Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
Felelős szerkesztő: KALÜSSAT SÁ2STDOE bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: j rEletr. _S_le2c. rECa.la.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, j Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. 'th (liungarian-American Reformed Sentinel.) 44. szám. FIGYELEM! I^'öm-u.n.lEa.társals: KUTHY ZOLTÁN new yorki ) , és C lelkészek VIRÁG ISTVi N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő elmére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Brid-g-eport, Conn. Ibvdleg'jelen. r^irxd-erx csötöxtöüsön.. Előfizetési ár eg^jr éirre: ^.merilráToa, $2. IvCag-yarcrszágra. $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday hy the iMiion Sentinel Puling coipnny.” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A reformátio ujjászűlte a világot. Alapige: CIV. Zs. 80. v. Ha a te lelkedet kibocsátód, meg újulnak és megújítod a földnek színét. Protestáns egyházunk híven azon evangyéliomi felfogáshoz, hogy nem Szentelhet ünnepet azokon kívül, melyek Jézus életére, üdvtörténeti tényeire vonatkoznak, e napon emlékezik meg összes templomaiban arról, hogy holnap, október 81-én lesz 385 éve annak, midőn Luther Márton ama hires 95 tételt a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztette. Nagy vasárnap ez K. T. Az egész föld kerekségén, a hol a protestáns tanok felséges tudata él, a harangok összebongó nyelvével egyszerre dobban meg annak a 140 millió protestáns embernek a szive, a ki az evangyéliomi egyházhoz tartozik. Ifjú, öreg, gazdag, szegény, kiben van igazi protestáns érzés, templomba siet ma hálát adni egy végtelen áldásért, egy kimondhatatlan áldásért. De hát mi volt az a nagy csoda'!; Talán csak az, hogy e napon ama merész Luther 95 tételt irt és függesztett ki a wittenbergi templomajtóra? Talán csak annyi, hogy felhívta az egész világot, hogy azokra neki feleljenek meg! Hiszen, ha ez a tény magában állt volna, és nem jár azokkal a nagyszerű következményekkel, melyekkel valóban együtt járt, talán mégsem volna méltó, hogy érte annyi millió ember boruljon le hálásan. Óh nem, K. T. 1517 október 31-én sokkal több történt, e nap egy világ újjászületésének napja. Sötét éj borult az emberiségre. A ma tündöklő világosságot, fényt, melyet Jézus hozott a földre, sok század rosszakarata, tudatlansága, erkölcstelensége majdnem teljesen kioltotta__De Isten lelke, mint ama első teremtéskor, mikor Jézusnak a földre küldése alkalmávál, most is megjelent a setétségben ülő emberiség felett, mondván: “Legyen világosság!” Ha a wittenbergi vártemplom ajtajára most 385 éve Luther 95 tételt szegez ki, melyben kimutatja a róm. katli. egyházba becsúszott visszaéléseket, ha nyomába egy Melachton, egy Zwingli Ulrik, egy Kálvin János lépnek, mindezek csak azt mu tátják, hogy az Isten mindig kiválasztott és mindig talált egyes kiváló embereket a maga céljainak kivitelére. Igen! Az volt az Ur akarata, hogy ama romlásnak indult embervilág ismét megújuljon, a mint az alapige mondja: “Ha a te lelkedet kibocsátód, megújulnak és megújítod a föld írek sziliét.” S a mi a mi szivünket kétszeres örömmel tölti el ma, ez az, K. T., hogy az Ur a világnak a megújulását a reformátio fenséges ténye által hajtotta végre, melynek születésének ma 385 évét ünnepeljük. Tegyük fel azért Atyámfiái e nagy ünnepen a kérdést: miképen szülte újjá a reformátio a világot? És feleljünk meg erre kettőben. A reformátio ujjászűlte a világot, mert: I- szür. Az embernek Istennel való boldogító viszonyát ismét helyre ál litóttá. II- szor. Ezzel átalakította az egész földet. I. A reformátio tehát első Ízben is ujjászűlte a világot az által, hogy az embernek Istennel való boldog viszonyát ismét helyre állította. Jézus, K. T. benső igaz viszonyt hozott létre Isten és ember között, megállapítván: mik az Isten imádásának valódi feltételei, de ez több század tudat lansága, rosszakarata folytán teljesen felbomlott. Az isteni tisztelet elvesztette bensöségét, ceremóniává süíyedt. A vallás a szertartások hosz szu láncolatává nőtt, melyeket Jé zus tudományából, az apostolok Írásaiból senki igazolni nem tudott? az idegen nyelvet, melyen a szertartás tartatott, a nép meg nem értette s hogy a zavar annál nagyobb legyen, e megmagyarázhatlan istentisztelet helyei íelcicomázott, felékesitett templomok voltak, melynek minden pontja épugy ragyogott a cifraságoktól, mint az ö oltárszolgáinak, a papoknak a ruhái. A papság, hogy hatalomban, gaz dagságban élhessen, elfoglalta ma gának a lelkek felett való uralkodást s azt állította, hogy az égnek kincsei nála vannak letéve, ö van hivatva határozni az üdv és kolhoza! felett és különösen a Luther feliépé se előtti időben a bűnbocsátó levelekkel űzték a szertelen visszaéléseket. Drága pénzért árulták a bünbocsánatot s a tudatlan nép, nehogy el kárhozzék, még keservesen szerzett filléreitől is megvállott. Az igy össze hordott fillérekből a papság kielégítette hiú kedvteléseit. Azért Írja Luther az ö tételei egyikében: “Fel kell világosítani a népet, hogy ha a pápa a bucsuhirdetök tolakodásáról és ‘ erőszakoskodásáról tudomással bírna, jobb szeretné, hogy szent Péter székesegyháza porrá égjen, mint sem hogy az ö juharnak (azaz híveinek) bőrén, húsán és csontján épüljön fel. Hol lehetett igazi viszony, K. T., a hol az ily felfogásokon épül fel. A reformátio tehát helyreállította az Istennel való viszonyt elsőben is a külső istenitiszteletben. Luther és a többi nagyok fülébe dörögték a romlott kornak ama jézusi szózatot: “Az Isten lélek, a kik öt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban i mádják;” A lemplomokból kihordták a hivalkodásra szánt cifraságokat, melyeknek a valláshoz semmi közük, az érthetetlen ceremóniákat, melyeket Jézus sohasem gyakorlott s a bibliából ki nem mutathatók, kiküszöbölték s az egyszerű templomokban megszólalt ismét a mindenki által értett nyelven az ének, az ima, a papok szájában az iga, úgy a mint az apostolok korában gyakorlatban vala. Kimondották, hogy a papokhoz illetlen az erkölcstelenség, mert a gyertyát azért gyújtják meg, hogy tenyljék mindeneknek, a kik a házban vannak, s ha a só megizetlenül, mivel sóz:: tik meg, — s hogy illetlen a gazdagság utáni vágy, mert Jézus egyszerű és »szegény volt, — hogy a legilletleneBb a hatalomvágy, mert az Idvezitö jnaga mondotta: a ki kö zületek elsölakar lenni, az 'legyen a mások szolgája. Kimondotok, hogy inegbocsáthatlan bűn a leljek feletti uralkodás, mert a lelket Isten szabadnak teremtette, az szabadon emelkedhetik Istenhez; nincs más közbenjáró az egy Jézuson kívül; a bűnt Istenen kívül senki meg nem bocsáthatja. Kimondották, hogy mindenki magának áll, vagy esik, akként, a milyen igaz benne a bűn érzete, és az attól való szabadulási vágy, és a milyen jó lélekkel igyekszik kiki a Jé zus érdeméhez ragaszkodni s jót cselekedni. így állították helyre K. T. a reformátorok az Istennel való bol dogitó viszonyt és visszavivék a vallást azon egyszerűségére, bensöségé-1 re, igazságára, a mint azt a Jézus tanította, és az apostolok követték. Ha feljö a nap s elmúlik a setétség, nem úgy tünik-e fel, mint ha az ember uj világba jutna? Mindent tisztán lát, helyes utón mehet, lábait sehol meg nem ütheti. Ha eltűnik a vakhit, a tudatlanság éjjele, s a jézusi napfénynél Istent igazán ismerhetjük, imádhatjuk, neme, mintha uj világban élnénk? Jusson eszünkbe azért Atyámfiái, hogy a mai nap az evangyeliomi vallás újjászületésének napja, melyen az Isten lelke által vele az evangyeliomi alapon, ama régi boldogító viszonyba léptünk. II. De a reformátio ujjászűlte a világot azért is, mert az evangyeliom által a szó teljes értelmében megújította a földnek a szinét. A vallás mindenkor és mindenütt Atyámfiái, befolyással volt az emberek egész életére, érzületére, gondolkozás módjára, cselekedeteire. A vallás neveli az embert, a kor irányát pedig az emberek vezetik. Az alacsony vallásu pogány nem emelkedhetik magasabb gondolatkörbe. Mennél tisztább a vallás, annál nemesebb cselekedetek születnek az azt követük leikéből. Az apostoli kor nagy tettekre volt képes, mert tiszta vallásos felfogás vezette az embereket. A vallásos sötétséggel együtt járt a reformátio elött a kor sötétsége is. Azért ilyen értelemben nagyon is igaz, hogy az evangyeliomi vallás ujjászűlte az egész föld szinét. Az érzékiségre, külsőségre, fényre alapított catholica istentisztelet, a mely az embereket cnkénytelenül oly irányba terelte, hogy egész életfelfogásuk a külső után kapkodó legyen: mondom, az ily istentisztelet helyett életbe lépvén az egyszerűségében nemes evangyeliomi istenitisz— telet, ez az emberekre elsőben azon átalakító hatást gyakorolta, hogy a külső helyett a belsőt nézték egyéb tekintetekben is; a forma helyett a lényegre kezdték fektetni a súlyt. 1 A fény, a csillogás elvesztette vonzó hatását, ha sivárságot tartalmazott; ennél magasabb fokon állónak tartották az olyan embert, a ki bár igénytelen, egyszerű volt, de benne gazdag tartalom rejlett. S ezzel egy uj világfelfogásnak nyittatott tér, mely az embert nem társadalmi állása, anyagi gazdagsága szerint becsüli, de hogy mit ér az ö szive: az ö cselekedetei szerint. Ehhez hasonló hatása volt Kér. T. annak, hogy a reformátio nyomába járt mindenütt a bibliának, nemzeti nyelvre való lefordítása és a nép kezébe adása. Ezzel az irás visszanyerte az öt méltán megillető tekintélyt és becset; a nép kezébe jutván'azevangyeliom, érvényre jutott azon elv, hogy az irás örvendetes üzenet lévén, igy nemcsak egyeseknek szól, hanem minden embereknek és hogy az isteni üzenet forrásait megbocsáthatlan kár elzárni az emberek előtt. Az irás lefordittatván, ezzel mintegy varázsütésre alakult át a népek élete. A népnek, hogy a bibliát olvashassa, meg kellett ismerkedni az olvasás titkaival; s ezért, mint egy termékeny eső után megszaporodnak a gombák, ilyen gomba módjára termettek az iskolák mindenfelé. Az iskoláknak, föképen a népiskoláknak tehát a reformátio vetette meg alapját. Előtte a legelemibb ismeretek titkait is csak a papok és • egyes kiválóbb emberek mondhatták magukénak. Ezzel karöltve járt a nép felvilágosodása. Felvilágosodott nép felett pedig nem lehet önkényesen uralkodni, ez maga után vonta a papság óriási hatalmának gyengülését. A nép saját szemeivel győződött
