Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-22 / 34. szám
ka és imádság között oszlott meg. Árnyékban élt. Szerénységben, alázatosságban és engedelmességben felül múlta test véreit. A legmesszebb menő szigort alkalmazta magára s ide- genszerü. szokatlan, mvstikus elragadtatásokon ment át. Első prédikáló kőrútjára 1481 küldetett, de ekkor még semmi különösebb erőt és eredményt nem mutatott. A következő évben a velenczei Szent Márk kolostort kereste fel, a melylyel évek hosszú sorát át összeköttetésben maradt, A zárdában az újonnan belépőket tanitotta. 1483ban a böjti időszakban San Lorenzo nagytemplomában egy kicsiny, de előkelő s válogatott közönségnek prédikált. Mint böjti szónok 1485-ben San Gemignanoban adta tanubizouy ságát különös szónoki erejének, midőn kijelenté, hogy az egyhá zat minél előbb meg kellene tisztítani és javítani. 1486ban Bresciában tartott beszédei úgy tűntek fel, mintha egy más világnak a hangjai lennének s félelmet és iszonyatot támasztottak. Iszonyatos profe- cziákat mondott, a melyek betű szerint beteljesedtek, mikor a várost Gaston de Foix 151‘2ben ostrommal bevet te. 1490ben visszatért a velencei Szt. Márk kolostorba, Lorenzo meghívása következtében. Ugyan ezen év aug. 1. tartotta első beszédét a Szt. Márk tem plombán roppant hallgatóság előtt, kiknek egy részében gyö nyört támasztott beszédével, a másik részt pedig megfélemlítette. Előre megmondotta, hogy nyolc évig fog prédikálni. A következő évben Duomoban pré dikált, 1492ben pedig a haldokló Lorenzo de Medicit látogatta meg. 1494ben Pierro de Medicit méltóságától megfosztották s Savonarola lett Florencnek politikai vezetője és megszabadító ja. Ajánlatára egy nagy tanácsot szerveztek, annak a mintájára, a mely már Velencét kormá nyozta. Ennek hatalmában állott minden főbb hivatalnok ki nevezése s a törvénynek végre hajtása. TARCA. Az igazi napfény. Angolból fordította: IBxn.öc3.i Lajos. Az ócska konyhai óra a déli 12-öt ütötte, épen úgy, mint már negyven év óta minden délben. A mint az óra ütések elhangzottak, Mrs. Brown feljött a pincéből. Kezében egy szakajtó piros alma volt. —Készen van minden Mari ? Nos úgy, húzd meg a csenge- tyüt. A csengetyü szava vígan hangzott végig a mezon s hangját szívesen hallgatták a szorgalmas és fáradt széna gyűjtök. A kaszáló gép zöreje meg szűnt s csak hamar a mezőről jövök vidám beszélgetése hallatszott. — Az ebédre mindig készen vagyok, mondta Brown, a farmer, a mint leült az asztal főnél. De sietnünk kell, mert félek, hogy vihart kapunk. Mindnyájan gyorsan fogyasztották el az ebédet. Keveset beszéltek, mert tudták, hogy a A szabadság haj nala ragyogott ebben az időben Florenc felett, Olaszországnak a legjobban kor mányzott és legrendesebb váró sa volt. Az erkölcsi tisztaság te rén figyelemre méltó elöhaladásl tett. Puritan egyszerűség foglalta el a pazar fényűzés helyét s szemérmetlen nóták helyett a dicséreteket és zsoltárokat éne keltek. Savonarola kijelenté, hogy Florencz felett az Ur Jézus uralkodik. E kijelentés követ keztében sokan lettek buzgó val lásos emberekké, s az egész vá ros valamely természet feletti hatalom befolyása alatt állott. Savonarola fenhatósága két éven át zavartalan volt. De két év múlva a ro szakara tu, ravasz és dühös ellenségeskedés megkezdődött. A város reformálva volt, de meg nem tért. Voltak pártok, a melyek készen voltak a próféta elpusztítására s végre is győztek és pedig a pápának a hirhett Vlik Sándornak a se gitségével. A felhőkben, a me lyek összegyülekeztek Savona róla feje felett, a hősies predi kátor látta a vértanúi halált. De nem rendült meg, habár tud ta is, hogy egy szava életben tarthatja. De ezt a szót kimondani, any nyit tett volna, mint megtagad ni múltját s a jellemtelenség mocsarába sülyedni alá. A halál pedig sietve jött. Pár hónapon át a vihar és napfény váltakoz tak, mig nem 1498 április hete dikén a crisis bekövetkezett. A nép, mely tisztelte, becsülte .és szerette, ellene fordult. Másnap estve a Szt. Márk templomát megostromolták s Savonarola meghódolt az ellenség előtt s barátaitól e szavakkal búcsúzott el: “Testvéreim, ne essetek két ségbe. Az Urnák dolgai halad nak előre s az én halálom esak siette!i az ö országának eljőve telét. ’ ’ Elfogatása után hallatlan ki noztatásokon ment át, mig vég re május hó 22én halálra Ítélte tett s rajta és két tanítványán, Da Pescia Domonkoson és Ma ruffi Szilveszteren másnap az ítéletet végre is hajtották Arnó ban s holttesteiket megégették. széna gyűjtés idején mint jelent a vihar. Az ebéddel csakhamar készen voltak s az emberek ka- [ lapjaikat vették s siettek kifelé. —Szilás, egy levél van ott a te-számodra. Larkin Tamás hozta ki a városból. Robin, az ifjú Brown, az ajtóban állott, hogy ha lehetséges meghallja a levél tartalmát. A levél a farmon nagy ritkaság. —Chicagóból .... well, well. Talán csak nem Jakab ? Igen; olyan biztos vagyok, mint élek. Jakab leánya jön meglátogatni minket. Azt mondja: “Szerdán délután kedves bátyáméknál | leszek.” Ez holnap lesz. Holnap pedig én nem mehetek a város- | ba, hogy ott várjam öt. . Rob ! —Tessék és Robin vissza fordult. —Holnap várni fogod unoka testvéredet. Ez kellemes dolog lesz azt hiszem, habár a szó nagyon idegenül hangzik is. Egyáltalában nem is értem, mit akar Jakab ezzel el'mi. Robin és atyja a' emberek után mentek s Mrs. Brown pedig felvette a levelet s ■ olvasni j kezdte. Utolsó óráit derü=.vézedel mes bittel várta. ]yr ruhájától megfosztották, sertartást végző püspök eme''a'ra: ^ szabiitok teged ^rcoló és győzedelmes atiy^ente8'.v^ítz kebeléből; a rendr^" 1‘tUiji tó azt. válaszolta A harcoló egyházból igen, < győzelmes böl nem. Ez nem hatalmadban !” Utolsó s> is az v,,1t- hogy az utolsó éan egyedül Isten adhat erl^i llie§jU vást. Azzal a dattal állott meg az akasztóiét» i108T az Ur még többettínve<^ett- Korának ö vA legnagj óbb szónoka. A hgatóságnak fi gyeimét senki111 tudta ann) ni lekötni, mié» a ki valóság gal uralkodot,adentóinak ér zelmei felettÁ florenci dón szűknek bízott hallgatói be fogadására, éik seregesen to dúltak hallgtsara- ^ar jókor ppg*o-0l sgiv£®^ jöttek, lio£i\ m ag u knak 1>T et biztosi t san a k Heves támásai a romlott es zsarnok tör vy hozok el lengi [ >a [ ság világias5 érzéki magavise leiének ost,Pzasa> a szabadságnak lángol-zeretete, felülmúl hatlan lepsültsége, szellemi buzgóságal2 örök igazságnak mindig sz* előtt való tartása nagyban ösegiték öt abban hogy hajtatéinak érzelme és képzelete felett uralkodjék Egyarán/iatott a népnek min den osi#yara- Most gjönyór ködtettemajd remegésbe hozta hallgató- Olyan emberek, mint Pico Mhndolaa hideg borzon gatását'i’ezte, a mikor az isteni itéletrfonatkozó kijelentéseket hallott Savonarola ajkáról Gyakrn órákig prédikált a né kül, h<gy csak a legkissebb iá radtsáot is érezte volna s úgy tűnt fi, mintla valami szellemi erői hette volía ajakát. Ifjak és örege., embetek és asszonyok, mu niások, hői tök, művészek, bölcsszék, kereskedők, kato nák könyekbe fakadtak, csen des okogásbx merültek szavai naknallgatásakor. Európának a lgmü vei több népei valána halgatói, kiket egyaránt meg hahtt szónoklata. Beszédei min die félelen gerjesztő voltak "Olyan vagyok mint a jégeső— szokta mondani — a mely oss;e tör mindeneket, a kik a szabad ban vannak.” De mikor Isten nek az emberekhez való szere e télöl beszélt, megjelenése olyan volt, mint egy angyalé s gyón gédségeellenállhatlan volt. Meg vetett minden szónoklati ssa j bályt. Ékes szólása természetes volt s épen ezért szivrehaló. Nyelvezete egyszerű s még is elragadó. Képeit nem az irodai | mi müvekből, de a természetből, j a szentirásból s a minden napi! életből merítette. Teljes tudata ban volt annak a küldetésnek, amelyet teljesítenie kellett s ilyenkor hallgatóit is magával ragadta, a kik égi látomásokat láttak s áldást halmoztak reá. Florenc iránt való szeretető a minő tiszta, olyan szenvedélyes volt. Államférfin tehetsége is olyan nagy volt, hogy Olaszor szág legnagyobb politikusai el ismerik, hogy Florencnek soha se volt jobb kormányozása, mint az ö idejében. Guicciardini Olaszország megváltójának ne vezi öt. Gyakorlati észjárása azokban a jótékonysági és pénzügyi itézményekben nyilatko zott meg, a melyek még ma is életben vannak. Látomásai, próféciái sok tanulmánynak s még több okos kodásnak voltak kitéve, de még senkinek sem sikerült azokat kimagyarázni. Vallásos érzelme láng volt, a mely teljesen áthatotta öt. Sem mi sem volt képes arra, hogy megingassa, vagy képmutatásra bírja, de arra sem, hogy az egye diil helyesnek ismert iránytól eltérítse. Mikor a pápa a kardi nális (bibornoki) süveget íela jánlotta neki—abban a remény ben, hogy ezzel arany lakattal zárják be félelmet nem ismerő ajkait, — kijelentette, hogy in kább a vértanuság véres fövegét választja s beszédében kijelenté, hogy őrültség azt hinni, hogy a pápa nem tévedhet, mikorolyan sok romlott pápa volt, a ki te vedt. VI. Sándor pápát “meg romlott szerszámnak” nevezte s nyíltan hirdette: “Ne hagyj uh magunkat megfélemlíteni fényé getésekkel s kiál hozással s in kább álljunk szembe a halállal, mint olyat fogadjunk el, a mi megmérgezi és elveszti lelkűn két.” Az egyház nagy romlottságának alapját a világi hatalomban találta fel, s végső diadala az volt, hogy sikerült össze hivatni egy olyan zsinatot, a mely VI. Sándort letette a pá- j pai székről s az egyház megújítását munkába vet le. Reformator! buzgalmának szi gorusága miatt, sokan ridegséggel vádolják. De a zenét és a J művészetet szerette. A legnagyobb láng elmék, s ezek között Michel Angelo barátai és tanítványai voltak. A kisgyermekek (szerették. Barátaihoz intézett levelei szívesek s költői szépsé- güek. Szive olyan gyengéd volt, a milyen hatalmas volt az elméje. Nemes volt a szó legszebb értelmében s a félelmet nem ismerte. Az a durva arckép, mely róla reánk maradt, szelídséget és jóságot mutat. Ö volt a szellemi megujhadásnak első kö vete. Rev. J. E. C. Sawyer után, angolbó' Kalassay Sándor. AMERIKAI HÍREK. Lapunk e heti száma — mely már nagyobbitott formában jele nik meg — még nem volt teljes nagyságban kiadható, a szerkesztőség s a nyomda változása miatt. Olvasóink bizonyára örömmel veszik tudomásul lapunk megnagyobbitását s szívesen meghallgatják abbeli kérésünket hogy e heti szám csonka voltáért, engedjenek meg. Lapunk a jövő héten: Csütörtökön már teljes nagyságban, nyolez oldalon fog megjeleni. Lelkészt látogatások. Konyha Pál pittsburgi lelkész s lapunk kiadója e hó 18 án Vanderbilten és Leiseringben lakó hittestvéreinknek körében tartott isteni tisztteletet a mikor az úri szent vacsorában is sokan részesültek híveink. Csutoros Elek, lapunk ■volt szerkesztője, szintén 18 án jelent meg az Ohio állambeli Jesteren hol az uriszent vacsora — Ki kell mondanom, hogy nem valami nagyon örülök az Eszter látogatásának. Épen most jön ide és jedig minden meg- h vás nélkül. Széna gyűjtés és aratás idején sem én, sem Mari nem ülhetlnk le, hogy valakit mulattassunk. Ez nem valami szép dolog. De azt hiszem, hogy sem Jakab, sem leánya nem tudják, mikor kaszálják és gyűjtik a szénát. Ezt ők semmibe se veszik. Hanem Eszter már eljön, szívesen kell látnom, hisz szegénynek nincsen édes j anyja ! Mrs. Brown arcza egészen el-; lágyult, szemében egy köny- csepp ragyogott, mikor az Esz- j tér árvaságára gondolt. Szegény? gyermek, korán elveszté édes anyját. Oly régennem érezte j már az anyai csók, az any?ai szeretet melegét. Majd felment az emeletre. —Készisd el—Mari — az első szobát, a vendég számára, hadd legyen nálunk otthon egészen ! * * *. Félek, hogy Lucy néném nem fog örülni megérkezésemnek, de ezekben a szorgos napokban- széna gyűjtés és aratás idején, gondolom, hogy segíthetek majd valamit neki s igy megnyerem bizalmát és szeretetét. —Te ragyogó napfényt vinné bármelyik házba, Eszter s re mélem, hogy befogod gyógy ita ni a sebeket, a miket az idő sem volt képes megorvosolni. Brown Szilas és Jakab testvé rek voltak, de már régen elválva éltek egymástól. Az atyjukról maradt vagyon felosztása közben összevesztek. Jakab mindent megtett, hogy bátyját en- ' gedékenységre bírja. De hiába volt minden. Szilás engedni nem akart s igy a testvérgyülö- let mély válasz falat emelt volt közöttük. Ezt a válaszfalat az idő sem hidalta át s most évek hosszú sora után is ugyanazzal az érzelemmel gondolt Szilás Jakabra, a melylyel viseltetett iránta, mikor elváltak egymástól. Most azonban, az Eszter leve- I lének olvasásakor, valami kellemetlen, fájó érzés járta át szivét. A kesesiiség, a dacz tova I szállott, s Szilás önkéntelenül is igy sóhajtott fel: miért nem jött hamarabb, mennyi kellemetlenséget oszlatott volna el. Feltűntek előtte a gyermekkor édes, játékos napjai. Oda képzelte magát s testvérét a patak partjára, hol oly sokszor másztak a fákra madár fészkek után. A fák ma is ugyanazok. A koronájuk megnagyobodott. A törzsük megvastagodott. Ök meg egészen megöregedtek. Milyen gyorsan is halad az idő. S ez a hosszú idő a nélkül folyt el, hogy csak egyszer is óhajtotta volna látni azt, ki vele egy vérből származott 1 Ezért fájt a szive az öreg farmernek oly nagyon. Ezért szégyenkezett már előre az Eszter tekintetétől! A vonat-nagy robajjal robogott be arra a kis tanyai állomásra, hol Brown Robin várta egy csinos kis homok futón unoka testvérét. Eszter gyorsan szállott ki a megállott vonat egyik szalon kocsijából s vizsgálódva tekintett körül s meglátva Robint, lisztába volt azzal, hogy ez nem tehet más, mint az ö unoka bátyja. Oda ment a kocsihoz s a
