Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-24 / 43. szám
mmmzf 2 seket; elvetjük a bucsujárást, körme meneteket, olvasóval való imádkozást. 11. A különös kegyelmi helyekről, Mária jelenésekről, csudatevö képek rél és vizekről szóló tanokat, mint ba bonát s nyereségvágyból származó öntudatos csalást, elvetjük és azt ta nitjuk, hogy a legnagyobb csuda, mely azonban sem helyhez, sem időhöz kötve nincs, hanem naponként mindenütt ismétlődik, az, hogy Is ten kegyelme könyörül a bűnbánó bűnösön a Jézus Krisztusért. 12. Ámbár hitünknek egész tartalmát meggyözöleg be tudjuk bizonyi tani a szentirásból és vallás tételei n- ket, a reformáció védbástyáit az i- rásból vett érvekkel még senki sem ingathatta meg. Mi, kellő keresztyén alázatosságunkban nem nevezzük magunkat “egyedül üdvözitö egyház”-nak, mert általában egy egyház sem, e- gyedül isten üdvözíthet. Így nem átkozunk el eretneknek nem mondunk senkit, hanem minden katholikusnak, mint keresztyén társunknak barátságosan nyújtunk kezet és meg tudjuk becsülni a szívből jövő igaz jámborságot és kímélni a más lelkiismeretét. Végre hiszünk az ur legszebb igére tében, hogy egykor egy nyáj és egy pásztor, azaz egy igazán keresztyén evangyeliomi egyház lesz, amelynek Krisztus leend a feje. Vasárnapi iskola. Izsák a békesség szerző. I. Mózes 26. r. 12—25 v. Felosztás: I. Izsák boldogul. (12—16) II. Izsák engedékeny. (17—22 v.) III. Izsák látomása. (23—25) Boldogok a békességre igyekezök, mert ők isten gyermekeinek hivatnak. (Máté5. r. 9. v.) Izsák élettörté nete is ezt igazolja. Szelid. béke- Kedvelö, szemlélődő természetű. Hogy milyen engedelmes volt, láttuk a múlt alkalommal, hogyan vitte a fát az áldozáshoz s engedte magát megkötöztetni, minden ellenállás nélkül. Mint az áldozati bárány meg nem nyitotta száját. Egészen ellentété féltestvérének Izmaelnek. Ez a pusztában nevelkedett és harcos lett. Egyptomból hozott feleséget. Szüntelen harcban állott embertársaival. Meg volt benne az Ábrahám hite és kegyessége, de hiányzott az erős és kegyes lélek. Ábrahám tudott harcolni is, imádkozni is: utakat nyitott a pusztában, kutakat ásott és la kóhelyeket alapított. Izsák atyja nyomdokain járt,de már ö nem tudta volna kiszabadítani Lótot az északi királyok kezéből. Neveltetése e- gész életének irányt adott- Mint i- dös szülék gyermeke, gyöngédek voltak hozzá. Ö volt az Ábrahám ö- rököse s bár felette vagyonos, követ te atyját a mély vallásosságban is. I. Izsák boldogulása. Koraifjusá gában Kanaánra éhínség nehezedett, ép úgy mint Ábrahám idejében. A helyett, hogy Egyptomba ment volna, azúr Gerarba vezette öt, Palesztina délnyugati részébe a Földközi tenger partjain. Abimelek, ama föld királya észre vette, hogy Izsák is, mint atyja Egyptomban, öt rászedte, mert Rebekát húgának nevezte, nem feleségnek. Ezért a király megdorgálta s aztán fejedelmi védelemben részesítette. Olyan sokáig élt Gerar- ban, hogy meggazdagodott1 az ur százszorosán megáldotta öt. Olyan nagy vagyona volt nyájak-, szolgákban, hogy a filiszteusok irigykedtek reá. Hogy útját vágják boldogulásának, betömték a kutakat, melyeket Ábrahám ásott. Végre a király lépett közbe s kérte Izsákot, hogy hagyja el ezt az országot, mert sokkal hatalmasabbá lett náluknál. E sötétségben különböző igazságokat látunk. 1-ször, hogy a gazdagon termő mezők, a szaporodó nyájak, a sok szolga az isten kedvezésének jelei voltak. Isten az ö kegyességét megbizonyitá szolgáihoz azzal, hogy gyarapodtak az anyagiakban- Ebben az időben az izraeliták nem tekintetették a vagyont rossznak, a szegénységet áldásnak. A pátriarchák közt a legtöbb gazdag- volt, s a vagyont Isten ajándékának tekintették, mivel a gazdagoknak többféle visszaélései miatt a mai idő ben kárhoztatják magát a vagyont is Gazdag bánya, forrás, tengerek, erdők, Is en ajándékai. A patriarhajtókulcsot, a szerkezetet felhúzza s ismét becsukja a szekrényt. Ezt ismétli minden órában. Ezután hasonló nehéz léptekkel visszaballag az ör- szobába. Az örszoba lehető legegyszerűbben van bútorozva. Egy asztal, rajta égő lámpával, egy szék s egy vaskályha. A fehérre meszelt falak üresek és puszták.... de mégsem, mert közvetlen az ablak mellett függ egy nyomatott ivpapir, a “Menetterv”. Igazán jó meleg van idebenn, szólt mintegy magához az az őr s ledobta fejéről a meleg sapkát. Azután rö- vidszáru pipájáért nyúl, mely félig kialudva hevert az asztalon; egy pár hosszú szippantást tesz bexöle s oda tolja a széket a kályhához. Egy lapát szenet reá dob a tűzre, nagyot fu pipájából s egy sóhajjal a székre e- reszkedik. Az őr meglehetős öreg ember. Előre hajlott nyaka, hófehér haja, tüskés, ráncos arca eléggé tanúskodnak erről. Köpönyegét, mely szegényes ruháját takarja, a meleg dacára sem teszi le. De annál jobbak a vízhatlan kenöcscsel bevont csizmák. Hiácliák istenfélelelmére van szükségünk, hogy isten ajándékát használja a jó módú embertársai javára. 2 szór. A filiszteusok irigyelték I- zsák szerencséjét: irigyelhették volna vallásosságát és életfolytatását is. A gazdag ember, a ki csak a vagyonban találja boldogságát: szegény, s a szegény, a ki irigy7kedik a gazdagra, szánalomra méltó. De egy gazdag ember, a kinek az istenfélelemben van boldogsága, soha sem lesz szegény s a szegény, a kiben az Isten lelke lakozik: mindig gazdag. Boldogok a lelki szegények, mert ök örökségül bírják Istennek országát. Gondoljuk meg, hogy élet vég célja nem a vagyon, avagy a szegény ség, hanem a keresztyéni érzület, a kár szaggatott ruha, akár selyem fedi a testet. 3-szor. Az istenfélő embere tiszteli még a nem istenfélő is. Abimelek így szólt Izsákhoz: “Sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.” Ezelőtt pedig igy szólt Ábrahámhoz: “Az is ten vagyon te veled mindenben, a mit cselekszel.” (21. r. 22. v.) A mai időben is a jó ember tiszteletre indít. Bajban felkeresik öt. Az isten félelem a naphoz hasonlóan önmagában nyugalmat, természetességet tér jeszt. II. Izsák engedékeny. (17—22. v.) Abimelek felszólításának engedve Izsák a Gerar völgyében ütötte fel sátorát. Ismét kiásatta az atyja által készített kutakat. A völgyben pedig élővíznek forrására akadának. ügy tetszett, mintha Isten követte volna, bárhova ment is. De az irigy emberek is követték öt. “Gerar pász torai versengőnek Izsák pásztoraival” a forrás miatt. Izsák azonban engedett, tovább ment, mig olyan helyet talált, hol békében lakozhatott. Izsák engedett először Abimelek- nek, midőn elhagyta annak országát. Ö kiűzhette volna Abimeleket és elfoglalhatta volna annak országát. De neki nem olyan érzülete volt, mint a földi királyoknak. Más kor meg ö nem akart harcolni Gerar pásztoraival, mégha ez jogos volt is. Az ö részén volt a jog és a hatalom, de ö engedett a béke kedvéért. Ez több volt előtte, mint a kutak és ba ! födolog, hogy a lábak ne fázzanak, azért van a csizmának fatalpa. Gondolataiba elmerülve nézi az izzó vaskályhát, annyira el volt merülve, hogy még a pipája is kialudt. Újra meg újra eszébe ötlik egy gondolat. Hiába akarja magától elűzni. Ö elégedett volt sorsával, csak azt óhajtotta, hogy soha rosszabbul ne folyjanak dolgai, vagyis, hogy ne küldjék nyugalomba, mert akkor be kell érnie a fele fizetésével, sőt mint némelyek mondják, csak a szokásos napidijat kapja, mint volt munkástársai. Jobb sorsot a mostaninál nem is kívánt. Ezerötven korona fizetés, kétszáz korona a lakpénz, közel ezerháromszáz korona, aztán a vá roshoz alig nehány kilométernyire. Szolgálata sem volt olyan terhes, mint az újságok kürtölni szokták. Reggel 7 órától este 7 óráig.... azután megfordítva ..........12 óra____ 2 hétig nappali, egy hétig éjjeli szolgá lat. A szolgálat nem is oly nehéz: váltóállítás, sorompó leeresztés, lám pagyujtás este, ez volt az egész. így elmélkedett magában s közbe nyájak. Ö nem vitatkozott tisztesé- ges béke felöl, ö egyszerűen engedett, ez illett hozzá Isten előtt. Boldogok a szelidlelküek, mert örökségül birják a földet. A hagai béke-congressus tette meg az első lépést eme helyes irányban. De a nemzetközi béke nem tartható fenn pusztán a törvényhozás és haíá rozatok által, nemzeti öntudatra, I- zsák szelídségére s a Béke fejedelmének lelkére van szükségünk. Izsák hü volt a régihez. Kiásta az atyja által csinált kutakat, s a régi neveket felújította. Atyáinkhoz hasonlóan gondolkozni és tenni: igen szép dolog. Vannak régi kutak, melyek soha ki nem apadnak. A ke- resztyénség nagy igazságai, az egy házi élet kipróbált és jóknak bizonyult módszerei s szellemiélénksége, mind ilyen régi jó kút, melyet nem szabad elhanyagolnunk. Nyissák ki ezeket újra, meg újra az egyes emberöltők. De ne feledjük el azt, hogy Izsák szolgái, a midőn a völgyben ástak, uj kútra, élöviz forrására találták. Az uj kutak ásói jóltevöi az emberiségnek. Kik egy-egy korszakot átalakítanak, kik uj találmányokkal állnak elő, a nagyszabású müvek szerzői: töltik be e fontos szerepet s általok friss, éleladó folyamat áram lik koruk nemzedékébe. III. Izsák látomása. (23—25 v. ) Sokan nem tartják helyes eljárásnak azt, hogy ö kiásta a kutakat s a Gerarbeli pásztoroknak ellenkezés nélkül átengedte azokat. Tarthatják öt ezért balgának; “hanem a kik bolondoknak állíttatnak e világon, a- zokat választotta Isten,-hogy a bölcseket megszégyenítse, és a kik e vi lágon erőtleneknek állíttatnak, azokat választotta Isten, hogy az erőseket megszégyenítse. (Kor. 1 r. 27 v.) Megjelent az ur Izsáknak azon éjszaka és szólt hozzá: “Én vagyok Ab rahámnak, a te atyádnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok és megáldalak téged.” Nem az ur szól-e hozzánk, midőn inkább engedünk, mint hogy civakodjunk; midőn nagylelküek, szelídek, gyöngédek vagyunk: az ö helyeslése és biztatása hangzik felénk. Az emberek káromolnak, de Isten megáld. elégedetten mosolygott s tovább fűzte gondolatait. Ö ezt mind a főnök urnák köszönhette. Azelőtt csak napszámos volt 33 évig, legutóbb napi két korona fizetéssel. Előmenetelről nem is álmodott. De a főnők szerette s kérelmére — a kellő vizsga után természetesen — előléptette. Most már vál tóör! S közel 700 forintot kapott é- venként. Mily jól esett az öreg anyjuknak is, a ki bizony mosásával és vasalásával nem igen sokra vihette már. Most azonban eltették a főnököt s másik jött helyébe. Elég jó em bér ez is, de nagyon pontos és szigorú. “Rendben van-e minden, Por- dány?” ezen kérdéssel fordul meg na ponként tízszer is. Ez bántotta; na gyón öregnek tartották s nem igen bíztak meg benne egészen. Igen, i- gen, nagyon öregnek tartották már. Az állás elég szép volt, csak az az átkozott lábszaggatás ne kínozná mindig. De hát nem csuda ! Melegről hidegre, a hidegről ismét melegte..........aztán ez a nedves idő, alig győzi a mustár borogatást .... más TARCA. He vigy a kiséneibe.... — Elbeszélés. — Koromsötét, hideg téli éjszaka volt. Imitt-amott látszott csak egy pislogó világosság, melynek bágyadl sugarai végighúzódtak a végtelenbe futó sínpárokon..........Ezek a váltóoszlop lámpásai. Halványan, alig pár lépésnyire világítják meg a fehéi hópárnákon pihenő fekete vasruda. kát. Pár pillanat múlva aztán eltűnik hó és rúd az áthatlan sötétségben. A hideg szél olykor végig sivil a vasuttöltésen s mint gyémántsziporkákat szórja a fagyos havat. A váltóőr-bódéból fején meleg prém sapkával, lá mpával kezében, nehéz léptekkel csoszog ki egy embe ri alak. A lámpa világa reá vetődik közvetlen a bódé mellett levő alacsony, szürke oszlopra, melyre a harangszekrény volt erősítve. Egy nyc mással felnyitja, kivesz belőle egy
