Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-08-15 / 1. szám

2

miden sorában magyar szív árverése lüktet s minden betűjéből tiszta igaz kálvinizmus sugárzik felétek.

Ha erőuket egyesitjük, tudásunkat egymásai közöljüki akaratunkat szilárdítjuk, az összetartás és tesvéri egyetértés érzetét erősítjük, úgy a magyar reformátusság szent ügyét Isten segédeimé vei minden bizonnyal győzelemre segítjük. S ha Isten segít, kicsoda ellenünk?

y. n.

Vallási zavarok Chinában

A mennyei birodalmat 4000 éves fennállása óta nagyon sokszor fenyegette az elpusztulás veszedelme. Történelme az egymás ellen alatt ómban áskálódó dinasztiák véres háborúskodásáról, az ezek nyomán támadt belhábo- rukról, majd meg a szomszédos népek szakadatlan támadásairól tesz minden lapon tanúbizonyságot. A közép komban a mongolok és tatárok vad hordái intéztek rohamot a hires kínai kőfal által jól megvédett keleti birodalom ellen.

Ma uj oldalról fenyegeti veszély a legrégibb történelmi múlttal dicsekedő hatalma« birodalmat. A XIX-dk század végén, vagy ha úgy tetszik, a XX-ik század elején a vén Európa nagy hatalmai készülnek felvenni a harcot Ghinával. Bennünket keresztyéneket a mérkőzés kimenetele közelről érint. A keresztyén missziómunfcálikodás sok évekre visszanyúló eredménye van kockára téve, ha végképpen nem megsemmisítve, az európai nagy hatalmiak beavatkozásának sikertelensége esetén.

A sok millió lelket számláló óriás chinai birodalomnak keresztyén vallásba való térítse évek óta legdicsőbb feladatát és vállalkozását képezte a keresztyén müveit világnak. Biztos történelmi adatok vannak rá, hogy a missziói munkálkodást kezdettől fogva legtevékenyebben felkaroló angol nemzet misszionáriusai Kr. után már az 1500-ik évben megjelentek Ghánában, s hintegefték a kér. vallás magvait. 1580-ban már állami protekcióval léte- sittetett 'Pekingben s a közvetlen környéken néhány angol r. katholikus misszió, miután addig nyilvánosan nem volt szabad müködniök. Az 1715. esztendőben a pápás egyháznak már 1100 temploma volt, s valami 100,000 lelket konvertált pénzzel, erőszakkal és mindenféle eszközökkel.

A r. kath. egyház kíméletlen és oktalan terjeszkedési vágya felidézte a reakciót. 30 év lefolyása alatt elpusztult m nden, a mit a r. kath. egyház mérhetetlen áldozatok árán létesített. Papjaik, szerzeteseik menekülni voltak kénytelenek, templomaik földig leromboltattak.

Az első prot. misszionáriusok Angliából ős Amerikából 180G-ban érkeztek Ghánába, s már az 1890-ik esztendőben 520 organizált egyházzal bírtak & különböző prot. felekezetek védszárnyai alatt. A prot. misszináríusok munkálkodásának nehézségeit növelte az az odium, melyet a kapzsi róm. kath. misszionáriusok emlékképen maguk után hagytak a chinai népnél. Hozzájárult ehhez

A diákéletből.

— Mikor a legátus dicsőséget arat. —

Híres, nevezetes volt nagy kálvinistaságáról odafönt északon az az eklézsia, a melyről ezt a dolgot most el akarom mondani. A nehéz időkben, a zivataros századokban sokat szenvedett,ámde mindenkoron hűségesen és állhatatosan megmaradt a maga hitében, vallásában. Azóta is az utódok a híre ősök nyomdokain járnak mindig.

Nevezetes volt az eklézsia a diákok szemében azért, is, mert a tiszántúli egyházkerületbeesett ugyan mindenkoron, ám legátust mégis mindig Patakról kért.Természe- tes, hogy a mi diákjaink nem jó szemmel nézték ezt a dolgot és a miikor csak tehették, hangosan adtak kifejezést méltó haragjuknak ósboszankodásuknak.

Merít hát az mégis csak nagy szégyen volt rájuk nézve, mert azt mutatta, mintha ő velük egyáltalában meg se elégedtek volna. Mintha ő közöttük nem termettek volna olyan diákok, a kik meg tudták volna állani a sarat. Pedig hát Pataknak volt-e annyi nagytudományu, nagyhírű di- ákjía? Hiszen valahány diákról csak fönmaradt a legenda, az mind nem Patakról került ki.

Ebből aztán mi következhetett volna egyéb, mint hogy a diákok rossz szemmel nézték az eklézsiára, de némi gyűlölet ébredt szivükben a pataki diákok iránt is, bogy azokat többre nézik, többre becsülik. Mert bizony azt is tekintetbe kell venni, hogy az eklézsia a legátusnak minden ünnep alkalmával legalább is száz forintokat adott, ám néha még föle is volt annak. így hát méltó volt az

irigység, meg a harag. Valamint azt is nagyon könnyen

meg leimt érteni, hogy a patakiak sem igen engedték a maguk jogait és minden módon tiltakoztak volna ellene, ha a szent eklézsia nem ö tőlük kért volna legátust.

Pedig a papjuknak ugyancsak volt mit hallgatni a traktus, meg az egyházkerületi gyűlések alkalmával,hogy így, hogy úgy, hogy még sem járja, hogy mindig a szomszédból kérnék legátust, holott pedig nekik maguknak is volna. Az eklézsia papja utóbb már hajlott is, ámde híveivel semmire sem tudott menni, azok keményen tiltakoztak ellene, mikor fölvetette a kérdést, hogy nemcsak Patakról kellene mór legátust kérni. Sőt még kihordással és mi egymással fenyegették, ha nem hallgat a dologgal.

De mivel már az egyházkerület kiváló tagjai miatt nem maradhatott, hogy híveit kijátszhassa és könnyebben bírhasson véltük, cselt eszelt ki. Husvét ünnepje közeledett éppen, de ő semmit sem szólt, csak éppen az ünnep előtt való héten. Ekkor sürgős ügyben összehívta a presbiter uraimékat és előadta a dolgot nagy ékesen, hogy hát ugyan ő se szereti, nem is akarja, sőt nem is akarta sohasem, de hát muszáj, az egyházkerület ráirt,hogy ezután legátust nemcsak Patakról,hanem Debrecenből is kell kérni, sőt már a mostani legátus is onnan jön. ő nem t hét róla, de hát itt van az írás, a mely keményen meghagyja a híveknek a dolgot, ha nem hiszik, hát nézzék meg, S elő is mutatott valami régi írást, a miben szó sem volt ugyan erről a dologról. Persze nagy volt a meghökkenés s utána a ribillió, de hát mit tehettek volna, ott volt az írás, rajta a parancs, bele kellett nyugodni.

Bele ugyan nem nyugodtak, de azért szétoszoltak telve szent haraggal és nemes elhatározással, hogy a követ-