiéésiet

“Elmenvén tanítsatok minden népeket”: ezt parancsolta Jézus tanít ványainak, midőn tőlük az olajfák hegyén el vált. Ez a parancsolat ké pezialapjáta külmissioi munkálkodásnak, a melyet egyházaink, főleg az angol és amerikai protestáns egyházak olyan széles mezőn folytatnak

E parancsolat ösztönző a magyar ref. egyházat is akkor; a mikor e század elején a szükségben levő cseh protestánsokon segített lelkészek kiküldése által.

Csudálatos, hogy a magyar református egyház idegenbe szakadt saját gyermekeivel nem akar törődni. Csodálatos az a nembánomság, mely Ível ezt a végtelen nagy fontosságú ügyet, az amerikai magyar reformátusok lelkészi ellátását kezelik oda haza hivatalos és nem hivatalos kő rökben egyaránt. A helyett, hogy az ifjú, vállalkozni kész erőket, mint hajdan minket boldogult ^tanáraink, arra ösztönöznének, hogy igyekezzünk világot látni, tapasztalatokkal bővíteni a már megszerzett ismerete két, a Debreceni Prot. Lap Nt. szerkesztője egész diadallal hirdeti, hogy sikerült neki lebeszélni Td. Birtha Józsefet arról, hogy ne Amerikába jöjjön.

Hát ez igazán meglepő dolog! Egy egész esztendőn át hitegetni egy g.vü lekezetet. a mely éppen a szervezkedésnek »'küszöbén áll. Eery éren át hitegetni egy olyan tisztességes testületet. a minő a mi felettes hatóságunk s ekkor elfogadni egy hazai lelkészi állásra való meghívást: ez bizony érthetetlen dolog is, és nem is tisztességes.

Játszani a szóval egy közönséges embernek se szabad, annál kevésbhé egy lelkésznek, kinek Jézustól az az utasítása van. hogy szavai legyenek ugv-ugv, nem-nem. Játszani ilyen esetben, a mikor a játék egy virágzásra hivatott gyülekezetnek a végromlását is jelenthetné, bizony nem vet mi reánk valami jó fényt. Tessék elképzelni, hogy a jelen esetben is minő véleménynyel lehetnek rólunk, magyar papokról, az amerikaiak, a kik előtt egy pap mindig “gentleman” s ez pedig első sorban az adott szónak a megtartásában áll.

Az a bizonyos lebeszélés azonban nemcsak e tekintetben szült és szülhetett aggodalmakat mi bennünk, hanem ama másik tekintetből is. hogy az ilyen eljárás nyilvánvalóan nem helyesli a mi amerikai működésűnket sem, s mivel ezt nem helyesli, s ennek nyíltan egy tekintélyes lap hasábjnin kifejezést is ad: az fog bekövetkezni, hogy még azok is, a kik már némi hajlandóságot éreznek gukbana missionárinsj, munkál'sra, vissza rettennek s igy egy.k, a mely látja, tudja: hogy ez uyu munkássága minő nagy ságu s csupán azért, mert. a

hazai lelkészek nem akarnak kijön ui, a munkát félbe nem hagyhatja: más foglalkozási téren működő egyé neket. is alkalmaz missionáriusok gyanánt, némi elöleges kiképzés u tán. f

Ide fog vezetni s már is ide - vezetett az az érthetetlen közönyösség, a melylyel hazai egyházunk viseltetik mi irántunk, amerikai magyar reformátusok iránt.

Mi ezt a mozgalmat, a mely arra irányul, hogy bárki, a kinek van némi előképzettsége, nehány gimnáziumi tanulmánya, pappá képeztessék, már meg nem akaszthatjuk, de a hazai lelkészek, illetve azon ifjak, a kik a lelkészi állásra készülnek, meg akadályozhatják. Vállalkozzanak a nagy munkára! Ne tanácskozzanak se testtel, se vérrel: legyenek készek: ha hallják a hivó szót! S bizonyitsák meg, hogy készek a Krisztus keresztjét hordozni!

Fentartó testületünk közvetlen összeköttetésbe fog lépni a convent elnökségével, felhívást, kérelmet intéz a hazai egyházhoz, hogy az itteni nagy mező lelkészi ellátásáról gondoskodni sziveskedjék. Egyházunk kész arra is, hogy fiatal embereket, a kik már egy vagy két évet végeztek a theologiai akadémián, ide áthozassa s őket itt kiképeztesse. Azt hiszszük, hogy ez lenne a leghelyesebb megoldása a dolognak, mert igy bizony elmondhatjuk, hogyha bár a fejlődésnek lépcsözetén állunk, még is rossz időket élünk.

Anya egyházunk nem nézheti be hunyt szemmel, hogy a lelkészi állás nívója leszállittasaék.

Ezt pedig csak úgy akadályozhat juk meg. ha a vállalkozó ifjakat és lelkészeket nem lebeszéljük, hanem ösztönözzük a nágjf'és széf) munka ra. Kalassay Sándor.

Vasárnapi iskola.

Ének: 22-ik dicséret.

Imák, mint említve voltak.

Olvasandó: János ev. IX: 1—19.

A nagypénteki gyász eseményre következik az örvendetes husvét. A halált követi a* feltámadás, a meggyaláztatást a megdicsőülés.

A Jézus íeltámadásába vetett hit képezi a keresztyén vallásnak a sark kövét. Ha a Jézus fel nem támadott, kétség nélkül hiába való a mi prédi hálásunk és hiába Váló a ti hitetek is! Mégis sokan ezt vonják kétségbe s meg akarják fosztani az embert attól a magasztos érzéstől, a melyet az a tudat ad, hogy földi életünkre uj élet következik, a hol a jók megjutalmaztatnak, a gonoszok pedig szén vednek. Az a hit nemesíti meg az emberiség erkölcsi érzését.

A Jézus feltámadásának a tényéröl az evangyelisták tesznek tanúbizonyságot. Szent leckénk szerint Mária Magdalena, a bűneitől megszabadult tiö ment kora reggel, jókor hajnalban a sírhoz, a melybe előző nap

utÉMhiVáit

a Jézus holttestét helyezte el Arimá. thiai Józoef. De minő nagy volt a meglepetése, a mikor láttla, hogy a nehéz sirkövet valaki elmozdította. Elfut hát a tanítványokhoz, hogy elhívja őket, mivel azt, hiszi, hogy a sirt meggyalázták s a Jézus holttestét ellopták. Mária Magdolna kétség beesve kiáltja: elvitték az én Uramat! Ö az első, ki meglátja Jézust, mert igen szerette.

A In vök, a kik a Jézust igazán sze rétik, ma is látják a Jézust s bizonyságot tesznek a Jézusról, ki elment az Atyához, ,s ki feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált.

Jézus.‘él, mi is élünk! Ez a keresztyén vallásnak a hymnusa. Zengjen minden ajkon diadalmasan. Meggyőzve a hitetleneket is.

k.) A nagypéntek utál* melyik ünnep következik!

f.) Husvét.

k.) Mire ünnepeljük a hüsvétot? f.) A Jézus feltámadásának emlékezetére.

k.) Ki ment Jézus sírjához legelődé ! ,

f.) Mária Magdolna, k.) Ki volt Mária Magdolna? f.) Az a bűnös no, akit Jézus a Simon farizeus házában megszabad! tott bűneitől.

k.) Kiket hivott el az üres sirhoz? f.) Pétert és Jánost, k.) Ki látta meg legelőször a feltá madt Jézust? f.) Mária Magdolna, k.) Látták é Ifibben?

L) Látták a tanítványok mindnyájan.

•k.) Látják-e öt ma is a hívők? f.) Bizonyára. () él, ö vele mi is élünk.

Pál útja Jeruzsálembe.

Apóst. Cselek. 21. r. 3—12 v.

" hegyen meg az Urnák akaratja”

Ez vezette az apostolt harmadik missioi utján, a mikor felment Jeruzsálembe a pünköst ünnepére. Ezu tán esett fogságba s még bilincsei között is prédikálta az evangyeliomot. így még az ö beböitönöztetése is Isten országának terjesztésére szol gált. A birodalom fővárosába hurcolták fogságra.,, e városba már régóta vágyakozott.

Némi tekintetben van hasonlatosság az apostol emez útja és a keresztyén utolsó útja közt, ama Jeruzsá lem felé. Barátja! próbáljak elkedvetleníteni, Pállal is úgy tettek. A keresztyén tudja, hogy neki az ül doztetéere és szenvedésre is készen keli lennie. Az előjelek beteljesültek. De az apostol szerint minden mi utainkat és életünk folyását bízzuk Istenre.

Kövessük azért Pált Caesarea-ig és ösmerkedjünk meg eme utjának a mozzanataival.

Körülbelül négy hétig tartott az utazás. A mai időkben ez az ut négy nap alatt megtehető. Valószínűleg minden éjszaka megállóit a hajó,

mert a földközi tenger ama részén a

kora reggeli órákban elkezd fújni az éjszaki szél, a mely napnyugtakor csendesen eláll. Elhajóztak Coos és Rhodos szigetek mellett, ez utóbbi hires egy óriás szoborról, a rhodusi kolosszusról. Száz láb magas ércalak és a hajók ennek lába között haladnak el. A mikor Pál ott járt, ez az alak romban hevert egy földrengés miatt.

Innen Patarába jutottak, Lycia, partjain.

Itt másik hajóra szálltak Fenicia felé.

Cyprus sziget mellett elhajózva jutottak Tyrusba Syriában, mert a hajóból ott akarják vala kirakni a terheket. Itt 7 napig időztek s végre megérkeztek Caesareaba. Pál az utazást hasznosan töltötte el: elmélkedett és imádkozott. Kiváló apostolt leveleit rendkívüli előkészület nélkül nem írhatta volna meg. Mig E- fézusban és Korinthusban evangelizálta az embereket, nem volt ideje a csöndes, nyugodt elmélkedésre. De a hosszas utazás alatt az evangyelium s a krisztusi váltság íölséges igazságai felöl nyugodtan elmélkedhetett. Napjainkban a kitűnő, közlekedés idején kevesebb fáradságba kerül, de annál nagyobb buzgóságot feltételez az Isten országának sikeres terjesztése.

A hol csak megállt a hajó, Pál majd mindenütt találkozott keresztyénekkel, a mi azt mutatja, hogy kevesebb mint emberöltő alatt, apostoli működés nélkül is mennyi helyre eljutott az evangyéliumi világosság és nemcsak a nagyobb városokba, hanem a vidék kicsiny falvaiba is.

Jeruzsálem felé vezető útjában*« Miletusban találkozott az efózusi vénekkel. Mikor Tyrusba érkeztek, ott is talált tanítványokat, a kik arra kérték, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Ptolemaisnál is hittestvérek üdvözölték s Caesareában a Filep evangélista vendége volt, ki egyike volt a jernzsálemi hét diakónusnak.

Az akkori keresztyének közt általában mindenütt igen barátságos jó indulat és nyájasság uralkodott. Ha beszédre, nemzetiségre, szokásra eltércek is egymástól, de egyesité-öket a krisztusi szellem.

A keresztyénség fajjá szülő erő forrása volt a társadalomnak. Pál szép terve kezdett megvalósulni. Nem volt kérdés zsidó vagy görög, rabszolga-e vagy szabad, férfi-e vagy nö. hanem az /volt a lényeges, keresztyén-e az illető.

S, ezek szívesen fogadtaK be az uton járót, más országból beköltözőiteket a keresztyének előítélet nélkül, szívesen köszönték s hogy ne legyen félrevezethető valamely gyülekezet az ámítok által, a gyülekezet elöljárói a más vidékre elköltözőiteknek igazoló levelet adtak ki.

Az első század végén már át lehetett utazni az óriási római császársá-