Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
4 ri, hogy öt bízzák meg azok elkészítésével. Hasonló kérelmet ad elő levélileg Perényi Béla new yorki, zászló és jelvény készítő üzlete s végül jelentkezik Ne war kból Demacsek J. ur is. Mindezen ajánlatok felett határoztatok, hogy az egyesütet most már óhajt jelvényt készíttetni s pedig lehetőleg a régi jelvényt óhajtja, melyet Tipman Béla ur bemutatott, de mégis végül a végleges elhatározást s az egész dolognak a keresztül vitelét az újonnan választandó vezértes tiiletre bízza. Határozottan kimondja azonban a közgyűlés, hogy a jelvény megvétele az egyes tagokra nézve nem lefez kötelező. A vezértestület s osztályok utján megveszik azok, a kik azt akarják és megrendelik. 6. Mező András, Hazletonból, indítványozza, hogy az egyes osztályokhoz is adassék ki az egyesület charterje. Ezen indítvány felett hosz szabb eszmecsere fejlődött ki s végül a vezértestület utasittatott, hogy a már Ohio államra meglevő chartert jegyeztesse be Washingtonban s azután a bejegyzésről szóló hiteles másolatokat küldje meg az egyes osztályoknak. 7. Az egyesület jövő évi conventiója helyül meghívás érkezett Toledoból, O., és Johnstownból, Pa. Mindkét meghívás örömmel és köszönettel fogadtatott ugyan, de mégis szótöbbséggel Toledo állapitatott meg a jövő évi conventio helyéül. 8. A new yorki egyház és épülő temploma javára inditványoztatott adományozás: a conventio az egyesület saját pénztárából 50 dollárt szavazott meg s azontúl tagjai között gyűjtő ivet körözött. 9. Konyha Pál felhívja a közgyűlés figyelmét arra, hogy a Ferencyemlék felavatása e hó 26-án leend megtartva Pittsburgban s kéri a köz gyűlést, hogy ez emlék fölállításához járuljon hozzá s tisztelje meg az egyesület egyik megteremtőjének emlékét azzal, hogy küldöttségileg képviseltesse magát. A közgyűlés 10 dollárt szavazott meg erre a célra s elhatározza, hogy az elnök, jegyző 8 pénztárnok képviseljék az egyesülelet az emlék-ünnepélyen. Ezekben az indítványok letárgyaltatván, következett VI. A tisztviselők válaszzása. A korelnökségre tiszteletes Konyha Pál Pittsburgból és körjegyzőül Bandré György Bridgeportról kérettek fel. A választások a következő sorrend ben ejtettek meg: Elnök: Tiszt. Csutoros Elek Clevelandól, alelnök: Mokcsay Béla, egyhangúlag, Homsteadröl, pégztárnok: Tomcsányi József, egyh. Homestead röl, jegyző: Páp István, nagy többséggel, Clevelandból, ellenőr: Molnár István szavazattöbbséggel, Toledoból. Számvizsgáló bizottsági tagok: Bandré György 21 szavazattal, Ko váchy M. István 15 és tiszt. Hámborszky Gyula 14 szavazattal. Ezekből áll egy évre az uj vezértestület, a kik lelkesedéssel és osztatlan szeretettel választattak meg a convention. Végezetül a delegátusok költségei a kővetkezőkben számitattak fel és fizettettek ki a pénztárnok által: Zöldi P. Cleveland, útiköltsége 18 dollár, napi dij 8.00, Mák Sándor Cleveland utikölts. 18 dollár, napi dij 8.00, Pap István Cleveland utikölts. 18 dollár, napidij 8.00, Mól nár József Cleveland utikölts. 18 d. napi dij 8.00, Kovácliv M. István utiköltség Clevelandból 18.90, napi dij 8.00, New York: Pe„ _sö Bálint, útiköltség nincs, napidij 4.00, Alpha N. J. Nagy Sándor úti k. 4 d. napi d. 4 d. Wilkesbarre Pa. Györy L. úti k. 8.70, napi d. 8 d. New York Harlem Rev. Kuthy Z. úti k. nincs, napi dij nincs, Trenton Rev. Virág István úti k. 2 d. Bridgeport Bandré Györg úti k. 2.50, napi d. 4 d. Hazletón Mező András úti k. 6.65, napi d. 8 d. Johnstown Pa. Kövér S. úti k. 21 d. napi d 4 d. Homestead Pa. Mokcsay Béla úti k. 21 d. napi dij 8 d. Dunmore Domik Pál úti k. 6 d. napi dij 4.00, So. Bend Juhász Ferenc úti k. 28 d. napi dij 6 dollár, Port Oram Tóth Sándor úti k. 3.00, napi d. 4 dollár, Toledo O. Molnár István úti k. 30 dollár, napi dij 8.00 Hubbard, O. Katócs Ferenc úti k. 22 dollár, napi d. 8 dollár, Peckville Forest City Rév. Hámborszky úti k. 6 dollár, Pittsburg Pa. Rev. Paul Konyha utikölts. 16 dollár. Willock Pa. Tóth József úti k. 21 d. napi dij 8 dollár, Wbitsett Pa. Lengyel I. nti k. 21.90, napi dij 4.00, Fairport O. Varga Imre úti k. 19 dollár, na pi dij 8.00, Monongahela City Nagy Imre úti k. 24.72, napi dij 8.00, Tom csányi József úti k. 27 doll., napi d. 4.00, Rév. Csutoros Elek úti költs. 20.00, Köteles István Plioenixville, úti k. 15 dollár, napi dij 4.00. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérettek Zöldy Pál s Molnár József clevelandi lakosok. Legvégül elnök ur lelkes szavakban vett búcsút a conventio tagjaitól s Isten áldását kérte egyesületünkre, a melynek további felvirágoztatásán minden jólelkü amerikai magyar református hittestvérnek lelkesen egybe működni legfőbb erkölcsi kötelessége. Az ülés elnökileg bezáratott. New Yofk, 1902 okt. hó 7 én Jegyzetté: Kováehy M. István, Csutoros Eleit, volt v. t. jegyző, ^v. t. elnök. Látta: Pap István, v. t. jegyző. Molnár .József. Zöldy Pál. A clevelandi Egyesült Magyar Egyletek Bizottsága csütörtökön,október 23-án este, a Haltnorth teremben tartotta utolsó gyűlését. Percei Lajos megnyitó beszéde után, melyben visszatekintett a bizottság működésére, Friedl Albert pénztáros fölolvasta a bevételek és kiadások leszámolását, melyet a számvizsgáló bizottság nevében Pál Imre kisért megjegyzésekkel. A leszámolást alább közöljük. Több számla, mely a számvizsgáló bizottság működése óta érkezett, a gyűlésen ren deltetett kifizetni; a még künnlevö pénzek fölkezelése és esetleges utólagos számlák kifizetése egy ötös bizottságra bízatott.. E bizottság — melynek tagjai Kundtz Tivadar, Lan desmann Jakab, tiszt. Csutoros Elek. j Friedl Albert és Weizer János — bi- [ JfA Iír/151 % legjobb ami, "4 % í % * |MÉG MINDIG FELÜLMULHATLANI a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” IPÁIN EXPELLER, |mint a legfőbb és megbizbatóbk külső gyógyszer IDEGBÁNTAL0M, IÍÖSZVENY, FEJCSONTSZAKGATAS ^egyáltalán az idegbántalom| minden neme ellen. 25 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. DICHTER & Co., 215 PEARL ST., NEW YORK zalmi férfiak jellegével bir és átveszi a fennnuuadt pénz kezelését. Ugyancsak ez ötös bizottság bizatofi meg azzal, hogy megalakítsa az Egyesült Magyar Egyletek állandó bizottságát, fölhiva minden clevelandi magyar egyletet, hogy két de legátust küldjön ki abba egy évi megbízással. Ez az állandó bizottság maga válasz'ja meg tisztikarát. Mihelyt ez a megalakulás megtörtént, az öt bizalmi férfin a nagy bizottságra bizza a pénz kezelését és e nagy bizottság fog a pénz fölött rendelkezni. A gyűlés a clevelandi rendőrség nyugdíjalapjának 25 dollárt;— egy 75 éves öreg embernek, bár Németországban született, végig küzdötte a magyar szabadságharcot,' és most az Ínséggel küzd, 50 dollárt szavazott meg. A szoborra küldött koszorúk szalagjai, úgy a so. bendi nők által kiil dött s világokból készült magyar címer a Western Reserve történeti társulat múzeumában fognak elhelyeztetni. A múzeum a szobor közvetlen közelében fekszik. Miután még a gyűlés köszönetét, szavazott azoknak, — egyleteknek és magánosoknak,’— különösen a más nemzetiségbelieknek, kik a szobor ünnep sikerén közreműködtek, elnök a nagybizottság működését befejezettnek nyilvánította és a tagok “éljen az elnök” kiáltásokkal eloszlottak. Az orvosok bekötözték sebeinket, később egy parasztházba szállásoltak el. Akkor már a németet Málas felé kergették a huszárok. A házi gazdánk, egy összetöpörödött öreg ember úgy siratott bennünket, hogy alig győztük vigasztalni. —Shase óbégasson, bátyám uram, —mondta neki a főhadnagy. —Nézze, itt a kezem, egy pár öltéssel öszszeakasztják majd a doktorok, azután nem lesz kutya bajom se; ez a gyerek meg legfölebb nem lesz valami ügyes táncos a jövő farsangon, ami nem olyan nagy elemi csapás, hogy érdemes volna érte keseregni. Mondja meg inkább, van e kocsija, lova? —Van, — mondta az öreg, töröl - getve könnyező szemeit. —No ha van, katonás gyorsasággal akaszsza a lovakat a kocsi elé és vigyen engemet haza. Itt van a tárcám, vegyen ki belőle tiz forintot, az lesz a fuvarja. Az öreg vonakodott. —Nem lesz jó ilyen állapotban kocsira ülni. —Szeretném, ha nem okoskodnék, öreg, —mondta a főhadnagy igen komolyan, mire az fürge mozdulatokkal sietett kifelé. Az indulás előtt én is a kocsira kéredzkedtem. Együtt mentünk. Az utón nem igen beszélt a főhadnagy, csak a kocsist nógatta gyorsabb hajtásra, ha az néha-néha megeresztette a gyeplöt, hogy lovait pihentesse. Összeszoritott ajakkal, me révén ült a kocsiban. N em látszott rajta, hogy sebesült, inkább valami sürgönyt vivő segédtiszthez hasonlított, ki a köpenye alat fontos titkot rejteget. Föl se látszott venni a kocsirázást. Mosolyogva bátorított, a mikor egy-egy nagyobb zökkenésnél félre húzott szájjal nyöszörögtem. Soh ase hitte volna, hogy abban a a kis aljegyzőben olyan erős lélek lakik. Al..i lakosok, asszony, ember az utcán, a Nagysalló felöl jövö utón tolongott, izgatottan lesték a csata kimenetelét tudató híreket. A legnépesebb csoport utunkat állta. A főhadnagy magasra emelte baljával a lecsonkitott jobbot s harsányhangon kiáltotta: —Éljen a haza! Győztünk! A zajongó tömeg egy pillanatra el neműit. A hajlott korúak, az öregek tisztelettel emelték le fövegeiket a hős előtt, szent áhítattal szemlélték, mint egy oltári képet. Azután ‘ ‘éljen a honvéd“ kiáltásokkal kisértek bennünket, mig el nem maradtak a sebesen ügető kocsitól, A főhadnagy egyenesen a menyasszonya lakására hajtőt. A menyasszony atyja, egy kopaszodó öreg ur, álmodozva szívja pipáját a folyósón. Mikor észi’e vett bennünket, ragyogó arccal sietett felénk, de a leánya megelőzte. —Károly, kedves Károlyom! kiáltással rohant a kocsihoz. A főhadnagy gyöngéden tolta félra az ölelö karokat. —Az édes atyjával szeretnék né hány szót váltani, szíveskedjék addig félre vonulni. A leány szótlanul, megsértődve húzódott bátra; szemrehányó tekintete találkozott vőlegénye végtelen gyöngédséget, rajongó szeretet sugárzó barna szemeivel. A leány sápadt arcán fellángolt az öröm pírja. —Maga rósz ember, meg akart ölni hidegségével? Görcsös zokogással borult arra a kézre, a mely előbb tiltó mozdulattal tartotta vissza. —Anna, legyen erős, suttogta a sebesült hős. A leány megriadva tekintett föl. —Ön megsebesült! —Anna, legyen erős, — ismételte a hős. —Az ön jegyese nincs többé. Egy szegény koldus van ön előtt, a ki azért könyörög, hogy felejtse el s hagyja egyedül menni azon az utón, mely nem a munkára, hanem az irgalomhoz vezet. Az apa csüggedt arccal nézte a kocsi fenekén heverő jobbot, a leány csendesen sirt, lehajtotta fejét, mint a káka. No de azért ne busulj, öcsém! Egy pár lett belőlük. A leány nagyon büszke volt az ö félkezü vőlegényére. Az a megyei főszám vevő volt az, a kit a múlt esztendőben temettünk el. “Magyar Szó
