Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-24 / 43. szám

Oltárt épite azért ott: hol az ur néki megjelent s felvoná ott az ö sátorát. Az otthon és a templom összeköttetésben voltak egymással. Az a- tya volt pap és király. Nekünk is megjelent az ur életünk kiváló fordulatainál, szenteljük azérr az ilyen időket a hálának és emlékezetnek.

Boldog az az idős férti, vagy no, ki életére visszatekintve ilyen oltárokat láthat. Ezek nem kövekből, de tettekből vannak ópitve, melyek örökre megmaradnak az emberi szívben. Virág István.

Egyházi és egyleti élet.

—Az A. M. R. E. vezértestületé- nek gyűlésé. Ntiszteletü Csutoros E- lek az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, a vezéresstüle- tet rendkiviili gyűlésre hivta össze

f. évi október hó 30-án reggeli 8 órá ra Clevelandba a ref. parochiára. Az egyesület rendkívüli fejlődése s örvendetes előmenetele, másrészt e- gyes osztályok előterjesztései tették kivánatossá e rendkivüli gyűlést, melynek határozatai annak idején nyilvánosságra lesznek hozva.

EG YHÁZI ÉR TESTTÉ SEK.

—Trentonban október 27én d. e. i 11 órakor, s estve £8 órakor lesznek megtartva az isteni tiszteletek.

—Lelkipásztori szeretettel adom tudomására Pittsburg és vidéki első magyar ref. anyaszentegyházunk összes hivei és tagjainak, miszerint az ugyn. ujbori úri szent vacsora ősz tás alkalmából a jövő november kó 3-ik (harmadik) napján, délelőtt 10 (tiz) órakor fog megtéríttetni Bates street-i templomunkban az urnák szent asztala. Ezt megelőzőleg okt. 27én délelőtt és november 2ikán este bűnbánati isteni tiszteletek tartatnak. Mindezen szent alkalmatosságokhoz szeretettel hívogatja testvéreit

Pittsburg, Pa. 1901 October 17én Konyha Pál, ev. ref. lelkész.

—Bridgeportban november 3-án leend az őszi urvacsoraosztás. Ugyan

ekkor a templom alapkő letételének 5 éves jubcliuma.

—Lelkipásztori szeretettel értesi tem Eleanor-on és vidékén lakó magyar ref. vallása híveimet, hogy b. elhívásuknak megfelelöleg folyó évi november hó lOén óhajtok hozzájuk ellátogatni; ezen a napon délelőtt 10 órakor az úri szent vacsora osztással is egybekötött s délután hálaadó isteni tiszteletet tartamiunk az eleano riangol ref. templomban. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálnak az érdeklődőknek Ronyecz István és Dienes János eleanori lakos, hitbuz gó testvéreink.

Pittsburg, Pa. 1901. octóber 17-én Konyha Pál, ref. lelkész.

—Lelkipásztori szeretettel hozom tudomására Chicago és környéki magyar ref. anyarzentegyházunk hivő közönségének, hogy templomunk ban az ujbori hálaadás alkalmából az Urnák szent asztala nov. 3-án fog megtéríttetni. Délelőtti isteni tisztelet 10 órakor, délutáni pedig 2 órakor leend. Ezt megelőző u.n. bünbá nati héten okt. 29én, kedden és nov. lón, pénteken este 8 órakor bűnbánati esteli isteni tiszteletek fognak tartatni a templomban prédikációval.

Mely szent alkalmatosságokban való részvételre szeretettel hivja meg Istennek népét

So. Chicago, Ills, 8504 4uperior ave * 1 2 3 4 5 6

Harsányi Sándor, ;ev. ref. lelkész.

—Bripgeportban oct. 31-én a ref. nöegylet az iskola helyiségben szüreti estélyt rendez, a melyre egyházunk tagjait s az érdeklődő közönséget szeretettel hivja meg a rendezőség. A belépti dij 10 cent, a melyért teát és szőlőt is szolgálnak fel a nöegylet tagjai. Az estély műsora a kő vetkező leend:

1. Ének: Énekli a közönség.

2. “A reformatio okai”, Irta és felöl vassa Kalassay Sándor.

3. Enek-sóló: Énekli Kalassay Sán- dorné.

4. Szavalat.

5. Költemények: Irta és felolvassa Kovács Endre.

6. Ének: Énekli a közönség.

Amerikai hírek.

A Yale egyetem jubileuma. Azokat a helyeket, a hol a tudomány fáklyája világit, honnan mint napból a sugarak: a közműveltség áramlik szét, az embernek tiszteletben kell tartania. A tudománynak egyik legfőbb helye itt a Yale University, a mely most ünnepli fennállásának 200 éves jubileumát. Az ünneplés az ország sok kitűnőségének jelenlétében kezdődött s természetesen egészen vallásos ssinezetü volt. Hadley az egyetem elnöke bibliát olvasott, s a gyülekezet a LXY. zsoltárt énekelte. Bev. I. H. Twitcnell tartotta az alkalmi egyházi beszédet. New Haven minden protestáns templomá ban az emlékezésnek napja volt a tegnapi nap. Különben a hót első fe le ilyen ünnepségek között fog eltelni s október 22én Roosevelt is részt vesz az ünnepélyen, mikor neki átad ják a jogtudományok tiszteletbeli doktorságát.

—Néger pap a Fehérházban. Az Egyesült Államok elnöke napról napra jobban meghódítja polgártársainak szivét. Október 20án is olyan dolgot miveit, ami ámulatba ejti ellenségeit, és jó barátait egyaránt. Nem nagy az egész dolog. Ebédre hívta meg Booker T. Washingtont, egy kiváló néger lelkészt. De végeredményében mégis nagy jelentőségű lépés volt ez az elnök részéről, a a mennyiben alkalmas eszköz arra, hogy a feketék iránt való gyűlöletet lejebb szállítsa s talán egészen is kiirtsa. Az elnök eljárása mindenütt kedvező fogadtatásra talált.

—A lelkészek és a new yorki polgármester-választás. Előttünk egy kissé szokatlan, hogy a lelkészek a szószéket is felhasználják politikai tartalmú beszédek tartására, de még is be kell látnunk azt, hogy az olyan körülmények között, a minők New Yorkban, ebben a nagy Babylonban uralkodnak, szükség van arra, hogy a lelkész, mint a Krisztus szolgája, az erkölcsi tisztaság őre, s mint e- gyik polgára a romlottságban élő vá rosnak, teljes erejével igyekezzék az erkölcsi megjavítására s a corruptio

teljes kiirtására. Ebből az okból nem lesz visszataszító, ha olvassuk azokat a politikai vonatkozású, de tiszta keresztyén szellemű beszédeket, a melyek ilyenkor hangzanak el a new yorki templomokban. Természetes, hogy a lelkészek mind Seth Lownak a pártján vannak, s egyik legkitűnőbb lelkész, Potter püspök ei'ösen hiszi, hogy az unionisták győzni fognak.

—Szerencsétlenség a földalatti vasút készítésénél. New Yorknak, mint a világ egyik legnagyobb s leg sűrűbb népességű városának egyik legnehezebben megoldható feladata az, hogy a közlekedést lehető köny- nyüvé tegye. E célból már régebben elhatározták egy föld alatti villamos vasút építését. Ezt munkába is vették s most a munka javában foly. De itt is, mint minden ilyenfóle munkánál, vér folyt. A múlt héten az épített tunnel beszakadt s nehány mankást maga alá temetett.

Csánfordy Ferencz útra kelése. Megírtuk már, hogy Csánfordy Ferenc, a johnstowni ref. lelkész haza .utazik. Útra kelése előtt lapunk szerkesztőjénél töltött pár napot s kedden a Kaiser Wilhelm der Gros- se-vel útra kelt, miután barátjaitól elbúcsúzott. Hordozza azuramélysé gek felett. Adjon neki szerencsét, boldogságot az édes haza földén.

Krisztus valóságos vére e a.z áldó. zási bori A róm. katli. egyház századok óta vallja és szívós következetességgel hirdeti azt a tévtant, mely úgy a szent Írással, mint az emberi józan észszel ellenkezik, hogy az ál- dozási kehelyben levő bora misemon dó pap imádkozása alatt és következtében azonnal, egy szempillantás alatt Krisztus valóságos vérévé váltó zik által, úgy hogy abban a kehelyben többé nem bor, nem földi ital, hanem valóságos Jézus vére van jelen . Persze ezt a vért igen bölcsen nem adják oda inni a híveknek, hiába mondotta Jézus a pohárról is, hogy,ezt is: igyátok az én emlékezetemre, mert ilyenformán a legegyü- gyübb ember is kézzelfoghatólag meggyőződne a turpisságról. Mi most hittani vitába bocsátkozni nem óhajtunk, hanem egy nemrég megtör

kép elégedett volna ö is, felesége is, de hát...

Ismét feltekintett a tüzes kályhára. E közben az idő haladt. Sietve huzza elő rengeteg zsebóráját, megnézi, még csak 10 óra volt, a vonat 12 óra 35-kor jön, volt még elég idejeEzen vonattal jön öis; igy irta egy levelében. Az utolsó személyvonattal, s ez lesz ma az utolsó, s ha elro bogotti el fog dőlni a dolog, vége lesz az én szép álmomnak, örökre vége.

Azt a nagy kékpecsétes levelet ismét ott láttá maga előtt. Először nem is értette sem ö, sem a felesége. A következő napon aztán magához vette s az egyik tiszt ur megmagyarázta tartalmát. A levél a törvényszéktől jött s azt adta tudtára, hogy ö szép összeget örökölt, 12,000 koronát. Mit? ö és mennyit? 12,000 koronát? Most még kevésbé értette, e- gószen megzavarodott, de hát nem is lehet ez más, mint tévedés. De még sem volt az. Hisz határozottan és ért hetöen benne volt. Tizenkét ezer korona! A verejték kiült homlokára. Alig hallotta, mit is kérdett még tö

le a tiszt ur. Az örökhagyó nagybáty ja volt — igazán, csakugyan volt neki egy nagybátyja anyai részről —de már 30 év óta nem látták egymást és most .... meghalt s mivel ö volt e- gyedüli rokona, az örökség reá szállott. Tizenkét ezer korona! Természetes, hogy első sorban a meghalt- nak fiát illette volna, mint egyedüli örököst. De évek előtt eltűnt s azó ta semmi hir nincs róla. A hírlapi felhívásokra sem jelentkezett. Már két terminus elmúlt s azért most öt szólították fel ama levélben, hogy az örökségre való igényét érvényesítse.

Tizenkét ezer korona! Mindenható isten! Hát igazán van ennyi pénz? A- lig volt képes ezt felfogni. S ez mind az övé. Görcsösen szorította meg a tiszt kezét s mintegy magánkívül mondá: ‘ ‘ezerszer köszönöm önnek, uram!” A tiszt mosolyogva kívánt hozzá szerencsét, de egyszersmind azt a tanácsot adta neki, hogy az ö- römhirt egyelőre magába zárja, mig a pénz zsebében nem lesz. Ö maga is természetesnek találta ezt, s mintha ittas lett volna, tántorogva ment visz j sza bódéjába. Ezen reggelen igazán sokat kellett vesződnie a váltóállítással. Szeme folyvást káprázott s midőn a főnök vizsgálatra jött, élesen és szigorúan nézett szeme közé s nyers hangon kérdezte, hogy talán ivott ma valamit? Pedig dehogy, ezt nem tette. Fejcsóválva távozott tőle a főnök s ezúttal egész hallhatólag dörmögte maga elé: “hiába, már ö- reg, nagyon öreg!”

Délben megjött a felesége az ebéddel; övolt az egyetlen, kinek a hirt megmondhatja. Eleinte annak sem fért a fejébe. Mig végül kitört belő le is az öröm, oly erősen, a minőt még nem látott az a kis örház. Tizen kétezer korona! 6000 forint! Uram s Istenem! Ugyan mit is kezdjenek ennyi pénzzel? No, de majd csak megtalálják a módját. Először is, a miről már rég álmodoztak, vesznek egy darab földet. Most már megélnek, ha nyugalomba is kell menni. Mindenesetre beteszi a pénzt a takarékba. Tizenkétezer korona! Milyen lehet ez egy rakáson? Ettől fogva folyvást erről beszéltek, délben az ebéd felett s este, midőn együtt ültek az örszobában. Egyik légvárat a másik után építették; ez a szeren- I cse kissé sok is volt. Pár nap múlva

bement a városba, elömutatta okmá nyait s azon választ kapta, hogy majd egyebet is fog még tudni.

Az nemsokára be is következett.

Egyik hét a másik után múlt, már egészen beleélték magukat a szerencsébe, midőn ismét egy levél érkezett. Reszkető kezekkel bontották fel. Mindkettejök szive hangosan vert. Olvasni kezdték. Ugyan mi volt benne? De nem, nem, az lehetet len. De mégis, mégis! Ismét olvas ták, és akkor vége, mindennek vége lett. Az öreg asszony sírva fakadt s ö alig volt képes megvigasztalni.

A megholtnak fia, a legközelebbi, de eltűntnek hitt örökös hirtelen jelentkezett. Amerikában volt s csak most jutott tudomására a felhívás. Ö tehát él! És a szántóföld a kis házikóval, a takarékkönyv, a gondtalan, szükségtől ment öregség, ez csak mind álom volt, egy édes mámor, melyből fel kell ébredniök. Alig tud ták magukat ismét beletalálni s az öreg asszony nem egyszer törölgette kötényével szemeit, midőn a félelmes nyugdijaztatásról beszéltek. Mig végre ismét visszatért minden a régi kerékvágásba.

(Vége következik.) “Igazmondó”. H. Gázon Gyula.