Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-02 / 40. szám

2

\

kifejezője. Pollner német beszédjének méltó társa volt Sóidén biró hatalmas beszéde, ki a pánszláv támadásokra adott az amerikai nép nevében csattanós feleletet. A vacsora jól bele nyúlt az éjszakába s a követ kézö nap felséges eseménye aranyozta be a lelkeket.

Vasárnap reggel az ünnepély napján Istenhez emeltük lelkeinket. A templomokban ünnepélyes isteni tiszteletek tartattak. A ref. templom ban Kuthy Zoltán new yorki lelkész imádkozott s lapunk szerkesztője prédikált s az énekkar énekelt szép énekeket.

A tulajdonképeni ünnepély délután kezdődött egy olyan diszmenettel, a melyhez foghatót még a magyarság sehol és soha nem rendezett. Szép volt a new yorki ünnep is, de ez felül múlta ezt is fényben, pompában s a nagy sokaság impozáns kivonulásában. A hivatalos számítás szerint 15680 ember vett részt a menetben, de bízvást mondhatjuk, hogy az ünnepélyen mintegy 100 ezer ember vett részt, ide értve a néző közönséget is.

Az intéző bizottság a Chamber of Commerce-nél gyülekezett össze s a nagy menet körülbelül félkettökor indult meg s az 5 mértföldnyi utat kitűnő conditióban tette meg. Szivdobogva leste, várta a nagy közönség: hogy lehulljon a szoborról a lepel s mikor a Csutoros Elek hatalmas beszédje alatt feltűnt a szobor, ezernyi szemben köny ragyogott.

Az ünnepély a Hymnus eléneklésével kezdődött. Nagy jelentőségű beszédeket tartottak s nagyon jó hatású volt az ismert pánszláv támadásokkal szemben, hogy a magyarság ünnepében részt vettek a legkülönbözőbb politikai eszmék vezér emberei. Johnson polgármester, Nash kormányzó, Hanna szenátor, Burton képviselő, a kik leborultak Kossuth nagysága előtt. Ezen említett nagytekintélyű amerikaiakon kívül Bloch bíró, Semsey őrnagy, és Zseni József mondottak beszédeket s Td. Böhm Károly imája zárta be a szép, magasztos ünnepélyt.

Jól esett látnunk ezt a testvéries ölelkezést, de fájdalommal láttuk,

hogy sokan nem voltak ott, a kiknek ott kellett volna lenniük. A görög katholikus lelkészi kar ismét a távollétével tündökölt. Az olasz consul el tudott jönni és beszédet mondani Kossuth Lajos szobra előtt, de nem volt ott a magyar államkormány képviselője, sőt az országos függetlenségi párt se küldötte el kép viselőjét. De ha magunkban voltunk is: megállottunk s az amerikai s a magyar nép ölelkezése a legteljesebbvolt.

A vasárnap estét nép ünnepély és szinielöadás töltötte be. Ez utóbbi helyen egy kis társaság gyűlt össze, itt a rendező bizottság előtt lapunk szerkeszttöje fejezte ki a magyarság köszönetét és háláját a szépen sikerült munkáért. Igaz, hogy a bizottság az elnök iránt kifejezte látható jellel is köszönetét, de a vendégek részéröl ez volt a hálának első megnyilatkozása, azért a nagy és küzdelemteljes munkáért, a melyet végzett. Nagy és nehéz munka volt. Kül és belellenséggel kellett küzdenünk, de Isten megáldotta a nemes célt s diadalra juttatta törekvéseinket.

Legyen áldott az ur neve a segítségért s a szép fényes nápért, a melyet felhozott az amerikai magyarság egére.

A szoborra számtalan koszorút helyeztek le! De azok bizony nem sokáig pihentek a szobor talapzatán: mindegyik vágyott arra, hogy emléket vigyen magával. A szalagok azonban egy múzeumban helyeztetnek el örök emlékül.

És most kifejezve még egyszer köszönetünket a bizottságnak s Cleveland város magyarságának, azzal az óhajtással fejezzük be tudósításunkat: adjon az Isten nekünk több ily alkalmat, hogy bebizonyítsuk, hogy a magyar becsüli nagyjai emlékét. Ez szerez becsületet az idegen nép előtt.

Perényi Béla

az egyedüli magyar zászló, jelvény és egyleti sapka készítő. ‘

166 East Third street. — New York.

Csutoros Elek

clevelandi ref. lelkész beszéde a Kossuth szobor leleple= zése alkalmából.

Mélyén tisztelt ünneplő közönség! Szeretett honfitársaim!

Elértük mégis a várva várt napot, ünnepi köntöst öltöttünk magunkra, az öröm és lelkesedés sugára ragyog az arcokon és szemekben s méltán is; mert a legnagyobb hatalom ünnepelt tegnap és ünnepel ma: a magyar nemzet szive. Egyet dobban e szív és attól a szivdobbanástól megrezdül ma minden csepp magyar vér, attól a rezdüléstől férfi lesz az agg, ifjú lesz a férfi, ifjú lesz a gyermek és a szabadság szerető nemzetek meghajtják fejőket az előtt a név előtt, a melyről a magyarok szive beszél; csodálattal, hálával és szeretettel szólnak arról a névről; megemlékeznek a szabadság apostoláról, kit egykor Amerikának legnagyobb fiai a földkerekségének színe előtt testvérükül fogadtak, mert a lángész illatját érezték ajakán, mert ajka a szívnek és észnek olyan hatalmát hirdette, a melyhez foghatót ök nem hallottak még soha.

Mert a népek szabadságában egy azon lélek (solidáritás) van. És föl ismerik a népek azt a lelket, a ki a szabadság lelkétöl ihletet. — Oh legyen áldva az a három nemzet: Anglia, mely menedéket adott neki, A- merika, mely igazságot adott neki és Itália, mely szállást adott neki és a szabadságnak.

És legyen áldott a haza földe,mely bölcsöt és sirt adott neki, bölcsöt, mely ápol; sirt, mely eltakar. És legyen áldott a magyar nemzet, melyet egy szívvé forrasztott a Kossuth neve ma ezen az egyetlen napon, az ö születésének 100-ik évfordulóján.

íme a csodák kora nem járt le. íme a mit semmi más hatalom nem bir megtenni, megteszi a Kossuth neve. A nemzet élete az élet legmagasabb csúcsára szárnyal fel azon a napon, midőn egy emberré válik a haza. A nemzet élete az örökké való életével

érintkezik e napon s a nemzet szeme olyan igazságokat lát, a miket az élet bűnei, megszokásai és ezer gond jai elfednek előle. A nemzet annak az egy embernek a lelke által beszél az Örökkévalóval, mint Izrael népe Mózes által a Szinai hegyen. — Mint a Mózes arca fénylett, midőn lehozta az Ur kezéből a törvény táblát: fénylik vala a Kossuth arca is, midőn lehozá az Örökkévaló kezéből az 1848- iki törvényeket, a melyek ezer esztendő után újjá teremték, szabaddá tették minden irányban a nemzet életét. Mint a Sinai hegyen a Mózes útját és kötábláit: az ö útját és törvénytábláit is mennydörgés, villámlás és tárogató szó kisérte. És az Ö- rökkévalónak lehelletét érezték a tyáink, midőn a 48-iki törvények és a nemzet uj élete a bálványimádók miatt veszedelemben forogván hallották vala atyáink az ö szavát: “A haza veszélyben van. Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely felkiáltja a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyöngék, örök halálba vissza sülyedjenek, ha pedig van bennük élet erő, örökre ébredjenek.”

A kik látták öt, ezek elmondták nekünk, hogy soha sem volt olyan fényes az ö arca, mint ekkor. És attól az arctól fényes lett az egész nemzet arca egy egész esztendeig; oly fényes, hogy annak ragyogását századok múlva is látni fogják a magyarok, oly fényes, hogy annak ragyogásától tisztelni és szeretni kezdte a nagyvilág az Európában idegen, üldözött kicsiny magyar nemzetet.

Mindezek a mi tanulságunkra és a mi szivünk élő tábláira Írattak meg.

ö neki pedig, a kinek ezeket a kincseket köszönhetjük, szegényen kellett meghalni távol a hazától, a melyből egy talpalatnyi földet sem mondhatott magáénak. Egy aggastyán 82 éves napszámos, a ki annyira szerette a munkát és az önállóságot, hogy még fiaitól sem fogadott el segedelmet soha, meghalt távol a haza földétől, a hol a halál is édesebb. Hazátlanul élt 45 esztendeig, mind halálig. Egyedül neki nem lehetett betölteni azt a szózatot. “A

TÁRCA.

Kossuth Lajos.

Irta 8 Trentonban felolv: ITiró-g- Ist-sró,^.

A honszeretet és a szabadság lelkes, dicső bajnoka volt.

A hálás magyar nép, mely itt él a tengeren túl e szabad Amerika földjén, emléket állít a nagynak, nagy lelkesedéssel kívánja megünnepelni e nagy ember születésének 100-ik évfordulóját.

E nap indította a trentoni I. M. B. S. és T. Egyletet arra, hogy ma ujitsukfel a halhatatlan Kossuth emlékezetét.

Kossuth Lajos kofa Magyarország nagy átalakulásának dicső korszaka volt.

Volt Magyarországnak ezeréves al kotmánya, de az már porladozott, omladozott. S mikor a szabad eszmék, az idő teljessége eljött, a nemzet maga rombolta le a régi kiváltságok és szabadalmak korhadt választó falait, hogy igy ennek romjai alól megújulva, megerősödve kelhessen ki.

Három nagy magyar emelkedik ki ez átalakulásban: Gr. Széchenyi István, az öntudatra ébredt nemzet kép viselője, Kossuth Lajos az önérzetre jutott nemzet akaraterejének kifejezője, ki örökre fényes napot irt a ma gyár történelembe és Deák Ferenc, a haza bölcse.

A rágalmazás, kisebbítés még azt is felhozza Kossuth ellen, hogy nem magyar családból származott. Bár Turócmegyéböl ment le a családja Zemplénbe, de már 1241-ben említve van mint magyar nemes.

Iskoláit elvégezve Kossuth ügyvéd lett, majd Pesten telepedett le s a “Pesti Hírlap” rettegett fegyver volt az ö kezében, a helyes újítások ellenségeit a velőkig ostorozta, meggyőződése mellett törhetetlen bátorsággal kelt síkra s ebben csak megedzé az, hogy érte börtönben szenvedett; a szabadságszeretetet, mint lánglelkü apostola, elragadó lelkesedéssel hirdeté.

Az 1848-iki országgyűlés lett a fordulópont a nemzet és a Kossuth L. életében.

Az 1848-iki törvények olyan fontosak, mint a pusztaszeri alktomány, a mit a hét vezér kibocsátott vérével pecsételt meg.

Mi volt a régi Magyarország? A nemesek, a kiváltságosak országa; a nép, a jobbágyság az alkotmányon teljesen kívül állott. Az 1848-iki fen költ gondolkozás lemondott minden ősi kiváltságról, fölemelte a népet s kiterjesztő a honpolgári jogokat Szt. István birodalmának minden lakosára faj, nyelv és valláskülönbség nélkül; viselje mindenki egyenlően a közterheket, vegyen részt mindenki a honvédelemben.

így lön egyenlőség, testvériség, szabadság!

:48 előtt rendek országgyűlése volt s 1848 óta a nép választja képviselőit. Magyarországot a Habsburg-ház uralkodásának utóbbi 100 évében 48 előtt a helytartó tanács kormányozta s ez csak a királynak volt felelős, 48 óta pedig a nemzetnek felelős minisztérium intézi a kormányzást. E- zek a törvények egyesitik Erdélyt Magyarországgal. 1848-ban lett kimondva a lelkiismeret és vallásszabadság', hogy immár minden vallásfelekezet egyenlő. S e törvények a Kossuth vezérlő szelleméhez vannak fűződve.

Mikor ezeket 1848 április 11-én a király szentesité, a nagy Széchenyi

igy'nyilatkozott: “Bátrabbak, meré szebbek, kikkel magasabb láthatatlan hatalmak látszanak szorosabb szövetségben lenni, rövid napok alatt oly alapokra fektették hazánk jövőjét, a melyet tisztelet, becsület, de igazság is, velem együtt mi hangyamunkások talán soha vagy csak ge£ nerációk után lettünk volna képesek megalakítani.

Hogy Kossuth igy a helyzet urává lett, azt nagy tehetsége mellett rendkívüli szónoki képességének tulajdoníthatjuk. Senki sem tudott úgy a szívhez szólani, a lelket úgy megragadni, az indulatokat úgy felköl teni, mint ö, senki sem tudta a közvéleményt hivebben kifejezni, mint Kossuth Lajos.

A lázas munka, melyet kifejtett, annyira megtörte erejét, hogy sokszor betegen s másoktól támogatva lépett a szószékre, de a mint a szenvedély áthatotta lelkét, a test "gyengesége eltűnt s alig pár perc múlva bűvös erővel ragadta magával hallgatóit; szónoki tüze átfolyt hallgatóinak ereibe s beszéde végén ép oly lázban égtek, mint ö maga.

Ezzel a szónoki nagy erejével nemcsak oda haza, de külföldön, köze-