Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-19 / 51. szám
§ tennek tetsző, gyönyörűséges ügytől, egyetlen jóérzelmü magyar lélek se. Végre valahára embereljük meg magunkat, szedjük össze minden mi erőnket, fejtsük ki összes tehetségünket; ha evangyéliomi hittel, magyar lelkesedéssel s szívóssággal sietünk e szent ügy támogatására, úgy az igazság Istene diadalra segiti azt a szép, nagy és magasztos célt, hogy New York városá ban, hol még eddig egyetlen tiszta magyar intézmény sincsen, 1902 tavaszán minden bizonynyal felépüljön az amerikai magyar református- ság temploma. Ezért pedig a dicsőség nemcsak nagy New York ma- gy arságát fogja illetni, hanem annak fénye kihat Amerika egész magyarságának a nevére. Előre hát az Istennek nevében! New York, 1901 dec. 12-én KutTiy Zoltán, new yorki ref. lelkész. Termés bácsi. A gyermekszobából. Irta.: BEIJEDEK; ELEK. Ezzel a különös nevű bácsival mostanában ismerkedtem meg, bolyongván az utcákon, a mi különben nem szokásom. Mert az esztendő tizenegy hónapjában az unalomig honülö ember vagyok, de a mint beköszönt zuzmarás szakállával a december, nincs maradásom, mindegyre elszaladok hazulról s járok-kelek mindenfelé, különösen arra felé, a hol a kirakatok mögül selyemhaju bábuk, trombiták, kardok s mit tudom én, mik mosolyognak reám. A mint a kalapomat veszem, a hány gyerek, mind a nyakamba ugrik s olyan é- desen kérnek: apa, aztán jól beszélj ám a Jézuskával. Kérnek a kamaszok is, a kik már régóta jól tudják, hogy Jézuska nem más, mint a szülei szívben lakozó örök szeretet. De hát mindegy: ez a hónap a kegyes ámítások, hazudozások hónapja s addig ámitjuk egymást, addig hazu- dozunk, mígnem mikor fölgyul a karácsonyfa, szinte hisszük, hogy csakugyan Jézuska hozta mindezt a szép ajándékot, mit keservesen ösz- szekuporgatott lilléreinken vettünk s cipelünk haza köpenyegünk alatt. Hanem, hála Istennek, van még egy kicsi liam, a kinek nem nyílt Ki a szeme, hisz a kicsi Jézuskában, jól lehet még sohasem látta.... Istenem, Istenem, de szeretné látni! Én azonban megnyugtatom Szipitykót: —- A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténként száll le a földre, a mikor ti már a- lusztok. Aztán mi lenne, ha ö kérdezne meg minden gyei’eket: jó vágyéi Persze, mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám ezen a világon! És azoknak is épen úgy hozzon ajándékot, mint a jóknak ? Na, szólj, igazság volna, ez ? Mondja Szipitykó: —Nem, ez nem volna igazság! —Azért beszél Jézuska csak az apákkal meg a mamákkal. Ezek megmondják a tiszta szent igazságot: melyik a jó s melyik a rossz, melyik mit érdemel. Egyik többet, másik kevesebbet. Ezt mindennap eltárgyaljuk Szi- pitykóval, s esténként, ha megjövök, hűségesen beszámolok. Mert hiába vezényeli a mama ágyba a gyerekeket a rendes időben, addig egy sem alszik el, mig az apa haza nem kerül. Egyszerre kérdik: hol voltál apa ? Szomorúan, csüggedten felelem: —O, ne is kérdezzétek. — Beszéltél a Jézuskával? — kérdi Szipitykó. Busan legyintek a kezemmel: —Beszéltem. IE^a.rátcsorn.37-ra._ irta: KOVÁCS ENDRI$. Betlehemi csillag újra fölragyogtál Hogy örömet hirdess kicsiny és nagyoknál,! Jelezve a Jézus értünk születését, Ki hozott e földre szeretetet, békét. Betlehemi csillag újra fölragyogtál, Bárcsak minket látva el ne halványodnál, Szeretet az ajkon, gyűlölet a szivben: Jézusi békesség pedig sehol nincsen. Betlehemi csillag újra fölragyogtál, 8 keresd a békét kicsiny és nagyoknál, Nézd, hogy hol lelhetsz köztünk szeretetett Melyet Jézus szivünk földjébe ültetett. Betlehemi csillag újra fölragyogtál, Oszlass gyűlölséget, homályt mindazoknál» J Kik a világ sorsát szivükön viselik, 8 magokat Jézusról nevezni szeretik. Betlehemi csillag újra fó'lragyogtál, Szivek jobb érzése magasan lobogjál. Legyen uj ég, uj föld mindenki számára, 8 legyen Jézus minden bűnösnek váltsága , —Mit mondott ? —Hja, barátom, nagy sora van annak. Nehéz azt elmondani. A kamasz gimnázisták hol rám, hol Szipitykóra néznek, ravaszul kacsintanak össze: Na, most megint mond egy mesét az apa. Huncut mosolygás játszik a “felsőbb” leányka arcán is. Azt mondja a mosolygása: ismerlek már, apa. Az elemista lány már a hit és hitetlenség közt lebeg, sováron lesi minden szavamat. —Meséld el apa, biztatnak a kamaszok. —Nem mese ez, gyermek, citálom fájok Arany Jánost, szomorú dolog a mit beszélek. Hogy is volt csak ? Igen. Elmentem a klubba, de a mint mentem, folyton nézegettem mindenfelé, nem látom-e meg valahol Jé- zuskát. Még a klub kapuja előtt, is megállottám, mert tegnap este véletlenül épp ott találkoztam vele. De ma hiába néztem égre, földre, hiába álldogáltam, nem jött Jézuska. Na, jól van, gondoltam, majd talán ha lejövök a klubból, akkor jár erre. Fölmegyek a klubba s hát Uram, Teremtöm, a képviselöbácsik mind ott ülnek a hosszú asztal körül s valamennyi busán lekönyökölt az asztalra. Igen, igen, mondotta egyik, (ha jól emlékszem. Korányszky bácsi volt) az a rossz termés, az.... A miatt nincs pénz. Nem tudom hogy s mint leszünk. Akármerre járok, ÉDES ANYÁMNAK. irta: KOVÁCS ENDRE. Karácsony este van, szép csillagos este Szomorú a szivem, mi jutott eszembe? Messze — édes anyám; Tisztes öreg arcát-kezét csókolgatva Hogy megvigasztalnám. Elmondani neki: édes anyám, lelkem, Ne aggódjon annyit, ne sirasson engem Panaszos jajszóval. Sajnos, nem fizettek nékem az emberek A sok jóért jóval. Azért, hogyha most bár élek küzdelemmel, Sorsommal vívódva, néma türelemmel: Hiszem édes anyám, hogy lesz még jó dolgom S nem küzdők híjában. Elégedett vagyok, van jó egészségem, Van munkás két kezem, nyugton éldegélem Bízva az Istenben: Meg fogom még látni, ölelni, csókolni Jó anyám ide lent. Béke fejedelme, szeretet királya h Jézus! keresd fel ma az én jó anyámat s szállj be szivébe, Hogy vegyen ott lakást élete alkonyán Nyugalom és béke! mindenütt arra a rossz termésre panaszkodnak. Bizony, szomorú karácsonyunk lesz! Szipitykó izgatottan ült föl ágyacs kájában. —Ki az a Termés, apa ? A kamaszok hangosan kacagtak, hogy csengett a szoba. —Mit — förmedtem rájok — ti kacagtok?! Hát ez kacagni való?! Az a Termés, fordultam Szipitykóhoz, egy haszontalan rossz bácsi, fiam. Sok-sok embernek a zsebéből kiveszi a pénzt. —A Jézuskáéból is ? —-Várj csak, várj barátom, hadd mondom tovább. Magam is leültem a hosszú asztal mellé, hallgattam, hogy mit beszélnek Termés bácsiról, de én úgy elszomorodtam, a hogy még soha világéletemben. Hiszen, ha Termés bácsi olyan gonosz ember, hogy mindenkinek elvette a pénzét, ki tudja, nem vette-e el a Jézuskától is ? A mama benyitott a szobába. —Az Istenért, hagyd n ár azokat a szegény gyerekeket, ne izgasd többet. —O, mama, hadd beszéljen az apa! esengett Szipitykó. Összetett kézzel kérték a kamaszok is, komolyságot erőltetve: —Ó, hadd meséljen az apa ! —Na, folytatom, nem volt maradásom a klubban, lesiettem az utcá- rav Mondtam magamban, töiik-szakad, találkoznom kell Jézuskárai, meg kell tudnom, hogy nem vette-e el az ö pénzét is az a rossz Terme* bácsi. —S találkoztál ? — Igen, találkoztam ! köszöntein neki: Jó estét Jézuska, hogy vagy. Mintha búsulnál. Olyan szomorú az arcod. — Igazad van, mondta Jézuska, szomorú vagyok, nagyon szomorú, az a rossz Termés......... —Mit!? Elvette a te pénzed is? —Nem éppen mind, de sokat, nagyon sokat vett el. Nem tudom, mit csináljak, mit kezdjek. Visszamennék Szent Péter bácsihoz, hogy adjon más pénzt, de tudom, hogy nem ád. Még meg is dorgál: miért nem I vigyáztam jobban. S igaza van az öregnek, mert csakugyan figyelmeztetett, hogy sok rossz ember van a földön s különösen van köztük egy Termés nevű, a ki már sok jó embert megszomoritott, koldusbotra juttatott. Ah, hogy errefelé jöttem, éppen a te gyerekeid voltak eszemben........ Vájjon megtudom-e venni mind, a mit Ígértem Szipitykónak már néztem is egy szép huszáregyenruhát, karddal, sarkantyus csizmával — de hogy tudjam megvenni? Bárcsak a kardra jusson! Azzal a sakkjátékkal sem tudom, mi lesz, a mit a nagyobb fiuknak Ígértem. (A kamaszodnak hosszúra nyúlt az arca.) Beszélő babát is néztem, de szörnyű drága. (A felsőbb leány nyugtalanul fészkelö- dik.—De most isten veled, sietős az utam. A hogy lesz, úgy lesz, mondta Jézuska 9 azzal tovább röppent. Én meg nagy busán haza jövék... Szipitykó elgondolkozott. Aztán egyszerre csak megszólalt. —Apa.........A ki másnak a pénzét elveszi, azt ugy-e becsukják a ren- dörbácsik ? —Pers>e, hogy be ! Világosság gyűlt erre a gyerekek agyában, kórusban kiáltották: —Be kell csukatni a Termés bácsit! —Az ám. igazatok van, csukassuk be. Ne féljetek, gyerekek. Csak aludjatok. Még holnap megyek a rendőrségre. Följelentem Termés bácsit s becsukatom, be én! —Hál’ Istennek, sóhajtott föl a mama megkönnyebülten, csakhogy már eddig jutottál s kituszkolt a gyermekszobából. Aludj, Szipitykó, aludj, apa majd becsukatja azt a rossz Termés bácsit. —De igazán, mama? —Igazán. Szipitykó behunyta a szemét, de ajka mosolygott. Kicsi Jézuskával aludott el meg azzal a rossz Termés bácsival, a kit holnap az apa be fog csukatni ........ Csutoros Elek, Clwlili lel. lira DK* III8C. 811 tel liepélp. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Szeretett Honfitársaim! Minden nemzőinek történetében vannak ünneplésre méltó magasztos napok. Fényes a mienk is a régi dicsőségtől. Melyik a fényesebb? Mikor Árpád hős eleinkkel megszerezte az édes magyar hazát? Mikor I. István bölcsesége az Úrhoz vezette nemzetünket, mikor IV. Béla alatt újra meg kellett hódítani a kirabolt hazát? Vagy mikor Nagy Lajos alatt “Magyar tenger vizében hunyt el Észak, kelet, dél hulló csillaga!” Avagy mikor az igazságos Mátyás tette tiszteltté a magyar nevet? Vagy mikor Bocskay, Bethlen, Rákócy védte a jogot. Istenét, emberét. Avagy midőn Kossuth Lajos láng esze széttörte a bilincseket, a melyet a magyar önmaga rakott a szabadságra, testvéreinek kezére, lábára.
