Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-24 / 43. szám
43. szám. II. Évfolyam. Felelős szerkesztő': -S-SS-EL-Z" S-á-USTDOlR, bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető' minden közlemény az ó’ cimére: j Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Hevr. -ZLlesc. ZEíZala-ssajr, Pastor of the Hungarian Ref. Church, j Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn, tvs Pittsburg, Pa., 1091 Október 24-én, AMEEIZüI H^E-S.Gr"ZVZl.:E3 r Kiadó és társszi • j: K03STTHZ * A. Ij, pittsburgi ref. Előfizetési és hirdetési p, is mindennemű jelentések az őcímére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: IFte-sr- rEAS-TTIj KOiT'Y’HlJL, Pastor of the First^Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. : Z^Eeg'jelen minden csö- törtö^ön.. Elöüzetési ár egy évre: JLmerikába $2. ^vtEa,g‘57-£k,rorsz;ágrra, $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the 1np íiAHicon Sent it! Putting compony.,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A belmissióról. Hetedik éve vagyok Amerikában, Ez alatt az idő alatt sok dolgot figyeltem meg s elmélkedtem azok felett, a melyek közül a legtöbb az újság ingerével hatott reám. Élénken megfigyeltem a belmissi- ói munkálkodást az amerikai protes táns egyházak kebelében, annyival is inkább meg kellett ezt cselekednem, mert az uj viszonyok közé került magyar reformátusok összegyüj tése s hitünkben, vallásunkban való megtartása volt az a nagy és magasz tos feladat, a melynek megvalósításáért bárha könnyezve is, elszakadtunk az édes haza földjéről. De azért is tanulmány tárgyává kellett tennünk ezt a kérdést, mert hiszen az az egyház, a mely bennünket segélyez, az u. n. belmissiói bizottság (The Board of Home Missions) által gyakorol felettünk felügyeletet. Nem habozom kimondani, hogy elmélkedéseim s tanulmányozásaim egészen más eredményre vezettek, mint én azt magam is előre vártam. Sárospataki segéd tanár koromban az akkori segédlelkészszel Réz Lászlóval sokszor beszélgettünk a belmis sióról s annak azt az értelmet tulajdonítottuk, a mit ma is tulajdonítanak oda haza. A belmissió pedig e- gészen más. Akárhogy csűrj ük, csavarjuk is a dolgot, mindazok a köve telmények, melyeket ma a belmissió neve alá foglalnak, a lelkésznek e- gyenes kötelességei. A cél volna a keresztyéni hit élet intensivebbő tétele. Erre az eszközök, a Krisztus e- vangeliomának nemcsak a szószékből való hirdetése, hanem bevitele a családi s társadalmi életbe, hogy ezen a kősziklán felépitve éljen egyházunk mind az időknek a végéig. De vájjon egy magyarországi ref. lelkész kifejtheti-e összes erejét, tehetségét, hogy a cél elérésére törekedjék? Nem.... Megakadályoz ebben némelyeket, sőt bátran mondhatjuk a nagyobb részt, a szegénység, az a- nyagi erők hiánya, másokat pedig a túl népes gyülekezetek. A belmissiónak tehát szerintem 2 irányú munkálkodási tere van: t. i. hogy a lelkészeket anyagi segélyben részesítse s minél több ponton állít) son fel lelkószi állomást. Az a lelkész, a mint már azt mások is elmondották, a ki arra van kényszeritve, hogy a paizsos férfival a szegénységgel küzdjön folytonosan, meg ha belső elhívást' érez is magában, nem tudja, — nem tudhat ja betölteni igazán kötelességeit. Ezért siet a mi egyházunk a szegénységgel, az anyagi bajokkal küzdő lelkészek felsegélésére. Ott pedig, a hol 5—10 ezer, vagy több lélek van együtt egy gyülekezetben, alig lehet élénk hitéletről be szólni. Megengedjük, hogy e cél elé résére a világiak Jközremunkálására van szükségünk, de egy bizonyos, hogy ha egyházunkat mea; akarjuk óvni a szektáskodástól, úgy magának a lelkésznek kell a kezét az eke szarvára vetni. A jó pásztornak elöl kell járni a példaadásban. De bogy töltse be igazán lelki pásztori hivatását, s kötelességét az, a kire ilyen tö mérdek lélek bízatott? Egyszerűen természetellenes állapot ez. Épen ezért a mi egyházunk siet minden olyan ponton missiói egyhá-' zat szervezni, a hol alkalmat lát, a népesség sokaságában. így pl. Phila delphiában, ahol koránt sincs annyi hívünk, mint Pesten, Debrecenben, körül bébi1 22 gyülekezetünk van. JS egy-egy lelkész nem gondoz többet 800—1000 léleknél. Ez a legnagyobb szám. így meg van adva az alkalom arra hogy a lelkész maga járjon elöl jó példával s betöltse igazán hivatását s mindent elkövessen a hitélet fejlesztésére. így lehetséges a hívek folytonos látogatása. így lehetséges minden egyes hívőnek a figyelemmel tartása. Intheti, dorgálhatja hitetlent, a közönyöst; ismervén gyülekezetének minden e- gyes tagját, ismeri a bajokat, a nyomorúságot is, a melylyel küzdenek, a bűnöket, a melyekkel harcolnak. A szegényt gyámolithatja, a bűnöst erősítheti. Szóval gyülekezetének minden egyes tagjával vagy testvéri vagy atyai viszonyban állhat. Az lesz tehát a belmissió, ha az e- gyetemes egyház még fokozatosabb mérvben járul a lelkészek anyagiba jainak az enyhítésére s ha a nagy né pes egyházakban annyi külön lelkészséget állítanak fel, a mennyit a szükség kíván. Debrecenben már néhány bátor ember megadta erre a jelszót. Az okos fejből és egyházunk javáért dobogó szivböl származott jó tanácsot meg kellene hallgatniok azok nak, a kik aggódva látják a hitetlen ség, a közönyösség nevelkedését a szekták terjeszkedését. Ha az általam megjelölt bajokon segítve lesz, — akkor a többi magától jön. Addig pedig hiába beszélünk belmissióról, míg a lelkészi kart anyagi bajok bántják s egy lelkész oly sok lélek felett pásztorkodik. Kalassay Sándor. Ai eiüii hil l poiiif rövid raeiogiif 1. A mi nevünk.— Evangelikus-re formátus, illetőleg lutheránus keresztyéneknek; együtt protestánsoknak nevezzük magunkat. Keresztyénekneknek hivatunk, mert hiszünk Jézus Krisztusban, mint Idvezitönkben, evangélikusoknak, mert az igazságot egyedül az e- vangyállomból, az az Istennek ó- és ujtestamentomában foglalt igéjéből merítjük; kálvinistáknak, illetve lu tlieránusoknak nem azért, mintha Kálvinban, illetve Lutherben hinnénk, vagy mintha ök uj egyházat ala pitottak, uj vallást kezdtek volna: hanem hálából, mivel sötét időkben Isten igéjét ezek a nagy emberek hoz ták ismét napvilágra s hirdették a régi apostoli evangyeliomot. S ha vannak „katholikus keresztyének”, mi meg “evangélikus keresztyének” vagyunk; keresztyének vagyunk s azok is akarunk maradni ni mind a ketten. Protestánsoknak elődeinknek a speieri bitodalmi gyülésen(1529 ápr. 29) végbe vitt azon bátor tettéről neveznek bennünket, hogy a katholi- kus többség igazságtalan erőszakoskodásával szemben ünnepélyesén ki nyilatkoztatták, hogy olyan dolgokban, a melyek Isten tiszteletére és a lélek üdvösségére vonatkoznak, a többségnek nem vethetik alá magokat. És még ma is protestálunk min den ellen, a mi a szent Írással meg nem egyezik. Elvetünk tehát minden hagyományt vagy emberi rendelkezést, a mely isten világos igéjével ellenkezik, ha pápák, zsinatok, egyházi a- tyák vagy bárki hirdeti és rendel is. 2. Hiszünk a Szentháromság egy Istenben, tehát az ös keresztyénség alapján állunk s igy régibbek vagyunk, mint a katholikus egyház, mert ennek eltérő tanai mind újabb keletűek. 3. Hisszük a Szentirás szerint, hogy nem a magunk érdeme és mun kaja, hanem egyedül istennek ke gyelme utján, — a Jézus Krisztusban való hit által nyerhetünk bűn- bocsánatot, Isten előtt való megiga- zolást és örök eletet. 4. Tanítjuk és kívánjuk, hogy min den keresztyén igyekezzék híven követni a Jézus Krisztust szóval és tettel; de valljuk azt is, hogy egy ember sem tehet többet, mint a menynyit tenni kötelessége, mint ezt a kath. egyház az u. n. szentjeiről állítja, hogy a felesleges jó cselekedetek az egyház kincsét tennék, amely bői —szerintök— mások a magok hi anyait fedezhetik. 5. A Szentháromsághoz könyör- giirik; ezért elvetjük a szentekhez, közbenjárókhoz intézendő könyörgő megszólítást; 1-ször, mert a Jézus Krisztuson kívül soha sem volt töké letes, bűn nélküli szent a földön, 2- szor, mert meg van Írva: “Csak a te Uradat, istenedet imádd és csak neki szolgálj.” A szentek tisztelete emberisteni- tés: pogányság. 6. Tisztelünk és szeretünk minden igazán jámbor embert s példát veszünk hitéről; tiszteljük Máriát is; a szentirás szerint “Jézus anyjá-”nak nevezzük öt (Csel. 1. 14), ki az apostolokkal együtt imádja az urat, de a kit az apostolok s a régi keresztyén egyház soha sem imádtak. Az “Isten anyja” “ég királynéja” “hivök anyja” neveket, melyeknek semmi nyoma az apostolok írásaiba, továbbá a mennybemeneteléről szóló mesét, mindezeket elvetjük, mint po gány meséket, melyek a 4-i_: és 5-ik századtól kezdve a nagy pogány nép tömegekkel együtt hatoltak be a keresztyén egyházba, mikor a népnek nem volt a kezében a Szentirás. 7. Elvetjük a pápáról, mint az egy ház látható fejéröl szóló tantételt és valljuk az apostolokkal: “Krisztus a gyülekezet feje.” Egy embernek “csalatkozhatatlan ságra” való igényét pedig istenkáromlásnak nevezzük és az urban bízunk, ki nekünk azt a világos Ígéretet adta: “Az én lelkem vezérel ben neteket minden igaz dologban” és “veletek vagyok minden nap egész a világ végéig.” 8. Elvetjük a misét is, a meghaltak leikéért tartott misével együtt, mely a halottaknak a tisztító tüzböl való kiszabadítására szolgál, — mint későbbi eléktelenitését és megcsonkítását az úrvacsorának, melyet az apostolok, ha ma visszajönnének, ab ban az alakban egyáltalában nem is mernének meg, két szin alatt szolgáltatjuk. 9. Elvetjük a kötelezett fülbe gyónást, mert a bűnök elsorolása nem foglalja magában a bűnök szivbeli megbánását; ellenben kívánjuk a szivbeli és lelkiismeretbeli bünval- lást, mely által a gyarló, bűnös emberi szív az itélö és büntető istenség elé áll és ott fogad megtisztulást, — csak igy lehet rá nézve áldásos a szent vacsorában való részesülés. 10. Elvetjük a tisztitó tűzről és a meghaltak leikéért tartott miséről szóló tant. mint az írás elleni tévédé
