Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
3 maradvány 1902 szept. hó 30-án 4192 dollár és 03 cent s ezzel s egyebekben a pénztárnoki jelentés örömmel vétetett tudomásul. III. Következtek a folyó ügyek: 1. Félsegélyek: a. Molnár Pál félsegély ügye a to ledoi osztálytól az eddig felhozott fejlemények szerint elutasittatott. b. Bélák András phoenixvillei, Pa. lakosnak félsegély iránti kérelme, úgy c. Fofrovics György new brunswicki lakosnak félsegély ügye, miután a teljes munkaképtelenséget az orvosi bizonylatok meg nem állapítják, elutasittatott. d. Putnoki Ferenc, jelenleg a johns towni osztály utján való tagtársnak félsegély ügye az orvosi bizonylatok ős az osztály ismételt ajánlata alapján megszavaztatott. 2. Jegyző jelenti, miszerint Tiszt. Konyha Pál tagtárs, pittsburgi lelkész ur ajándékát, a 10 dollárt befizette azon célból, hogy azzal az a fér íiu jutalmoztassék meg, a ki az elmúlt évben az egyesületnek a leg több tagot szerzetté. A közgyűlés ugyan jól tudja azt, hogy egyesületünk gyarapítására számosán többet tettek lelkesedésből a szorosan vett kötelességnél, de Tomcsányi József ur ajánlatára a buzgók között elsőnek tiszt. Hámborszky Gyula urat találta s neki ajánlotta fel a 10 dollár tisztelet dijat. Az adományt s elismerést Hámborszkv lelkész ur köszönettel fogad ta, de a gyűlés folyamán ezen ajándékot visszaajándékozta az egyesület nek, illetve a new yorki építendő ref. templomnak. 3. Jegyző jelenti, hogy tiszteletes Kalassay Sándor és tiszteletes Virág István lelkész urak a múlt évi convention tett ajánlatuk folytán 10—10 dollárt egy 100 dolláros alapítványra befizettek. Mindezeket a közgyűlés köszönettel veszi tudomásul s annak idején adományozók szándékaihoz képest fog intézkedni. 4. Az “Amerikai M. Ref. Lapja” Kinevettek. —A háborúban lőnek is, gyerek; nem játszásdiból katonáskodunk, — mondta Benyó. — Majd ha helyreverödik a bátorságod, majd ha kipelyhedzik orrod alatt a férfierö: akkor szívesen fogadunk. —Van bátorságom, van erős ka- Tom, — kiáltám neki tüzesedre. — Ha nem hiszed, gyere velem a gyepre, majd megmutatom. —Hahaha! — nevetett Benyó. — Hetvenkedel, fin; ha sokat letyetelsz, majd németnek nézlek és megtalálom ropogtatni a csontjaidat. —Nem hetvenkedem, — mondtam én. — Nézd! A Náthán lisztes zsákját a vállam ra vetettem. —Derék gyerek vagy, fiú, —szólt a kis aljegyző és kicserélte velem a sapkáját. —Velünk jöhetsz, a többi az én gondom lesz. Hát velők is mentem. Nézd, ezt a sebet itt a fejem búbján, Szolnoknál kaptam, emezt itt a homlokomon Isaszegnél^ a balkezem középujja Vácon maradt; nehány szúrást, vágást a mellemen is takargatok. Mire ismét hazakerültem a seregemmel: nem voltam többé az a gyeszerkesztöje tiszt. Kalassay Sándor írásbeli kérelmet terjesztett be a con ventiohoz, melyben kéri, hogy az egyesület megfelelő biztositéü mellett 500 dollár kölcsönt adjon a ref. lapnak, esetleg a tagok közt való szétvetés utján egy haláleseti dijat, mely utóbbi esetben egy évig a lap szolgálni fogja az egyesület érdekeit. A közgyűlés a kérelmet beható eszmecsere után nem teljesítette, mivel kölcsönzésre az egyesület tökével nem rendelkezik, szétvetést pedig a közgyűlés ily esetben nem eszközölhet. De minden felszólaló tagtárs megismerte, hogy a református lap egyesületünk fejlődésére s a református közszellem fen tar fására nélkülözhetetlen s annak szerkesztője, Kalassay tiszteletes ur a közgyűlés osztatlan rokonszenvét s tiszteletét bírja, ép azért a közgyűlés más formába a ref. lap érdekében lelkesen tenni, áldozni kész. 5. A pénztárnoki számadások és könyvek átvizsgálására kiküldött bizottság Mokcsay Béla, Köteles István', Zöldy Pál ezenközben megjelent és megtette jelentését, hogy mindent rendben talált. Ezen jelentés alapján a pénztárnok és ellenőr uraknak a szokásos felmentvény megadatott. 6. Pénztárnok előterjeszti a hazletoni osztály egy levelét, melyben azt kérik a közgyűléstől, hogy mig a sztrájk tart, és kereset nélkül állanak, mentessenek fel a fizetési kötelezettség alól, de jogaik maradjanak meg. A közgyűlés a kérelmet teljesíti s azt határozattá emeli. 7. A gyűlés közben üdvözlő táviratokat küldöttek a conventiohoz: a new york harlemi bs. és m. egylet, a Magyar Hírmondó szerkesztősége, a so. chicagói ref. egyház. Mindezen üdvözlések viharos éljenzéssel fogad tattak. 8. Olvastattak a new yorki osztály indítványai az alapszabályok módosítására vonatkozólag. Mindezek az alapszabály olvasásnál fognak figyelembe vétetni és megtárgyaltatni. rek, a ki siránkozva könyörög, hogy legénynek nézzék, hanem olyan hős, a kire irigykedve néztek az öregek, pirulva hajadonok. Haj! de szives vendégei voltunk a városnak. Minden háznál terített asztal, barátságos ölelés várakozott reánk. Hogy égett a szemekber a lélkesiiltség, a bámulat, midőn a hon védek dicső tetteit sorra vettük! Mindegyikönk tudott valami újat, valami meglepőt a csaták győzelmes hőseiről, a minek a hallgatásába beleunni nem lehetett. Kár, hogy hamarabb el kellett a várost hagynunk, mint. hazaérkezésünk reggelén a napi parancs hozta A megígért négy nap helyett csak kettő lett pihenésre szánva, a harmadik na]> hajnalán már tovább mentünk, hogy Weiden fővezért is mogtanitsuk szaladni a honvédek elött, a mit előde, Windischgnetz már annyira elsajátított, hogy a gazdája jónak látta az újoncok betanítására haza hivni. A Garam-folyónál értük utói a németet. Az a nagy-sallói részen volt, mi a másik parton ütöttünk tábort. A német meghúzta magát, mi se háborgattuk; nekünk tökéletesen mind egy volt: akár ma poroljuk ki a bu-9. A newr yorki osztály részéröl Petheö Bálint indítványt tesz, hogy a Semetkai Anna részére a múlt con vention utólag kiutalványozott 50 dollár félsegély vétessék vissza. A közgyűlés ezen befejezett ügy ujabbi tárgyalásába nem bocsájtkozik s a hozott határozatot Mokcsay Béla volt vezértestületi jegyző ur felvilágosításai folytán egyhangúlag fen tart ja, 10. Olvastattak a new york harlemi osztály indítványai, |a melyek mind az alapszabályok tárgyalásánál lesznek elintézve. 11. Úgy olvastatott a phoenixvillei Pa. osztály indítványai, a melyek a hivatalos lap választásánál s a jelvény ügy tárgyalásánál fognak figyelembe vétetni. IY. Alapszabály módosítás. Olvastattak az alapszabályok s a következő módosítások fogadtatattak el: A negyedik ij.-nál az idősebb szó után “45—50 év között korát hivatalos okmánynyal igazolja” teendő. A 23. §.-nál ezen szavak után “a ki 20 évig volt” beszúrandó ezen szó “egyfolytában”, úgy következik “rendes tagja,” stb. A 22. paragrafusnál hozzá Írandó a következő szövegezés: “Baleseteknél több tagtárs vesztvén életét, havonként legalább két halál eset fizetendő mindaddig, mig minden elhunyt tagtárs örökösei a haláleseti segélyt meg nem kapják. A haláleseti dij végrehajtás tárgyát nem képezheti.” A 48. paragr.-nál változott az utolsó sorban a szón “mért”: “Munkájáért évente 300 dollár tiszteletdijat kap.” 49. paragr. utolsó sor változik és most igy lesz: “Tiszteletdija évenkén 100 dollár.” 50. paragr.-nál beszúrandó: “Tiszteletdija évenként 50 dollár”. 73. paragr.-nál ezen szavak után “úgy vehető” beszúrandó “Hat hónap elmúlta előtt“. Egyebekben az alapszabályok helyben hagyattak azzal, hogy a ja vitások kinyomatandók egy külön la gyogóját, akár holnap, mert hogy kikap tölünk, azt bizonyosra vetttük. Ivóvízért mind a két tábor a folyóra járt. Egyszer én is lementem még más négy legénynyel. Benyó is köztünk volt. Egy tizedes kisért bennünket fegyveresen. Hát a mint meregetjük az edényeket, Benyó átkiált valamit a túlsó partra, a hol szin te egy csoport német foglalatoskodott. Azok fülelni kezdtek, azután jött szóra a szó, lassacskán belemelegedtünk a feleselésbe. Egyik német a vita hevében leirhatlan mozdulattal fordította felénk a hátát, a mi Benyót annyira méregbe hozta, hogy á tizedes kezéből kikapott fegyverrel, mielőtt megakadályozhattuk volna, csak úgy kapásból, a mint a nyulra szokás lőni, a folyóba henteritette a szerencsétlent. Lett erre. riadalom mind a két táborban. Peregett a dob, fújták a riadót s mire észre vettük, szétrebben tek a németek, mint a terebesi verebek . —Bolond vagy, Benyó, —mondta a kis aljegyző, a főhadnagyunk. — Elzavartad a németet, most vadászhatunk rá, mig utolérjük. Nagysallónál mégis bevártak benpon s úgy csatolandók az alapszabály példányokhoz s a hol a tagok kívánják, ezen példányok újra kiadassanak. Az alapszabály minden tagnak megküldendő. V. Indítványok. 1. Elnök bejelenti, hogy a_ monongahela city ref. egylet zászlószentelésére meghívta az egyesületet és zászló szeget küldött még a múlt au gusztus havában. Utólag is köszönettel fogadtatik a meghívás. 2. Tisztviselők választása előtt még a Konyha Pál és Tomcsányi József között felmerült ügy került tárgya lás alá. Az ügyet egy bizottság, a mely az elnök vezetése alatt Petheö B.. Molnár István, Bandré György ős Zöldy P. tagokból állott, vizsgálta meg s a vizsgálat folyamán az ügy békésen intéztetett el, a mit a közgyűlés megelégedéssel vett tudomásul. 3. Az egyesület hivatalos lapjairól beható tanácskozás folyt s végül elfogadtatott egyhangúlag, miként az egyesület hivatalos lapja első sorban az Am. Magyar Ref. Lapja, a mely a kalauz s egyéb hirdetések közléséért, úgy az egyesület által óhajtott támogatás kinyilvánításául is ez évre 250 dollár tiszteletdijat kap. Egyidejűleg felkéretik a Magyar Hírmondó szerkesztője, nagy szótöbbséggel, hogy az eddigi mód szerint az egyesület kalauzát és hirdetését közölje. Ezen szives eljárásáért köszönet és 50 dollár tiszteletdij szavaztatott meg szintén erre az évre. 4. Petheö Bálint ur indítványozta, hogy az egyesületi jegyzőnek, tekintettel arra, hogy az elmúlt évben 1028 uj tag jelentkezvén, a jegyzői teendők is számításon felül megszaporodtak, adassék utólag még 30 dollár jutalomdij. A közgyűlés ezen indítványt egy pártoló felszólalás után egyhangúlag elfogadta. 5. Jegyző felolvassa, hogy a jelvények tekintetében ajánlatok érkeztek be: első sorban Tipman Béla ur Youngstownból a régi, már egyszer megrendelt mintát mutatja be s kénünket. Fedett állásból olyan gyilkos tüzelést kezdtek ellenünk, mely a rohamra küldött első csapatot csak ném teljesen elseperte. A faluvégi füzes meg volt rakva némettel. Jött ránk a golyó, a kartács, mint a záporesö. A második csapat meghátrált; de a harmadik rohama azt is magával ragadta. Főhadnagyunk megsebesült. Egy kartács könyökén felül elszakította a jobb karját. —Gyere csak hu, —mondta nekem —kösd át a karomat, hogy ki ne folyjon a vérem. Szorosan átkötöttem egy zsineggel. —No most keresd meg a jobb karomat, meg a kardomat, tedd ide mellém, azután menj te is a többi titán. Úgy sírtam, mintegy gyermek.. A csonka kéz, az eldobott kard 4-5 lépésnyire hevert a földön. Lehajoltam, de nem tudtam felemelni. Megcsuklott a térdem, nehéz lett a lábam, mint az ólom. Akkor lett sánta ez a láb, akkor kapott két német golyót. Nem sírtam többé, hátha azt hitte volna valaki, hogy nem a bajtársamat siratom, hanem a magam nyomorúsága miatt törött össze a mécsescserép.
