Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

..... " ■ ' ' —■ ■ 2 got úgy, hogy az a keresztyén utas minden éjszaka keresztyén 'testvére házában pihent meg. Pál utjának egyes mozzanatai sok mindenre tanítanak. Atyrusi kérész tyének nejeikkel, gyermekeikkel ki­sérték el az apostolt a hajóhoz s mie­lőtt elváltak tőle, együtt imádkoz­tak ott a végtelen tenger partján s úgy búcsúztak el tőle. Szinte csodá latos volt, hogy lehet el olyan nagy embertömeg bálványok és istenszob rocskák nélkül. Ez feltűnő újdon­ság volt az akkori világban. Egyek voltak lélekben és igazságban. S igy könyörögtek ama láthatatlan Isten­hez, a Krisztus által. Ennek gondvi­selő oltalmába ajánlották magukat. Egy-egy ilyen közönség egyszerűsé­ge és őszintesége sokkal meghatóbb volt és maradandóbb benyomást tett a fogékony lélekre, mint az a sok lélektel n pogány ceremónia. Caesa­­reában olyan szorongatott szívvel, olyan aggódó érzéssel kérték az após tolt, hogy ne menjen Jeruzsálembe' a biztos veszedelembe. Könnyek közt kérlelték, mert úgy szerették egy­mást, mint testvéröket. A valódi keresztyén érzésnek ez egyik ismertető jele. Nem kellene sehol több jót tenni, mintáz egyház ban. A keresztyéneknek mindenki­hez nyájasnak és szolgálatkésznek kellene lenni; igy gyámolitaná az e­­rösebb a gyengébbet, védné a ve­szélytől s igyekezne elhárítani tőle minden bajt". így lehet a Krisztus egyháza Isten hírnöke, a melyre iga­zán szüksége van az embernek. Ez az evangyeliom, a mely ló cse­lekedeteiben hirdeti az örökké élő Krisztust. Azonban útja végén nemcsak a kérlelés, hanem a rossz jövendőmön dások is busitottákaz apostolt. Leg­tekintélyesebb volta Jndea, beli ke reszt vén jövendöinondók közt Aga bus. Ez vévé Pálnak övét és megkö­tözvén magának kezeit s lábait, mon­da: Ezt mondja a Szentlélek: a férfi­út, akié e« az öv. eképen kötözik m-;g a zsidók Jeruzsálemben és ad ják a pogányoknak kezekbe. Pál pedig igy felele: Mit miveitek sírván és az én szivemet kesergetvén, mert én meghalni is kész vagyok az Ur Jézus nevéért. Légyen az Urnák akaratja! Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az amerikai magyar reí. egyesület vezértestülete szomorodott szívvel je lenti Géci Andrásnak, a phoenixvil lei osztály utján volt tagtársnak f. év március hó 28-án történt gyászos elhunytat. Legyen álma csendes, ébredése é­­des. / Cleveland, 0. 1903 április 18-án Csutoros Elek, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétiretés. A phoenixv.ülei osztály utján el­halt tagtársnak Géci Andrásnak ha­láleseti segélyét és temetési költsé­gét, az egyesületnek az elhalálozás napján volt 1751 tagjára fejenként 40 centben, a második negyedévi di jat fejenként 25 centben, a withsetti osztályhoz tartozó Megy esi János tagtársunk félsegélyét fejenként 20 centben ezennel kivetjük és szeretet­tel kérjük az osztályok tisztviselőit, hogy ezen fent érintett összeget fe­jenként 85 centet a tagoktól beszed­vén, azt folyó év május végéig a ve­zértestületi pénztárba szállítani szi veskedjenek. Cleveland, 0.1903 ápr. 18-án Csutoros Elek, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. A hejjnlssioi bizottság gyűlése. Egyházunk felettes hatósága a Board of Home Missions in the U. S. e hó 15 én és következő »lapjain tar tóttá gyűlését Philadelphiában, a mikor a következő magyar ügyek ke rültek tárgyalás alá. Először is a meghívott missionáiiusokról kellett jelentést tennünk. Sajnálattal és vég télén fájdalommal jelentettük be, hogy Birtha József, kit E. Toledoba hivtunk volt meg, lévai lelkészszé választatván, a meghívást egy esz­tendei várakozás után visszautasítot­ta. Fájdalmunk csak annál nagyobb volt, mert lapból kellett a szomorú hirt megkapnunk. A Johnstownba meghívott lelkészt mindennap vár­juk. Pheonixvillébe Kovács Béla hi­vatott meg Hódmezővásárhelyről. Passaic a missiok közé felvétetett 400 dollár évi segéíylyel s ide Kuthy Elemerhivatott meg, a ki tanulmá­nyait most végezi Debrecenben. Na­gyobb változások is történ fék. Kony ha Pál pittsburgi lelkész áthelyezte­tett E. Toledoba, Ilarsányi Sándor so. chicagói lelkész pedig Pittsburg­­ha. Harsánvi István, a ki a tiffiui theol. akadémián tanul, utazó missi­­onárius leend s szervezni fogja a ma­gyar keresztyén társaságot. A Board E. Tőled ónak négy ezer dől lár kölcsönért való folyamodását el fogadta ,és azt megadni határozta négy és fél százalékra. A lelkészial lások sikeresebb betöltése céljából elhatároztatott, hogy a Board köz vétlen összeköttetésbe lép a magyar­­országi ref. egyház felettes hatósá­gával, a conventtel s most Harsányi Istvánt megbízza, hogy két olyan e gyént, a kinek meg van a kellő elő­képzettsége, felhívjon a theologiai akadémiára való belépésre. E gyűlé­sen volt először alkalmuk a magyar missionáriusoknak, hogy az őket ér­deklő ügyekhez hozzászólottak. Kár, hogy csak Harsányi Sándor, Harsa nyi István, Virág István és lapunk szerkesztője voltak jelen. —Lapunk jeleit számához csatol­juk melléklet gyanánt a pittsburgi egyháznak múlt évi számadását. Ol vassák el az érdeklődök buzgóságra indító nagy lelki haszonnal. Isteni tisztelet Wallingfordon, Conn. Wallingford, Conn, egyik kis vá rosa. Pár évvel ezelőtt nagyon kevés magyar volt itt található. Ma azon ban többen vannak slehetségessé vá­lik, hogy olykor olykor pap is fel­keresse őket s vigasztalást vigyen hozzájuk, hirdetvén az édes hazai nyelven az urnák az igéit. Múlt va­sárnap, április 19 én kereste fel la punk szerkesztője az ott lakó hittest véreket, a kik közül harmincnégyen' éltek az úri széntvacsorával. Az ur asztalára kenyeret miut már olyan sok esetben: Bay Jánosné asszony­­volt szives adományozni. A tett ön­magában hirdeti dicséretét. A Ferency-emlékkő leleplezésének ünnepélye. Mint bennünket hivatalosan érte­sít a Ferency-emlék bizottság, a szép» ünnepély május 3 án leend megtart­va. A programmot idejében közölni fogjuk. Felhívás. Az A. M. R E. bridgeporti osztá­lya e hó 27 én tart rendes havi gyű­lést az iskola helyiségben. Felkérés­nek a tagok, hogy ezen a gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Az ese­dékes haláleset! dijak szintén ekkor lesznek beszedve. A new yorki ref. egyházi elöljáróság-# tói. A new yorki ma ivar ref. egyház sorshúzásánál a következő sorsje­gyek nyertek: a 690-ik szám nyerte az Ezeregv Magyar Népdal cimü könyvet: az 514-ik szám Petőfi Sán­dor összes költeményeit; az 1911-ik szám egy arckép albumot; az 1268-ik szám egy diszkötésü bibliát; az 1924- ik szám egy női arany órát. A sze­rencsés nyerők szíveskedjenek je­lentkezni sorsjegyeikkel Kuthy Zol­tán ref. lelkésznél, 121 Seventh Str. New York, a hol nyereményeiket azonnal átvehetik. A hozzájuk küldött sorsjegyekről eddig az ideig még értesítést nem küldöttek a következők: Simkó Já­nos Yatesboro íO darab; Gaál Gyula Vintondale 10; Mokray Mihály Pas­saic 10; Tállyay Ferenc Hawk-Run 10; Kára János Maurer 10; Vörös Mó­ric South River 10; Szent József ma­gyar betegsegélyzö egylet Perth Am boy 10; Oláh András Bishop 3; Stam­­porszky István Bowerton 10; Kiss János, Clarence 10; Revák Ferenc Monongahela City 10; Kádár Lajos Van Meter 10; Szikszay Gyula But­ler 10; Pohl János Dayton 10; Ardó József Huron 20; Molnár János Chi-TÁRCA. R csipkerózsa panasza. Patak partján, erdőn születtem, Harmat, sugár növelt, Madárdal szólt vigan felettem, Alattam hab szűkeit; Hű társaimmal egyetértve, Kelyhünk illatja szállt az égre, Oly boldogok valánk, A nap mosolyga ránk! Virultam színben és erőben, Szeretve édesen, Nem hordott senki hirt felőlem, A völgy szellője sem. Nem vágytam én ki a világba, Titkon nyílott éltem virága; Bimbóm’ letépni kész. Nem nyúlt ki durva kéz. De ah! egy-két tavaszt ha értem Virulva szabadon, Nem lett hazám, hogy jöttek értem, Örökre a vadon. Kit fél az erdő fája. vadja, Délceg sudárom megragadja, Az ember, senki más, Az ős földből kiás. Magam’ hű táraimtól kitépten, Hiába védtem én, Tüskémmel is hiába téptem Vérző sebet kezén. Elvitt magával a kegyetlen, Diszkertjének lakója lettem, S mosolylyal ajakán A rózsát oltja rám. Vérem’ más lény azóta szívja, A rózsa rajtam él, Boldogságának semmi hijja, Fény s illat közt henyél, Fámnak nincs őnvirága, lombja, Mit hoz s terem, mind elrabolja, Olyan könyörtelen* Pedig testvér velem. Ruhája bársony, a ki látja Mily tündöklőn ragyog, Mit tudja? diszt s pompát reája Én, meztelen, adok. A hajnal gyöngyét rája szórja, A napnak is. őt éri csókja, Mi néki üdv s gyönyör, Engem fájón gyötör. Nekem semmim e nagy világon, Számomra nines öröm, Nekem nem zeng madár az ágon, Ha nincs is börtönöm. Az élet fáj; — kétségbeesve Gyötör egy végtelen nagy eszme; Nevemben ott ragyog, Hogy rózsa is vagyok! Ilyen a cs.pkerózsa sorsa, Reménye nincs soha, Ki szent örökjéből kifosztja, Testvére mostoha. Tövise vért hiába ontott, A szolgaság, mit rája oltott A zsarnokság keze, Örökre végzete! Apostol Bertalan.-ZL.Z öreg* zenész. Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája. Irta: Teled, oi Isteráii. Nyári vakáción voltam otthon ö­­tódik gimnázista koromban. Bizony nem számíthattam magam a hatodik ba, mert a görögből szerencsésen megbuktam. Olyan szép sárga csikót még nem kapott egy egy iskolapa­dot faragó kamasz, mint a milyet nekem sózott a nyakamba a görög tanárom. Mert csikó az iskolai műnyelven a szekunda neve, a mint hogy a ke­nyér brugó, a kis deák mendur és a kis zsidó boltos cicü néven volt isme­retes. Hogy megérdemeltem a csikót, arról szó sincs, és hogy ez a gyönyö­rű állat minden vakációi örömemet tönkre tette, az még bizonyosabb. Ha fürdeni, halászni, stb. kóredzettem az öregemtől, mindjárt azzal áll elő. hogy majd tanulod a ho hé tot. Egy szép nyári délután szintén a görögöt gyilkoltam, elképzelve azt. hogy ugyan istenkém. minek is azt nekem tudni, a mit úgy sem fogok soha életemben használni— ; mikor csak harmonika zeue és sarkantyú pengés vert fel elmerengésemböl. Ugrottam, mint a nyúl, mert már gondoltam, hogy ki van a háznál. Csakugyan az öreg harmónikás volt. A tornácon ült és nagy harmoni­káját az ölében tartva, játszatta, hogy ‘Tel, fel vitézek a csatára” köz be összeverte a lábára kötött nagy sarkantyúkat. Szívesen látott vendég volt az ö­­reg, egyike az országban szerte bo­lyongó, kegyelem kenyéren élő hon­védeknek. Hajdan félisten, ma kol­dus. Szomorú története volt az öreg­nek, engedjétek elmondanom úgy, a, hogy tőle magától hallottam. * * * Abaujmegye egyik falujában jó_ módú parasztgazda volt az apja. Ne­vezzük egyszerűen Jánosnak. Min­den öröme, boldogsága egyetlen gyér meke, szőke fejű Jánoskája volt. J6 módban lévén az öreg, gyermekéből nadrágos embert kívánt nevelni esi feladta a pataki iskolába. Eleven eszü, fogékony elméjű volt a hu és egyike lett a föiskolg díszeinek. Az akkori idők folytán nem igen mehe­tett más pályára, hát papnak kée­­szült. Nyári vakációk alkalmával otthon lakott szüleinél és mint tanult, mü­veit íiatal ember szívesen látott ven­dég volt a földesül1 kastélyában is. Vidámsága és müveit viselete foly­tán csaknem nélkülözhetetlenné vált a falusi magányban élő úri család­nál. A földesurnak is csak egyetlen gyermeke volt, a szép Jolánka és m' sem természetesebb, hogy a két b túl közt az előbbi gyermekbará később mély, igaz szerelemmé dött. Az öregek tudtak a d de nem ellenezték, mert egy túrnak még úgyis várni kell iskoláit elvégzi, másfelől p gondolták, hogy ez is, mi gyermekszerelem, majd elír

Next

/
Oldalképek
Tartalom