Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1903-04-09 / 15. szám
■ változott egyikmásik keresztyén vallás felekezetben, de a szertartás lényege ngyannz. k.) Mit tettek a zsidók, mikor Jézus nem váltotta be messiási réményeiket? f.) Jézust halálra keresték, k.) Minő szertartást szerzett Jézus halála előtt? f.) Az úri szent vacsorát, k.) Mit adott a Jézus az úrvacsora szereztetése alkalmával tanítványainak? nak. f.) Kenyeret és bort. k.) Mit jelentenek a kenyér és a bor? f.) A kenyér jelenti a Jézus meg töretett testét, a bor pedig az ö kiontatott vérét. k ) Mi haszna van az embernek az úri szent vacsorával való élésben? f.)Az, hogy bűneink bocsánata felöl időről időre bizonyosakká té*/ tétünk. Feltámadunk. I Korinth. 15 r. 20. 21, 50- 58 v. Krisztus feltámadott a halálból és azoknak, a kik elaludtaK, lettel sö zsengéjük. A felvett rész a feltámadásról szóló felséges prédikáció. A leghatározottabb bizonyságtétel ennek igaz volta mellett. Az evangyeliomokat tizév múlva, vagy később foglalták Írásba, mikor ezt a levelet már megírta Pál apostol. Azonban a Krisztus tanításai s az ö életének egyes történetei még élénk emlékezetben éltek a mindenféle szétoszlott első keresztyének közt. Teljesen igazat adtak azért az apostol felvett, hatalmas bizonyságtételének a feltámadásról. A mint ö itt megárt, az a korabeli keresztyénségnek közhite volt. De nagy oka is volt arra, hogy ezt igv megírta a korinthusiakhoz, az ö távollétében hamis tanítások kezdtek lábra kapni ezek körében a feltámadást illetőleg. — Egyik tév tanító azt erösitgetté, hogy a Krisztus nem támadott fel. Ez valószínűleg zsidó felfogás veit. Ezt úgy cáfol ja meg. hogy elsorolja azokat, a kik nek s azon alkalmakat, a mikor megjelent Jézus feltámadása után. Mások pedig bár elhitték azt, hogy Krisztus feltámadott, de azt j nem akarták elhinni, hegy ép igy meglesz minden halottaknak a feltájmadások. Ezt a felfogást a 14-19 ver ! sekben dönti meg. „Mert ha a halót itaknak feltámadások nincsen, a J Krisztus is nem támadott fel. Hogyha a Krisztus fel nem támadott, hiá bavaló kétség nélkül a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is, még a ti bűneitekben vagytok. A kik a Krisztusban elaludtak, azok js tehát elvesztek. Ha csak e világon hisszünk a Krisztusban, minden den embereknél nyavalyásabbak vagyunk.” Miután igy megingatta a hamis felfogást, megalkotja a helyes erősségeket a Krisztus feltámadásának természetéből, jelentőségéből minden emberek feltámadását illetőleg. Pál is látta a feltámadott Krisztust, a mint a damascusi utón, neki megjelent. Tehát előtte nincs kétség a feltámadást illetőleg, Ezt teszi a hit alapkövévé: „feltámadott az Ur.” Az ember kettős utón juttat el emez apostoli sziklaszilárd megpyö zödésre. Szóljunk először is Krisztus feltámadásáról úgy, mint történeti tény röl. Sokan szellemi feltámadásról beszélnek, hogy csupán tanaiban, élete és példája hatásában támadt fel, és él. De ez nem más, mint a valóságos feltámadás tagadása. A szeníirás azonban úgy szól a Krisztus feltámadásáról, mint a holt test megelevenedéséröl s a koporsóból ki jöv« teléről, mint történeti tényr jl. A tanítványok a tényekről tettek bizonyságot, a mit szemeikkel hal lottak. Ez volt tisztük, de ezt tartották életük főcéljának,is hogy tanubi zonyságot tegyenek az igazságról. Mikor az első pünköstben Judás helyére apostoltársat választottak, akkor is szemtanút kerestek, Szükség — úgymond Péter — a férfiak közzül, kik velünk egy gyülekezetben voltak mindaddig, mig az ur Jé zus az ö tisztiben járt mikózöttünk, hogy az ö feltámadásának bizonysága legyen művelünk egyetemben. Ezek az apostolok egyszerű, józan, jámbor önzetlen emberek velők az ötszáz szemtanú tanúskodott, s ez a bizonyságtétel az a szilárd alap, melyen nyugszik a feltámadás hite. A Pál apostol megtérése is annak az eredménye volt, hogy a feltámadott Krisztus neki is megjelent. És százak voltak még akkor életbe^ mikor az apostol irta a korint husi levelét, a szem tan uk közzül s ezek Pállal egyezöleg tettek bizonyságot a Krisztus feltámadásáról. Itt nem lehet szó csalódásról. Látták Jézust ezek a szemtanuk halva, azután várakozások ellenére ismét élvé s erről annyira meg voltak gyö zödve, hogy életöket is készek vol tak letenni. Saját magunk is meggyőződést szerezhetünk arról, hogy a Krisztus evangyelioma és példája szerint folytatott keresztyén élet már itt e földön mintegy űj életre átment. Igya Krisztus feltámadása a lelki feltámadás képe. A mint az Idvezitö mondja: Én vagyok a szölötö, ti vagytok a szölövesszök, a ki e tőbe oltatok, az terem jó gyümölcsöt. Én élek és ti is éltek. Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meg hal is, él az, valaki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal az.-Krisztusról úgy tesz említést az apostol, hogy azoknak, akik elaludtak, lett első zsengéjek. Krisztus feltámadása óta azt szokta mondani a keresztyén a halottakról, hogy azok, a kik Krisztusban hittek, el aludtak, a földi küzdés után a boldog örökké valóságban ébrednek fel. Az „első zsenge” elnevezés íe lett azt kell értenünk, hogy valamint az 6 szövetségi törvény szerint az első szol öfűrt a Jehovának lett szentelve, igy lett Krisztus is symbaloma az eljövendő nagy napnak, a melyen mindenek eljönnek az élet nek feltámadására. Tudjuk azt, hogy erre érni kell az emberiségnek, ezért kell a lelki életre megújulásnak min den keresztyén életben végbe menni. Ez az a lelki feltámadás, a mire egyháznak és társadalomnak oly nagy szüksége van. Óh Jézus! feltámadásod, Legyen rajtunk oly áldásod, Hogy mi is felkelhessünk A bűnnek koporsójából, És szent lelked jóvoltából Uj életet élhessünk. Az által a kisórteten Világi szenvedéseken Adj gyözedelmet vennünk. Tőled el ne vonjon semmi, Úgy éljünk, hogy többé nem nai Hanem te élj mi bennünk. Egyházi és egyleti élet. Jegyzői jelentés az amerikai magyar ref. egyesület 1908 márc. havi állapotáról. Tisztelt Tagtársak! A múlt havi kimutatás szerint tagjaink száma volt 1708. Március hóban az egyes osztályoknál felvételre jelentkezett 49 tag tag és pedig a bridgeporti osztálynál Katona János, Stefanek Vince, Dargó István,, a clevelandinál Veres Mihály, Dienes Péter, Láncy Sándor, a homesteadinál Acsay András, Újhelyi Antal, a mount carmelinál Nagy Sándor, Novák György, Tóth János, Lázár Gáspár, a perch amboyinál Torma Lajos, Tömöri Albert, Móric Pál, Szemányi Mihály, a pittsbnrginál Szalai Ferenc, Kovács Inrre, Túri József, a so. bendinél Varga Zsuzsániia, a trentoninál jakcsy Jánosné, a tcledoinál Papp József, Papp józseíné, a throopinál Jónás Gusztáv, a. vanmeterinél Kálmán István, a peckviHeinéi Matusz Mária, a new brunswickinál Takács Katalin, Vályús János, Nagy Erzsébet, a westvilleinél Krajnyik józsefné. az asthabulainál Molnár Ferenc, a frankiin furnaceinél Hornyacsek József, Szabó Keresztély, Herold Vendel, Herold Antal, Torma István, Gaál TARCA. A halálos ágyon. Irta: Kálmán Farkas. :E^elt á,s. Élet fakad, ujulni kezd minden. Zöld ruhát ölt a dicső természet; Elhozta a szép tavaszt az Isten. S halál felett úrrá lett az élet. Minden teremtés áldja Istenét, Ma és örökké zengve egyaránt. — Hallod-e a pacsirta énekét: “Feltámadás! Feltámadás!” Van-e ember, ki ma nem ünnepel, Kinek szivét nem tölti be remény? Óh emeld a kezed imára fel Az életnek e kettős ünnepén! Tekints Jézusra bizva, nyugodtan, Hisz ma megnyílt sirjá vigasztalás.. S zeng a hymnus a templomokban: “Feltámadás! Feltámadás!” Jézus e nap dicsőn feltámadott, Meggyőzve a zord halál hatalmát, Ezzel nekünk örök éltet adott, S fény váltotta fel a vak éjszakát. Öröm kélt a bubánat nyomában, Egy ima volt mindert szivdobbanás, Mikor hangzott az angyal szájában: “Feltámadás! Feltámadás!” Ne félj ember! Máglya, vérpad,kereszt Legyen bár az eszmének jutalma, Hálandó lény nem nyomhatja el ezt, Feltámasztja Isten nagy hatalma. Küzdj és bizzál! s nem leszesz elveszve Dicsőitvén benned Isten magát, Hadd zengje, zúgja minden eszme: “Feltámadás! Feltámadás!” Kon-ács Endre. 1861. december havában történt, fiatal, kezdő káplán voltam Szabadszáláson, esténként nagy buzgalommal dolgozgattam az úgynevezett kateckizációkon — egy ködös, sötét este, úgy nyolc óra tájt, zörget az ablakomon dr. Halle, városi orvos. Nyissa ki az. aj tőt, páterkám! — úgy mond—egy kis beszédem volna. Az ajtót kinyitván, a doktor bácsi bejött nagy bundában s igy szóla. — Készüljön, páterkám! Egy súlyos beteghez kell mennie messze ki a pusztára, vegye a palástját, ima könnyvét, itt a bundám, a kocsi itt van a ház előtt, két embei ül rajta, három ló van befogva, az utón ne szóljon egy szót se; szólaui. pipálni épen nem lehet, vinni fogják önt, mig célnál nem lesznek. Hová viszik? arról ne kérdezősködjék. A szobában fog találni egy nehéz sebesültet, most vettem ki a jobb lapockájából a Rozsnyai csendbiztos koma golyóját, a.z ember nagyon megtörödött, s a veszélyes műtét után igy szólt az ápoló pusztai gyöngyvirág - szálhoz: Asszony! hezd elő a kis lajbim. Előhozta, ki vett belőle, a nagy csomó közül, egy százasbankót. Tessék, tekintetes uram! Fogadja el a szives fáradságáért. — Köszönöm — mondám—nem fogadhatok el semmit, szívesen tettem, a szerencsétlen emberen mindig készséggel segítek, hanem ha van egy pár pohár bor, azt szívesen megiszom. Erre a pusz tai > rágszál kiments hozott be egy kanoséval, melyből én néhány pohárral jóizüen elköltöttem. Mikor már indulni akarnék — érértésére adva a pusztai virágszálnak, hogy miként bánjék a beteggel — megszólal ám a beteg, s töredezett hangon mondja: Tekintetes uram! Még egy igen nagy kérésem volna! A múlt héten haliám itt, az aranyegyházi pusztán, a juhászoktól, kik a városban házi eleségért voltak e gyik vasárnapon s délután elmentek a templomba, hogy most jött egy liatal, uj káplán, az nagyon szépen tud imádkozni, küldje ki nekem, tekintetes uram, azt az uj káplánt, jaj Istenem! de szeretnék egyet imád kozni, mielőtt meghalnék, de nem tudok! Nem halsz meg, liam, csak nyugton légy, s gondosan ápoljon a Verőn, majd eljövök többször, minden harmadnap jöjjön kocsi éjjel, légy nyugodt a káplán felöl is, minden bizonynyal kiküldőm még az éjjel. Eddig van, páterkám! Most csak induljon, itt a bunda! Aztán hallgatás! Én szörnyükép meg voltam lepetve kezdtem szabódni, de a doktor bácsi igy szólt: Tudja, páterkám, ennek meg kell lenni, s ha ön ezt megteszi, meg lesz kiméivé egész városunk, határunk minden kártételtől, mert azok a betyárok végbetetlen lovagias emberek ám! Isten neki! — szóllék—hát menjünk. A kocsi a lakásom előtt állott, úgy, mint a doktor mondá, felültem indultunk. Messze, hol jártunk? fogalmam se volt róla, hogy ész nélkül mentünk, ezt arról vettem észre, hogy a kocsi nagy ideig buckára fel, buckáról le bugdácsolt, majd jó két óra elteltével megálltunk, egy suttogó hang szólalt meg a kocsi mellett: Isten hozta écles tiszteletes uram, tessék leszállani, nyújtsa a kezéFVnajd vezetem, várván várjuk már, ne féljen semmit. Vezettek, mentem. Nem mentünk tovább száz lépésnél, nyílt a konyhaajtó, világosság csapódott ki, és én önkénytelen vissza tekintvén, egy nagyobb épület tömeget véltem meg pillantani! a szobában úgy találtam mindent, a mint a doktor bácsi eimondá, de a betegen és a menyecskén kívül egy lelket se láttam. A menyecske elém járult, sirva csókolta a kezemet és köszönte, hogy eljövék, a nehéz sebesült nyögött, sóhajtozott és midőn hozzáléptem. első sóhajtása is köszönet volt, én pedig szólottám hozzá ilyen formán: bizony nagy bajban vagy te édes- atyámfia! És ne lessék neked nehezen, ha — midőn 4 te háborgó lelkedet megnyugtatna akarom — nyilván mondom, hogy; a bajt magad okoztad magadnak! — Igaz, igaz! nvögé. " De nem vagy még el romolt ember, ime imádkozni kiváínsz. Istenbe bízni óhajtasz! Oh, légy .meggyőzöd ve a te szivedben, hogy tűnnek a \ég hetlen irgalmas mennyed Atyának ajtaja nyitva áll a hozzá fordulók, a megtörök előtt! Halld meg a Dávid mondását: „Még ha a halál ár .* ínak völ■tt
