Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-16 / 42. szám
2 A megválasztott tisztviselők letevőn a hivatalos esküt, elnök a jegy zökönyv hitélesitére nevezett ki egy Zöldy Pál és Molnár Józsefből álló bizottságot, majd a Magyarok Vasárnapjának időközben megjelent képviselőjét üdvözölte. A gyűlést a napi dijak és úti költségek megállapítása és kifizetése fejezte be. Az összes költségek $576.97 centre rúgtak. A gyűlés rövid két napi munka után azzal a megnyugtató, édes tudattal záródott be, hogy nem munkálkodott hiába s a jövő évben ujraolyan szaporulat álland be, mint a múlt esztendőben. Teljesítse be az Isten boldog reménységünket. Vasárnapi iskola. Józsué bátorítást nyer az űrtől. Józsué 1. r. 1—11. v. A Józsué könyve folytatása a mózesi öt könyvnek a történeti könyvek sorában. A föalak benne Józsué, a népvezér, Mózes utódja, a ki magától a Jehovától nyert parancsot, hogy legyen bátor és erős, mert Izraelt azon föld örökösévé kell tennie, melyet megígért az Ur Izraelnek, mivel az Ur megőrzi az ö szövetségét. A felvett könyv 2 főrészre oszlik, az 1—11 részek a Kanaán > elfoglalásáról, a másik főrész 13—22-ig a föld nek a törzsek közötti felosztásáról szól. A két utolsó rész adja Józsué búcsúját, mivel Mózes példája szerint ö is inté végezetre a népet. Józsiiéról a Mózes II. könyvében a 17. r. 8—16 v.-ben van először említés, a mikor az izraeliták az amelekiták ellen harcoltak, ö volt a vezér; később ö volt a kémek egyike. Ö és Káleb kedvező híreket hoztak s bátorították a népet az Ígéret földjének elfoglalására. A Mózes élete végén az Ur meghagyásából ötét tette utódjává. Sokat tapasztalt és okult a pusztai vándorlásban, volt benne személyes bátorság, teljes volt bölcsesség leikével. Azö feladata más lett, mint volt a Mózesé s természetesen tehetsége is eltérő volt: Mózes nem tudta volna elvégezni a Józsué munkáját s viszont Józsué sem a Mózesét. Az Ur ad képességet a munkához képest. I.A munka megjelölése. (1—3 v.) Az Ur akarta, hogy Józsué folytassa a Mózes munkáját, de más nyomdokon és más mód szerint. “Kelj fel és menj át ezen a Jordánon te és mind ez a nép”. Ez volt az első nagy feladat: átkelni e£y túláradt nagy fo lyamon. Át kellett menni a vizen úgy a hogy tudnak. Másik akadály a túlsó parton élő hatalmas törzsek várható ellenállása, a melyek falakkal kerített városokban laktak és hadakozásra ki voltak képezve. Emberi számítás szerint Józsuénak a lehetetlent kell vala végrehajtani. De volt a feladatnak más oldala is. Isten akarja mindezt s ö meg 'is segíti népét. A nép egy szoroshoz lett vezetve s az Ur megszabaditá. Az a föld, a mit most nekik el • kell foglalni, századokkal azelőtt lett Izraelnek ígérve s reá jók nézve csak ez az Ígéret megy most teljesedésbe. Isten kívánhat nagy feladatokat egy néptől, de csakis a nehéz feladat próbálja meg s teszi nagygyá az embert, avagy egy nemzetet. Mindig nemes szándékkal történik ez: hogy növelje a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert. Az egyház feladata az; hogy meghódítsa a pogányságot; bizonynyal nehéz feladat. De az Isten elvégzi erejét a mi erőtlenségünkben. Az egyháznak át kellene hatni a magán, a társadalmi életet, az ipart, a kereskedelmet, a politikát a krisztusi elvekkel. “Lehetetlen” szokták mondani. De az Ur szól: “Kelj fel és menj át ezen a Jordánon.” Erő van az evangyoliomban, ha a nép e szerint él s ennek alá rendeli a társadalmat is. Akkor ama feladatokat is meg kell oldaniok. Józsué és a nép a lehetetlen előtt állottak. Angyalok nem foglalták el számukra a földet, s csak akkor lesz ez az övék, ha oda behatolva, magokévá teszik azt. Isten nem fogja megtenni azt, a mit mi magunk meg tehetünk. Adott gondolkozó értelmet és szabad akaratot, de nekünk kell hosszas fegyelmezés 'és küzdés által kiépíteni a saját jellemünket. Ö teremtett fát és követ, hogy építhessünk, de az embernek kell felépíteni a templomot az Ur által teremtett anyagokból. Isten Ígéretei csak az ö parancsolatai, hogy ha végre hajtjuk a munkát, ö sikerrel koronázza meg törekvésünket. 11. A siker biztosítva. (4—9 v.) A Józsuénak ígért terület sokkal nagyobb volt, mint a tulajdonképeni Palesztina, mert az az Eufratestöl E- gyptomig terjedt. Csak Salamon idejében volt ilyen nagy Zsidóország. Józsué nem végezhette el ezt. De a siker biztosítva volt: 1-ször, “einem hagylak téged, sem el nem maradok tőled”, 2-szor, “Meg nem áll senki előtted” mondá az Ur. Miben állott Lincoln, Grant, McKinley nagy államférfiak ereje? Szigorúan igazságosak voltak s a nép mint nemzeti hősöket, tisztelte. Egy vétkes, vásott fiú nem tud az iskolában tanítójának a szeme közé nézni. így van ez Isten előtt is: csak az olyan emberre nézve biztos az isteni Ígéret, a ki vele s törvénye szerint s nem ellenére jár. “El nem hagylak tégedet” ez Ígéretre jö a 3-ik buzdítás. “Csak légy bátor és igen erős”. Isten azö örök céljait az emberek által óhajtja elérni: a népnek kellett a földet elfoglalni. Első sorban Józsué volt az eszköz s vele a felbátorított nép. Az egyházban is igy kell minden tagnak eszközül szolgálni az örök, magasztos cél elérhetése végett. Az Ur a munka fötényezöje, ö általa, ö vele s ö érett^ vannak mindenek. A Józsiié bátorsága azon alapult, hogy híven s mindent ama törvény szerint cselekedjék, a mit az Ur szabott Mózes elébe; attól se jobbra, se balra ne hajoljon. A siker függ az engedelmeskedéstől. Inkább legyen valaki legyőzött, de maradjon becsületes, mint győzzön, de becsületét ve szitse. Sok csalódás sikeres és sok siker nagy liátrányu lehet. Józsué az Ur törvénye feletti elmélkedéssel készült elő a jövendő pályájára. Isten igéjének olvasása frissíti" fel legjobban az Ur ügyének munkásait. 111. A nép előkészítése. (10—11 v.) Az Ur először a vezetőt látta el tanácscsal, aztán meghagyta neki, hogy készítse elő a népet. Mivel Józsué teljes volt bátorsággal s biztos volt a siker felöl, képes volt lelkesíteni és erre juttatni a népet is. Az Urnák minden időben voltak és vannak ilyen választottal: egyes emberek s nem az egész tömeg. Egy nehány próféta járta nép előtt, mint világitó szövétnek. Az Idvezitö is csak nehány embert választott, ezek teljesek lettek ama lélekkel és több lelkeket megnyertek a Krisztusnak, így közli erejét ma is az Ur a tanítókkal, pásztorokkal, hogy az élet világosságát közöljék másokkal. A népnek harcolni kellett az Ígéret földjéért. Az Ur adta, de még el kellett foglalni. Ez ismétlődik minden ember hivatási körében. Ha a nép nem értette meg s nem érezte át előbb ez isteni tervet, nem is nyert különös isteni biztatást. Józsué a tett embere volt. Ö képes volt szervezni a népet; késedelem nélkül munkába rendelte őket: három nap múlva át kell menni a Jordánon, hogy be menjenek és bírják az ígéret földjét. “Valamit akarsz cselekedni, jól gondold meg, de azután hamar cselekedjél.” Virág István. Egyházi és egyleti élet. U\ magyar missiói kör. A magyar ref. egyházakat segélyzö felettes hatóságnak, a Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. julius havi gyűlése elé a New Brunswick, South River, Perth Amboy, Woodbridge, Carteret vidéki ref. magyarság lelki gondozása érdekében egy kérvény adatott be oly célból, hogy ezen a vidéken egy ívj missiói kör szerveztessék. A magyarságnak lelkes barátja Superintendens A. C. Whitmera helyszínen tett vizsgálódásai alapján egyházunk egyik hivatalos lapjában a Reformed Church Messengerben számolt be a tapasztaltakról s felhívta a jószivü lelkeket, hogy te-TÁRCA. “IZ" áuLa-sztá-s. Chiniquy atyának (a kinek “Ötven év a róm. kath. egyházban” című magyarra is lefordított müvét ez utón is ajánljuk olvasóink figyelmébe), érdekes története volt Kanadában egy rablógyilkos bandával. E- zeket .a rablókat halálra ítélték s neki kellett volna őket utolsó utjokra előkészíteni. A kivégzést megelőző 8 nap reggeli 9 órától esteli 9 óráig tartózkodott az elitéltek sötét, rideg cellájában s a bibliából s a szentek életéből olvasott fel nekik egyes rész leteket. És e szerencsétlenek sóhajtásai és könyei úgy átjárták szivét, mint a kétélű kard. Jó szivétől indíttatva a kormányzóhoz sok előkelő embertől aláirt kérelmet terjesztett be, a melyben a gonosztevők büntetésének élethoszszig tartó szám fizetésre változtatását kérték, ezen száműzetés helyéül Botany Bay-t jelölték meg Ausztráliában. De a ké rést kereken elutasították. E szörnyű határozat hallatára a földre rogytak az elitéltek s keserves sírásuk töltötte be céllá jókat. Már hallhatták az akasztófa felállításának zaját, a melyen másnap életüket be fogják végezni. Chinquy is úgy érezte magát, mint ha neki is ott kellene meghalnia. A gonosztevők leikéért aggódott. A gyónást, bünbocsátást, szentelt vizet, feszületet, egyszóval a r. kath. egyház minden eszközét bőségesen alkalmazta, mégis félt, hogy az elitéltek mint bűnösök fognak meghalni. Az aggodalom s egy imád ság felbátorították egy utolsó kísérletre. Este 7 órakor még egyszer elment a kormányzóhoz. “Chiniquy ur”, szólt ez hozzá, “reményiem, hogy nem a ma reggeli kérését akarja megújítani a gonosztevők megkegyelmezése iránt?” De Chiniquy térdre esett előtte s nemcsak szavakkal, hanem könnyekkel, sóhajtásokkal s ég felé emelt kezekkel is kérte a könyörületességet, mig a kormány zó végre könnyezve mondotta ki a m egkegy elm ezést. Az akasztófa helyett tehát mindenik gonosztevőt egy-egy uj testamentommal ellátva, olyan hajóra kisérte ki a papja, a mely Ausztráliába vitorlázott. Azután pedig különös módon elváltak útjaik. Chiniquy ugyanis nemsokára meg tudta, hogy a föcinkosnak sikerült útközben magát s néhány fogolytársát megsza! baditani a bilincsektől. Azt tervezte hogy a hajó legénységét legyilkolja s majd valamely távoli partra menekül. De az összeesküvést idejében felfedezték s ezt a Chambers nevű egyént Liverpoolban felakasztották. Mintegy negyven évvel, ezután az e közben hires emberré lett Chiniquy Ausztráliába ment, hogy ott előadásokat tartson. Egyik nap két gyönyörű angol lótól vont fényes kocsi állott meg lakása előtt. Tisztes úri ember szált ki belőle s Chiniquy titán kérdezősködik. Majd mint azon gonosztevők egyikét mutatja be magát neki, a kiknek ö eszközölte volt ki a kegyelmet. Részletesen elbeszé li aztán, hogy jutott el az idvesség ismeretére már a tengeri utón, különösen azon mondás által: “íme ez az Istennek báránya, a ki elveszi a világnak bűnét.” Ausztráliában bilincsekbe verve, kemény munkát kellett végeznie. De a vasbilincseket olyan könnyei hordta, mint a tollat abban a boldogító tudatban, hogy a bűn láncai le vannak róla véve. Kifogástalan magaviseleté miatt egy év múlva megszabadult. Hogy másoktól nem háborítva imádkozhassék, később az aranyvidékre ment. Egy kis patak mellett Isten iránti hálaadással fogyasztván ebédjét, egyszer csak egy ludtojás nagyságú követ pillantott meg a patak partján. a mely a nap sugaraiban tündökölt. A ködarab csaknem egészen tiszta aranynak bizonyult. Mikor pedig már mintegy két millió értékű aranyat ásott ki a földből, másik 2 millióért eladta az aranybányát, ugv hogy egyike lett Ausztrália leggazdagabb embereinek. És nemcsak aranyban volt gazdag. Azóta szorgalmas tanulás által gyarapította ismereteit is. És kedves családja is volt. Gazdag volt Isten iránti szeretetben is; hiszen neki köszönhette' egész boldogságát. Nem sajátságos-e, mennyire eltértek egymástól e gonosztevők utai? Ugyanazon hajón, egyformán bilincsekbe verve, de az ujtestamentommal is egyformán ellátva, utaznak tovább. Ez az ut az egyiket a veszedelemre, a másikat életre vezette. És mind a kettő maga választhatta meg az utat. Ilyen választás szüksége előállt
