Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-08-15 / 1. szám
3 úgy az uralmon levő királyi ház, mint természetesen a chinai papság, is az ezek által nagyban befolyásolt köznép ellenszenve a kér. vallás tanai iránt. 1898-ban, mint emlékezhetünk a lapok közleményéé bői, felsőbb helyről szuggerált idegen gyűlölet vett erőt a chinai népen, melynek éle első sorban is a védtelen szegény misszionáriusok ellen irányult. Az ellenök irányult üldözésben kevesebb -szerepe jutott a vallási és több a politikai (szempontnak. Gyűlölték, üldözték őket nemcsak azért, mert keresztyének, hanem és főként azért,mert miniden misszionáriusban egy-egy politikai agemtet, vagy még jobban mondva, egy-egy politikai kémet láttak. Először feldúlták a csung-kingi nagyszerű angol methodista templomot, iskoláival, árvaházaival, is összes nagyszerű intézményeivel, aztán a környéki prot. és r. kath. misszió- telepekre került a -sor. Az amerikai német ref. presbiteri egyháznak gyönyörű naiiszió telepe volt Ho-Cteau-ban, minta tanító- és pap- képzővel felszerelve. (Sőt már nagy összegek voltak befektetve egy olyan szeminárium berendezésére, hol a pap- iiövendékek egyúttal orvosi tudományt is hallgathattak volna. Az 1898-iki lázadás mindezeket teljesen elpusztította. A mnzulátussági épületek, követségek palotái, vámházak, magánlakások mind áldozatul estek a feldühödt nép indokolatlan bosszújának. ügy akkor, mint a jel n esetben is az u. n. boxerek, idegengyűlölő titkos társulni ok vezették a mozgalmat. Jellemző, hogy ezek az uralkodó dinasztiának a legádázabb ellenségei, s — mégis a keresztyéneken töltik bosszújókat. Jellemző az is, hogy a dinasztia mégis rokonszenvezik velük, a mi legalább a keresztyének üldözését illeti. Az európai nagy hatalmak közös akciója azonban, melyhez súlyos tekintélyével a szabadságszerető Amerika népének kormánya is hozzájárul, remélhetőleg elejét fogja venni a további vérengzésnek, sőt remélhető, hogy a kéri sztyén vallás önfeláldozó, buzgó apostolainak helyzetét teljesen meg fogja erősíteni ez az intervenció az elzárkózott kínai birodalomban. Az Egyesült Államok nemcsak jogának, de kötelességének is ösmeri, hogy a keresztyénség nagy érdekeit megvédje a távoli keleten. E nép meghallja és megérti fiainak kiáltását. S fog is rá felelni, az bizonyos. Vajh, mikor jön el az az idő, mikor a pünkösti Szentlélek megihleti ez óriási pogány birolalom minden egyes lakójának szivét, midőn Krisztust fogják ők is örömmel elismerni uraknak, királyuknak, benne keresik -szabadulásukat, vál-ságukat, ki egyedül képes őket az igazi ”meny- njei birodalom” örököseivé tenni! Ezt a korszakot bizonyára nem a chinai partoknak hadihajókkal való megszállása fogja előhozni, hanem Istennek mindenható ereje, mely láthatatlanul is munkás mindenekben. Az Evangélium Istennek hatalma lesz a chinai népnek üdvösségére is. Chicago, Ills., 8504 Superior Ave. H a r s á n y i Sándor, ev. református missziói lelkész. kező ünnepen egyikük se megy el a templomba. A pénzt ugyan -odaadják a legátusnak, hanem meghallgatni — azt ugyan nem fogják. Legnagyobb volt a haragja a kurátor uramnak, a ki pataki származású lévén, pátriájához erősen ragaszkodott és mindenképen védte a pataki diákokat. Bizony -azzal most nem lesz jó találkozni a legátusnak, mert alighanem megbánja, akárki fia lészen is az.-Mikor aztán eljött a nap, a mikor a legátusok kiküldettek, a uagytiszteletü akadémiai tanács, — tudván azt a nagy gabaly-odást, a mii vagyon most a szent eklézsiában, — olyan legátust választott, a ki mindenben megfeleljen a várakozásnak és csak hirt, dicsőséget szerezzen az Alma Maternek. Ámde csak az volt a baj, hogy a legátus, a kire a választás esett, épen kis termetű ember volt. Nem féltek ugyan, hogy majd (szégyent talál1 hozni dicsőség helyett, mégis jobb szerették volna a tudós professzor urak, ba legalább is egy fejjel nagyobb a legátus. És méltán, mert alig érkezett meg ő kelme az eklézsiába, m indjárt híre ment az egész községben, -hogy milyen kis csöppség a legátus, hogy igazán nevetésre fakad az ember, ha látja. Nem sajnálták volna megkérdezni tőle, ha nem átallották volna, hogy arrafelé olyan nagy szál legények vannak-e hát mind? (Kurátor uramban fölforrt a vér, mikor meghallotta a dolgot (szaladt is át a tisztelete® úrhoz, bogy saját szemeb vei győződjék meg a dolog mibenlétéről. Hát csak majd el hült, mikor meglátta a legátust. Összeütötte két vaskos tenyerét, elnevette magát, hogy rengett belé az egész teste, szemei meg csak úgy rángatóztak, hogy szinte attól lehetett tartani, hogy kiesnek a gödreikből s azután gúnyos ábrázattal odaállt a legátus elé: — Hát maga is legátus, öcsém uram? Hát nem félt eljönni a hazájából, hogy útközben- majd elvész az emberek között s aztán- majd nekünk kell számot adni magáról? Hát tudja-e, hogy itt akkora katedra van, hogy maga öcsémuram ki se látszik belőle, hát aztán hogy prédikál lelkem Babszem Jankóm?.... És nevetett, kacagott tovább, hogy a ki nem tudta volna, hogy miiért nevet úgy, alighanem gondolt volna valamit. Ám a legátus nem vette olyan zokon a kurátor kifakadásait, ő is csak mosolygott és nézegette tetőtől talpig az előtte állát, -szem ivei meg hunyorgatott csöndesen, mintha azt mondta volna: majd meglátja kurátor u-ram, majd meglátja .... De nem szólt egy -szót sem, csak mosolygott gúnyosan, ami azonban nem valami nagyon jól eshetett a kurátor uramnak, mert egyszerre elkomorodott a tekintete s aztán fejbe csapván a kalapot, egy hang,egy köszönés nélkül kifordult az ajtón. ... .Persze azért, hogy megfogadták, miszerint nem hallgatják meg a legátust, másnap a presbyter uraimék mind ott voltak a templomban, mert hát nagy volt ugyan a haragjuk, de a kíváncsiságuk még nagyobb vala, -hogy hát mire képes a kis mákszemnyi -legátus. Biz aztán pedig csak eláll ott a szetmük-szájuk, mikor a legátus elkezdte a maga prédikációját. Kicsinynek sem látszott olyan nagyon kicsinynek, mint a hogy a kurátor uram előre lefestette, hanem — a szavazatja, na az gyönyörűséges
