Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-26 / 39. szám

mm hat áldást saját kezeivel Isten ke­gyelméből, mit a szegény nem tehet. A gazdag bűnös áldozhat az ö kedv­teléseinek s gyakorolhatja bűneit, vagyona segélyével; nagyobb ve­szélybe, kárhozatba juthat, mint a szegény bűnös. A vagyon magában nem is jó, nem is rossz. Ez azoktól függ, a kik használják; ezt igazolja Ábrahám és Lóth története. Abrahám nagy vagyonnal tért visz sza Egyptomból, de nem hagyta el vallásosságát sem. Mikor elért az oltárhoz, segitségül liivta az urat. I- lyen embernek a községben kétsze­res a boldogsága: gazdag is, istenfé­lő is. Lóth is nyájakkal és sátorok­kal tért vissza Kanaánba. Van o- kunk hinni, hogy ö vallásossága egy részét Egyptomban hagyta; vagyona világias gondolkozásává tette és el­feledkezett Istenről. Hány fiatal keresztyén kezd válla­latokba, vagyonosodik és lesz nagy- gyá még a mai időben is? Néme­lyek még eljárnak az oltárhoz, mint tették életök kezdetén, a gyermek kor s az ifjúi tisztaság és kegyesség oltáraihoz; mások vagyonuk köze­pette elfeledkeznek az oltárról: elad­ják aranyért az erényt. A világ lel­ke elvakitja szemeiket. Yiszálkodás támadt nemsokára Ábrahám és Lóth pásztorai között és ez volt a kezdete a huza-vonának Lóth és Ábrahám között. Mig sze­gények voltak s szenvedtek az éhin- ség miatt, békében és egyetértésben éltek. A régi testvéries indulatnak vége, gazdagabbak lettek aranyban, de szegényebbek lélekben: nem tudtak megférni egymás mellett. Ma is úgy van az, hogy az irigység, a felfuvak kodottság növekszik a pénzzel e- gyütt. Családok elhidegülnek, gyermekek lenézik előbbi iskolatár­saikat, sőt még a testvérek is elvesz­tik a régi szeretetet, a mint a va­gyon szaporodik, úgy hanyatlik az erény. II. Abrahám nemesielküsege. [8-^) Ábrahám és Lóth is válpontra ju­tottak s ezt Ábrahám határtalan ne- meslelküsége kedvezően oldotta meg. Békülékeny indulattal közele dett Lóthhoz, nem fenyegetödzött, nem követelődzőit; nem mondta ne­ki: “Lóth, vigyázz embereidre, nyá­jadat kerittesd el, mert ez a föld ne­kem igértetett, én gazdagabb va­gyok, mintjte, könnyebben elnyom­hatlak szolgáimmal.” így beszélt volna a mai korbeli ember, még ha keresztyén is. Ábra- liám ellenkezőleg véget vet a huza­vonának, nemeslelküen ajániia Lóili nak, hogy válaszsza Kánaán banne lyik részét. Ö megelégszik a meg­maradt részszel. A gazdagság nem tette öt büsz­kévé, dölvl'össé. vagy önzővé. Alá­zatos és hü maradt; az az indulat volt benne, mint abban, a ki ezt mon dá: “Boldogok a békességre igyeke- zök’ ’. Meg volt szivében a szeretet, mely mindent eltűr, ö mindenek fe­zeit Isten országát kereste. Mi tette öt képessé ilyen nemeslel- hűségre? Az Istenbe vetett hit. Nem vagyont s elsőrendű mezöt keresett; valamivel többet nyert, mint a nyá­jak és legelők. Igyekezett tetszeni az istennek és szolgálni az embernek; átlátta, hogy a béke, a testvéri in­dulat, szeretet egy neme az istentisz- tiszteletnek és lelkiáldás. Ezekért kész volt feláldozni ideig való jogait és kilátásait. Ugyanerre a hitre van szükségünk az egyesek, testületek, családok ős nemzetek közti bonyodalmakban ne­künk is, hogy fenntarthassuk a bé­két; szükség van Ábrahám látomásá- sára, mely nem a testet, de a lelket, nem az ideig valót hanem azörökkéva löt nézi. Szükségünk van arra, hogy Jézus legyen békeszerzö az emberek közt. III. Lóth választása. (10—13) Ebben mutatta ki az ö érzületét; viszonozhatta volna Ábrahám nemes- lelkű ajánlatát, hogy az válaszszon először. Hát nem Ábrahám hozta-e öt ki Haranból, nem ö vezette e ki Egyptomból? Volt e neki vagyona, a mit nem Ábrahámtól ' nyert? Lóth nem gondol ezzel, hanem hamarosan elfogadta az ajánlatot. Felemelé szemeit, hogy megvizsgálja a földet s válaszsza a legtermékenyebb részt. A Jordán mellékét ilyennek találta: az bővizű föld, olyan, mint egy kert s hasonlatos Egyptom földjéhez. Meg volt minden kívánható az ö ladt, a szent lélek ereje folyton nö­vekedett. Mindenki érezte ezt. A szoba oly világosan megtelt szent lé­lekkel, mintha látható is lett volna. Mikor az ima bevégzödött, néhány percnyi szünet állott be. Minden fej meghajlott. Maxwell Henrik szemébe könyek tolultak; úgy' tet­szők, hogy szó hallatszott alá az ég­ből, a mely megszentelte az ö ígére­tüket s mindnyájan biztosak voltak az Istennek áldásái’ól, ha a Mester nyomdokait követik. így kezdő­dött meg a legkomolyabb mozgalom, a mely az első gyülekezet köréből kiindult. —Mindnyájan megértettük-e,— mondá nyugodtan Maxwell Henrik, a minek végrehajtására vállalkoz­tunk? Megígértük, hogy mindenna­pi életünkben ezentúl mindent csak azután teszünk, ha feltettük a kér­dést: “Mit tenne Jézus?” Valami­kor talán el fogom mondani, minő csudálatos változás történt életem­ben ezen a héten,most nem mondha­tom el. (Folytatása következik) nyájai számára. A Jordán völgyet választá és Sodomáig sátoroz vala. Lóthot e választásban a látszat és földi vágyak vezették. Olyan földet akart, hol jól élhet, gazdagabb és ha­talmasabb lehet. Egyptom volt reá befolyással; azt gondolta, akkor bol­dogul. lia gazdag lesz. Önmagát á- mitotta, azt képzelvén, hogy az élet a birható dolgok bőségében áll. E. zűr: volt hajlandó Sodomáig sátoroz­ni. Sodorna lakosai pedig gonoszak valának és nagy bűnösök az ur előtt (12—13) Ö nem élt Sodomában, nem is volt még olyan rossz, mint a Sodo­rna beliek, de sátora ezen :z utón volt. Onzö volt a választásban, föl­di vágyai voltak, elhagyta Ábrahám oltárát, rossz társaságba került. E- löször sátort vert Sodománál, majd házat épített Sodomában, végre a jelleme olyan lesz, mint a Sodorna beli embereké. IV. Ábrahám osztályrésze. (14— 18) Ábrahám végezetre sem vesztett az ö nemeslelküségével, mert Isten az egész tartományt neki adta: éj­szak, dél, kelet és nyugat felé. Úgy megszaporitá az ö magvát, mint a földnek pora. Ábrahám hitének meg lett jutalma, nem a legközeleb­bi időben, de a jövőben s minden i- döre. A mint Isten Ígéretei növe­kedtek, Ábraliám oltárai és szenté­lyei szaporodtak. Mindenik uj ál­dás alázatossá tette öt és szorosabb viszonyba hozta Istenhez. Két férfi édetfolyamát látjuk itt: egyiknek vágya, hogy gazdag le­gyen, a másiké, hogy jólegyen. Me­lyik fog hosszabb kort élni, jobb e- gészségnek örvendeni, melyiknek lesznek igazabb barátai, melyik lesz hasznosabb a községre, melyiknek lesz csendes öregség, boldog halál osztályrésze? Lóth Sodomába ment és a Sodorna beliekkel szenvedett; Ábrahám az urra függesztő szemeit és az urban él mindörökké. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Emlékezés McKinleyröl a magyar ref. templomokban. — Bár minden egyes lelkésztársunktól nincs értesí­tésünk, hogy milyen módon adtak az egyes gyülekezetek kifejezést an­nak a mélyen érzett gyásznak, a mely eltelté minden igaz embernek szivét az elnök gyászos halála miatt; de azt bátran állíthatjuk, hogy minden gyülekezetünkben megemlékeztek er röl a gyászos esetről. So. Chicagóban szept. 15ón a délutáni isteni tisztelet alkalmával magyar ref. testvéreink is megemlékeztek McKinleyröl, s csatlakozva a nagy nemzeti gyász­hoz, alkalmi gyász ünnepély tartá­sával róvták le a kegyelet es tisztelet adóját a nagy férfiú emléke előtt. A lelkész megható imát és alkalmi be­szédet tartott, elmondva a gyilkos merénylet történetét, az elnök élet­rajzát s levonván a szomorú esetből a keresztény tanulságokat. Gyülekeze­ti éneklés előtt és után az orgonista az elhunyt elnök kedves templomi hymnusát játszotta a “Nearer My God To Thee”t. (Közelebb hozzád Uram.) — Clevelandban Csutoros Elek lelkész szept. 22én tartott em­lékbeszédet s az egyházi énekkar gyász dalokat énekelt. — Bridgepor ton a templomon kint és bent gyász 3 hhdetia gyülekezet szomorúságát. A temetés napján d. e. a rendes idő­ben gyász isteni tisztelet volt. ;i mi- ki r a lelkész a lapunk 1-sö oldalán olvasható emlékbeszédet és imát ol­vasta fel. Az egyházi énekkar két gyász darabot adott elő, kifogásta­lan szabatossággal. Ez alkalommal az Első Eg\ let tagjainak egy kül­döttsége jelent meg az Ur házában. Vasárnap e hó 22én volt a tulajdon- képeni gyász ünnepély. A templom teljesen meg lelt ájtatos közönség­gel. A rendes gyülekezeti éneklés után a lelkész alkalmi imát és egy- I ázi beszedet tat tett a Prédikátor VII: 1. alapján, a McKinley életéből donva le a Prédikátor állításának igazolására, a bizonyító erőséget. Az énekkar a predikatio előtt azt a meg ható gyász éneket zengte, amely igy kezdődik: “Nagy vesztességünk ér­zetén;” a beszéd után pedig az Erzsé bet királyné halálára irt éneket éne­kelte alkalmi szöveggel. Az éneklés a szép előadás, újabb babérokat fű­zött az énekkar koszorúihoz. — Október hatodikat a magyar ref, gyülekezetek méltó gyászszal fogják megünnepelni. — Az A. M. R. E.-nek uj osztálya alakult e hó 15én Lorainban, O. Az osztály tagjai a következők: Mondok István, Mondok Istvánné, Mozga Gyula, Vig János, Cseh János, Cze- ne Dániel, Mozga Miklós, Biró Im­re, Szendrey István, Tarjani Ferenc, Biró András, Szikszay Sándor, Csor­ba János, Fekete István, Fekete Ist­vánné, Czene Miklós, özv. Hranyik Sánosné. Elnök: Mondok István, ah elnök Mozga Gyula, jegyző Vig Já­nos, pénztárnok Cseh János, ellenőr Czene Dániel. — Az egyesület diszokmányai a hét folyamán készültek el a “Hun­gária” könyvnyomdában, a mely la­punkat kiállítja s az egyedüli ke­resztyén magyar nyomda az ország keleti részében. A szép kiállítás a nyomda vezetőjét dicséri. Az uj ta­goknak a diszokmányok a legrövi­debb idő alatt elküldetnek. EG YHÁZI ÉR TES1TÉ SEK. —Lelkipásztori szeretettel értesh tern Johnstown és környékén lakó ref. hittestvéreimet, hogy szept. hó 29 én d. e. ,10 órakor urvacsoraosz- tással egybekötött isteni tiszteletet fogok tartani a johnstowni angol ref. templomban, készítsék azért magu­kat a hívek, hogy méltó vendégei le­hessenek az ur szent asztalának. Ezzel egyetemben szives tudomá­sára hozom úgy a helybeli, mint a környéki hittestvéreinknek és hon- fitársaknaknak, hogy a johnstowni magyar ref. templom alapkő letételi ünnepélye szept. hó 29-én d. u. 3 ó- rakor leend. Bizonyára senki nem vonhatja kétségbe, hogy szép, ne­mes, lélekemelő cselekedet Istennek dicsőségére hajlékot emelni, mely itt ez idegen földön is bizonyságot te­gyen a hitbuzgóságról és áldozat­készségről s egyúttal oltára is legyen az igaz hazafias érzelem s testvéries szeretet ápolásának, mintegy bástya ja e helyen megtelepedett magyar­ságnak. Ezért rendezünk mi öröm és hála­ünnepet az Isten szabad ege alatt az épülni kezdő templom előtti térsé­gen (a Chestnut street és 9-ik utca szögletén). De hogy örömünk telje­sebb, ünneplésünk annál magaszto­kedö, Powers Sándor a vasúti gyá­rak igazgatója, Wright Wilson, Dr. West, Chase Gáspár stb. A lelkész bezárta az iroda ajtót s megállóit a kis csoport előtt. Arca halavány volt s ajkai remegtek a megindulás miatt. Erezte, hogy ez mind a saját életében, mind gyüle­kezetének történetében valódi áta­lakulás volt. Senki se mondhatja meg, mig nem érezte a szent lélek ihletését, hogy mit tehet az isteni erő s mennyire megváltoztathatja e- gész életét, gondolkozásmodját, be­szédjét és tetteit. Maxwell Henrik maga se tudta, hogy min ment által, de már sejtelme volt arról a nagy felemelkedésről, a mely benne rej­lett, mikor Krisztus tanítványának fogalmát igy határozta meg s mélyen meg volt indulva, a mint a körülötte álló férfiak és nők arcára tekintett. Úgy tetszék neki, hogy a legelső szó ez alkalommal csak az imádság lehet. F elkérte azért hiveit, hogy imádkozzanak vele. Az első szóból, melyet kiejtett, mindenki érezte, hogy a szent lélek van jelen közöt­tük s a mint az imádság tovább ha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom