Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-26 / 39. szám

2 s bizonyára van is különbség érzel­meik, gondolataik között; de a tör­vény s a végrehajtó hatalom s ennek képviselője az elnök előtt egyenlő jogokban részesülnek. 'És ez a legmegdöbbentőbb mozza­nat ebben az egész gyászos tragédiá­ban. Az emberiség egész történeté­ben nincs feljegyezve ehhez hasonló esemény. A szeretet, tisztelet s be­csület álarcában barátságot színlelve megrázni a jobbot, a mely egy ország nak a jólétét kormányozza s ugyan akkor orgyilkos módra lőni le azt, a kit egy nemzet becsül, szeret: ez ez a mozzanat, a melyet nem bir meg­fejteni a vé'ges emberi ész! .......... Hiszen ha zsarnokról van szó, a ki gyönyörködik népe szenvedéseiben s igazságtalanság kiséri lépteit; úgy van alap, a melyet támpontul fogad­hat el a töprengő emberi értelem, de mikor egy hozzánk hasonló polgár­ról van szó, a ki csak azért több, mert polgártársai megismerve kivá­ló tulajdonságait, arra hívták, hogy legyen őre a törvénynek, a jognak és igazságnak: úgy bizony hiába kere síink erősséget.... lelkünk megdöb­ben, szinte kétségbe esünk, mikor elmélkedünk az iszonyatos esmény részletei felett! Önkénytelenül is felmerül az 1 em­ber lelkében ez a kérdés: van-e lét­joga annak a gondolkozásmodnak, elvnek, a mely azt tanítja, hogy a lé tezö világrend romjain épülhet fel egy jobb, boldogabb világ ? Önkény tel énül is azt kérdezzük, —van e az igazságnak csak egy parányi szikrá ja is abban a felfogásban, a mely azt hirdeti, hogy ama jobb világ eléré sére a legelső eszköz az, hogy a tör vényt végrehajtó hatalmasságok, hívják azokat császárnak, királynak vagy elnöknek, irtassanak ki a föld színéről! Józai- mdolkozásu ember ezekre a kérdés áré csak nemmel felelhet. A természet örök rendje azt tanítja, hogy e földön minden lénynek meg van a maga hivatása, s rendeltetése. Az ember a legnemesebb teremtmény lévén, célja is a lsgnemesebb s nem egyéb, mint hogy folyvást tökélete­sedve megőrizze magán istenhez va­ló hasonlatosságot..........E cél felé lassan halad az emberiség. Pedig HZ í NYOM. ZEBeg’érL'sr. irta: SHELDON KÁROLY. Fordította:KALASSA YSÁNDOR. (Folytatás.) Valami ok miatt, talán mert igy át tekintette az első gyülekezetnek a- nyagát, Maxwell Henrik jobban meg volt elégedve állásával, mint a múlt vasárnap. Voltak gyülekeze­tében erős jellemű férfiak, de a mint rájok tekintett, önkénytelenül azt a kérdést tette fel magának: vájjon hányán fogják elfogadni az ö előter­jesztését, a mely teljesen idegensze- rü volt. Lassan folytatta beszédjét. Kifejezéseit gondosan megválogatta, s gondolt arrs, hogy népénél olyan hatást érjen el, mint az előtt soha, még akkor sem, mikor előadásában igazán dramatikus volt. —Amit most előterjeszteni aka­rok, ne tűnjék fel senki előtt szokat­az ur azért küldte el prófétáit, majd szent fiát, az ur Jézus Krisz­tust, hogy az utat megmutatnák s törvényt adnának, a melyen járva, önmagunkban és másokban is elér- j ük a célt.... Az idő teljessége mi reánk nézve még nem jött el. De eljön, mert Is­tennek akarata az, hogy a földön a békeség s igazság országa lakozzon. E célhoz semmiféle erőszakos esz­közzel nem juthatunk közelebb, ha nem csak úgy, ha mindnyájan be töltjük azt a hivatást: a mely ősz tályrészünkül jutott. Az a. férfiú, kinek halála alkalmá hói nreggyujtottuk az emlékezetnek fáklyáját, valóban betölté emberi hivatását. Nem magának, hanem a köznek élt, önmaga hasznáért egy lépést se tett, de a közjóért, annak a népnek javáért, a mely öt elsővé tét. te s annak az országnak boldogságá ért, mely szülte, áldozta fel élete ja vát s akkor is, a mikor az orgyilkos reá tört, az ország és a nép boldogu lásának külső eredményeit szemlél te. Hatásának titka a köztevékeny ségben rejlik. A közéleti pályára pedig nem azért lépett, mint a leg többen a mai világ emberei közül, hogy magának földi javakat szerez zen, hanem azért, hogy előmozdítsa hazája jólétét, növelje hatalmát és erejét. Ezt a célját el is érte, kor mánya alatt az ipar, kereskedelem eddig szinte alig hallott eredményt ért el. Az Egyesült Államok hafal ma és ereje —világhatalmi állása — az által a háború által, a melyet a legnemesebb indok, az emberbaráti érzés hozott létre, olyan növekedést vett, hogy ma ez az ország a világ legelső halmasságai közé tartozik. Sokan elitélték McKinley Vilmost ezért a politikáért, a melynek jelsza va volt, hogy az Egyesült Államok belső nagyságának kifelé is érvényt kell szerezni. Sokan kárhoztatták azt a törekvést, hogy az E. Á*más helyeken is szerezzen birtokot, nem csak Amerikában; de azt még az el lenségnek is el kell ismernie, hogy ezekből a külső hódításokból az or szág belső fejlődésének emelésére okos politikával nagyon sokat lehet tenni. S a közelmúlt megmutatta, hogy nem volt igazságos dolog eze lannak, vagy olyannak, a minek a végrehajtása lehetetlen. Úgy gon­dolom, hogy ezt többen, — talán mindnyájan ilyennek fogják tartani. De hogy teljesen tisztába legyünk azzal, a mit tervezek, előterjesztése­met, tervemet egyszerűen fogom elő­adni. Önkénteseket akarok toborzani az az én gyülekezetemben, kik komo­lyan és becsületesen meg fogják Ígérni, hogy egy egész éven át nem tesznek semmit se addig, a mig fel nem teszik először magoknak ezt a kérdést: “Mit tenne Jézus?” S a kér­désfeltevése után, mindenikugy fog cselekedni, a mint Jézusról gondolja hogy cselekednék ‘ tekintet nélkül az eredményre. Én magam természete­sen csatlakozom az önként vállalko zók csoportjához s biztosra veszem, hogy gyülekezetem nem lesz megle­petve az én magaviseletem által, a mit a jövendőben követni fogok. Ez a cselekvésnek ezen szabályán fog a lapulni s ezért hiszem, hogy nem fog ja senki ellenezni, ha bármi olyan történik is, a miről azt gondolják, hogy Jézus is úgy cselekedett volna. két a törekvéseket a korteskedés esz közei gyanánt felhasználni, mert hogy csak többet ne említsünk, a ki nai zavarok alkalmával a Philep szi getek birtoka nélkül az Egyesült Ál lamok nem léphetett volna fel olyan tekintélyesen és hatásosan, mint igy, mikor a mi hadseregünk bírja Manilát is. Tagadhatatlan, nogy a múlt és je len között van némi ellenmondás, de ez nem az ország hátrányát jelenti, s hogy az Egyesült Államok népe igy érez, igy gondolkozik, azt az az óriá vereség mutatja, a melyet a múlt no vemberben a demokrata párt szenve dett. Mi annyival is inkább helyesnek tartjuk a megboldogult elnök politi kaját, mivel annak az egyetemes ke resztyén szeretet képezte alapját is. Ma még nem vagyunk ugyan úgy bent az időben, hogy a történet iró tárgyilagosságával vizsgálhatnék az eseményeket, de annyit bátran mondhatunk, hogy a legközelebb le folyt háborúban, bármilyen furcsán hangzik is, de tényleg az egyetemes keresztyén szeretet játszotta a fösze repet, S ma is az a hitem, a mi a háború kitörésekor volt, hogy ha az Egyesült Államok népében nem mun kálkodik hatalmasan a krisztusi sze retet, úgy Kuba szigetén és a többi spanyol gyarmatokon, még ma is a középkori rendszer uralkodnék, a mely a nép teljes kizsákmányolását tartotta legnagyobb és' legnemesebb céljának. l)e az Egyesült Államok népe s kormánya felemelte szavát, s a ke­gyetlenkedés, a zsarnokság meg szűnt s most a hódított birtokok a legjobb utón haladnak saját jólétük, boldogságuk biztosítására. McKinley Vilmos megértette az idők jelét, Bár vérző szívvel, de liatal más kézzel kezdett a fosztogató gyár matpolitika eltiprásához.... Tudta, hogy vér fog omlani. Az Egyesült Államok színe, virága lesz kitéve a a halál veszedelmének; de hadd jöj jön, a minek jönnie kell, mert egy népnek, egy fajnak sincs joga arra, hogy elnyomjon egy másik népet s halálra üldözzön egy népfajt. Ez az egyetemes keresztyén szeretetnek ar cul verése. És kitört a háború.... Az Egyesült Államok megmutatta erejét s az elnök minden vasárnap a templomba megy s ott imádkozik, hogy az ur távoztasson el minden .könvhullatást. (Folytatása következik) Vasárnapi iskola. Alapige: I. Mózes 13. 1—18. A szent lecke felosztása: I. Vesze­delem a boldogságban.(1—7). II. Ábrahám nemeslelküsége. (8— 9). 111. "Lóth választása. (13—13) IV. Ábrahám osztályrésze. (14—18) Valamit akartok, hogy az embe­rek veletek cselekedjenek, azonké- pen cselekedjetek másokkal. Ez a tanúsága a fenti bibliai résznek. Ábrahám kénytelen volt a nagy éhség miatt Kanaán déli részéről E- gyptom földére menni; nem találta lel a tej jel-mézzel folyó Ígéret föld­jét. Puszta és elhagyatott volt és ka- naániták laktak rajta. Egyptomban is kemény próbára tétetett. Felesé­gét Sárát elvették tőle és elvitték a király udvarába. Ábrahám csak ugv mentette mag életét, hogy nem mondott igazat. Azt mondta, hogy Sára az ö húga, pedig valóban fele­sége volt. Sokan próbálták menteni Ábrahá- mot, hogy a mit mondott, az nem hazugság volt. Ha védjük is öt és meg is bocsátunk neki, de eljárását nem tartjuk helyesnek. Farao meg is fedette öt: “Miért nem mondottad meg nekem, hogy ez neked felesé­ged: (12. v. 18) Ábrahámnak igazat kellett volna mondani s bízni Istenre az ö védel­mét. Kern jobb e igazat szólani, ha életedet veszted is, mint megmente­ni az életet és hazugságot szólani? Legyen életelvünk ez a tanúság, hogy az igazságot mindennél többre becsüljük. A hazugság hasonlatos az Adám és Éva által használt füge­fa levelekhez, a melyek nem takar­ják el a szégyent. Ábrahám hogy hogy nem, gazda­gon jött Egyptomból, szolgái, bar­mai bőven voltak; s vájjon zavarta­lan volt e boldogsága? Lássuk meg. I. Veszedelem a boldogságban. (1 —7). A gazdagság tör az istentelen­nek, az istenfélőnek boldogság. Nyá jak, arany, ezüst a hatalom jelei. Gazdag emberrel vagy jó vagy rossz szándékok társulhatnak. Gazdag keresztyénnek előnye van a szegény felett: adhat tényleg segélyt, oszt­Értlietöen fejeztem-e ki magam ? Az isteni tisztelet végeztével kérem mindazokat, a kik e társaságba be­óhajtanak lépni, maradjanak itt s beszéljük meg a terv részleteit is. Jelszavunk ez lesz: “Mit tenne Jé­zus!?” s célunk abban összpontosul, hogy úgy cselekszünk, mint ö csele­kednék a mi helyünkön, nem törőd­ve a közvetlen eredménynyel. Más szavakkal arra fogunk törekedni, hogy az ö nyomdokait kövessük, o- lyan szorosan és betű szerint, a mit hiszszük, hogy ö megjelölte tanítvá­nyai előtt a cselekvésnek útját. A- zokat, a kik vállalkoznak, Ígéretük egy évre kötelezi. Maxwell Henrik ismét szünetet tar­tott s áttekintette gyülekezetét. Nem könnyű leírni azt a hatást, a melyet az egyszerű előterjesztés lát­hatólag gyakorolt. Az emberek a nagy meglepetés miatt egymásra te- kintgettek. Sokan nem szerették, hogy Maxwell Henrik igy határozta meg a Krisztus tanítványának fogal­mát. A terv felett a gondolatok nyilvánvalóan összezavarodtak. Min­denki megértette, de a vélemények között nagy volt a közbe vettetés s a Jézus tanításait s példáját különfé­leképen magyarázták. Maxwell Henrik nyugodtan, rövid imával fejezte be az isteni tiszteletet. Az orgonista az áldás után közvetle­nül az utójátékba kezdett s a nép ki­felé indult. Nagyban beszélgettek - A templomban itt-is ott is fellelke­sült csoportok állottak s vitatkoztak a lelkész előterjesztésén. A terv nagy vitát keltett. Nahány perc múlva a lelkész felkérte mindazokat, a kik maradni óhajtottak, liogyjmen jenek be az irodába. Ö maga a temp­lom elején beszélgetett még néhány egyházi taggal s mikor vissza for­dult, a templom üres volt. Egyene­sen az iroda ajtóhoz ment s kelleme­sen meg volt lepetve, mikor belé­pett, — mert habár nem gondolt is minden egyháztagra, arra se gondolt hogy ilyen sokan lesznek olyanok, a kik készek lesznek arra, hogy betű szerint is bizonyságot tegyenek arról hogy a Krisztusnak igaz tanítványai. Körülbelül 50 egyháztag volt jelen. Ott volt Winslow Rachel, Page Vir­ginia, Norman Ede, Marsh a keres-

Next

/
Oldalképek
Tartalom