Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-12 / 24. szám
3 fcatta be Görörobey Péter esperes a •domb rád i egyház lelkészi hivatalába Somogyi József most választott lelkipásztort. Örömnap volt ez a Heiszler József őrökében, mert megtalálták a méltó utódot. Egy kérdés azokhoz, a kiket illet. A debreceni Prot. Lapban olvasom a felszentelendő lelkészek névsorát. Ott találom a Csánfordy Ferenc renevét is! Ö már Trentonban fel volt szentelve, ügy látszik, a magyarországi ref: egyház nem akarja elfogadni a testvér egyháznak egyházi szokásait és szertartásait hiteleseknek! Vájjon van e ebben csak egy parányi méltányosság és egy szemernyi hálái! Az Egyesült Államokbeli ref. egyház némi formális kikérdezés után elfogadja a magyarországi lelkészeket felszentelésre. Nem azt hozná-e magával a méltányosság, a testvéri szeretet, hogy a magyarországi ref. egyház is ismerje-el az itt végre hajtott lelkészszé való avatást érvényesnek? Lám ez a mi segítő egy házunk, a mely szeretettel ölel keblére: az oda haza felszentelt leiké ujrít szentelését nem kívánja! Jő, hogy még újra nem keresztelik az általunk keresztelt gyermekeket is. Lejh, bizony rossz időket élünk. Fair Bridgeporton. A bridgeporti egyház javára rendezett fair elég szépen sikerült. A végleszámolás még nincsen ugyan megejtve, igy a tiszta eredményt nem tudjuk k izzó fenni, de hiszszük, hogy ez kielégítő leend. A bridgeporti egyházi énekkar piknikje. A bridgeporti egvházi énekkar f. hó 14-ikén szombaton, a Spruce street végén levő kis erdőben pikniket tart az orgona alap javára. Miután ez lesz az első piknik Bridge portban, remélhetőleg ott lesz az egész kolónia annyival is inkább., mivel az énekkar már igen sokszor fett szolgálatot az összmagyarságnak. A legközelebbi Kossuth ünnepélyen is megmutatta, hogy méltó minden igaz magyar pártfogására. EG YEA Z1 ÉR 7 Es / 7 ÉSEK. —Lelkipásztori szeretettel értesítem Congo, 0. és ennek vidékén élő j magyar ref vallása híveimet arról, | hogy becses elhívásuk következtében ez évi jun. 29-én fogok náluk iá | togatásf tenni. E napon d. e. 10 úra!kor úri szent vacsoraosztással is egy j bekötött, s d. n. 3. órakor hálaadó is{feni tiszteleteket tartamiunk a szo| kásos helyen. Bővebb felvilágosítással szívesen | szolgál az érdeklődő atyafiaknak A. | Tóth János hitbuzgó testvérünk. (Cinné: Box 28 Congo. 0. ) Konyha Fát, ref. lelkész. fl 1 Cilii. *. i S. E. MIIÉ! és 10 éies mini liiiiplc. irta: HARSÁNYT SÁNDOR, ref. lelkész. (Folyt, és vége.) Könnyen elképzelhető, hogy micsoda hatalmas menetet alkotott az óriási közönség. Beláthatatlan lioszszn sor volt ez! Ki kell itt emelnünk Tamás András, Benkö Jenő, Sarkady Benjámin, Soltész István és Bállá Albert urakat, kik saját költségükön hiútokat fogadtak, azokat feldíszítették s ez által a kivonulás szépségét nagyban emelték. Különösen szépen volt széles nemzeti piros-fehór-zöld drapériával diszitve a Tamás s Benkö féle hintók. A nöegylet kocsijaiban a lelkésznö s a két keresztanya kivételével a következő nöegyleti tagok voltak elhelyezve: Swittay Józsefné, Füzv Sámuelné, Tóth Istvánná, Tamás Andrásáé, Benkö Ferencné, Farkas Jáuosné, Szőke Lászlódé, Özv. Füzy Já nosrié, Tóth Dánielné, Zsóka Mária, Matyók Xstvánné, Szanvi Józsefné, Tóth Erzsébet, Sarkady Benjáminné, Sarkady Ferencné, Mészáros Dánielné, Orosz Péterné, Kozora Andrást é, Eröss Ágostonné, Pincsák Jánosné. Fiizy Andrásné, Szántó Istvánná, Ve rés Ignácné, Gloveckó Jánosné, Bariba Józsefivé; Szitás Borbála, Fűk Katalin. Nöegylétünk tagjai közül többen akadályozva voltak a kivonulásban, mivel soknak a vidékről vendégei voltak. A koszorús lányok kocsija zsúfol tan meg volt rakva hófehérbe öltözött, felvirágzott, mosolygó arcú magyar lánykák nagy tömegével. Ott voltak a koszorús lányok között: Jakab Zsuzsánna, Sípos Marcella, Fiizy Zsuzsika. Kopcsó Mariska, Rónay Margitka, Varga Zsuzsánna, Varga Anna, Szőke Anna, Rónay E- telka, Hada Juliska, Hada Ilonka, Mihál Boriska, Tóth Zsuzsika, Tóth Mariska, Jakab Mariska, Kopcsó Bili, Fűk Erzsébet, Siinkó Juliska, Ko zora Rozika, Nagy Ferencné és leánya, Danyi Erzsébet, Szaniszló János testvére, Pakett Mihály lánya, Benkö Erzsiké! Farkas Erzsiké, Sarka dy Rozi ka stb. stb. Gyönyörködtető látványt nyújtott e szépen feldíszített nagy kocsiban, mely négy paripa által volt vontatva, elhelyezett vidám, jókedvű, kacagó magyar lányok csoportja. Az egész várofeban méltán óriási feltűnést keltett hatalmas menet példás rendben vonult végig So. Chicago főbb utcáin. Az angolok, svédek, polvákok, néme;ek s mindenféle náció áhítattal teljes csodálattal bámulta mega festői menetet, melynek több részletét me ^örökítették a fényképészek is. Sol a ilyen diszes módon Chicago Magyarsága még be nem mutatta nu gát az idegenek e lőtt. Soha ünnepély ilyen fényt, tisz teletet nem hozott a chicagói magyar ság nevére, mint) ez. Most láthatták meg az idegenek, hogy mi a magyar. A mi elismerést, tiszteletet, becsülést szerzett a i vagyarság részére a So. Chic. I. M. B. S. E. ez ünnepély tartása által, azt] a legnagyobb pénzösszeg árán sem tudta volna megvásárolni. Büszkén mutathatunk rá sok esztendők múltán is ez emlékemé egyszerre kiválik a nyugoti ég alól egy óriási forgó szél s roppant mennyiségű port kotorva magával, nagy suhogással egyenesen a szekérnek sodor. Ézsaiás uram, halálra rémülve, legelébb is a kalap után kap, ámde a forgó szól gyorsabb volt s a másik pillanatban ott örvénylett a féltett kincs a rohanó poroszlop kellő közepén. —Elébe, utána, kis fiam! kiált az öreg a pusztát megrengető hangon s azzal maga is leügorván, hihetetlen gyorsasággal utána eredt a rabló forgószélnek. Így kergették a> armányos forgatagot sokáig, az, öreg kiterjesztett I karokkal és nagy kiabálással, a kocsis pedig ostorával erősen csapkodva. Hajh, de mind hiába! a széL még gyorsabb volt, a távolság egyre nagyobb lett köztök, már a kalap is csak egy kis fekete pontnak látszott, a mint a forgatag csigáson le s fel csavargatta, mig végre teljesen eltűnt a szem elöl. A kocsis leeresztett ostorral, az öreg, mint egy szárnyaszegett madár ott állottak s néztek a semmiségbe, vájjon nem hozza-e vissza a kalapot a forgószél? Biz az nem hozta. —Végem van, kis fiam! Oda vagyok, soha sem látom többet legked vesebb jószágomat. Uram fia, mivé legyek! Pedig hát hogy óvtam, ha baja esett, tatar izgattam, az orvok, tolvajok gonosz kezeitől mind ez ideig megoltalmazhattam s imhol! most elhagy a hütelei! Itt aztán hoss ;asan elmondta a vén kalap egész történetét: hol vette, kié volt először, ho< y adott érté teljes három burkus garasokat, micsoda fogyatkozásai is jó tulajdonságai voltak, melyik esztendőben rágta ki az egér s más eí éléket. Majd nagyot i óhajtva, igy szólta kocsishoz: —I)e mondszí kis fiam, mitévők legyünk már m őst? • —Hát bizony csak azt cseleked > nénit, tiszteletei uram — követem érj deines személyét,— hogy: hátha mennénk, mert még elkésünk a teme tésröl! —Jgszságod tan; menjönk, hagyjuk itt eme gonosz, ragadozó sivatagot! El is indultai . Az öreg ur nagy sóhajt ozással ism ét rátért a kalap életrajzára, s bust n hátra-hátratekintgetvén az ürest n maradt kasfarba, beszélt, beszélt mig csak a halottasházhoz meg nefrérkeztek. A temetésen aztán mondott Ézsaiás uram olyan bámulatos beszédet, hogy nemcsak a szomorú felek, hanem ö maga is keserű könnyeket hűl zetes szép ünnepélyre, mely minden részletében tökéletes sikert, teljes dicsőséget jelent. v Délután 4 órakor az egylet javára rendezett kedélyes vigalom vette kéz detéf, mely természetesen csak más - - nap reggel ért véget. A mulatság esi nos összeg tiszta jövedelemmel zá rult. Azzal a jó kívánsággal zárom soraimat: éljen, virágozzon sok hosszú esztendőkön keresztül a so. chicagt elő magyar betegsegélyzö egylet és annak jolieti osztálya! Úgy legyen!! A fi'» hí jelentése. Mint lapunk olvasói előtt tudva van, egyházunk a pogányok megtérítésén is munkálkodik. Japán és Khina azok az országok, a hova a mi egyházunk is elvitte a Krisztus evan gyeliumát s a hol ha szerény eszközökkel is, de hathatósan terjeszti Istennek országát. Japánbai\már régen helyet fog lalt egyházunk. Intézményeink , főként leányiskolánk nagy pártfogás ban részesül főként a gazdag és mü veit japániak részéröl. Itt most 10 felszentelt lelkész működik, 25 evangélista segítségével* * Templomaink száma 25. 25 tdblia árus asszony is működik az evangvelium terjesztésében. Egyházunk nagy gondot fordít az iskolákra. Van Japánban íiuisko Iánk, theologiai seminarium és le ányiskola. Az iskolákról s ezeknek működéséről kiadott jelentések nagyon biztatók. A papnöveldében 11 tanítvány van, 5 tanul a bölcsészeti szakon. 121 pedig a kollégiumban. Ezek közül azonban 59 a keresztyén. A leányiskolában összesen 86 le ány tánjal. A leányiskola, mint azt jelentettük is, inárc. 8-án leégett, de máris megindult a munka, hogy szebb, díszesebb épület emeltessék, mint az előbbi volt. A két iskola mellett házi foglalalatott a roppant elérzékenyedésnek miatta. Az avatotfabbak azt gyanították snyilván nem ok nélkül, hogy eme könyek nem annyira a megboldogultat, mint inkább a veszendőbe ment kalapot illették, s midőn a prédikációban idézte Dávid eme szavait: “Szerelmes fiam Absolon, bárcsak én haltam volna meg te helyetted” ez nyilván annyit tett, hogy a kalap helyett inkább öt magát kapta volna el a forgószél. * ■* * Az idő múlt, de az öreg csak nemfelejthette el kalapját. Már székét rég áthelyeztette a télbe, mégsem bírta a szörnyű csapást kiheverni. —Csak attól télek, kis fiaim — panaszoJgatá, — hogy valamely tudatlanok kezébe került, kik — nincsen kétség benne — bizonyosan valami ^ boglya tetejére helyezték verébijesztönek! Otthon nagy szomorúan beült a vén bundás székbe, óraszámra elméiázgatott az üresen csüngő spárgán s elmerengett e világi dolgok állhatatlan voltán. « Azonban e szomorú esemény eile nére is lassacskán kitavaszodott; az öreg áttette székét a “tavaszba”, a pásztorok pedig kiverték nyájaikat a pusztára, mintha jósemmi sem történt volna. \ letii kalapot tokostól együtt. A kocsis el akarta tőle venni, hogy majd elpakola. —Hozzá ne nyúlj, fiam! -1— kiáltott fel az öreg ijedve, — nem értesz te ehez! Hanem csinálj gödröt a szénában, ott a kasfarban, majd el r. élvezhetem én. Én tudom már annak a módját. El is helyezte gyöngéd goudda! és megindultak. Az idő szép volt s az öreg rendkívül derült hangulatban elkezdett a kocsisnak csodásnál csodásabb adomákat beszélni a régi időkből, a min az nem győzött eleget bámulni. A mint kiértek a városból egy nyúl szaladt keresztül a szekér előtt. —Látod kis fiam, a rómaiak ilyenkor nem mertek volna tovább monni, egész hadsereg is vissza fordult, ha nyúl szaladt keresztül előtte. De rni kis fiam, magyarok vagyunk, ama régi jeles szittyák és hunnsok ivadékai, nem pedig rómaiak; nem ijedünk mi meg a nyúl árnyékától, de még a magunkétól sem. Csak azért is tovább megyünk! Vigyázz azonban kis fiam, mindazonáltal még• is, nagyon sebesen ne hajts, hogy va iamiképen ki ne rázod jék a kalap a kas farból. 11 yen féle beszélgetések között elértek a hortobágyi pusztára, a mint i
