Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-02 / 40. szám

4 tos lelki világból. A külvilág min­dig példázója a lelki világnak. “Meg engedem neked —igy szólt az Ur — hogy szemeddel lásd, de oda nem mégy át.” (4 v.) '“Mivelhogy vétkez­tetek ellenem Izrael fiai között a ver­sengésnek vizénél, a Cin pusztájában Kádesnél, mert nem dicsőítettetek meg engem Izrael fiai között.” (32 r. 51. v.) Arra történik itt vonatkozás, hogy Mózes megütötte a kősziklát, hogy viz folyjék abból. A vétkezés nincs tisztán megnevezve. Valószinü leg a hitetlenség vagy türelmetlen­ség volt az. “Halljátok meg most ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasz­­szunk-e néktek vizet? (IY. Mózes 20. r. 10 v.) Elfeledte Mózes, hogy Isten­től van minden s ö általa mindene­ket megtehet. Látjuk, hogy Mózes nem érte meg, a mi jutalmat várt e földön. Ez álta­lános emberi tapasztalat. Mennyi re ményünk, számításunk, becsvá­gyunk, még ha keresztyénekhez il­lők is, nem valósul meg, bármint tö­rekedjünk is utánna! Az ifjú töri magát azon reményben, hogy majd közhasznú és tisztelt legyen. “Szép reményünk hajnalcsillagánál a jö­vendő tündérkert gyanánt áll! Csak midőn a tömkelegbe lépünk, vesz­­szük észre gyászos tévedésünk.” (Pe töfi.) Még az öreg kornak is van sok be nem teljesedett reménye, hogy a halál előbb jön reá, mintsem reszke­tő kezével megragadhatta volna az aranyalmát. Minden élet, — ifjú és öregé egyaránt — a még el nem ért föld, a még be nem fejeződött élet látomásával végződik. Ez az élet szo­morú játéka. A földi Kanaán ott lebeg lelőttünk s mielőtt még oda beléphetnénk, meg kell állapodnunk annak hatá­rán. Mózes is ember volt, mint mi. Vol­tak gyöngéi s voltak pillanatok, hogy azok erőt vettek rajta. Minél nagyobb az ember, annál fortélyo­­sabbabiin. Nem durva testi bűn­ben vétkezett. Ez nem is lett volna méltó olyan nemes lélekhez. De a nagy emberek is esnek kísérteibe: a büszkeség, elbizakodottság, öndicsö­­ités, függetlenség tőrébe. Ezek is halálos bűnök, ha az ember életében nem is nyilvánvalók. Isten meginté a népet, hogy köztük még a legna­gyobbat is megbünteti. Mindenki a törvény alatt van, nincs az emberek között csak egy igaz is. II. Mózes jutalma. (5—8 v.) Kér­dés, vájjon büntetés volt e az, hogy Mózes ép akkor halt meg, mielőtt be mehetett volna az Ígéret földére. Ha a halállal mindennek vége volna, ak­kor Mózesre az bizonyosan nagy bűn tetés lett volna. De ö ama mennyei Kanaánba ment be. Elérte az emberi élet kimért határát. Még élete vé­gén is meg volt éles látása és testi e­­reje. Érezhette és biztos volt abban, hogy élete nem volt hiába való. El­vezette a népet Kanaán széléig s volt utódja, hogy a földet elfoglalhassák. Megnyerte az öreg kor földi áldása­it: egészséget, tekintélyt, sikert. Mi­alatt előre nézett Kanaán felé, nyu­godtan tekinthetett vissza pusztába. De az volt rá nézve a legnagyobb ju­talom, hogy úgy halt meg, mint az ur szolgája. Sokféle nevet adtak ne­ki, de ez volt a legkitüntetöbb. El­nyerte hivsége jutalmát. Megnyílt e­­lötte ama mennyei Kanaán. Úgy te­­mettetett el, hogy ember nem is üs­­meri sírhelyét. A nép 30 napig gyá­szolta, ez a kitűnő emberek után megállapított gyászidö. Élete teljes lett a halálban, átment a magasabb életbe. Mi is nyugalomra vágyunk, mert barátaink elvétetnek, mert csak tükör és homályos beszéd által látunk, mert hiába esdünk az elvesz­tett erő után. Ez jogosult kívánság. Emberi számítás szerint ezek nem va lósulnak meg. De mi még elérhetjük azt, a mit szem nem látott, fül nem hallott és az ember értelmébe nem ment s mit Isten készített az ö hívei­nek. Mózes utódja. (9—12 v.) Legna gyobb munkája volt az, hogy kije­lölte utódját. Emberre volt szükség, a ki viselhesse az ö vállairól lehul­lott palástot. Josue, a Nun fia, lett Mózes helyett a nép vezére. Teljes volt bölcsességgel, mert Mózes reá helyezte kepeit. Ez azt jelképezte, hogy a szellem megy át: az értelem az, hogy Józ,sué éveken át osztályo­sa volt Mózes tetteinek. Ilyen össze­köttetés van a szülék és gyermekek, a tanító és tanítvány, a barát és ba­rát között. Egy kiváló egyházi férfiúnak* ez a sírfelirata: Az Ur eltemeti a mun­kást, de tovább folytatja a munkát. Bár nagy volt Mózes és szükséges volt Izrael népére, mégis olyan utód­ja lett, ki tovább folytatá munkáját. Az Isten utait nem az ember feltéte­lezi. “Ha egyaránt szeretenditek, az isten veletek lesz.” Isten örök terve a leghívebb szolgájával sem végző­dik. Él az Ur, az ö utai nem a mi u­­taink, az ö végzése megáll, mint a viharban a kószál. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Az amerikai magyar ref. egyesü­let, mely ez idő szerinti 2000 tagjá­val hatalmas testületet képez, a jövö vasárnaptól kezdve évi konvencióját fogja tartani New York városában. Ez alkalommal anew yorki ref. egy­ház tagjai fényes egyházi bált ren­deznek a Progress Hallban, Ave. A 2-ik és 3-ik utcák közt s ezen a bá Ion lesz a szövetségi és az egyházi de­legátusoknak is az ismerkedési esté lye. A rendezőség felejthetetlen ked vés estélyt fog szerezni mindazok­nak, kik e mulatságon megjelennek. A ref. egyesület elnöke tiszt. Csu­­toros Elek clevelandi ref. lelkész ur és Zseni József ur, a magyar disz­­zászló hozója ünnepi beszédet fognak tartani. A new yorki és a környék­beli magyarságnak a legmelegebben ajánljuk e jótékony célú mulatság hathatós támogatását. Belépti dij 25 cent. Kezdete este 7 órakor. Tessék elolvasni lapunk más he­lyén a báli hirdetést is. So. Chicago-i nöegylet. So. Chicago és körny. I. m. női b. próba legjobb ami/ |MÉG MINDIG FELÜLMUlHATLANl a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” IPAIN EXPELLER, mint a legjobb ée megbizhatóbt külső gyógyszer IDEGBÁNTAL0M, KÖSZYENY, FEJCSONTSZAKGATÁS |és egyáltalán az idegbántalom| minden neme ellen. 26 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. RICHTER & Co., 215 Pearl St., NEW YORK s. és társalgó egyletünk okt. hó 5-én, vasárn. d. u. 3 órakor fogja megtar­tani rendes havi gyűlését a ref. isko­la helyiségben. A tárgyalás alá ke­rülő ügyek bizonyára szép számban fogják összehozni nöegyletünk tag­jait a gyűlésre. Kívánatos az is, hogy mindazon chicagói és környé­ki magyar honleányok, kik még sem mi egylethez sem tartoznak, a mos­tani jó alkalmat megragadják s mos­tani havi gyűlésünkön minél na­gyobb számban álljanak be egyle tünk kebelébe. Minden jó érzelmű magyar nö szívesen látott tag leend körünkben. Az egylet már jul. V-töl fizet $3.00 betegsegélyt. Október hatodika magyar ref. temp­lomainkban. Október 6-ikán, a magyar nemzet nagypéntekén az amerikai magyar református magyarság minden esz­tendőben ünnepet szokott ünnepel­ni. Ez alkalommal több lelkész nem leend odahaza egyházában a ref. egyesület konvenciója miatt,de New Yorkban hétfőn estve ünnepélyes isteni tisztelet tartatik, a mikor la­punk szerkesztője fog prédikálni. Adomány a. south-riveri mis sióra. Említettük lapunk olvasói előtt, hogy South Riveren és környékén egy magyar ref. missioi egyház ala­közei volt a nagyszerű halál —a bu­kás. Kossuthnak és társainak mene­külni kellett. Azt a lobogót, a haza szabadságának és függetlenségének lobogóját viszi magával idegen né­pek közé is. S kelettől nyugatig, Á- zsiától Amerikáig mindenütt nemze­tünk ügyét ismerteti, jogainkat vé­di s mindenütt rokonszenvet ébreszt a magyar nemzet iránt. Sokszor olvastuk, hallottuk, hogy milyen lelkesen fogadta Kossuth La­jost e szabad Amerika népe. Kossuth Lajos 1849 aug. 19-én lát­ta utoljára hazáját, Megkezdődött a bujdosás a hontalanság. Először is Konstantinápolyban és két más vá­rosban tartózkodott, végre Kis-Ázsi­ába, Kintachiába bellebezték egy e­­gészségtelen sivár helyre. Az osztrák mindent elkövetett, hogy karmai közé kapja, de a török ellenállt s Anglia támogatta. Végre is osztrák bérencek fenyegették életét, ekkor Palmerston angol hajóra szállíttatta, mely egyenesen Angliába vitorlázott vele. 1851 október 23-án kötött ki Southamptonban. Már ekkor világra szóló hir ragyogta ^ körül s a szabad népek rajongva emlegették nevét. Eleinte vele volt az egész mene­kült Magyarország; Törökországból Angliába menet már kevesebben vol­tak; Amerikában is el-elmaradoztak mellöle; majd megint Londonban csökkent a tábor; a párisi útjára ma­gában utazott s utóvégre Turinban egészen magára maradt. A népek százezrei tolongtak utján s nem nyugodtak addig, mig beszé­det nem mondott. Egy óráig beszélt angolul és pedig nagy meglepetésre majdnem folyékonyan. Southamp­­tonból Londonba ment. Útja diadal­menet volt. Olyan angol nyelven be­szélt, hogy gyönyörűséggel hallgat­ták. Mikor a magyar nemzet harcai ról beszélt, a kezek ökölbe szorultak, mikor pedig a vértanuk megdicsö­­ült árnyait idézte fel, zokogtak. So­ha idegen embernek még ilyen sike­re nem volt Angliában. Amerikai út­ját kivéve öt évig lakott Angliában és felolvasó koraiakkal kereste meg mindennapi kenyerét. Mindjárt első kőrútjával majdnem 50 ezer forintot keresett s igy anyagi gondok nem bántották, de állásánál fogva sokat is kellett költenie nem annyira ma­gára, mint másokra. Kossuth 1851-ben jött Amerikába, hol útja ismét csak nagyszerű dia­dalmenet volt, hol a legbecsesebb a­­jándékokkal halmozták el s egész lélekkel dicsőítették. A szabad Amerika óriási ünnepé­lyekkel fogadta a hontalan magyart. Százezrek dörgő hurrái és száz ágyu­­lövés hangja mellett szállt partra New Yorkban. Washingtonban a szenátus elnöke nyílt ülésen beve­zette Kosuthot , jobbjára ültette s a szenátorok felállással üdvözölték. Ilyen kitüntetés még csak Lafayet­­tet érte. Beszédei és felolvasásai hal latlanul népszerűvé tették öt is, meg a magyar ügyet is. Tiszteletére ér­meket vertek. Beszédeit angolul ki­adták és a közönség kapkodta. És Kossuth akkor arról álmadozott, hogy innen fog kiindulni Magyar­­ország szabadsága__ Százezer dol­lárt ajánlottak fel neki ajándék gya­­nán-, de nem fogadta el, hanem fel­olvasásait belépti dijjért tartotta és igy kereste meg kenyerét. Olaszországban Kossuth Lajosnak négy helyen volt tűzhelye. Genua volt a remények tanyája, mely remé­nyek azonban hamar elröppentek. Akkor volt ez, mikor III. Napóleon­nal és Viktor Emánuellel szövetke­zett és minden percben azt várta, hogy az olaszországi magyar légió a szövetségesek hadseregével bevo­nul Magyarországba. A villafrancai béke 1859 jul. 11-én megsemmisítet­te reményeit. Kossuth Svájcba, az­tán Angliába költözött, de 1861-ben visszatért Olaszországba és Milano­­■ban telepedett meg. Itt vesztette el Vilma leányát. 1865-ben Turinba költözött, itt halt meg neje s itt élt sokáig szomorú elvonultságban, hü társával, Ihász ezredessel. Az 1867- iki kiegyezés után a lemondás volt kenyere. 1874-ben Turintól nem messze egy villát vásárolt s ebben töltötte öregsége javát, a hü Ihász elhunyta után testvére, Rutkayné társaságában. Élénk figyelemmel ki­sérte a magyarországi eseményeket. Innen küldte haza legtöbb levelét. Igen sok magyar felkereste itt. Éle­te végét ismét Turinban töltötte, ott halt meg 92 éves korában 1894 márc. 20-án. Elvégeztetett. A hontalan bujdo­sás 45 éves szenvedéseinek vége lön s az édes haza földje kitárta kebelét hogy hü fia ott pihenhessen hosszú küzdelmei után. Kossuth hazajött, hazajött holtan, de útja halálában is diadalut volt. Az olasz nemzet, mely hazát adott a hontalannak, megható jelenetek kö­zött vett tőle búcsút. Magyarországon meg oly mélysé­ges nemzeti gyász fogadta és kisérte ki a temetőbe, a milyen a császárok­nak sem jut osztályrészül, melyet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom