Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-27 / 48. szám
I szembe állítva: az előző ösmerte az Urnák csodás jóságát és szolgált neki egész hoszszu életében, a második nemzedék elfeledkezók a jólétben a szabaditás kősziklájáról s a bálványisteneknek és a testi vágyaknak szolgált. Mi a következtetés? Az engedelmes, hiv nép boldogul, az engedetlen szenved. Az előbbiek hivsége a Józsué példájának és a vének helyes vezetésének tudható be, törhetetlenek valának a bálványokkal szemben s a népet is a törvényből oktatták. Ez a nemzedék szemmel látó tanúja is volt ama nagy eseményeknek, miken átvezette a Jehova az ő népét. Hiv is maradt az ő urához mindvégig. Az újabb nemzedéknél elhomályosult ez a közvetlen tapasz tálát és kezdődött a hanyatlás a vallásosságban. Viszont egy nagy megpróbáltatás ismét a vallásos életben való felpezsdűlésre szokott vezetni. A keresztyén egyházban az apostoli kor telítve volt ama lélek nyilvánulásával. Az első század végén János olyanokról tesz említést, kik elveszték az egyház iránt égő szerelmüket, mások nem voltak sem hév, sem hideg, mig ismét mások a sátán zsinagógájából valók« voltak. S a reformáció kora is ilyen uj tavasz kora volt a keresztyén egyházban, a mit a 17-ik századbeli betűhöz ragaszkodás élettelen korszaka követett. Egy-egy nemzedék, a mely nem üsmeri az Urat, könnyen közönyös, hideg az ő követésében. Józsué 110 éves korában halt meg. A- zon a földön lett eltemetve, a mely neki örökségül juto+t. Az Urnák szolgált. A nép második nagy vezére volt. A háborúban kiváló katona, bölcs és körültekintő vezér volt, s mégis erős vallásos és alázatos az Ur iránt. Mikor hadakozott, az Űrért harcolt. A béke idején részrehajlatlan kormányzó volt. A nép közmegelégedésére osztá fel a földet. Teljesité hiv bajtársa, Káleb óhaját. Esküvel kötelezte a népet, hogy az Urnák szolgáljon. Élete vége áldott, csöndes volt. mert jóleső örömmel láthatta munkája gyümölcsét. II. Az újabb nemzedék elfelejtkezett az Úrról. (10—13. v.) Elvész a nép, mely nem ösmeri az Urat, nem tudta, miket vég zett a Jehova Izraelért. Senki sem tanította őket erre. Józsué és a vének elhaltak. Más faj lépett a kihalt helyére, érzéketlen a múltra s igy szebb jövőre érdemetlen. Nem volt közvetlen tapasztalatok, nem volt helyes oktatások a múlt nagy eseményeiről. Kihűlt a szív, a vallásos érzés is. 2 Mi az oka annak, hogy sokan az egyház előbbvitelében nem vesznek tevékeny részt? Nem ösmerik egy-egy egyház küzdelmes történetét. Nem ösmerik a hittérítők munkáját s igy nincs bennük áldozatkészség e nemes cél oltárán. Hogyan hinnének, ha nem hallanak! Az egyház különféle teendőit alaposan ösmertetnünk kell, hogy pártolásra számíthassunk. Az egyes ember erős vallásossága meg azon múlik, hogy nem ismeri helyesen, teljesen a Jézus életét és a keresztyén egyház történetét. Hogyan szerethetné Jézust, a ki nem tudja azt sem, ki volt Jézus és mit tett Jézus ő érette? Nem szeretheti, ha minden egyes ember nem látja Jézusban az ő Megváltó Krisztusát és főo vezérét, Urát. Énekeink, imáink és a biblia ismeretétől függ a valláserkölcsi élet mi bennünk. Ezért kell az élő egyháznak tanitani, prédikálni és Jézus példája szerint jót tenni. S ha a nép hallván-hall, de nem ért, látván-lát, de nem követi az igazságot: magáért felelős Isten és ember előtt. A bálványimádás, hogy röviden szóljunk, aláásta a családi tiszta életfolytatást, megmérgezte a nemzet szivét. Nem volt nép, hogy amaz érzéki, erkölcstelen bálványimádás mellett több századig fennmaradhatott volna. A bálványistenek ledőltek, de az a szellem azóta is gyakorta kísért és veszedelembe sodor népeket és egyeseket. “A ki a testnek vet, a testből arat gyötrelmet.” Az Ur büntet, hogy megszabadítson. (13—19. v.) A bűn nem marad büntetés nélkül. Ezt az újabb nemzedéket nem az atyák tanitották a bálványozásra, magától szakitott az atyák hitével és hajlott a bálványokhoz. Felgerjede az Ur s adta őket a ragadozók kezébe s még csak meg sem tudtak állani ellenségeik előtt. “A hova csak kivonultak, mindenütt .ellenük volt az Ur keze rontásokra...........” Az a sok csapás az Ur neheztelésének a jele volt. Igen megnyomorodának s Ínségükben az Úrhoz kiáltottak. Az Ur büntetett, hogy megszabaditso*. Nem lehetett kemény a csatában, ki elgyöngűlt a Baál szolgálatában. Idegen népek szolgái lettek, mert előzetesen idegen isteneknek szolgáltak. Isten büntet, de nem bosszúálló. Mint a jó apa büntet, hogy a jóra tanitson. Mikor a nép megalázta magát, meghallgatá az Ur és megszabaditá. “Támasztott bírákat, kik megszabaditanák őket szorongatóiknak kezéből.” A háborúban kiváló vezérek, a béke idején törvény adók és kormányzók. Mint egy-egy törzs főnökei nem öröklött, hanem az Úrtól nyert személyes hatalommal uralkodtak. A Birák könyvében hét elnyomatásról és 15 bíróról olvasunk; igen, mert ha a biró meghalt, vissza estek újra a bűnbe. A mi élettapasztalásunk is igazolja ezt. “Vigyázzatok és imádkozzatok!” Virág István. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Az Amerikai Magy. Ref. Egyesület vezórtestülete szomorodott szívvel jelenti Tóth Mihálynak, a chicagói osztály utján volt tagtársnak, 1902. év október hó 29 én történt gyászos elhunytat. Valamint a pittsburgi osztály utján volt tagtársnak, ifj. Kascsinkó Istvánnak 1902. évi november hó 7-én hosszas szenvedés után történt gyászos elhunyták Legyen álmok csendes, ébredésök édes-Cleveland,0. 1902 nov. 15-én Gsutoros Elei:, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Szétiretés-A chicagói osztály utján f. év ok tóber hó 29-én elhalt tagtársunk, Tóth Mihály haláleseti segélyét a temetési költséggel együtt 45 centben az egyesületnek a halálozás napján levő 1572 tagjára, valamint a pittsburgi osztály utján folyó év nov.* 7- én elhalt tagtársunk, ifj. Kascsinkó István haláleseti segélyét a temetési költséggel együtt 40 centben az egyesületnek az elhalálozás napján levő 1601 tagjára; igy a két haláleseti dijat és temetési költséget személyenként 85 centben ezennel kivet jük s szeretettel kérjük az osztályokat, bogy a f enter intett összeget legkésőbb folyó év dec. végéig a tagoktól beszedvén, törvényes időn belül a vezértestületi pénztárba beküldeni szíveskedjenek. Cleveland, O. 1902. nov. 15-éri Gsutoros Elei, Papp István, v. t. elnök. v. t. jegyző. Tudomásul. A bridgeporti ref. női egylet által tervezett vacsora, közbejött körülmények miatt a jövő hónap valamelyik napjára elhalasztatott. Báró Bánffy Dezső beszéde. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület ma tartotta Kolozsvárott őszi közgyűlését. Ekkor báró Bánffy olyan beszédet mondott, a mi teljesen tüneménynek mondható a mai puha és alkalmazkodó világban. Sürgette az 1848: XX. t. ez. végrehajtását. Beszédének lényege a következő: “Megnehezült az idők járása fölöttünk s a protestánsoknak aggódniok kell a régi törvényekben biztosított vallásjogokért és az 1848: XX. t. ez. törvénycikk 2-ik szakaszában biztosított vallások közötti egyenlőségért. Föltétlenül jogosult az a mozgalom, a mely azt kívánja, hogy az 1848. évi XX. törvénycikk igazságosan végre hajtassék. Mert ez a törvény ma sincsen végrehajtva s a magát államvallás színezetébe öltöztetni akaró erősebb fél tervszerűen gördít nehézségeket a törvény végrehajtása elé. Ér zi, hogy országos politikát az egyházi életbe bevinni nem szabad s maga hirdeti, hogy feleKezetek szerint elkülönítve, politikai pártokat alakítani liazafiatlanság, de nem tartja megengedhetőnek, hogy a protestánsok egyházi vezérférfiai politikai tekintetekből felekezeti érdekeiket háttérbe szorítani engedjék. A leghelyesebbnek találná, hogy aprólékos tatarozás helyett a már Deák Ferenc által követelt állam és egyház viszonyának rendezése vétessék foganatba, természetesen kellő előkészítés alapján. Az 1873 junius 28- ikán Deák által gyászosnak jelzett felekezetek közötti ellentét, hogy ne mondja vallásháború, már vívja szó és toliharcát. A protestánsoknak, a kik magukat legyőzőiteknek tartják, föl kell emelniök szavaikat a törvényekben biztosított jogaik-TÁRCA. ^q-oTT-ernL'berloen-.A. jairuLlátíS -uitja.. Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája. iLng-olból: Szcr.yi SArvcLor. almáslepényböl állott: leültek a kandalló előtt s gondolataikba mólyedtek. Silas bátya ügyelte a szelet, mely befütyült a kéményen. Ezen a han gon kivül csak a fali óra ketyegése szakasztottá meg a csendet. .... Nos.. Gray Melinda ki fog bennünket segíteni. Ö szívesen elvállalja a házvezetést. Át is hajtok hozzá reggel azonnal. Nézzük csak. Ott van a Tompkins özvegye is, béna fiával, Henrikkel. Azt hiszem, hogy ezeknek is nagyon szomorú hálaadási napja leend. És az öreg Mr. és Mrs. Snow. Fogadni mernék arra, hogy nem ettek sült pulykát tíz esztendő óta. Ugy-e, Peti? Megemlékeztem róluk az előtt is. Félek, hogy elmennek abba a dombon levő házba. Azt hiszem, nekem utánna kell j néznem, hogy ne fogadják be őket oda. Aztán ott van Smith János is és 4 gyermeke. Szegény anyátlan árvák. Tudom, hogy János örülne egy darab lepénynek és egy darab pulykapecsenyének. —Meg fogom ezt a lelkészszel beszélni, Peti. Ö és az ö mosolygó kis felesége bizonyára segíteni fognak ebben bennünket. De ott van az a Samu gyerek. No, ezt az ebédet teljesen érte csinálom. Legjobb barátja volt az én Károlyomnak. Jobb pajtása nem is lehetett volna. De azt mondják, iszákossá lett s folyton részeg. Úgy érzem, hogy ha lehetséges, meg kell mentenem. Magam is szeretném, ha valaki érdeklődnék az én fiam után s úgy tűnik fel előttem hogy hálámat azzal mutatom ki leginkább, ha követem az “arany szabályt”. Miután mindent eltervezett Silas bátya, a tüzet rendbe hozta s lefeküdt. Másnap már hajnalban felkelt s elindult a szeretetnek utján. Gray Melinda nem messze lakott s mikor Silas bátya a házhoz ért, már kint volt s a havat sepregette a lépcsőről. Mosolyogva köszönt jó reggelt. —Tessék bejönni Silas bácsi. Nagyon jókor felkelt ma reggel. Melinda gyakran segítette az öreget egy smás dologba. Most lepényt, majd másféle süteményt készített számára. Nagyon szerette Lucy né- I nit s többet vesztett benne, mint bárki is elgondolná. Melinda élete nehéz élet volt s most már nem volt senkije, a ki jó szóval, tanácscsal, sokszor tettel is segítette volna. A Kiint járok az őszi határon; Rojtos, fehér köd ül a tájon. Mint szemfedő halotti ágyon! Halott a nyári szép természet; S az ő sorsában az enyészet: Példázza, érzem, az enyémet! Az őszi nap bágyadt világa, Úgy rezg be csak a félhomályba: Mint a gyertyák libegő lángja. S holott virrasztók csendben, gyászban E nagy ravatalos szobában, Olyan nyomasztó némaság van! Oh, hogy elmúlás minden itten! Ki a halálban mást is hittem, Elhagysz-e engem, Uram Isten?! S már-már e gyászos környezetben, Jobbik magammal küzdelemben, Fölzokogó kétség kél bennem. Mikor e zord, halott határon Óh, bűvölet! Óh édes álom! Uj élet biztatását látom! Uj őszi vetés virulását, Egy más kikelet tanúságát, A jó Isten örök jóságát! Óh, legyen áldott a vetője, S adj, Uram Istenem jövőre: Arany valóságot belőle! Szabolcska Mihály. “A mint elgodoltam, úgy fogok tenni”, szólt Wheeler Silas bátyánk nagy elkeseredéssel és határozottsággal, mikor a frissen fejt tejjel telt zsajtárt a konyha asztalra letette. Tudom, hogy Lucy is szeretné, ha nem történne valami, én pedig nem akarok több hálaadás napját egyedül tölteni.... S azt hiszem, igy tehetek valamit azért a Samu gyerekéit is.” Elszúrté a tejet, a tejes fazekakat szépen elhelyezte a polcon s hozzá látott a vacsora megkészitéséhez. Peti, az öreg cica lábaihoz feküdve dorombolt. Az öreg farmer szépen beszélt hozzá most is, mint máskor is. “Mit gondolsz, Peti, olyan lesz-e a mostani vacsoránk, mint volt hajdan hálaadás napján? Hejh, hejh, de árvák is vagyunk, mióta Lucyt kikisértük oda, hol nem fáj semmi, s nem bánt senki!” Peti úgy látszik egy véleményen volt gazdájával s az egyszerű vacsora után, a mely tejből, kenyérből és