Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-11 / 28. szám
II. Évfolyam. Cleveland, 0. és Pittsburg, Pa., 1901. július 11. 28. szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hungarian-American Reformed Sentinel. Felelős szerkesztő: CSUTOROSELEK, clevelandi ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére; 1912 E. Madison Ave., Cleveland, 0. küldendő. Megjelen minden ostitor tökön 4 A Aa. Előfizetési ár egy jé vre: Amerikába $2.00. Magyarország $2.50. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik. _______________/&S-----------------------Kiadó és társszerkesztó- «KONYHA piltsburgi ref. lelkész. Előfizetési és hirdetési pénzek és mindennemű jelentések az ö címére: Bates St. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Editor: —Rev. ALEXIS CSUTOROS, Pastor— of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, O.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY----by the „Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MARISON AVE., CLEVELAND, 0. ’Associate editor: —Rev. PAUL KONYHA, Pastor— of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. Entered at tlie Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter. I m. ádság aa Amerikai Magyar Ref. Egyesületnek gyűlése alkalmából, 1901. július yán. Felséges Ur, népeknek és nemzeteknek hatalmas Istene, Te vagy teremtő és szerető édes atyja az emberiségnek s a Te karod hordoz minket életünk utain, sorsunk változásai, életünk eseményei nálad egytől—egyig tudva vannak, mert Te mindentudó, hatalmas Isten vagy!.... Kezedben tartod a mi életünket s a te tudtad és akaratod nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a mi fejünkről. Te viselsz gondot az égi madárra s ékes ruhába öltözteted a mezőnek liliomait s azt cselekszed, hogy az ember is, a te kezednek legnemesebb teremtvénye, életének minden változásában lássa a te bölcs és igazságos kormányzásodat. Te voltál az atyánk, ki e föld határira vezettél s lakást adtál itten minekünk, s jóságodnak, irgalmadnak és kegyelmednek jeleit megsokasitád mi rajtunk! Árvák voltunk és elhagyottak, de te élőnkbe állottál s mint a pusztában bujdosó Izráelt náppal ködnek oszlopában, éjjel tűznek lángjában, vezéreltél minket is a nagy és szent cél, Kánaán földje felé. És mi eljutánk a Kánaánba. A hidegségnek, közönynek,a hitetlenségnek falai leomlottak a lángra lobbant áldozatkészség s a magasan lobogó vallásos buzgóság előtt, mint Jerikó falai a kürtöknek zengésére — s az oldott kévéket összekötünk és a szétszórt csontokat összegyűjtöttük va- la — s ma bátran és fölemelt fővel állhatunk meg előtted s kérhetünk arra, hogy ha hívek valánk a kevesen, bizz többre minket ezután! Hála és dicsőség szálljon nagy nevedre. Légy áldva, örökké áldva, hogy minket igy megsegitél! Nem vagyunk többé árvák és elhagyottak, mert vannak nekünk is magasságra épített oltáraink hol téged édes anya ■ nyelvünkön irpádhatunk, — a hol ha szivünk fáj ,elsírhatjuk könyeinket, — hol ha örömeink megsokasodnak, örvendő szivünk hálafohászait felbocsáthatjuk hozzád, — a hol úgy érezzük magunkat mint a mennylakói kik széked előtt telepedtek le.... Nem vagyunk többé oldott kéve, mert itt van a mi szeretett egyesületünk, a melynek kebelében él s jótettekben mutatja be magát a szeretet. lm a kicsiny mustármagból terebélyes fa növekedett. Azok a kik velünk egyek a hitben és szere- tetben, megérték a hivó szót s szivük mélyébe vésték azokat az eszméket, a melyek ez egyesület létének alapjait képezik : s a te kegyelmeddel és segítségeddel szállanak síkra azok ellen, a kik szövetkezve a sötétség angyalaival ellenünk törnek s nem riadva visza semmitől,csak a célt tratva szüntelen szem előtt, vágynak hozád s jótettekkel akarják kimutatni az ő mélységes hitüket. Itt e szent házban történt az első magvetés. A mag termékeny talajra talált. Igaz, hogy némely mag a tövis közé, némely mag az útfélre és a kősziklára esett, — s ezeket elfojtó a tövis, felkapdosták a madarak s kiszáradtak a napfény miatt: de a mi jó talajra hullt, az bőséges gyümölcsöt hozott. .. . Oh mennyi özvegy, mennyi árva áldja már ezt az egyesületet. Oh hányán merültek volna nyomorba, hányán ettek volna könyekkel megsózott kenyeret,ha oda nem állott volna ■ ....
