Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

Hl. évfolyam.

Bridgeport, Conn.. 11)02 November 27-én

48. szám.

Felelős szerkesztő:

EJi-EJS-SSE-E- SÁUDOR

bridgeporti ref. lelkész, i A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő cimére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

Eevr. _S.Ie3E. Kalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

FIGYELEM!

■Föno.-ia.aadsatá.rs&lK:

KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1

; . és C lelkészek

VIRÁG ISTV- N trentoni ref.)

Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Bridgeport, Conn.

H^eg'jelen 233.Ir3_a.erL csötörtö^ön.

■Előfizetési ár egry éirxe : ilmerikáloa $2.

ivCo.g'ya.rorszáfgra. $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

ÁL lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref.

egyházi célokra fordittatik.

Pnblished every Thursday by the

lloii-lHi Sentinel Pilisig tan.,”

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

8 Ilii”?

Columbusnak 1492 ik évi útja sok esetlegességnek volt kitéve. Igaz, hogy a hajózás, a tengerészet művészete se állott olyan magas fokon, mint ma. A szél volt a legnagyobb uralkodó erő. Ha ez kedvező volt: úgy minden haladt rendesen, de ha ez dühöngött, s felkorbácsolta a tenger hullámait, úgy bizony a legszebb terveknek is véget vethetett. Jól tud juk, hogy Columbusnak eszeágában se volt egy uj földrész. Ö egyszerűen az ugyn. északnyugati útvonalat a,karta megkeresni az Indiákra. S az, hogy ennél az útnál sokkal többet, hasznosabbat és az emberiség fejlő «lésére, ebihaladására szükségesebbet talált, egyedül az isteni gondviselésnek köszönhető. Az ugyanis úgy az egyének, mint a nemzetek életében bizonyos, hogy:

*‘E világnak történeti Lesznek akaratából,

Nem a szerencse vezeti Azokat csak vaktából.

Hanem úgy mennek végbe,

A földön és az égbe,

A mint szájából kijőnek Az eiry fő gondviselőnek.”

Columbust felfedező útjára leginkább Ptolomeusnak az “Ismeretlen tengerek”-et ábrázoló térképe birt a legnagyobb befolyással. Ez izgatta s vezette akaratát ama fentebb jelzett útnak a kutatására. Az a kis hajós csapat, a mely Columbust, mint kapitányát tisztelte, a nyugat indiai partokhoz egy papagáiynak a megpillantása által jutott el. Az árbockosár őre megpillantotta a madarat Látta, hogy dél felé repül és örömteljes hangon kiáltotta: Szárazföld délre! Ha ez a madár itt látható, úgy nem messze van a szárazföld sem: igy okoskodott és pedig helyesen ez a matróz. Az Istennek legyen hála, hogy oda vezérelte őket Nyugat India partjaira! Mi történt volna s minő másként alakult volna az emberiség története, ha véletlenül itt New England partjain kötöttek volna ki? Nyomukban járta spanyol gyarmatosítás s ennek hü társa volt a pápai művelődés. Mert ekkor a történelem minden kiváló eseménye mögött Róma állott. De ember tervez, Isten végez. Columbus felfedezte Amerikát, de a begyarmatositást mások végezték el az északi részekben. Kikötöttek egy szigeten. Fel is állították ott a keresztet. A Megváltó földjének nevezték el. De az Isten Észak Amerika számára más szerepet tartott fenn, mint a spanyol s az ezzel együtt járó pápai hatalom rabigáiban való szenvedést.

Azok, a kik e földön letelepedtek, egészen más körülmények között ju ■ tottak Amerikába, mint a spanyol

települök. Az angolok közül sokan Leydába, Hollandiába menekültek, mert szülőföldjükön vallásukért üldözték őket. Ez nem volt ugyan hősies dolog, de ezek a menekülök nem olyan anyagból valók voltak, a kik készek a martyrságra is. Lám a hollandusok mind halálig küzdöttek a polgári és vallásos szabadságért. Hol landiai tartózkodásuk ideje alatt a zonban nagyon sokat tanultak a bátor hollandusoktól, a kik csaknem egy századig tartó küzdelem után, sok ezer ember életének árán szereztek maguknak lelkiismereti és vallásos szabadságot. Hosszas megfontolás után elhatározták, hogy útnak indulnak a távol nyugatra arra a földre, a melynek létezéséről csak most értesült az embervilág. Felszerelték a “Mayflower” nevű árbocos hajót és a tenger közepén, a Mayflower egyik kajütjében megszervezték az úgy. “Plymouth Colonyt” s megválasztották kormányzónak Carver Jánost.

1609-ben Manhattan Islandra, a hol ma New York városa áll, érkezett egy csapat hollandiai a “Half Moon” nevű vitorlás hajón. A lioszszu ideig tartó spanyol-holland háború veteránjai voltak ezek. Ezt a csapatot, a mely a Hudson öbölben vetett horgonyt, több-több csapat követte s a gyarmatosítás a folyónak jobb és balpartján hatalmas mér tékben haladt előre Manhattantól Fort Orangeig vagyis New Yorktóll Albanyig. A gyarmatok között a leg j fontosabb volt New Amsterdam, a Manhattan félszigeten, hol 1618 ban Rev. Jonas Michaeliust mint rendes lelkészt iktatták be a “Church in the Fort” nevű gyülekezetbe. A hollandusok szabadságszeretetüket, val! lásos buzgóságukat megtartották itt i is. Szabad intézeteket alkottak, kereskedtek, szántottak és vetettek. 1664-ig egészen jól folyt a dolgok, de ekkor nyakukra jöttek az angolok s ezek véget vetettek a nyugodt, boldog életnek s a holland gyarmatosítás helyét az angol foglalta el, de a holland szellem továbbra is meg ; maradt s ma is megvan. A new englandi puritánusok, a pennsylvániai j quakerek és németek, a lotiisianiai ‘ hugenották mind megtartották szokásaikat s önmagukba zárkóztak el, de a mindig nagyobb mérvben beö ; zönlö hollandusok életre valósága, szívóssága, kitartása átment az amerikai nép életébe s a mig ezekhez a tulajdonságokhoz hü lesz Amerika, a nagyság, a fejlődés útja tárva van előtte. De ha erről elfeledkezik, önzővel ássa sirját.

Az angol települök ezt belátták és ! hívek maradtak hozzá a megpróbál tatás napjaiban is, a szerencsétlen III. György idejében. Oh az az áldott bélyegtörvény. Áldott ama bostoa! tea párti. Áldott függetlenségi harang. Áldott Valley Forge, ama véres harcnak színhelye. De mindenek felett áldott az Ur, a ki az emberek bolondságát és bölcsessgét egyaránt jóra használja fel s ezért dicsérik az ö nevét. Az angol király koránt se gondolt arra, hogy elidegenítse magától amerikai gyarmatait, csak meg akarta ükét bölcsen in teni, hogy megjavuljanak. Az ugyn. Continental Congress se gondolt arra eredetileg, hogy egy független országot alkosson, hanem csak arra, hogy az anyaország a már meglevő s el nem idegenithetö jogokat tiszteletben tartsa.

Washington György nem akart forradalmár lenni, de arra törekedett, hogy egy hü nép követelményeinek érvényt szerezzen.

Azok, a kiket e föld a haza atyáinak nevA. soha se gondoltak arra, hogy az ■ gyarmataikból ilyen hatalmas orszlg fog kifejlődni, mint a mai Egyisült Államok. Fogalmuk se volt álról, hogy a 20-ik században az Atlanti óceán partjain ilyen hatalmas ország terüljön el. Talán még ma is a Mississippi volna az országhatára, ha Napoleon nincs. Napóleonnak azonban pénzre volt szüksége s elhatározta, hogy az ország némely amerikai birtokait áruba bocsátja. Ezek keveset értek neki s nagyon kétséges volt, hogy Franciaország vájjon állandó védelemben részesítheti e gyarmatait. “Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.” Ezt az elvet vallotta Napoleon s eladásra kinálta Louisianát potom lő millió dollárért. Ma többet ér New York ban egy palota is. S Louisiana megvételével az ország a tengertől a tengerig terjedt.

De még észak-nyugaton több semleges terület volt, a melyek vita alatt állottak. A Hudson Bay Company Anglia számára akarta ezt, hogy így biztosítsa az anyaországszámára az indián érdekeket s aszörmeáru kereskedést. A washingtoni kormány nem nagyon vágyott ez irtán a vad vidék után. De mikor Withman Mark átment a Rocky- Mountainen s Walla-Wallatól Washingtonig óriási fáradalmak árán visszatért: a eongressus eihatározta a terjeszkedést s Oregont felvette az államok közé s igy az Egyesült Államok területét Massachusettsnél 36- szor nagyobb állammal gazdagította.

De mit ért a hatalom növekedése, ha az országban bent a rabszolgaság uralkodott? Itt ismét mutatkozik az Urnák keze! A háború okai lassan összegyűltek és a mennydörgés megtisztította a levegőt. A rabszolgaság eltöröltetett s Lincoln Ábrahám bátran elmondhatta: Opus finis coronat. Az emberek bolondsága az Is tennek bölcsesége. Sok ellensége

volt Lincolnnak, de győzött s habár orgyilkos kéz vetett is véget életé nek: emléke áldott, mert diadalra juttatta e szabad ország határai között az emberi jogokat.

Ezekért fogtak fegyvert pár évvel ezelőtt is az u. n. “expansionisták”. Nem az ország területi növelése volt a céljuk, hanem az, hogy Amerika kapui előtt megszűnjék a barbarismus uralma. És a cél most is eléretett. Az amerikai civilizatio áldásai már ma is meglátszanak nemcsak Kubában, hanem a legsötétebb Philippini szigeteken is. De el fog jönni az idő, a mikor ezeken a helyeken az amerikai csillagsávos lobogó védelme alatt: egy teljesen szabad és független nép fogja élvezni az emberi jogokat, a melyekről a spanyol uralom alatt fogalommal se birt.

Azért, hogy Amerika Istennek kegyelméből ilyen nagygyá, s hatalmassá lett s azért, hogy itt e földön szabadság virul: méltán ünnepli meg évröl-évre Amerika a hálaadás napját.

Ezt átérzi e hazának minden polgára s igy válik nemessé, magasztossá ez az ünneplés s ezért van annak olyan eszméltetö s termékenyítő hatása.

Ünnepeljünk e napon mi is. Fogadott hazánk iránt való ^hűségünket tegyük emlékezetessé magunk között azzal, hogy visszaemlékezzünk azokra, a kiknek tettei maradandó hetükkel vannak felírva e nemzet történelmének lapjaira:

Rev. 1). .1. Burrel után:

Kassai Andor.

Vasárnapi iskola.

A Bírák kora.

Birák könyve 2. r. 7—19. v.

“Az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyaruságokból kiszabaditá őket.” (107. Zsolt. 19. v.) Eme nagy igazságra tanit a Birák könyve, a mely nem annyira a nép története, mint inkább az abból megörökített fontosabl) mozzanatok által nagv erkölcsi igazságokra tanit. A nép elhagyta az apái által kötött szövetséget, vétkezett az Ur ellen, a bálványoknak szolgált, felgerjede ellene a Jehova haragja is, hogy megbtinhödjék az engedetlen nép, de valahányszor az Ur által rendelt jó vezetők bú'nbánatra visszatéritek a népet, a sujtolő vessző megpihent, a béke helyre állott.

Lássunk ezúttal három rövid mozzanatot:

I. Szolgáltak az Urnák. (7—10. v.) Józsiié halála két helyen van feljegyezve, itt a 8. v.-ben és előzőleg a 24. r. 29—31. v.ben,

Az időszakasz, mely e nehány versben van emlitve, körülbelül 332 év, mivel az ó-testamentomi könyvekben nincs pontosan megjelölve évszámokban egyik-másik korszak, itt kót mmuJA -—----