Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-18 / 38. szám

\

i

III. évfolyam.

Felelős szerkesztő':

2ZLa.aii-S-ss-s.-z" s-s-ostosoh

bridgeporti ref. lelkész, j A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó' címére:

I Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

Heir. _S.lerc. iiZa.la.ssa.3r, Pastor of tlie Hungarian Ref. Church,

J Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

Bridgeport, Conn.. 1902 Szeptern her 18-án.

(liungarian=American Reformed Sentinel.)

a>

s' :

\V

28 szám.

FIGYELEM!

Pöm-ankatársak:

KUTIIY ZOLTÁN new-yorki 'j

. és l lelkészek

VIRÁG ISTV. N trentoni ref. )

Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. & Pine Street,

ZBrid.g'epoxt, Cona.

2sv£eg: jelen. :mlnd.en csötörtölszon.

tSlöfizetésl ár eg"37" éizxe : AmerifeáToa, $2.

ag-iraxország-xa, $2.50.

Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Published every Thursday by the

InoMiniii mm Piisni componi.”

Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Konsul! hitelesítési dijak.

Ma olyan áramlat van, a mely az ■des haza magyarságát az Amerikába szakadt magyarsággal összefűzni óhajtja. Államférfiak, kiknek neve befolyással van a magyar történelem alakulására, komolyan foglakoznak a kivándorlás nehéz kérdésének a megoldásával s valamint azzal is, hogy a kivándorolt magyar honpolgárok érdekei az idegenben is kellőképen megoltalmáztassanak. A magyar közvélemény, a társadalom elküldi hozzánk zászlóját, hogy a turul intsen, buzdítson bennünket hazaszeretetre s elküldi, hogy lássuk az Adria partjain búsuló s fiait viszszasiró Hungáriát.

Konsulátusaink soha se voltak ma gyarabbak, mint ma, a mikor New Yorkban Dessewft'y Tamás, Pitts■burgban Wein, Chicagóban Nuber konsuiok képviselik az osztrák-magyar monarchiát.

Ezeknél az okoknál fogva nagyon feltűnő előttünk, hogy a közös külügyminisztérium épen most emeli fel az anyakönyvi kiadványok hitelesítési diját.

Ez az eljárás nem előmozdítása annak, hogy a magyarság visszatérjen az édes hazába, süt akadályul fog szolgálni még arra nézve is, hogy a férfiak haza küldjék feleségeiket és gyermekeiket.

Eddigelé egy anyakönyvi kiadványnak a meghitelesitéséért 50 cent volt fizetendő, most azonban, mint azt egyik lelkésztársunkhoz intézett fökonzulátusi leirat igazolja, annak a boldog vagy tán boldogtalan magyarnak, a ki feleségét és családját az ó hazába akarja küldeni, minden egyes anyakönyvi kivonat consuli hitelesítéséért $2.18 fizetendő. így egy anyakönyvi kivonat a lelkésznek fizetendő díjjal együtt t3.l8-ba| kerül.

Hát ez nem igazságos eljárás s nekünk lelkészeknek, tekintet nélkül a felekezetekre, együttesen kell ebben a tekintetben eljárnunk s felvilágosítanunk a magyar kormányt, hogy az ide vonatkozó közös külügy miniszteri rendelet nemcsak hogy nem helyes, hanem egyenesen káros hatású is.

Káros hatású pedig első sorban azért, melyt akadályul szolgál az ó-ha zába való vissza költözésre. Elképzelheti bárki, hogy egy olyan ember előtt, a ki huzamosabb ideig Ameri kában tartózkodott, visszás dolognak fog feltűnni az, hogy ö egy anyakönyvi kivonatért, a mit a papja kiállított, még $2.18 centet fizessen, hogy az oda haza érvényes legyen. Mondjuk, hogy nagy családja van, bizony inkább itt marad, minthogy fizessen.

Káros hatású másodsorban azért is, mert az ilyen ameiikai ember előtt nevetséges dolognak fog feltűnni az, hogy az ö gyermekeit oda haza csak akkor fogják törvényesnek beirni, ha $2.18 centért meghitelesitett keresztlevelet visz haza. Lát az ö gyermeke s az ö házassága az ilyen meghitelesitett anyakönvvi kiadvány * ^ " * * által lesz törvényessé \

Végül káros hatású azért is, mert lerontja a papság tekintélyét. A konsulátusságok az anyakönyvi kiadványokon nem hitelesítenek mást, csak azt, hogy az illető lelkész tényleg mint lelkész működik s igy jogosítva van az anyakönyvi kiadványok kiállítására. Nem a házasság törvényes voltát, a keresztelés érvényességét vagy a temetés megtörténtét igazolja a konsulátusi hitelesítés hanem a lelkésznek ama jogát, mely szerint ezekről a funkciókról bizonyítványt adhat ki.

Hát ezért a hitelesítésért elég volt a régi dij. S ha ez a mostani díjszabás érvényben marad, akkor ez egyik ok lesz arra nézve, hogy a költő Szózata csak pusztába kiáltó szó legyen.

Itt a szabadság honában az ember igen könnyen megszokja az olyan kellemes dolgokat, hogy az adóért nem húzzák ki a szegény ember feje alól a párnát s nem hajtják el utolsó malackáját is: s ezért nem nagyon szívesen fizet olyan közösügyi költségeket, mint a magasra srófolt konsulátusi hitelesítési dijak.

Az amerikai magyar ref. papság októberi összejövetelén ennek az ügynek is megbeszélés tárgyát kell képeznie. Kalassay Sándor.

BeTrezetés.

“Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet az ember véven, elvet az ömezejében. Mely jóllehet minden magoknál kisebb, de mikor 1 ölnevekedik, a füvek között legnagyobb és végre fa növekedik belőle annyira, hogy az égi ma madarak reá szálljanak s fészket rak

janak az ágain”...........Az Üdvözítő

eme példázata találó képe a keresztyénség 19 százados történetének. A kér. egyház ugyan nem isten országa, nem menyország a földön, de arra van hivatva, hogy ezt az országot felépítse, hogy az emberiséget ebbe az országba elvezérelje. Isten országa “nem e világból való”, de e világban valósul meg, bár határa — a tért és időt túlszárnyalva, a végtelenig terjed. Nem földi, politikai hatalom, nem is külső egyházi intéz ménv, hanem “igazság, békesség és szentlélek által való öröm.” Nem beszédben, hanem lelki erőben áll. S nem jö el észrevehető módon, hanem mi bennünk van. A hol Isten akarata lakozik a szivekben, a hol az igazság és szeretet uralkodik az emberek között: ott van mindenütt s mig a világ elmúlik javaival és örömeivel együtt, Isten országa mindörökké megmarad.

Isten országa Jézus működésének és tanításainak a központja. Ennek a,z országnak megvalósulásáért munkált, küzdött, szenvedett s ezért áldozta fel életét. Ennek terjesztésére hívta el és küldötte ki tanítványait, mondván: “Menj,etek el mind e széles világra és prédikáljátok az evangéliumot; tanítsatok meg minden népeket, megkeresztelvén őket az atvának, fiungk és szentléleknek nevében.”

És a tanítványok elmentek, a mint mesterük parancsolta és hirdették a népeknek a szeretetet, hitet és re ménységet. A világosság, mely lelkünket áthatotta, szétsugárzott a föld kerekségén s a Jézus Krisztus társaságába vezérelte az embereket az ismert világ csaknem minden részéből. Ekkor jött létre és terjedt napról-napra a kér. egyház,. a melynek hősei nagy küzdelmek között folytatták az apostoli munkát, mígnem a kis mustármag — az üdvözítő jóslata szerint — terebélyes és gazdagon gyümölcsöző fává növekedett.

Csaknem 2000 esztendő tűnt le azóta, hogy a Jézus által elhintett mustármag kihajtá első csiráját. E hosszú idő alatt trónok és népek sem misültek meg, uj országok és nemzetek állottak elő; azok a nyelvek, melyeken egykor a keresztyén emberiség beszélt, elnémultak s más nyel vek, más képzetek, szokások és intézmények keletkeztek, szóval: sok minden megváltozott; de az ur a maga egyházát nem engedte megsemmisülni, hanem a századok viharai között, meg-megujuló erejében folyton fentartotta. A szükség idején hősöket támasztott, a kik a tévedések útvesztőjéből kivezették s az ellenséggel szemben, férfiasán védelmezték s a Jézus Krisztus szellemében megújították. Az isteni gondviselés folyton őrködött any ászén tegyházunk hajója felett s midőn legnagyobb volt a veszély, akkor küldötte el a maga választott embereit, hogy a hajót, mely a Jézu 5 által elébe tűzött céltól eltérve, nem egyszer helytelen irányban haladt — e végromlástól megmentsék.

A történelem, mint a példabeszéd mondja, az élet tanítómestere. A keresztyénség története is rendkívül gazdag felemelő tanulságokban. Jertek azért kedves olvasóim, tekintsünk vissza anyaszentegyházunk múltjára, s “tudakozódjunk a régi ösvények felöl”; jertek, ismerkedjünk meg a keresztyénség magasztos lelkű hőseivel s merítsünk az ö példájókból erőt és lelkesedést, hogy a mily hűséggel ök küzdöttek és munkálkodtak, mi is oly híven küzdjiink és munkálkodjunk Isten országa diadaláért.

I. Jézus első tanítványai.

“Ha valaki akar én utánam jönni, tagadja meg magát és vegye fül az ő keresztjét és kövessen engemet.”

Máté 16. 24.

Ott, a hol a Jordán folyó a Genezáret tavába (másnéven: galileai tengerbe) szakad, széles Ívben, hegyektől körülvéve egy termékeny, kedves völgy terül el, mely csaknem egész éven át osztogatja a pompás szőlőt és fügét; a hol a pálma és olajfa csodálatos szépen diszlik s a mezei liliomok mellett mindenféle növény dúsan tenyészik. Itt a kéklö tenger közelében; feküdt Kapernaum városa, melyet az ur Jézus Krisztus működése egyik föszinhelyéül választott. Kapernaumnetn valami csendes város. A nagy országúton, mely Ázsia belsejéből a városon át Europa és Egyptom felé haladt, kereskedők jártak, keltek, karavánok és római csapatok vonultak végig. Az itt lévő föadóhivatal és egy tekintélyes római örsereg e városnak különös jelentőséget kölcsönzött. A zsidó népesség közepette nagyon sok idegen (pogány) lakott Kapernaumban. A zsidók egy része földmiveléssel foglalkozott s a szomszéd városokat ök látták el mindenféle terményekkel; a más része pedig halászattal kereste kenyerét. A Genezáret tava gazdag volt halban s igen sok embernek nyújtott biztos jövedelmet. A tó reggeltől estig tele volt utazó és halászó bárkákkal és naponta mintegy 1200 halász vetette a mélybe hálóját.

Mig Keresztelő János a pusztába vonult vissza, addig Jézus Galilea legnépesebb és legnagyobb forgalmú helységeit kereste föl az evangélium prédikálása végett. Szombatonként a zsinagógában, a hét többi napjain pedig a házakban vagy az utcán tanított. Ha nagyobb néptömeg gyülekezett össze, egy magaslatról vagy a part közelében lévő hajóról hirdette az igét. Senkit sem utasitott vissza, a ki bizalommal fordult hozzá; a zsidót és a pogányt, a farizeust és vámszedöt egyaránt szívesen fogadta; mindenki kedves volt előtte, ha Isten országát várta s a bünhocsánat és üdvösség után szomjuhozott. Lassanként egy állandó társaság alakult hallgatóiból, amelyhez nők is csatiokoztak. Ez a társaság, melyet őszinte, mély ragaszkodás csatolt a Mesterhez, ott volt min