Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-09 / 15. szám

IV évfolyam. Felelős szerkesztő: :EC.25.XJ-5-SS.25_'Z' S-AoSTBOB briűgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. kűldencWV EDITOR: Berr. -iS-lerc. ICalassasr, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1903 Aj)rilis|9-én, iLMEEIZIiLI MÄG-YÄi Böm.-u.nlcatársals : KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1 , és C lelkészek 'RÁG ISTVÁN trentoni ref. l \ m. ennemií a lapot illető jelentések a (Hungarian=American Reformed Sentinel.) őflzettfsi pénzek, cim változások s inemű a lapot illető jel szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Coan. üvdZeg'jeleon. zc^IrLclerx csö­­törtöl^ön-Elöfizetési ár eg-y érrre: JS.rrrerllrá'toa $2. 7^Eag^rarorsz;ág-ra $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday hy the "HunpMiÉoi siel Publishing Coi».” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Húsvéti gondolatok. Áldott Jézus, hoztál-e nekünk örö­met? Méltán kérdezheti ezt szegény, sok próbáknak kitett magyar protestáns közelebbről református anyaszent­­egyházunk. Rósz időket élünk, rósz csillagok járnak Isten óvja nagy veszélytől mi ma­gyar hazánkat. Miért e reményt vesztettek töpran gése? Ha más nem, Idvezitönk földön jártának utolsó kicsiny szakasza minden évben emlékeztet arra, hogy a hol a fény ott az árny. Ama virág­vasárnapon még az ország különbö­ző részeiből összesereglett zsidóság tisztességet tett Jézusnak, önként s minden előkészület avagy parancs nélkül tették ezt. ,,Áldott, a ki jött az Urnák nevében”— kiáltá az üd­vözlő sokaság. Ismerték ötét részint személyesen, részint hírből, hallot­tak csudadolgairól, sokan hallották felséges tanításait is. Azonban e nép nek még mindig földi királyra volt szüksége a uép közfelfogása szerint s Izráel országát, az elnyomott ha­zát szerették volna szabadnak látni. Azért mintegy benne volt az üdvöz­lő szavakban ez a kérdés is: ,,Áldott Jézus, hoztál e nekiiuk örömet?” És Jézus? elfogadta a megtisztel­­tettést is, de a lelkesült sokaságot az igazság felöl fel is világositá. A Hozsánnák nem ragadták el öt és nem térítették el kitűzött céljától. Ismerte a világi dicsösög hiábavaló­ságát, az emberek váltózandóságát és ingatagságát, az ö országa nem e világból való volt: földi királyság nem kellett neki. mert ö királyunk azért lett, hogy Isten országának le­gyen lelki királya s az anyaszent­­egyház lelki fejedelme! Jézus nem dorgálta meg a hozsán­­názókat, azt moudá. hogy ha ezek megszűnnének, a kövek fognának kiáltani. S ime! öt nap múlva beállott a ret­tenetes. fordulat, az olajfák hegyé­nek erdősége, a templom kőfalai a paloták tornyai, a Sión hegye a fe­szítsd meg-et visszhangozták, 'Áldott Jézus, hoztál e örömet em­beri értelemben? Nem; —elsőben önmagára nézve nem, másodsorban az ö honfitársaira nézve nem hozott örömet. > De igazi értelemben kimondha­tatlan őreimet hozott ö alá e földre s ez csak fokozódott, midőn prófétai működésed megkoszorúzandó megin dúlt amaz utón, mely a Hozsánna kiáltás közepeit kezdődül tés a meg­átkozott/ kereszten végződött. Jézus meghalt bűneinkért. Áldott Jézus! hoztál-e örömet — váltságlialáloddal? Elvégezte a nagy feladatot, a miért alászálSt az Atyának dicsőségéből. ,,Mi ímegigazulásunkért mindenről számot adott, Mennyei szent Atyjá­nak, a nnak igazságának, a váltsa -got megfizette a bűnösöknek helyet­te.” ,,Óh bár csak meghálálhatnánk ezt az áldott kegyelmet, hogy nyervén segedelmet meghalhatnánk bűnünk nek. Élhetnénk Istenünknek, ma­gunkat jól viselhetnénk,^ megvál­tót követhetnénk.” „Jézus meghalt bűneinkért, Har­madnapfeltámadott!’ ’ Ezzel bizonyitá meg, hogy teljes hatalom adatott neki mennyen és a földön. Volt ereje életét letenni ön­ként a maga jó szántából s birt az é­­let és halál kulcsaival, az atya fiú­nak szent testét a sírban nem hagy­­liatá. Feltámadott az ur bizonynyal! Ez volt az a legfényesebb győze­lem, hol első sorban győzött a Krisz tusi tudomány s az ezzel együtt já­ró emberies gondolkozás és érzés s győzött az a nagy igazság, hogy uincsen halál, nem szól enyészet a sir sötét határinál. Áldott Jézus, hoztál e nekünk örömet? Ha a megváltó életében e három napot jegyezzük meg közelebröl, a virágvasárnapot, a nagy pénteket és a hüsvétot s mindeniknél csak azt a nagy igazságot olvassuk ki, hogy bár ö a hozsánna kiáltással szemben megtagadta a dicsvágyat, minden néven nevezendő földi vétekkel e­­együtt s ez által önmagát megaláz­ta, úgy annyira, hogy a legrettene­tesebb halál nemet is lelki nyuga­lommal el szenvedte: bár megaláz­tatok, de ö épen ez által lett felma­gasztalva, elvégzé munkáját, hogy nyerjed dicsőséget. jézusunk imádjuk szent nevedet, áldjuk örök szerelmedet. Örömet hozott, e földre, mert a vi­­aágvasárnapi diadalmas bevonulás­kor viyta ki az első győzelmet, mely példa előttünk is. Hányoszor kecsegtetjük szivünket édes ábrándokkal, messzemenő ter­vekkel s talán megalkudnánk a vi­lággal is, ezek érdekében. Ám az ö példája arra int, hogy van magasz­­tosabb cél is az Isten képére terem­tett ember előtt s ha a földiekre irá­nyult tervek meghiúsulnak is, még nem vesztettünk mindent. Legszebb győzelem előttünk az, ha önmagun­kat megtudjuk győzni. S ha kell, tudunk Idvezitönkkel menni a Get­­semane kertjén át még a golgothai kereszthez is. S vájjon nem ez-e az az ut, amit a minden felöl kunt és bent falai közt megtámadott s nehéz próbákra hiva­tott hazai prot. egyház kénytelen megtenni a mai időkben? Olvassa azt, a hazai lapokból hogy oda haza nem a haza a természete­sen az ennek legbecsesebb alkotó eleme a testben lélekben ép, egész­séges ás nevelt nemzet, ha nem a hadsereg mindenelött. Azután kö­vetkezik a kormány családja: ennek oldalági rokonai a kegyvesztet s mé gis busásan nyugdíjazott névtelen­jei; az állam háztartás, a közigazga­tás mint nagy gépezet minden tag­ját *le az utolsó falusi Írnokig védi, j istápolja, emeli s a szegény papság s felekezeti tanítóság__? Óh ezek­nek szűkösen jutott 1898-ban a két szeres kenyérből s ma? még jobban elmarad a népért élő s a nemzet élet fáját ápoló két hatalmas. . .de hajh ........nem részünktől való fogadott fiú! Mikor lesz már teljes az az 1600 koronás kongruácska? Áldott Jézus! hoitál e örömet ma, a midőn a külföldi protestáns nem­zetek körében húsz milliós egyházi célokra összegyűjtött adománynyal köszöntik a Jézus vallásában feltá­madt s ö benne — a főben — és érte élő hitbuzgó felekezetek a huszadik század első éveit! Hoztál-e örömet a mi otthon élÖ testvéreinknek? Ha egyik avagy másik gyülekeze­tünk odahaza Vesztett volna amaz evangyeliomi sóból s akadnak egye sek, a kik csak a jeruzsálemi diadal útig hívek az úrhoz s az ö egyházá­hoz s azután a szomorú nagypénte­ki sokasághoz állva, mindenre a mi szent — követ dobva, mindentől, a mi ön megtagadással és áldozattal j: r, hidegen elfordulva, egyházun­kat, intézményeinket elveszenbök­­nek állítva — feszítsd meg-et kiált ........mutasd fel példádat mi előt­tünk, kereszten értük meghalt mes­terünk. Elég uram, a te erőd nekünk s mi elhiszsziik és valljuk — hiszen köz­zel négyszáz esztendő alatt hazánk­ban sokszor tapasztalhatták s a köz zel időkben érezhették ama felekezet pásztorai, tanítói, hithii tagjai, hogy a nagypéntekhaz közel a hasvét, a véres kereszthez a megnyilatkozott sir........ A sokat szenvedett haza felfog vi­rulni még! Addig is gyermekei áhítattal ál­lunk meg a feltámadás magasztos emlékezett napján a megnyilt sir s az égi küldött előtt és szent meggyö zödéssel valjuk: Áldott Jézus hoztál örömet! Feltámadott azúr bionynyal Ezzel a hittel és édes reménynyel ünnepeljünk itt és ünnepeljenek testvéreink oda haza. Szenteld meg Ur Isten buzgó igyekeztünket Hogy hozzád illendőn tehessünk tisteletűuket, Tőltd be szent lelkeddel szivünket, Szenteld meg gyülekezetünket, Áldd meg űnnepszentelésűnket. Figyelmeztetés. Mindazok, kik a lapot nem kap ják rendesen, szíveskedjenek azaláb bi sorokat egy levelező lapon kitől teni s azt hozzánk beküldeni. Az “Am. M. Ref. Lapjának” kiadóhivatala. To the Publisher of the ‘•Am. 3L Ref. Lakjának.” Dear Sir: Your paper has come of late so irregularly, that I am compelled to discontinue it unless I receive the same in the future more promtly» Respectfully Áláirás. Cim és város. 4k-4 Vasárnapi iskola. Ének: 167. dicséret. Imák, mint említve voltak. Olvasandó: Máté XXI: 17—30. Miután a Jézus a virágvasárnapi diadalut után se váltotta be a zsidó­ság messiási reményeit, készíteni kezdik az ö útját a Golgothára. A jeruzsálemi templom megtisztítása után el van döntve sorsa. A nép, a mely Hozsánna kiáltásokkal üdvö­zölte, ellene fordul s eszközzé válik, azoknak kezében, a kik a Jézust rö­vid tanítói munkálkodása alatt is tömérdek megkisértésr.ek tették ki. Ezekben a szomorú napokban szer­zi Urunk Jézus a szentséges végva­csorát. Ez az ö végrendelete a legfel­ségesebb,• a legmagasztosabb végren­delet, a mely valaha a földön téte­tett. Hogy ezt a vallásos szertartást, melyet sakramentomnak, vagy szent ségnek nevezünk, valójában megért­hessük, tudnunk kell, hogy mi volt a páska bárány ünnepe a zsidóknál. A zsidóság, a mely József helytartó­sága idején Egyptomban telepedett meg, a József halála után sok üldöz­tetésnek, tömérdek próbának volt kitéve, annyira, hogy minden ajkon, feltámadt a sóhajtás a szabadulás u­­tán. A Jehova meg is hallgatta népe sóhajtását, tízabaditót küldött hozzá jak a nagy Mózes személyében. Az egyiptomi király, a farao azon ban nem akarta őket elengedni s ez­ért az Ur csapásokkal látogatta meg az egész Egyiptomot. Ezeknek a csapásoknak végre en­gedett a farao s a zsidó nép megsza­badult. Miután az utolsó csapásnál a zsidóság bárány vérével hintette meg ajtaját: a bárány megévése lett a megszabadulás emlékére szentelt ünnepnek is a központja. Jézus tiszteletben tartotta a Méze» törvényeit, a zsidó vallásos szertar­tásokat. Évröl-évre felment Jeruzsá­lembe, hogy megegye a húsvéti bá­rányt. Most is elküldi tanítványait, hogy készítsék el neki a húsvéti párán vt. Mikor minden készen van, Jézus is leül tanítványaival s ekkor szerzi a keresztyén vallásnak legfelségesebb szertartását, az úrvacsorát. Evés közben kenyeret vett fel az asztalról s abból egy darabot letört s adta tanítványainak, azt mondván, hogy a kenyér megtörése kiábrázol­ja azt, hogy az ö teste megtöretik s a mint'a kenyér táplálja a testet: az o megtöretett testének érdeme is táp­lálni fogja a hívőket az örök életre. Majd poharat vett fel az asztaltól s azt is oda nyújtotta tanítványai­nak, azt mondván: “igyatok ebből, mindnyájan, az én véremet ábrázol­ja ez, a mely sokaknak bűnök bocsá natjára kiontatik. Meghagyta a tanítványoknak, hogy ezt cselekedjék az ö emlékeze­tére. És ez időtől kezdve a keresztyén­­ség hü maradt a Jézushoz. A forma

Next

/
Oldalképek
Tartalom