Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-16 / 42. szám

S» gyék lehetővé, hogy ezen a vidéken egy magyer missió szerveztessék. íme a felhívás nem maradt sikerte­lenül. A messze Virginiáig elhatott a szó s egy keresztyén ember, a ki nem kívánja, hogy neve publikáItas­sák, 50 dollárt, egy másik keresz­tyén testvérünk szintén 50 dollárt ajánl fel erre a célra s az igy-beér­­kezett adományhoz egy 200 dolláros check jön, a mely lehetővé teszi, hogy a nevezett vidéken, hol testvé- j reim nagy számban élnek, égy mis siói kör szerveztessék. Azt Írja Whitmer ur a folyamodványt be­nyújtó lelkésznek: Bizonyára örülni fogsz, mikor ezt a jó hirt meghal­lod! Bizony örülünk. íme azok, a kik felvették as ide szakadt ref. ma­gyarság lelki gondozását, bátran ha­ladnak, élőre a nagy munkával. Mi közöttünk pedig még ma is olyan sokan viseltetnek közönynyel ezek iránt a szent és nagy dolgok * iránt. A lelkész meghívásával Dr. Barkley, a Boardnak érdemes titkára bízatott on eg. Uj magyar ref. lelkészei'. A mint már jeleztük, hazulról vég­telen nehéz képzett és missionáriusi állásra teljesen alkalmas lelkészeket kapnunk. Nagyon nehezen hagyják el a mi lelkész.társaink az ó-hazát, pedig az a hivatás, a mi itt reánk vá-! rakozik, nagyon szép és magasztos. Mi azt tartjuk, hogy a ki egyszer el­határozta magát, annak nem volna szabad tanácskoznia sem testtel, sem vérrel, hanem mennie oda, a hova a a lélek hajtja. Egy éve már, vagy annál is több, hogy három lelkészi állásra igyekszünk lelkészeket nyer­ni. Hála Istennek, most már csak j idő kérdése, hogy őket Amerika partjain üdvözölhessük, legutóbb ér­kezett leveleikben határozottan jel­zik, hogy ebben a hónapban útra kelnek. Várva várjuk őket és Isten hozottal üdvözöljük, a mikor meg érkeznek. Bárcsak már itt volná­nak. Mert itt minden nap sokat ve­szítenek egyházaink anyagilag és er­kölcsileg is. Reméljük, hogy legkö­zelebb már arról tudósíthatjuk olva­sóinkat, hogy már a lelkészek meg­érkeztek. A Board gyűléséről. Fentebb említett egyházi főható­ságunk ez alkalommal Philadelphi­ában tartotta negyedévi gyűlését. Itt a következő magyar dolgok ke­rültek tárgyalás alá: A fentebb jel­zett missiói kör megalakítása, — a jolmstowni templomépitésröl be­terjesztett számadás elfogadása, és Dr. Harsányi István kérelme, a ki valamelyik theologiai akadémián ó­­hajtja elvégezni a lelkészképző tan­­folyamot. A Board örömmel fogadta ezt a jelentkezést, de mivel a maga körében mit sem tehet, a nevelés-ü­gyi bizottsághoz pártolólag terjeszti be a folyamodványt. Mi hiszszük, hogy a nevelés ügyi bizottság fog u­­tat és módot találni arra, hogy Har­sányi István lelkész gyanánt kiké­­peztessék. Részünkről a legforróbb szeretettel üdvözöljük Harsányi lí­rát nemes elhatározásához. Adomány lapunkra. Egy őszinte levélben minden hi­­mezés és hámozás nélkül feltártuk bajunkat a magyar ügyek meleg keblii barátja Rev. A. C. Whitmer előtt. Az ö nemes lelke mint már o­­lyan sokszor, most is utat és módot keresett arra nézve, hogy bajainkat enyhítse, terhűnket megkönnyebbit­­se. Vari nekünk egy nemes szivü, s igazán a Szentlélek által ihletett se gitönk, a ki már sokszor megmutatá minden emberre nézve. Bármily kü­lönböző módon alakul is földi éle­tünk: mindnyájunknak ugyanazon az ajtón kell átmenni: a halálon. Te- j kiütve külső nyilatkozatait, minden embernek ugyanaz a sorsa van: meg kell halnunk. Külsőleg tekintve, e tryik embernek is, a másiknak is van oka a haláltól félni. És mégis,, .mélyebben tekintve, épen a halálban két ut válik el, mint a hogy a ten­geri ut is egészen ellenkező két cél­hoz vezette a kegyelmet nyert két gonosztevőt. A halál után tehát vagy kárhozat vagy élet következik. És a mennyire különbözik égj mástól ez a két szó, annyira különbözik az em­berekre nézve a halál jelentése. “A; halál csak olyan határ, a melyen a bűnösök elhagyatnak és elvesznek, a hivő ember pedig magasabbrendü életre jut”, ezt mondja korunk egy írója. Te előtted is nyitva van a vá­lasztás, kedves olvasó, hogy a halál rád nézve kárhozat legyen-e, vagy e­­let? Gyönyörű szépen tünteti fel Jé­zus szenvedésének története a két gonosztevőben azt, hogy mennyiben rendelkezünk sorsunkkal. Az egyik gonosztevő elfordult Istentől és ká­romolja öt vakmerőségében. Segély­kiáltására nem felel Jézus. Semmi jót sem ígérhet neki. A másik bűnös igazságtalansága érzetében, a kettő­jük közt felfeszitett Idvezitöhöz for­dult: “Uram, emlékezzél meg rólam, ha országodba jutsz!” És megkapja rá azt a felséges biztatást: “Ma ve­lem leszel a paradicsomban.” Mily különböző volt e két ember halála, bár mind a ketten ugyanazon a dom­bon függőitek a kereszten. Az egyik sötét, szivében telve félelemmel; a másik derült reménynyel telve. E- gyik kárhozatra, a másik örök élet­re megy, még pedig azért az életre, mert az. Úrhoz tért. Neked is így kell választanod, kedves olvasó! Te­kints tehát e bűnbánó gonosztevőre, menj el és te is úgy cselekedjél! Hadd lobogjon a láng! Égy utas meglátogatta egyszer a calais i világitó tornyot. Miután mindent megmutogattatott magának azt kérdezte az őrtől: “Mi lenne ab­ból, ha a fény egy éjjel kialudnék?” “Kialudnék —szólt ez—soha; az le­hetetlen! Uram, ott a messzeségben hajók vitorláznak a világ minden ré­sze felé. Ha ez éjjel csak egy lám­pám aludnék is ki, Amerikából, vagy Indiából is meghallanám, hogy az éjjel a calaisi világitó torony lám­pái nem adták meg a kellő figyel­meztetést s hogy ez által sok hajó veszett el. Oh uram, néha, ha lámpá­imat nézem, úgy érzem, mintha az egész világ szeme én felém volna irá­­[ nyozva. Hogy kialudjanak, homá­­| lyosan égjenek: arról szó sincs, az I már lehetetlen!” | Milyen nagy tanulság van ebben a \ keresztyén ember számára. Nem csak üres szólásmód az, hogy a ke­resztyéneket szellemi világitó tor­nyoknak nevezik, a melyekre az em­berek szemeiket függesztik. Ezért legyen tehát világosságotok teljes, ragyogó és tiszta! “Kis-Tükör”. Németből; 1. L. a magyarok iránt való rokonszenvét anélkül azonban, hogy a nevét köz­readná. Ez a nemes lélek most is 250 dollárt adományozott lapunkra, hogy az éljen és virágozzék. Yan-e szó, a melylyel ki tudnánk fejezni i­­ránta való hálánkat? Van-e toll, a mely leírni tudja azokat az érzelme­ket, a melyek lelkűnkben támadtak fel akkor, a mikor az ide vonatkozó levelet megkaptuk? Nevét nem sza­bad felemlítenünk, de imáinkba fog laljuk s kérjük az Istent, hogy ad­jon nekünk több ilyen nemes szivü pártfogót. A magyar prot. irodalmi társaság gyűlése. A magyar prot. irodalmi társaság, mint jeleztük, ez évben s pedig szep­tember hó 23—26 napjain Hódmező­vásárhelyt tartotta évi közgyűlését. E társaság közgyűlései a magyar prot. egyházak kitűnőségeinek talál­kozási helyei s sok részben a közös protestáns, főként a tudományos dolgoknak a megbeszélése által irá­nyitó hatást is gyakorolnak. Hód­mezővásárhely a nagy magyar város kitűnő, ősi magyar vendégszeretettel fogadta a közelből és távolból érke­ző vendégeket, a kiknek díszes sorá­ban Kiss Áron, Kun Bertalan, Bar­tók György püspökökön kívül ott volt Hegedűs Sándor, a társaság vi­lági elnöke, Zsilinszky Mihály ál­lamtitkár. A város nevében Juhász Mihály polgármester, és Draskócy Lajos fo­gadták a vándorgyűlés tagjait; bent a városban pedig Szeremley Sámuel üdvözölte a vendégeket. Mindenik üdvözlésre Hegedűs Sándor mondott hatalmas válaszokat. Az első napi gyűlésen, a melyen Hegedűs Sándor elnökölt, a titkár, Szöts Farkas, je­lentését a közgyűlés tudomásul vet­te s majd az alapszabályok tárgyalá­sára került a sor. A társaság által kiadott koszorú füzetek szép kelen­dőségnek örvendenek; az irók tiszte­letdiját még mindig Hegedűs Sán­dor fedezi. A közgyűlés után ismer­kedésiestély volt. Másnap ünnepé­lyes isteni tisztelet volt, a melyen i dr. Masznyik imádkozott, Gergely Antal mezőtúri lelkész pedig prédi­kált. Isteni tisztelet után diszgyülés volt, a melyen szintén Hegedűs Sán­dor elnökölt, a kit Szeremley Sámu­el lelkész szívből üdvözölt azon az űrállomáson, a hova felekezetűnek [bizalma állította. Bartók György er­délyi püspök után Kozma A. s Sza­bolcsba Mihály olvastak fel saját verseikből. Szöts Farkas terjesztette még elő rövidre vont titkári jelenté­sét, mire Hegedűs elnök a diszgyii lést berekeszt ette. E nap délután 5 órakor u. n. bel­­missiói értekezlet volt Szilassy Alá dár elnöklete alatt. Itt Vargha Gyu­­láné tartott felolvasást “A belmissi­­óról”, majd Makay Lajos a keresz­tyén ifjúsági egyesületek Krisztiáni­­ában (Svédország) aug. 20—25 tar­tott gyűlését ismertette. Szilassy A- ladár a belmissiói egyesület alapsza­bályait ismertette, mire a gyűlés a Széli Kálmán rövid imája és a 37-ik dics. 3-ik versének eléneklése után befejeztetett. A magyar lutheránusok nagygyű­lése. Október 1-én nyílt meg lutheránus testvéreink évi közgyűlése Budapes­ten Hr. Baltik Frigyes és báró Pró­nay Dezső egyetemes felügyelő el­nöklete alatt. Báró Prónay le akart köszönni állásáról, de a gyűlés kérel mére továbbra is megmaradt nagy­­fontosságú állásában. Templomszentelés Kazsuban. A kazsui igazán kicsiny magyar ref. egyházközségnek nagy ünnepe volt múlt hó 28 án. Ekkor szentelte fel újonnan épült csinos templomát. Az ünnepély teljesen szükkörünek volt tervezve, de mégis nagygyá lett az, mert az a nép, mely Zemplénnek e részében lakik, igazán megbecsüli atyái vallását. Az ünnepélyen tiz re­formátus lelkész volt jelen. Hutka József esperes mondotta a felavató imát, Tömöri Pál m. izsépi lelkész prédikált. Sütő Kálmán pedig úrvacsorát osztott, Botka Bertalan se gédkezésével. Izsépy Vilmos és Pi­­lissy László látták vendégül a meg­jelenteket. Október hatodika so. chicagói temp­lomunkban. Itteni gyülekezetünk kebelében hálás kegyelettel és méltó ünnepély­­lyel újítottuk fel az aradi 13 vértanú hős halálának emlékét. Ima után Kun Károly testvérünk, az east chi­cagói dalárda egyik hatalmas hangú derék tagja mutatta be orgona kisé­ret mellett a hires ugyn. “Gályara­bok énekét”, a melyet tudomásunk szérint Amerikában eddig elé még sehol sem adtak elő. A lelkész szív­hez szóló alkalmi beszédet tartott, mely láthatólag mély benyomást tett a felekezeti különbség nélkül össze­jött templomi hallgatóságra. Egyhá­zi beszéd után az east chicagói dalár­da remekelt pompásan összhangzatos “Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos” cí­mű karénekével. Az east chicagói dalárda jelen első fellépésével hatá­rozottan babérokat aratott. A gyüle­kezet el volt ragadtatva az ifjú da­lárda nagy haladásától. Fogadja a dalárda itten is,a gyülekezet köszö­netét a lelkes közre működésért. Fel álló éneknek az egész gyülekezet a “Hazádnak rendületlenül’’-t, kijö­­vöre pedig a Hvmnust énekelte. A so. chicagói m. nóegylet. So. Chicago és körny. első magy. női bs. egyletünk f. hó 5-én igen szépen látogatott havi gyűlést tar­tott a következő tárgysorozattal: el­­nöknö megnyitója után a múlt gyű­lés jegyzőkönyve olvastatott fel s hi­telesíttetett. Ezután az ügyvivő által kiállított alapszabály könyvecskék osztattak ki a tagok között. A feltű­nő szépen kiállított könyvek minden tag tetszését megnyerték. Elhatároz­tatott, hogy a könyvecskék nyom­dai elkészittetési költségének rész­beni fedezésére minden tag 15 centet fizessen a kis könyvért. 17 tagtól e­­zen a címen be is jött 2.55; havi di­jakból befolyt 14.70, Benkö Ferenc ur a nöegylet részére feliilfizetést a­­dott 3,dollárt, valamint Tamás A.­­né pénztárnoknö 50 cent kamatot szerzett az egyletnek. Szives buzgó­­ságukért hálás köszönet szavaztatott. Ezután a lelkész ügyvivő terjesztet­te elő a nöegvleti piknik számadása­it, a melyek tételről tételre, a legap­róbb részletekig terjedő pontosság­gal felírattak a táblára s a számadá­sok összegezése nyilvánosan eszkö­zöltetett. Kitűnt ennek folytán, hogy a piknik tiszta jövedelme idá­ig 63.91, s 20 darab jegygyei még a tagok nem számoltak le. A havi ösz­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom