Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-13 / 46. szám

III. évfolyam.

4(5. szám.

Felelős szerkesztő:

eias-E-essas-e- SaLcteoe,

bridgeporti ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő cimére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

Eesr. illés:. lECa-lassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

Bridgeport, Conn.. 1902 November Di án,_________

FIGYELEM!

ircm-u-rLlsatársals:

KA THY ZOLTÁN new-yorki 1

.és i lelkészek

VIRÁG ISTVi N trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

Erid-greport, Conn..

jelen minden csötörtcű^öm.

Előfizetési ár eg-y émre: -S.merilsá'tea, S2.

Magyarországra $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref.

egyházi célokra fordittatik.

•

Published every Thursday hy the

'Imiin Seid Pisin Conn;

Cor. Howard Ave. & Pine st, Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Nyílt levél

sl szorl^eBztöIb.öz-Lorain, 0. Okt. 31. 1902.

Kedves Szerkesztő barátom!

Sokoldalú elfoglaltságom mellett is szakitok magamnak annyi időt. hogy e levelet megírjam és annak a közlésére fölkérjelek.

Őszintén szólva nem csekély áldozatomba kerül, de az ügy, melylyel az foglalkozik, megérdemli, azon néhány késő esti órát, melyet azzal eltöltők. Oly ügy ez, mely amei’ikai magyar református egyházi életünkben kiválóan fontos és melynek elintézése után mindnyájan esengünk, de még eddig úgyszólván semmit nem tettünk.

Én a new yorki konventiotól vártam valamit, de úgy látom, hogy ebben az irányban semmi sem tétetett ismét és ezért bátorkodom néhány sorban nyilvánosan rámutatni azon fogyatkozásokra és hiányokra, melyekkel itt Amerikában rakva vagyunk és a melyeket javítani csakis mi rajtunk áll. Miért nem teszsziik hát, mi hátráltál, mi akadályoz?

Igaz, hogy némelyikünk, mint jó magam is, el van halmozva munkával. Nekem is van annyi, a mennyit csak bírok, de ez oly fontos és szükséges dolog, mely hangosan kiált elintézésért és öntudatos lelkiismerettel azt továbbra halasztani nem lehet, ha egyházi életünk felvirágzását óhajtjuk.

Kun Bertalan püspök ur a youngs towniakhoz intézett gyönyörű és mély bölcsességről tanúskodó levelében olvastuk ezen szavakat: “Alkal mázzátok magatokat azon szabad, de szabadságában is szigorú és törvényes intézményeiben, példás rendszeretetében fennálló nép és állam törvényeihez, szokásaihoz, vallásosságához, erkölcsiségéhez.”

Hogy a püspök ur oda hazulról ezen alkalmazkodásnak szükségét belátja s arra minket int, az, az ö rendkívüli éles belátását és bölcsességét mutatja, de vájjon mit mutat az, hogy mi, kik itt élünk és munkálkodunk, jóllehet nem kevésbbé érezzük annak szükségét, mint a püspök ur, mégis jóformán semmit, vagy nagyon keveset teszünk ez irányban s égető ügyeink napról-napra elintézés nélkül hevernek előttünk.

Legyen szabad azért nekem nehány javaslatot tenni e lap hasábjain és fölkérni a lelkészi kart, valamint az érdeklődő világiakat, hogy azokat fontolóra vévén, azok felett minél előbb intézkedjünk.

Első sorban is az Amerikában létező magyar református egyházak egymáshoz és a magyarországi református egyházhoz való viszonyát, valamint a mi egyháztagsági viszonyainkat kell, hogy múlhatatlanul rendezzük .

Elismerem, hogy ez nagyon bonyodalmas dolog, de éppen ezen bonyodalmasság az, a mely elintézést követel és pedig minél előbb.

Ha itt Amerikában teljesen önfentartó egyházak léteznének a magyarok között, egészen másként állna a dolog, mint jelenben és e viszonyoknak rendezése könnyű lenne. Egyszerűen egyesülnénk oly formán, hogy a szétszórt hitközségek egy nagy területű egyházmegye félét képeznének és kői mányoznánk azt a lehető legmegközelitőbb módon a hazai bevett szokás szerint és közösségünket a hazai egyházunkkal minden nehézség nélkül fentarthatnánk.

De a dolog nem igy áll, s hogy ezt megtehetnénk, arról szó sem lehet, legalább egyelőre nem.

Jelenlegi helyzetünk ez: Amerikában többféle ref. egyház van. különféle nevek alatt, melyeknek mindegyike egy külön denominátiot, mond juk felekezetet képez. Ügyeiket külön vezetik, egyházaikat külön kormányozzák és noha hitelveikben meg is egyeznek, vagy legalább is nem ellenkeznek, mégis külön egyháztestet képeznek.

Ezek azonban az egyik egyházból a másikba való átmeneteit nem tartják valláscSerének sem híveiknél, sem pedig lelkészeiknél. Vegyük pl. azon három református egyházat, a mely már idáig a magyarok lelki gondozását magáévá tette, t. i. a Reformed Church in the United States, a presbyteriánus és a congregations - lis egyházakat.

Ezen egyházak lelkészei gyakran működnek bármely másiknak hitközségében mint lelkészek, ha oda meghivatnak és megválasztatnak. Ilyeneket személyesen ismerek és meg tudom őket nevezni is.

Tagjaiknak minden nehézség vagy ellenzés nélkül adnak bármely másik két egyházba elbocsátó és a jánló leveleket, ha azok esetleg elköltöznek, avagy magukra nézve alkalmasabbnak találják azon templomba járni, bármiféle oknál fogva. Ugyan ezek minden nehézség nélkül jöhet nek vissza is, a mikor csak nekik tetszik és sem pap, sem egyháztag a legtávolabbról sincs úgy tekintve, mintha vallást cserélt volna, mert hi szén azt nem is tette, egyszerűen csu pán egy más református templomba járt s annak tagjává le,tt, mert reá nézve alkalmasabb volt, hogy. azon gyülekezettel egyesítse keresztyéni tevékenységét. És ez nagyon helye sen is van igy.

Nos, és ez a három egyháztest vál lalkozik a magyarok lelki gondozására és azt mondják, hogy mi készek vagyunk a magyarokat segíteni a

lelkész eltartásában, templomépitésben és felajánljuk nekiek baráti és testvéri jobbunkat. Tényleg már eddig mind ezen három egyház által támogattattak magyar lelkészek és hitközségek. Ott van Youngstown és Peckville a presbyteriánusok által támogatva, a többi református lelkészek e sorok szerény Íróját kivéve a Ref. Ch. in the U. S. által segélyezve, alulírott pedig, a lelkészi állásra képesítő tanulmányait a congregatinalisták támogatásával végezte el és eddigi működésében is a congregationalisták által volt segélyezve.

E három egyháztest közül egyik sem elég erős arra, hogy az összes magyarság lelki szükségeit az anyagi támogatással képes lenne kielégíteni, de egyik itt, a másik amott, áldásos munkát végezhet az által, ha pásztornélküli szétszórt bárányok módjára élő testvéreinket összegyűjti és egy magyar lelkész eltartása által őket lelki gondozásban részesíti.

De épen itt jön a bökkenő. Mert minden egyháztest az ö ilyen módon segélyezett missioi területét a magáénak tekinti, a segélyezettek pedig bizonyos erkölcsi kötelességek által a segélyező egyháztesthez vannak fűzve. Minthogy pedig ezen egyháztestek egymástól külön kormányozzák magukat, minden ilyen segélye zett magyar egyház beleesik az öt segélyező kormányzatába, vagyis egygyé lesz azzal és a congregationalista egyházat kivéve, a másik kettő bizonyos mértékben fenhatóságot is gyakorol fölöttük és megköveteli, hogy legalább is angolul az ö nevén neveztessék és az azon területi egyházmegye, Classis vagy Presbytery kormányzatába essék.

A kérdés tehát az, hogy ilyen körülmények között miként lehetnének az amerikai magyar református hitközségek egyek, vagyis a püspök ur ajánlata szerint hogyan és mi módon alkalmazkodjunk körülményeikhez, értve úgy, hogy egységünket, mint magyar reformátusok meg tarthatnánk. E kérdésre kell megfelelnünk és pedig minél előbb, mert egyházaink hála Istennek szaporodna^, újabb és újabb hitközségek keletkeznek és e fontos kérdés tovább halogatása a legvét kesebb hanyagság lenne.

E komplikált helyzetnek véleményem szerint csak egy helyes megoldása lehet-; melyet az alábbiakban adok elő.

Azon kísérletek, hogy egyik vagy másik amerikai református egyháztestnek munkálkodása meg legyen akadályozra és az amerikai magyar reformátusság ily módon együtt tart va, hála Istennek nem vezettek és nem is fognak eredményre vezetni. Ha ez sikerült volna, mi lett volna az eredmény? Az, hogy ezerek maradtak volna lelki gondozás nélkül, mert egy amerikai egyháztest sem képes arra, hogy az Amerikában szétszórtan élő összes magyar reformátusságot ellátná lelkészekkel.

Önfentartó magyar egyházak pedig itt ma nem létezhetnek, mert nem sok lelkész akadna, a ki lelkészi munkája mellett valami Steel Compániának dolgozzék, hogy megélhetését és családja füntartását s gyermekei nevelését biztosíthassa. Hála Istennek, hogy ez a kísérlet nem sikerült s ma már okosabban kezdünk gondolkozni és szívesen látjuk a youngstowniak, Peckville és Throop presbiteri templomait s liiszszük, bogy a congregationalisták segélyével is fognak sugár tornyu csil lagos, avagy kakasos magyar ref. templomok épülni, melyekben a mi füleinknek édesen hangzó harangszó fogja hívogatni ide szakadt népünket a templomba, hol fel fog hangzani a magyar ének és az ige magya rul fog prédikáltatni. És mi lesz e - zen magyar hitközségek közt a különbség? Egyszerűen semmi. Ez is magyar református lesz, amaz is. Megtartunk mindent szent hitünk s vallásunkból, megtartj uk lyturgiánkat, megtartjuk a gyülekezet belső kormányzati formáját és maradunk református magyarok, vagy ha úgy tetszik, magyar reformátusok.

Most tehát már mindnyájan belátjuk, hogy az egyesülést más utón és más alapon kell keresnünk, nem az ellenkezés, vagy valamelyik egyház sikerének meggátlása által, mert az rossznál egyebet nem szült és nem is fog soha.

Mit tegyünk tehát? Hogy teendőnkkel tisztában legyünk, vizsgáljuk meg, hogy mit kíván és mit nem kíván tőlünk a minket segélyező egyháztest, és valahogy csak képesek leszünk e tömkelegből kiigazodni.

Kívánják I. Hogy segélyezett hitközségünk, a segélyező egyháznak az azon területén létező Classisa, vagy Presbytery-je kormányzatába essék.

II. Hogy legalább is angolul úgy nevezzük magunkat, mint ük.

(Itt meg kell jegyeznem, hogy a congregationalistáknál még ennyi sem kívántatik, mert ök egy gyülekezetét sem fenhatóságolnak, lévén minden gyülekezet minden másiktól teljesen független, sem pedig nevük felvételét nem kívánják, csupán azt, hogy társasági közösségben (fellowship) álljon velük, annyi az egész. Ezen részről tehát a magyar egyházak egyesülése a legkönnyebb volna.)

És most lássuk, mit nem kíván nak tölünk.

Nem kívánják I. hogy feladjuk bárminemű hitelveinket.

II. Nem kívánják, hogy megmásít