Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-11 / 28. szám
2 melléjük támasz gyanánt ez az egyesület s a tagoknak buz- góságos szeretete! Hála, oh örök hála legyen neked,- atyánk, hogy igy megsegitél a köliyek törölgetésében, a fájdalom oszlatgatá- sában s a vérző szivek bekötözésében! Legyen, óh legyen velünk továbbra is a te kegyelmed és szerelmed. Érezzük a mi gyöngeségünket. Emberek vagyunk, gyönge porfiak. Akaratunk van a jóra, de ha te nem állsz mellettünk, a te segitségeddel, méghaj lünk mint a nád szál a szellő érintésére s feledjük a célt s minden akadálytól visszariadva már a félúton elcsüggedünk. Adj lelkűnkbe azért kitartásnak, erőnek lelkét. Akaratot a mely semmitől vissza nem riadva, egyedül a te törvényeidet követve vezessen'minket az utón, mely bár keskeny és tövisekkel rakott ut, de az üdvre és boldogságra vezet. Áldj meg mindnyájunkat hiterős szívvel s magasan lobogó buzgósággal, hogy minket a te szerelmedtől s te parancsolataidnak megtartásától — a melyet éppen ennek az egyesületnek a kebelében gyakorlunk — sem fejedelemségek, se hatalmasságok, se kö- vetkezendők el ne szakaszthassanak, —- hogy legyünk mindnyájan egyek a hitben, a reményben, a szeretetben. Azoknak szivét is, kik a mi szavunkat meg nem értik, kik megkeményitett szívvel járnak mi közöttünk, ihlesd meg Atyánk, hogy legyenek munkatársaink, kik okosan gondolkodnak talentumaikkal. Kiket mint vezetőket mink a tagok magunk felé álli- tánk, hogy lennének vezéreink, — fejei a tagoknak, — áldd meg munkálkodásukért, hűséges sáfárkodásuért( minden lelki és testi áldásaiddal. Azoknak, kiket a lefolyt 'év alatt elszólita tőlünk atyai kegyelmed, adj a sírban békés, csendes nyugodalmat s a siri álom után örök életet. Áldj meg Atyánk minden embereket. Áld meg a földet, hol bölcsőnk ringott, védd s oltalmazd á mi nemzetünket. Áldó karod térj eszszed a földre hol nekünk lakozást engedtél, hogy éljen, viruljon itt továbbra is a szabadság, egyenlőség s testvériség hármas nagy eszméje. Áldd meg a mi tanácskozásainkat, a melyeket a te nagy neved dicsőítésével és segítségül hívásával kezdünk meg. Adj a vezetőkbe bölcseséget és igazságot, a tagokba türelemnek és szelídségnek lelkét, hogy mások is látván a mi működésünket, dicsőítsenek téged, a mi mennyei Atyánkat és Istenünket. Áldd meg kérünk a gyülekezetei, a melynek körében most összegyűltünk, békességnek és szeretetnek leikével, hogy ott nagy és kicsiny,ifjú és öreg ismerje a maga kötelességét s cselekedj e azt ez anyaszentegyház felvirágzására. Halld, óh halld meg Atyánk a mi könyörgésünket, s vedd kedvesen erőtlen ajkunk buzgó rettegését, a Jézus Krisztus érdeméért kérünk. Amen. Amerikai Magyar Ref. Egyesület. Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület nagygyűléséről már tudósítottunk s most addig is, mig közölnék a hivatalos jegyzőkönyvet,megkezdj ük a jegyzői jelentés köyését.Mok- csay Béla, volt vezértestületi jegyzőnek jelentése igy hangzott: Holnap után vagyis folyó hó 5én lesz éppen 17 hónapja, hogy Egyesületünk megbízottjaik képviseletében, kik egy.A. fa,li szekrény titlca. (Vége.) . Vezetőmmel kimentünk az országidig, a hol egy zárt fogat állt, melybe beültetett, ö felült a bakra s maga hajtotta a lovakat. Körülbelül eg)- óráig mentünk, mikor a kocsi megállt. A beburkolt kisérő kinyitotta a kocsi ajtaját s igy szólt: “Tisztelendő ur, engedje meg, hogy egy időre bekössem szemeit.“ Ezzel egy kendőt vett elő s bekötötte vele szemeimet. Most ismét tovább mentünk; aztán kiemeltek a kocsiból s néhány lépésnyire úgy vittek. Ekkor úgy tetszett, mintha evezőcsapásokat hallottam volna s egy csolnakon vizen mentünk volna keresztül. Itt ismét kiemeltek a csol- nakból s egy darabig vittek, még pedig, a mint a nehéz lépésekből sejtettem, hegynek felfelé; esután egy kapu alal£ mentünk keresztül, végig egy hosszú folyosón s több lépcsőn feleié; midőn a kötést levették szemeimről, egy szép, nagy teremben találtam magamat, melynek díszes falain köröskörül több férfi és női arckép függött, múlt századi' jelmezben s közben mindenféle fegyverek különböző korból. A terem közepén állt egy asztal, azon egy remek kötésű biblia égő gyertyák között, értékes keresztelő edény és a- rany tányér hasonló kehelylyel a szent jegyek számára. Alig vethettem mindezekre egy futó pillantást, bal felől feltárult az ajtó s két fényesen öltözött szolga spanyol e- gyenruhában, kisérve az én vezetőm által, egy ravatalhoz hasonló hordágyat hozott be, a melyen állig letakarva, egy fiatal, halott- halvány, de csodaszép férfi feküdt lezárt szemekkel. 1 Ekkor kinyílt a jobb felőli ajtó s egy éltes nő, teljesen ismeretlen öltözetben, lépett be azon, karján értékes csipkékkel diszitett kis gyermekkel s odaállt az asztal mellé. Most kinyílt a mögöttem levő két szárnyú ajtó s egy magas termetű aggastyán, fekete bársonyöltözetben, büszke tartással, szigorú vonásokkal s két villámló fekete szemmel, hullámos galambfehér szakállal, karján vezetett egy halvány, félig roskadozó női alakot. Midőn a ravatalszerü hordágyhoz közeledett, a nő olyan mozdulatot tett, mintha reá akarna borulni, de az agastyán nem engedte, hanem oly erősen fogta karját, hogy a nő elfojtott kiáltással roskadt az odatolt zsöllyébe. Most odaszólt az aggastyán — a mint kivehettem spanyol nyelven — pár szót az én kisérőmhöz, a ki hozzám fordulva mond^: “Tisztelendő ur, kezdje el hivatalos teendőit, mást 1900 évi febr. 5én Homesteadon, Pa. voltak szerencsések üdvözölhetni, Egyesületünk beléletébe betekintettek, az
