Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-22 / 34. szám

3 kiosztásával is egybekötött iste­ni tisztteletel tartót. Dokus Gabor south uorvalki lekész, a gondozása alá adót Carteret és Reading, New Jersey államban levő helyeken lakó testvéreinket táplálta az urnák igéivel. Személyi hírek. Kovácyy M. István, ismert nevű honfitá rsunk s egyesületünk ez idő szerinti főjegyzője, megszerezte a köz- jegyzöséget. Honfitársaink igy ez irányban is hozzá fordulhat­nak.—Fodor István veteran hon fitársunk Hazletonból, hol éve­ken át volt elveinknek s törek­véseinknek buzgó harcosa, Brid geportba tette át lakását. — Dr. Barkley a mi felettes hatósá­gunk (The Board of Home Mis sions) titkára Kalassay Sándort lapunk felelős szerkesztőjét megbízta, hogy két uj lelkész kihozatásáről gondoskodjék. E megbízás szerint a hazai lapok­ban már meg is jelent a pályázat Amerikai lelkészi állásokra. Re méljük, akadnak vállalkozók, kik a Krisztus evangyeliumá- nak idegenben szakadt testvére ink között való predikálása vé gett készek a hontalanság test­véreinek elviselésére is. Az ered ményröl idejében tudósítunk. Szerencsés 'menekülés. Pitts- burgi lapokból vesszük át a kö­vetkező hirt: Nagy szerencsét lenség történt e hó 18án este 8 és 9 órák között Pittsburg köze lében a Baltimore and Ohio Co. vasútvonalán. Egy Pittsburgból megindult s nyers vassal megra kott teher vonat a “City Farm” közvetlen közelében oly erő vei ütközött össze a Con nelsville felöl Pittsburgba igyek vő személy vonattal, hogy mind két vonatnak összes kocsijai ki siklottak, fölborultak s össze törtek, sőt a magas vasúti töl tésröl szerte repülő kocsik rom jai elzárták a street car közieke elést s meg semmisítették a City Farmon levő nehány lakóházat is. Ma még ném tudjuk, mennyi áldozatot követelt ez újabb ka tastropha halotakban és sebe sültekben, de úgy tudjuk, hogy ezen e személy vonaton utazott V anderbiltröl haza térő bará tunk Konyha Pál pittsburgi magyar lelkész társunk slapunk kiadója is; és ,ö nem csak sérü lés nélkül szabadult meg enagy szerencsét!éhség alkalmával, de segítségére volt a szerencsét le nül megsérülteknek is. Egyesült Államok budapesti consulának levele Bridgeport város polgármesteréhez. Abban semmi meg lepő nincs, hogy Mr. Frank Dyer Chester, ki ez idő szerint az Egyesült Államokat Budapesten képviseli, levelet ir szerkesztőségünk székhelyének polgármesteréhez. De abban már mindnyájan találunk vala mi meglepőt, hogy a consul ur egy magyar özvegynek s annak árváinak ügyét fogja fel s leve let ir városunk polgármesteré hez Szerencsen, valami Ignácz Ferencz nevű honfitársank elha lálozott, a kinek papírjai, iro mányai között meg találták a bridgeporti betegségéi yzö egy le tek szövetkezetének szelvényét. Bernáth Béla országgyűlési kép viselő tudomást szerzett erről az esetről s az ö közben járására történt az, hogy a consul levél kíséretében megküldte ide a szerencsi lelkész halotti bizo nyitvánvát, a szelvényt s kéri a polgármestert, hogy a haláleseti jutalék kifizetését mozdítsa elő. Ha az illető elhalt Ignác Feienc tényleg tag volt s eleget tett tagsági kötelességének, úgy a Betegségéi yzö Egyletek Szövet kezeiének tisztikara nem zárko zik el a jogos követelés alól. A drót nélküli táviratozás gyakorlati alkalmazása. An­nak az Istentől gazdagon mega jándékozott fiatal olasznak, — Marconinak táviratozási rend szerét gyakorlatilag legelőször 1899ben alkalmazták, a mikor a Herald irodájában ezzel adtak hirt a vitorlás hajók versenyé röl. A Herald szerkesztősége ettől az időtől fogva nem csak élénk figyelemmel kisérte az if ju Marconi fejlődését s rendsze rének tökélesitésére irányuló munkálkodását, hanem lépése két tett arra nézve is, hogy a Marconi rendszer alkalmazása a gyakorlati életben is megváló soljon. Szombaton, f. hó 17én tették ebben az irányban az első kísérletet. A “Lucania” nevű hajó fedélzetéről küldte a kapi tány McKay az első sürgönyt drót nélkül a 72 tengeri mért földre fekvő “N antucket Schaols” nevii világitó torony hajón berendezett felfogó állu másra. A sürgöny feladása után - dacára annak, hogy ez 287 tengeri mértföldre történt San dy Hooktól—30 perc múlva már New Yorkban a Herald szerkesz tőségében tudták, hogy a hajón minden rendben van. A hajótár salatok mind a legnagyobb elis méréssel tüntetik ki a kísérletet s Ígérik, hogy a hajókon ilyen sürgönyözö készüléket állítanak fel. A közönség kényelme s az oi thon maradt aggódók e rend szer által nagyban kielégitetnek A kedden aug. hó 20án megér kezett Kaiser Wilhelm der Gros se-röl szintén kipróbálták ezt a rendszert. így fejlődik hatalmas lépésekkel a tudomány. — 0 felsége a magyar király 71ik születésnapját'—mint a Héráidból olvassuk, körülbelül 60an ülték meg New Yorkban a Union Square Hotelben, va sárnap, aug. 20án. A lakomán Frey sieben consul elnökölt s mondta a felköszöntöt a király ra s majd gróf Sternberg beszélt az Egyesült Államokba beköltö zött osztrákok és magyarok érdekében. —New Yorkban évek hosszú sora óta l'oly a harc a rendőr ségnek romlott szelleme ellen. Újabban és újabban bebizonyi tották azt, hogy New York ren dörsége nem csak szemet hunyó társadalmi bűnök terjedése előtt, hanem a játék barlangok s az erkölcstelen életet folytató nők tartózkodó helyeinek a tu lajdonosaitól busás pénzösszege két kapnak a végre, hogy az iiz letet hagyják virágozni. A ren dörségnek legerősebb ellenfele a “Parkhurst” nevét viselő tár saság. E társaság működésének eredménye az, hogy az elmúlt héten is három rendőr tisztvise löt tartóztattak le, a kiket, mi vei rájok a hivatalos kötelesség elhanyagolásakiderült, Murphy rendőr tanácsos azonnal felfüg gesztett. Ezek az emberek Deve rynek, a hatalmas rendűi tana esős segítő társai lévén, Devery állását is megingottnak lehet tartani. A new yorki bevándorlási hivatalban óriási csalásnak jöt tek a nyomára a napokban. Is meretes dolog olvasóink előtt, hogy a Ill ik osztály utasai a lehető legszigorúbb vizsgálatnak vannak alá vetve. A francia ha jó vonalon utazó bevándorlók minden ilyen zaklatástól meg voltak kiművelve, mivel a har madik osztály felügyelője jó pénzért megszabadította őket, minden kellemetlenségtől. A dolog igy jött nyilvánosságra: Arnesto Sapelli, Junker Vilmos vámhivatalnoknak negyven egy dollárt s 10 frankot aranyban ígért, ha megengedi, hogy a Gascogne nevű hajó harmadik osztályú utasai ne Ellis Islan dón szálljanak ki, hanem a New Yorki oldalon levő kikötőben. Az utasokat Ellis Islandon meg vizsgálják s csak az egészsége seket bocsátják be. Sapelli egyes személyeket 5 egész családoktól 6 dollárt követelt azért, hogy ök szabadon szállhassanak part ra. Az üzlet egy ideig sikerült. De most a csaló emberére akadt, miután már 10 ezer embernél többett becsempészett, s várja méltó büntetését. Úgy hallat szik, hogy ez csak az első lépés egy nagyobb mérvű tisztogatás­hoz. — A Patersonban, N. J. élő anarchisták úgy látszik erősen és félelem nélkül mozgolódnak. “I. Umberto meggyilkolása — vagy Bresci bűne” cim alatt színdarabot Írtak, a melyet elő is akartak adni. De mivel a da rab az anarchiát dicsőíti—Pater son város elöljárósága az előa­dást betiltotta. A darab meséje különben ostobaság. — Trentonban egy kóborló evangélista híveket szerez arra, hogy vasárnap helyett a szom batot ünnepeljék meg. —Az a hajsza, a melyet Schley a Santiagói hős ellen megindí­tottak, anyagilag már csak nem tönkre tette a hőst s ezért egy baltimori barátja Schleynek Gen. Agnus felhívó iveket gyiij tött szét az adakozásra. Világ folyása, Lapunknak egyházi volta mel­lett a czél ja az is, hogy olvasóin­kat azok felöl a kérdések és esemény ekfelölis tájékoztassák, a melyek a nagyvilágot kormáSj nyozáksaz emberiség figyelmét megragadják. E czélból hétről j hétre a fenti czim alatt, tudósí­tani fogunk nevezeteeebb világi eseményekről is. Amerika figyelmét még min­dig lekötve tartja az a straik, a mely az aczél trustok s munká­sok között pár héttel ezelőtt, kitört. Terveit mind a két párt titokban tartja. Az bizonyos dolog, hogy sem az egyik sem a másik fél nem hajlandó az enge dékenységre. A hét elején hire járt hogy Wellswillében (Ohio) amunkások erőszakhoz nyúltak De szerencsére a zavargások nagyob mérvet nem öltöttek, mert ez bizonyára elvonta volna a munkásoktól a méltán megér- demlett rokonszenvét.Nagy hát­rányára van a strikolóknak, hogy Schaeffer Pittsburgban fekszik. A sok gond, fáradság s az aggodalom kimerítették s habár állapota nem veszélyes is, még is kár, hogy most a döntő harc folyásakor, a vezérnek be­tegen kell vesztegelnie. Hire járt a héten, hogy Schwab le­mond, a South betlehemi aczél gyár igazgatását veszi át. Ha ez a hir igaznak bizouyul, úgy a munkások egy jé lépést halad nak előre, mert az Unióknak nem Morgan, hanem Schwab az el lensege. Előkelő férfiak, mint mind járt a strike kezdetén, úgy most is felajánlották kézben járásukat a béke elüké szitésére. De a gyárosok lehetet lennek mondják a békítési ki sérleteket. Schaffer hajlandó el fogadni a választott bíróságot de nem sokat hisz az eredmény­ben. így még a strike vége a bi­zonytalan jövőben van. KRÓNIKÁS.. Minden egyleti és egyházi értesítést az illető tudósié ' urak minden héten hétf őn estvéig szí­veskedjenek beküldeni. Később jövő értesítések egy héttel későb­ben közöltéinek. lovakat tartó Robint igy szólitá meg: —Te vagy, Robin az én unoka testvérem ? —Úgy gondolom, hogy én va­gyok, ha ön Eszter, a kit én várok — felelt erősen kipirult arcczal Robin. Én nem ismerte­lek volna meg, ha te rám nem ismersz. De nem is hagyhattam itt “Daisyt,” mert. nagyon fé­lénk. Az utón Eszter igyekezett, hogy társalgást folytasson uno­ka testvérével, de Robin is min­dent elkövetett, hogy mulatassa Esztert, s nagyon hálás volt, a miért Eszter inkább az erdőt, a mezőt nézte, mintázó arczát, de még is csak nem elszomorodott, mikor végre a kis tanya előtt állottak meg. Utóvégre is ez igen kellemes koczikázás volt. —Nos Rob’, hogy tetszik ne­ked Eszter ? szólt hozzá apja az átellenben levő istálló ajtajából, mig ö a lovakat rendbe hozta. —A legderekabb leány, a kit valaha láttam. Egész halmaz dolgot tud a tanyai életről s nem kevély, nem büszke. Robinnak barátságát tehát már az utón megnyerte Eszter. És hogy ez jó kezdett volt, arról Eszter is meg volt győződve. Az öreg Brown melegen üd­vözölte unoka húgát. Robin sza­vai s a múltnak emlékei meglá­gyították szivét. “Ha Rob’ sze­reti Esztert, miért ne szeressük mindnyájan?” szólt feleségéhez, a ki a konyhában sürgölödött- forgolódott. —Szépnek szép — felelt Mrs. Brown — de ez még nem sokat ér ! Eszter nehéz szívvel ment es­te szobájába. Lucy néni modora egészen elkedvetlenité. Buzgón imádkozott Istenhez bölcsesség­nek leikéért s megbocsátani, en gesztelni tudó szere tétért. S ime az imádság megkönnyítő szivét s egészen jól érzé magát, a mi­kor aludni tért, miután tudta, hogy bensöleg, leikéből kívánja, hogy az igaz utón járva, a test­vérek közzé békességet hozzon. Mrs. Brown egészen meg volt lepve, mikor reggel Eszter a konyhába jött s még inkább, mikor minden áron segíteni akart a krumpli tisztításban. — Nem, gyermekem, te nem szoktál ilyen fajta munkát vé­gezni. — Még kell engednie kedves néni, hogy segítsek. Ezért jöt­tem . Tudom, hogy igy nyáron el vannak foglalva, s meg fogja látni kedves néni, hogy több más hasznos dolgot is tudok, nem csak zongorázni s csipkét horgolni, felelt Eszter kedélye­sen. A nyár múló félen volt s Esz­ter láthatta, hogy már meg­nyerte nénjének a szivét. De az teljesen elszomoritá, mikor lát­ta, hogy milyen kevés igaz vi­lágosság van ebben a családban. Közel volt az idő, mikor haza kellett mennie édes atyjához s még semmi eredményt se ért el. Remélte, hogy atyja eljön érte, de senki nem említette ezt. Egy estve, midőn minden el­csendesedett, s a szellő is pihen­ni látszott, csak a távolban lege lészö barmok nyakán kon dúlt egyet-egyet a kolomp, s a rest tücskök vidám éneke hangzott: Eszter kint ült a folyosón. Mrs. Brown a régi időkről regélt. Eszter gitárját vette elő s vala­mi csendes mélabus dalt ját­szott. Nagyon szomorú volt. Vágyott már haza, de sajnálta, hogy küldetésének a legjobb akarat mellett se tud meg felel­ni. Elgondolta, minő örömöket hozott neki a nyár, majd eszébe jutottak azok a beszélgetések, a melyeket Robinnal folytaiott. Visszaemlékezett arra, hogy egyszer Robin igy nyilatkozott: “Hiszem, hogy nekünk többhöz is van jogunk, mint a mit ebben a földi életben bírunk.” Vájjon arra a másik, jobb és igazabb életre gond olt-e ekkor ? ^ A tűz fényben égő felhőkre tekintett s lelkében mennyei világosság sugárzott s egy ak­kordot pengetett ki gitárján; s rá kezdte a szép magasztos éne­ket: “Fény ragyok át lelkemen, Dicsőbb, világosabb, Mint bármi földies fény, Mert Jézus maga az. ’ ’ Hangja tiszta volt s édesen hangzott át a levegőm, el egészen odáig, hol bátyja étette a bar­mokat. Megállóit és figyelt. —Úgy gondolom—szólt magá­ban az,öreg Brown, hogy vala­mit tud arról a nap fényről, a mely mi reánk soha nem ragyog. Szemében köny csepp ragyogott s ellágyultan mondta: —Azt hiszem, hogy igazságta­lan voltam Jakab iránt. Az ének meghatotta Robint is, ki a kutnál állott s fejét le­hajtva, ócska szalma kalapját levéve, csendesen imádkozott, hogy az a napfény az ö lelkét is hassa át. Lucy néni lassan jött ki a házból s megérintette Esz­ter karját s megtört hangon szólt hozzá: “Oh Eszter, mon meg nekem, hogyan találtad meg azt a napfényt, a miről énekelsz ?” Eszter elvégezte küldetését s az ősz békét és napfényt hozott az öreg farmer családi életébe. Mit annyi büszke, balga szív, Magától könnyent eltaszit; Mit annyi léha, renyhe gőg Kicsinyei: mindenek előtt Öleld magadhoz a hitet, S a legdrágább kincs a tied. Kádár Imre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom