Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-02 / 40. szám
nagy világon e kívül nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.”—Mert megértette, érezte, hogy neki is Kr. urunk szavát kell betölteni: “Most pedig elmegyek ahoz, a ki engemet elbocsátott. Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha el nem menendek, ama vigasztaló nem jön ti hozzátok.” Az Isten küldötte volt ö nemzetéhez. A szabadság apostola. Pályafutását elvégezte. Többet végezni neki nem volt szabad, mint a mennyit rá bízott az Ur. Az ö küldetése két apókalyptikus látomás, két mennyei jelenés megvalósítása volt: az egyik nemzetének újjászületése, a másik az, hogy az ember Isten képére teremtett lény, a kinek öntudata és szabad akarata van. Pályája, mint a Pál apostolé a világrészeken keresztül ennek az evan géliomnak: az ujraszületésnek és szabadságnak hirdetése vala. Lelkiismeretűk is ugyanaz: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végre pedig eltétetett számomra az igazság koronája.” Oh legyen áldott ezért a száz esztendőért a nagy Isten. Ha egy nemzet megkövez, keresztreíeszit valakit: gyakran tévedhet. Ha egy nemzet dicsőit valakit életében, akkor is tévedhet. De ha egy nemzet száz év múlva is hálát ad valakinek születéséért és emlék oszlopot emel hálája s kegyelete jeléül, akkor nem tévedhet. A hála, hódolat az igazság ereje előtt. Az az igazság, a mit Kossuth látott, a miért Kossuth harcolt, ott van lerakva az 1848 iki törvényekben. “Századok eltompitó szolgasága kell hozzá, hogy a delejes rezgés megszűnjék, melyet a 48-iki törvényeknek mind főbb vívmányai, mind szelleme, iránya s vezér elvei a nép szivének húrjain íelköltöttenek.” És áldott és boldog lesz a nemzet, a melynek polgárait testvérekké tudja forrasztani az az esztendő és a Kossuth neve. Oh ha megértenék ma a nemzet szivének dobogását azok a nemzetiségek is, kik még mindig halálos ellenségei, legjobb akarójuk és jól tevőjüknek, a nagylelkű magyar nemzetnek, a mely vérrel szerzett szabadsága s függetlensége kivívásánál szabadságot és függetlenséget adott nekiek is, hogy ne sértegetnék, ne gyaláznák a magyart s annak halhatatlan emlékű atyját, a mely örömben és bánatban mindenkor szerető testvéri jobbot nyújtott feléjek. —Oh vajha megértenék s ne felednék el soha, a kik Kossuth apánkkal még haló poraiban sem tudnak kibékülni; még ott is zavarják siri nyugodalmát, hogy a népeknek nem csak hadserege, hanem szive is van. És a népek szive hatalmasabb a hadseregnél. Mert a szabadság lakása a szív és a szabadság ép olyan édes, mint az élet. Majd ha még egyszer vész idején szükség lesz arra, hogy a magyar nemzet milliói, mint egy ember álljanak: ezt egyedül az a szív teheti meg, a mely a Kossuth szivéhez hasonlatos. Maga az Ur, a világok Ura izén azon szív által a népeknek. ízen a csillagok utairól, onnan, hova az üstökösök térnek, a hol azok lakoznak, a kiknek ruhájuk csupa fény, akik nem ruhájukon, hanem leikükön viselik a fényt és a bíbort. Izenni fog az ur mindannyiszor az emberek üainak, valahányszor az ö képe és hasonlatosságai a szabadság veszedelmében forog itt alant. “És a szabadság hire szárnyakat talál minden szélben. Byron: “Örökkéélnek a nemzetek lelkében azok a nyomok, a miket a szabadság apostolai odaírtak. Senki sem törölheti el azokat a nyomokat. Mert azok appellálnak a zsarnoktól az Istenig.” Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Cleveland város magyarsága kezdeményezésére, Amerika hazafias magyarsága támogatásával szobrot emeltünk az általam röviden és szerényen méltatott apánknak Kossuth Lajosnak, a honszerelem és szabadság lánglelkü apostolának. Midőn ezt tette, midin a hazafiui lelkesedésnek történelmünk egyik legnagyobb alakja iránt éVzett hódoló fisz teleiének kifejezést adott ezen emlék mü felállításával: önmagát becsülte meg vele!.........De ez a tette, akkor lesz igazán nemes, ha az a hazafiui lelkesedés, mely az emléket létre hozta, nem szalma láng, hanem szilárd, állandó lesz, mint a szikla, melyen ez a szobor áll, ha nem kissebbedik a múló évekkel, nem töri azt meg a minden napi élet ezer apró küzdelmes baja, hanem olyan fesz, mint a szobor anyaga a bronz, mely felett minél több év repül el, annál nemesebb, értékesebb lesz. Álljon Kossuth Lajos díszes szobra Cleveland város és az összes amerikai magyarság kegyelete, lankadatlan hazafisága mellett örökké! Legyen e szobor az emberiség örök tiszteletének tárgya! Legyen e szobor a szabadság, egyenlőség, testvériség örök, szent igéinek hirdetője! Tekintse mindenki e szoborban megörökített nagy szellemet, a tiszta, önzetlen lelkű hazafi példány képének! Legyen e szobor helye az amerikai magyarság kálváriája, a hova a férfi a honszeretetet tanulni, a honleány imádkozni járuljon! Legyen e szobor a hazáját, hazája függetlenségét, államiságát megtagadó hitvány emberek réme, félelme tárgya! Te pedig emléke a legnemesebb, legtisztább hazafinak: büszke érc szobor’! állj időtlen időkig, állj mind örökké előttünk, hirdetve a 48-as idők dicsőségét, élesztve a haza szeretet szent lángját, a honfiak és hon leányok szivében. Állj !mig hazánk áll és nemzetünk él, mindörökkön örökké. 5i^ieie(ei©i©í©ie!©f©!©f©!©f©Kíf©f©)©i©j^^eí©iej©!e^©f Hol vásárolhatunk a legolcsóbban ? Hol tartják a legjobb s legfinomabb tárgyakat a férfiak részére Bridgeportban ? Nem másutt mint Bölcsházy Ferencnél, kinek férfi és női cipő üzlete s férfi és gyermek ruha kereskedése, férfi divatcikkek raktára s szivar és dohány kereskedése: a Hancock Ave. 349 alatt van. Lábbeliek javítása olcsón eszközöltetik. 2 Vasárnapi iskola. Mózes halála. V. Mózes 34. r. 1—12 v. Az Ur szólt Mózeshez szemtől szem be! Ez volt a népvezérre a legnagyobb jutalom. Élete 120 esztendőre terjedt. A bib liai előadás szerint feloszthatjuk ezt háromszor negyven esztendőre: az első 40 évben Egyptomban, a második 40 évben Midiánban élt, a harmadik 40 évet Egyptomban és a pusztában élte le, mint népének vezetője. Az életének fontossága nem évei nek számától függött: hosszú élet alatt is lehet keveset s rövid élet alatt is lehet sokat tenni. Mózes nagyságát az bizonyítja, hogy nemcsak saját nemzedékére és nemzetére, de a késő századokra és minden nemzetre kiáradt az ö befolyása. Szent könyvünkben; a Megváltó Krisztus isteni személye után Mózes a legkiemelkedőbb az emberek fiai között: Isten adta a zsidó népnek s e nép adta az egész világnak. Legyen (mostani vizsgálódásunk tárgya Mózes utolsó órái és halála. 1. Mózes, látomása. Az izraeliták közeljöttek Kánaán határához. Még mindig a Jordán keleti partján voltak, szemben a Holt-tengerrel. Az Ur megmondá Mózesnek: “Nem mégy át a Jordánon.” Az is meg lett neki parancsolva, hogy ha halálát érzi közelegni, utódjává nevezze ki Józsuát. Nevezetes éneke és búcsúszavai után az Ur parancsa szerint felment a Nebo hegyére, a mely Moáb földjén fekszik, szemben Jerikó felett és megtekintő a földet, melyet ?u Ur Izrael fiainak adott örökségül. Eme magas hegyről egy éles emberi szem igen messze beláthat az Ígéret földére: (Hleádot Dán-ig, az egész Naphtalit, Ephraim és Menasseh földjét és Juda egész földjét a hátsó tengerig és délre a jerikói síkságig, a pálmafák városáig, Zoárig. Nagyszerű látomány ez a terméj szeti világból! De apróféta szemeielé felségesebb látvány tárult a titokzalebbröl itt Amerikában is lázas lelkesedésbe>liozta a népet s elmond hatjuk, hogy a legnagyobb szónokok közt is szinte páratlanul áll magában. * * * Tűz próbálja meg a vasat. Nehéz idők a nagy embereket. Eljött a 48-iki törvényekre a szomorú fordulat! Az irigység, a rosszakarat a magyarra uszitá polgártársait, a horvát a rác, az oláh s több helyen a tótság fegyverrel tört ellene. Vér és vér mindenütt! Ádáz bel és kiilellenség tépte a ha za testét s megkezdődött az élethalál harc. Szomorú, gyászos évek, dicsőség és tanuságteljes évek voltak 1848 és 49. De soha sem volt nagyobb a magyar, mint épen ebben az önvédelmi harcban. S ennek minden té/edése s botlása, de minden dicsősége a Kossuth nevéhez fűződik. Egy kép áll előttünk! 1848 jul. lián az országgyűlést a haza megmentésére hívta fel: “----Úgy érzem ma gamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót.............A haza veszélyben van.” Előbb alig bírt aszószékre fellépni s most elmondja ama hatalmas beszédjét, a mely a legjelesebbek közt is az elsők közé tartozik: “Élni csak azon nemzet fog, a melyben magában van az életerő; kit nem saját életereje, hanem csak másoknak gyámolitása tartogat, annak nincs jövője.” Majd ama szavaival: “Ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, a nrinisz terium változhatilf, de neked maradnod kell óh hazám! S a nemzetnek eröt kell teremtenie; azért midőn azt kérem: adja meg a képviselöház a 200 ezer főnyi katonát s erre szükséges pénzeröt__” Itt elhagyta ereje a szónokot s a mondatot nem bírja bevégezni és a siri csendben feláll Nyári Pál s jobbját esküre emelve kiáltja: “Megadjuk!” Lelkesülve zúgott fel minden ajakról: “Megadjuk!” S kezeiket felemelve esküdni látszanak a haza védelmére. A szónok könnyes szemmel állt. “Mondani akartam még.... kérni akartam még, hogy ha van valahol e hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár; szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, várjon még egy kissé e kívánság, ne függeszsziik fel ezektől a haza megmentését. Ezt akartam még kérni. Uraim, de önök felállottak, mint egy férfiú és én leborulok a nemzet nagysága előtt!” * * * Majd midőn nagyobb lett a veszély s megalakult a honvédelmi bizottmány s az csak a nép felkeltésével látja megmenthetönek a szent ügyet. Kossuth járja be az alföld városait s gyújtó szavaira lelkesedés lobog fel mindenütt. Mint Mózes varázsvessző je a sziklából felbuzogó forrást, úgy teremtett a Kossuth bűvös szava had sereget a földből és a honvéd az ö nevével ment a hősi halálba. Akkor is, mikor az országgyűlésnek el kellett hagyni a fővárost s Debrecenbe ment le; mikor az ellenség vezére a béke jobbot is büszkén utasította el s föltétien meghódolást követelt, kétségbeesés szállotta meg a nemzetet, 1849 jan. 13 án Kossuth igy lelkesített: “Mi értelme van azon szónak, melylyel Windischgrátz herceg válaszolt: feltétlen meghódolás? Nem annyi-e ez, mint Magyarország szűnjék meg Magyarország lenni és legyen az ausztriai birodalom tartománya nemzeti lét nélkül. Nem annyi-e, hogy a nemzet Írja alá saját halálitéletét? Már most kérdem a képviselöliázat melytől a béke ára gyanánt nem kevesebbet kívánnak, mint a nemzet halálát, ha nem is ember, kiben önérzet van, ha nem is magyar, kinek a múltakra visszaemlékezve kötelességei vannak ősei és maradékai iránt s ha nem is képviselő, kinek szent tiszte megőrizni a nemzet jogait, hanem csak féreg volna, nyomorult féreg, mely a földön csusz s melynek azt kötik ki feltételül: béke lesz veled, hanem meghalsz, — ha féreg volna mondom, nem védnó-e magát a halál ellen? S ha a nemzettől kívánják, hogy haljon meg, nem volna-e gyávább, alávalóbb, nyomorultabb a féregnél, ha azt mondaná: meghalok. Elébb tehát megkísérli védelmezni önmagát, hiszen ha elvesz, sem történhetik vele rosszabb, de jobb történhetik. Ha nem védelmezi magát a nemzet, ha nem áll fel, mint egy férfiú: úgy megfog halni gyalázatosán, de ha védeni fogja magát, akkor megél! Fogja-e azt tenni?” Egyhangú lelkesedés volt rá a felelet. Azonban e fényes napokhoz olyan
