Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

5 ház kebelében, mely ez idegenben nemcsak vallási, hanem nemzeti hivatást is teljesít. Mindnyájan azért tegyük meg mi tőlünk telik. Ezzel a templommal áll vagy esik nemzeti meg- bec.sütetesünk is az idegenek részéről. Nemcsak épen ilyen alkalommal, de mindenesetben, ha csak tehetjük, mutassuk ki egyházunk, szent vallásunk, nemzetiségünk iránt való forró. szeretetünket, az által, hogy temlomainak fenntartá­sára a szükséges áldozatot kész szivvel meghozni tudjuk. Közelebbről a mi a bált illeti, — melynek tiszta jövedelme fele részben a templomi adósság töresztésére fog fordittatni, fele részben pedig a templom kifestésére — Február tizenha- todikán szombat este lesz ez megtartva a magyarság régi szórakozó helyén a Rettman Hallban 8400 Buffalo ave. Je­gyek 25 centjével már is kaphatók a lelkészi hivatalban, s a gyülekzeti tagok jó részénél. Még egyszer ajánljuk e szép mulatságot az ottani magyarság szives figyelmébe. — Itteni gyülekezetünk körében régóta szükségét éreztük már egy zsoltár táblának, de ennek elkészítése egyéb sürgős szükségeink miatt folyton halogatást szenve­dett. Múlt vasárn. aztán a lelkész felhívására gyülekezetünk két lelkes, buzgó tagja, Jancsók István és Molnár Berti atyafiak, felajánlották magokat egy énekrend tábla elkészit- tésére, s,azzal megajándékoztak a templomot. Áz ilyen ne­mes tett külön dicséretre nem szorul, s hogy mégis itt a nyil­vánosság előtt is megemlitem, az csak azért van. hogy meglássák mindenek, miszerint a mi kicsiny gyülekezetünk­ben is vannak, kik Isten dicsőségére nagy lelki örömmel és igazi buzgósággal tudnak bármely percben is kedves áldo­zatot hozni. Karácsonykor Tamás András és neje egy szép nagy ó­rával ajándékozták meg templomunkat, milyen beszélő bi­zonyságai ezek Isten háza szeretetének! Valóban ilyen gyü­mölcsökkel kell ékeskednünk hitünk fáján. Adjon Isten kis­ded Sionunknak sok ilyen derék tagokat! T em p 1 o m é p i t é s. Az alsó-zempléni egyházme­gyében levő gesztelvi gyülekezet, mint értesítenek, a múlt hó tizenhatodikán örömünnepet ült. Megsegitette az Isten, hogv régi, még a husziták által épített kicsiny, rozzant temploma helyén egy szép templomot építhetett, a melyben az első is­teni tiszteletet megtarthatta. A templom azonban csak juius- ra készül el egészen, a mikor a felavatási ünnepély is meg fog tartatni. A templom festésének költségeire 400 koronát Szarka Sámuel presbiter s felesége Kántor Zsuzsánna ado­mányozott. Orgonára Koczán Miklós fögondnok s neje Darvas Róza úrasszony 1000 koronát adtak, a hívek pedig 1650 koronát adományoztak. Újév első napján a presbitéri­um egyhangúlag 5600 koronát szavazott meg harangra. A mi legszebb, hogy a római katholikusok és izraeliták is buz- gólkodtak az adományozásokban. Adjon Isten több ilyen buzgó, áldozatkész gyülekezetét egyetemes ref. egyházunk­nak. a melyek nem beszéddel, hanem tettel mutatják ki egy­házukhoz való szeretetüket! Amerikai Hírek. Cleveland, O. Január hó 29-én sötét gyász borult Zsóka Ferenc hittestvérünk boldog családi hajlékára. U- gyanis forrón szeretett^ hónapos Ferenc nevű kis fiát, éle­tének leendő gyámolát, nevének örökösét hirtelen váratlanul Hlj-r látomásokat s letörölje lázas homlokának gyöngyöző verej­tékét. Ez az édes arc kisérte aztán napközben is mindenüvé Pált. A templom fülkéjében hasztalan borult le a szent Sziiz képe előtt, hogy adjon erőt a felejtésre, midőn felpillantott, a Mária képről, a Judith két ragyogó barna szeme mosoly­gott le. Ettől aztán őrültként rohant cellájába vissza, hova betegség ürügye alatt napokon keresztül bezárkózott. Hazulról nem igen kapott értesítést, magának pedig nem volt bátorsága tudakozódni. Egyszer későre irt a jegyző egy hosszú terjengős leve­let. melynek rövid célzata az volt, hogy kerítsen ott Fehér­várt számára egy tanult, jóirásu ifjút segédnek, mert maga már nem bírja a felgyűlt munkát. A levél végén, a falusi újságok közt megjegyzi, hogy a tiszteletes ur leánya, a szépséges Judith nagy beteg, aligha éri meg a pacsirtaszót. Pál előtt elsötétedett a világ, de még csak akkor dőlt igazán romba egész lelkivilága, midőn pár napra egy másik, kuszairásu levelet hozott otthonról a posta. Az öreg pap irta. Kérte a fiút, könyörgött, rimánkodott hozzá, hogy ha csak egy napra is, menjen haza, mert halálos ágyán fekszik élete boldogsága, a szép, a jó, a kedves kis Judith és utolsó perceiben is csak öt, Pált akarja maga mel­lett látni. A fiatal klerikus zokogott keservesen. Egyik percben le akarta tépni egyházi ruháját, hogy aztán fusson, menekül­jön e helyről haza felé, hol talán még visszatarthat egy el­repülni készülő, szép leány lelket. De eszébe jutott az anyának tett nehéz eskü s kezei erőtlenül hullottak vissza. Ily gyötrelmes lelki kínok közt harcolt, midőn rémült, csaknem siró arccal kereste fel egy pár kollegája. Valami nagy skandalumot csináltak nyilvános helyen, a minek csak a feltétlen kicsapás lehetett a méltó megtorlása. A püspök maga vezette a vizsgálatot, hogy a tettesek biztosabban kézrekerüljenek, ök pedig ijedtökben Pálhoz szaladtak tanácsot kérni. Hajdú Pál szemei egyszerre nemes tűzben gyultak ki. Kész volt tervével, magára vallál * mindent, a fiukat meg­menti, öt kicsapják s igv esküje megszegése nélkül mehet, rohanhat haza, hozzá, ha mindjárt a halottas ágyához is. Elképedt a jóságos öreg püspök, elképedtek a jámbor kanonokok, midőn Hajdú Pál a legjobb, a legszerényebb nö­vendék jelentkezett ama csúf botrány tetteséül. Sehogy sem akarták elhinni, de a fin makacsul meg maradt állítása mellett s igy nehéz szivvel bár, de kénytele­nek voltak kirekeszteni a kis papok közül azoknak eddigi büszkeségét. Az ítélet hozatalát Pál csaknem vidáman fogadta, vetet­ték is a keresztet a kegyes papok, hogy micsoda istentelen lélek szállhatta meg a szegény fiút. , Hej! pedig dehogy volt az gonosz lélek, inkább hófehér galamb, mely akkor is ott repdesett előtte, mikor száguldott vele a vonat hazafelé. * A levendula illatos papilakban nagy a csendesség, a szomorúság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom