Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-12 / 37. szám

Ftntartó egpázuaK árvagázai.

A szent Pál árvaház

A szent Pál árvaházat a hasonló nevű egyházmegye alapította. 1867 dec. 10-én nyíltak meg ennek kapui s 1868 márc. 28-án kebelezte tett be Pennsylvania állam törvényhozó testületé által. Ez egy igen szép magaslaton Butler határában, egy me gyének a székhelyén épült fel. Az árvaház 40 acer földterületnek a tulajdonosa, a melyből 20 acer legelőnek használtatik. Van rajta egy petróleumforrás is, a mely évenként 375 dollárnyi hasznot hajt. Nemsokára azalapitás után, a Pittsburg-i egyházkerület gondozása alá került s mai napig is ennek fenhatósága alatt áll.

Van az árvaház területén egy főé pület, a mely áll egy fogadó szobából, hivatalból, külön olvasó szobából a fiuk és leányok részére; itt vannak az ebédlök, a konyha,a leányárvák, az árvaatya családjának, a tanítóknak a háló szobái. Ugyan ebben az épületben van két háló szoba a link számára, játszó szoba, nyomda, mosó szoba. Egy szép, parkszerű helyen fekszik ez az épület.

Az árvaház célja a Református Egyház elhagyott, nyomorúságban élő gyermekeinek a nevelése, gondozása, kiket a vasárnapi iskolások alamizsnái, az egyházak és egyesek adományai segítenek. Az árvák az árvaházban 21 éves korukig maradnak. Azonban az igazgató bizottság már e kor elérése előtt különböző foglalkozási körökben helyezi el ö- ket, a melyeket ök magok választanak ki maguknak. Vannak esetek, * mikor némely árvákért tehetősebb rokonaik némi csekély összeget fizetnek. Ez az összeg soha sem több, mint a mennyibe egy gyermek ellátása tényleg kerül.

Egész a legutóbbi időkig, a mint azt a charter kívánja, katonai árvák is növeltettek az intézetben és volt i"dö, mikor a gyermekek száma 165- re emelkedett. A múlt évben 85 gyér mek nevelkedett ebben az árvaházankban. A megnyitás napjától kezd ve pedig 600 gyermeket növelt isteni félelemben a haza hú polgárai gyanánt. S ezek közül a legtöbben szolgálják egy vagy más minőségben az emberi társaságot, az egyházat és az államot.

Az árvaház jövedelmét az adományok képezik, s évi költségvetése a a múlt évben közel járt a 8000 dollárhoz. Ebből az összegből legtöb bet emésztett fel az iskola építése, a mely teljesen a modern kor igényeinek megfelelő épület. Tanítói képzett egyének, a kik teljes tudatában vannak nehéz hivatásuknak. Kezök alól a gyermekek egészen kiképezve kerülnek ki s mikor kilépnek az élet be valódi férliak és nők, kik tisztába vannak az élet nagy céljával, de rendelkeznek azokkal az eszközökkel is, a melyek alkalmasakká teszik őket arra, hogy diadalmasan harcolják meg az élet nagy harcát. Az iskolai év tiz hónapra terjed.

Az igazgatóság tiz tagból áll, kik három három évre választatnak a pittsburgi egyházkerület által. Az igazgatóságot nagy és nehéz munkájában egy női választmány is segíti, a kiket az egyes egyházmegyék választanak. És pedig minden egyház megye három-három tagot. Ez az i- gazgatóság választja az árvák atyját, a kinek szolgálata nincs időhöz kötve.

A kormányzás, az igazgatás a keresztyén család fogalmán épült fel s a református egyháznak élete s szelleme által kormányoztatik, és pedig azon szellem által, mely a heidelber- gi katechismusból kiárad.

Jelenben Rev. P. C. Prugh, D. D. az árvaház igazgatója, a ki 1882-töl kezdve viseli terhes, de nemes hivatalát. Jelentését az elmúlt évről a következőkben adj uk:

“Ismét egy év telt el abban a foglalkozásikörben, a melyre önök tizenkilenc évvel ezelőtt elhívtak volt. A mi Atyánk, Istenünk nagyon kegyes volt hozzánk s a mi nagy csalá. dunkhoz, a gondjainkra bízott árva gyermekekhez. Intézetünk egészségi állapota a lefolyt évben kitűnő volt. A múlt öszszel azonban Donner nevű árvánk, Berlinből, Pa*, a hol a szünidőt töltötte, a typhus

csiráival testében tért vissza intézetünkbe s három hónapon át állott a halál kapujában, de gondos ápolás s az Atyának kegyelme vissza adta öt nekünk s most a legerősebb a fiuk között. Donrlet Alfréd és Bollman Károly ugyan ebben a betegségben szenvedtek, de az ö betegségük sokkal rövidebb ideig tartott.

Kora tavaszszal a “mumps” is meglátogatta intézetünket s árváink közül negyvenen szenvedtek ebben a kellemetlen betegségben;de —Istennek hála— veszélyes következménynyel egyik se járt.

Munkálkodásunkban arra törekszünk, hogy megvalósítsuk az otthonnak fogalmát árvaházunkban, a melyet a családnak közönségesen ismert elvei kormányoznak. Életünk olyan mint egy tó családé, a melyben a gyermekeket és szüléket a természeti, erkölcsi és vallásos élet szabályai kormányozzák. Arra törekszünk, hogy mikor árváink elhagynak, évek múlva is gyermeki szeretettel gondoljanak reánk s erre az árvaházra, ifjúkoruknak otthonjára.

Az árvák erkölcsi és vallásos jelleme jónak mondható. Minden vasárnap reggel a szent Pál templomba megyünk s délután a kápolnában vasárnapi iskolát tartunk, dee mellett a reggel hallott beszéd tartalmát is kikérdezzük. A kápolnában minden reggel és estve tartunk isteni tiszteleteket s az ebédnél és vacsoránál együtt imádkozunk gyermekeinkkel........A különböző helyeken

szentirásbeli helyek vannak kifüggesztve, hogy igy szemlélet által is tudják meg, hogy miként kell élni. A nagyobb fiukat és leányokat Harnish lelkész ur oktatja a katechismusból s a confirmátió által az egyház tagjai sorába is felvétetnek.

A növendékek száma 85. Ezek közül 55 az egyház árvái közé tartozik, 30 pedig fizetéses helyen van. Ezektől $3264.67 cent volt az évi bevétel, de ebben benne vannak az Orill alapitványon levők is, mely a- lapitványból $1219.17 volt a bevétel.

Az iskola J. C. Stamm vezetése a- latt áll s a leányiskolát Miss Mary Cashman vezeti.

Az év leforgása alatt többféle javításon ment át az épület, melyek

azonban mind szükségesek valának.

“Arbor-day”n minden fiú ültetett egy fát az uj telepen s összesen mint egy 66 drb. fát ültettek el ebben az esztendőben.

A jelentés többi része inkább az anyagiakra vonatkozik.

Mint ebből a jelentésből látszik, a butleri árvaházunk is a legjobb vezetés és gondozás alatt áll s valóban áldásteljes munkát végez a nyomorúság enyhítésében s a könyek tö- rölgetésében.

A superintendens vagyis az árvák atyja évröl-évre meglátogatja az egy házmegyei gyűléseket s személyesen ad felvilágosításokat a közgyűlések előtt. Ez az oka annak, hogy olyan szép az ilyen intézeteknek a segítése. Pittsburg vidéki testvéreink és azok,a kik Johnstownban s környékén lakoznak — lelkészeik által, ha szükségben lesznek s az Ur úgy a- karja— az árva magyar gyermekeknek is otthont szerezhetnek ott. A fö dolog és követelmény az, hogy a nevezett egyházak egyikéhez vagy másikához tartozzanak.

OZ í Nina.

ZEeeg'érL^.

irta: SHELDON KÁROLY. Fordította: KALASSA YSÁNDOR.

(Folytatás.)

Hirtelen, ennek a tökéletes összhangnak s a lelkész és hallgatóság között levő egyetértésnek a közepén egy igen figyelemre méltó esemény történt. A botrányt, a mit ez az incidens okozott, nagyon nehéz volna leírni. Váratlan volt ez s teljesen ellenkező minden jelenlevőnek a gondolatával. Bizonyításra vagy ellenállásra sem hely sem idő nem volt.

Maxwell Henrik már bevégezte be szédjét. Félig már bezárta a nagy bibliát is, a melyen a kézirat volt, s már épen le akart ülni, az énekkar pedig felállott, hogy énekelje a záró éneket:

“Mindent Jézusért, mindent Jézusért,

Mi megváltónkért!”,

TARCA.

Pillanatnyi felvételek.

(Egy kezdő falusi pap életéből.')

I.

Március 24 én hoztalak haza, fele ség, a paróchiára, a tekintetes parádés négy lovával. Az ablakunk alatt fakadt már az orgonabokor, a parókia korhadt nádfödelén fecskét igazgatta a megérkezett gólya pár. Mi is hozzá fogtunk ami fészkünk megrakásához. Hát ez bizony kívülről -nem valami mutatós volt, különösen a környeze te. Szegény és elhagyatott volt a község. Semmi kerítés. Csak egy kapufélfa egy félkapuval. Mikor ezt jól szemügyre vettük, hangos kedvvel sokáig tanácskoztunk is felette, hogy vajjonmitöl jó ez '? Mert azt tudtuk, hogy az úri kúriákon nem szokott kapu lenni, hogy a vendég szabadon járhassou ki s be, de hogy egy félkapu mirevaló egy szegény parókián, erre nézve nem tudtunk szegeletre jönni. És mivel nem tudtunk, — tűzifánk pedig nem vala szép csendesen kiemeltem a sarkából és lassanként felvagdaltam. Egy hétig pompás ebédeket és vacsorákat fzötél a tüzénél. Persze, hogy a kurátor zúgott érette egy kicsit,még valami konzisztóriumot is emlegetett de kinevettük. Mit gondol? Egy félkapu. Vagy dupla, vagy semmi.

Mondom, hogy kívülről nem volt valami mutatós ez a mi fészkünk, tehát nekifogtunk, hogy annál kellemesebbé, puhábbá tegyük belül. Nem ment nehezen, mert hát nem sok lakosztályból állott biz’ ez. Egy előszoba (ma szalonnak csúfolnák), egy hátulsó szoba, a mely nyáron hálószoba, ebédlő és iroda, télen konyhául szolgált. Ennyi volt az e- gész. De hát még csupa szerencse volt, hogy csak ennyi volt; ha több lett volna, bizony nagy gondot adott volna, hogy mit rakjunk belé. Hanem ezt pompásan berendeztük, akár csak egy puha kis madárfészek; nekünk nem kellett több sokszor még ennyi se, egy zugoly is elég volt. Azt hittük’ hogy ezen kívül nincs is világ a világon.

Hanem, persze, te, feleség’ akkor is okosabb voltál, miut én, te akkor is gondoltál arra is, hogy mindenesetre ha a szív tele van is, a kamarának sem szabad egészen üresnek lennie, mert ebből még is csak baj kere kedik. E csötőrtöki napon igy szol- lottál vala hozzám.

Kedves! Holnap Tasnádon vásár van, jó lenne egyet-mást beszerezni, mert amit az atyafiak adogattak, mikor idejöttem, már éppen a fogyatékán van.

Hát erre a beszédre nagyon megrökönyödtem.

—Mik kellenének, édes ?

—Jöjjön, állítsuk össze.

Vettél egy félárkus papirost, egy plajbászt és Írtad; cukor, kávé, rizskása stb. stb., majdnem teleirtad az egész papirost.

—Mennyi kellene erre, édes? kérdeztem még mélabusabban.

—Kitelik talán tiz forintból.

Erre aztán már olyat sóhajtottam, mint egy erdözugás.

Persze az én szánalmasan bus arcomból a te éles szemed, vagy a te jó lelked mindjárt kitalálta, hogy

nálam baj van, sőt mint az ügyes orvos, azt is mindjárt tudtad, hogy mi a baj, elkacagtad magadat.

—Ugy-e, magának nincs pénze?

—Az— az.... hogy.... volt ... lesz édes....

Még jobban kacagtál és mondtad:

—Csacsi! Hát miért nem mondta? Van nekem. Az atyafiak adták, ha nagyoji meg találok szorulni . .Négy ven pengő.

Másnap fütyörészve ballagtam korán reggel Tasnádra. A kelő naptól ragyogott az egész világ. Én meg azt hittem, hogy ez a szép, ragyogó vi lág egésze az enyém.

II.

Aartás után voltunk, tehána leg- dusabb időszakban. Kezdett jövedelmezni az eklézsia. Huszonöt zsák bu za volt, szép sorjában fölállítva, a há túlsó házban. Az eklézsia földje termetté. Az udvar közepén pedig egy nagy asztag zab, majd nem olyan magas, mint a templomiakkor még nem volt tornya;) — micsoda egy garmada fog ebból is kikerülni. Egy szóval, kézdtünk úszni a vagyonban.