Amerikai Magyar Rádió Ujság, 1947 (7. évfolyam, 1-11. szám)
1947-05-01 / 5. szám
§ AMERIKAI MAGYAR RADIO US AG May, 1947 az uj demokrácia Kapott Jávor Pál, Nagy Ferenc miniszterelnöktől megbízást, de ezzel adósa maradt az amerikai magyarságnak. A várt diadalut helyett közöny fogadta. így az első tiz hét mérlege mérsékelt érdeklődés folytán háromezer dollár veszteséggel zárult. Az elmúlt év december 5-ére behirdetett new yorki előadást a készületlenség hiánya miatt január 5-ére kellett elhalasztani. Jávor Pál ragaszkodott ahhoz, hogy a Harmatos rózsát”, Harsányi darabját fogja előadni. Menedzsere erről lebeszélte, senki sem helyeselte ezt a darabot. Jávor konokul kötötte magát hozzá, különben megtagadta a fellépést. Az amerikai magyarok nem valtak kiváncsiak a Harmatos rózsában duhajkodó részeges dzsentri gazdatiszt ábrázolására, nekik elég volt látni ezer esztendőn keresztül ezt a típust, amely a régi feudális Magyarországon minden szenvedésük okozója volt. A new yorki magyarok keserű szájízzel hagyták el a színházat.” (Néhány, még a darabra vonatkozó megjegyzés után a cikkíró áttér a turné gazdasági részét tárgyaló leleplezésre.) •'Jávor nem hajlandó a 3000 dollár után járó in__J;axet 1-^»“-4zetni. Ra—„uÍk a......... LOgy. csak 3000 dollár képezze az adóalapot. Ugyanígy akarja megkerülni a Színész Uniónak járó 5% dij megfizetését is. Az ezekért és hasonló rendellenességekért erélyesen felszólaló Vásárhelyi Lajos menedzsert, Jávor Pál reprodukálhatatlan szidalmakkal és becsületét mélyen sértő kifejezésekkel illette, a telefonkönyvet hozzávágta, majd egy vasszéket felragadott és ezzel Vásárhelyit fejbe akarta sújtani. A vad merényletet az ottlévő inspekciós íendőrtisztviselő és egyik jegyszedő akadályozták meg, akik a dühöngő Jávort lefogták . . A bárány türelmü és galambepéj ü Vásárhelyi Lajos a büntető bírósághoz fordult, ugyanekkor keresetet indított Jávor ellen 25,000 dollár erejéig. A tárgyalás a múlt hó 17-én lett volna megtartandó. Nem nehéz elgondolni, hogy mi lett volna ennek a feljelentésnek a következménye. Kétségtelen deportálás. Vásárhelyi visszalépet a menedzseléstől, mert őt semmiféle haszon nem karpótolhatja életének kockáztatásáért. Megindultak a közvetítések és pressziók. Vásárhelyi nem óhajtván Jávor amerikai vagy európai érvényesülésének útját állam, a büntető feljelentést visszavonta.” A fenti közleményt és cikket Vásárhelyi Ferenc irta és minden szóért ő vállalja a felelősséget. Az “ Egyleti Élet” cikkéhez; zárszónak még annyit óhajtunk hozzátenni: Bármenynyi tárgyi ferdítés lehet is az informativ részben, — hogy csak egy általunk nem közölt passzusra utaljunk, amely Jávor Pálnak és feleségének itthoni vagyonhelyzetét tárgyalta egészen téves megvilágításban, — egy dolog kétségtelen: a csatazaj, amely Jávor színes és vonzó egyénisége körül felharsant, azt mutatja, hogy odaát üzlet és fantázia van benne. Há nem igy állna a dolog, nem marakodnának érte a színházi üzletemberek, s nem illetnék olyan vádakkal és rágalmakkal, amelyeken Jávor pesti barátai inkább mosolyognak, mint felháborodnak. MIT MOND AZ AMERIKAI MAGYAR SZÍNÉSZ UNIÓ? Megkérdeztük az Amerikai Magyar Színész Unió ügyvezető titkárnőjét, Erdődy Lillyt, aki elsősorban átnyújtotta nekünk a Unió hivatalos nyilatkozatát, melyet a lapok részére kiküldtek. 1 Az Amerikai Magyar Színész Unió hivatalosan is állást foglal az alább következő nyilatkozatában: \z Amerikai Magyar Színész Szövetség Nyilatkozata Egy most érkezett budapesti színházi újság — a "Rómeó és Julia” — kivonatosan közli Várady Márton volt színházi manager levelét, melyben többek között ezt irja: "óriási botrányok voltak itt a Szüle Mihály túrával kapcsolatban. A színészeket az itteni Színész szakszervezet feljelentette a hatóságoknál, igy a kikötőben már nem engedték partra szállni őket.” Várady ur állításaival szemben itt közöljük a Budapestről érkezett színészek nyilatkozatát, amely igy szól: “Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy nem felel meg a valóságnak Várady Mártonnak a budapesti sajtóban napvilágot látott azon kijelentése, amely szerint az Amerikai Magyar Színész Szövetség bennünket a hatóságoknál feljelentett és par traszállásunkat meg akar ta volna akadályozni. Az igazság az, hogy kollegiális szeretettel fogadtak úgy a Szövetség vezetősége, mint tagjai és minden tekintetben segitségü nkre vannak.” t Szüle Mihály Sz. Mórocz Gabriella Nagyajtay György Rátkay István Rákossy Tibor Feleky László Rackó Lívia A színészeknek ezen nyilatkozatát — amelyet Bcdán Margit is aláirt — közlés céljából elküldtük a budapesti sajtónak, valamint a Magyar Színészek Szabad S z a kszervezetéhek. amelynek a fenti művészek tagjai. Az Amerikai Magyar Színész Szövetség nevében Erdődy Lilly, titkár. * * X INTERVIEW ERDÖDY LILLYVEL Erdődy Lilly, mint a Színész Unió titkárnője, többrendbeli esetben tárgyalt Jávor Pállal és managereivel és igy természetszerűleg neki volt a legjobb alkalma a kulisszamögötti tárgyalások folyamán megismerkedni a való tényállással. így fontosnak tartottuk egy és másról kikérdezni. Elsősorban tudni akartuk, hogy mi a véleménye a Jávor Pál elleni támadásról, amely a new yorki “Egyleti Élet”ben jelent meg, valamint arról a levélről, amelyet Várady Márton irt és a budapesti lapok is közöltek. “Elítélek minden támadást” — mondotta Erdődy Lilly — “különösen, ha az durva, becsületbevágó. Ilyen volt az említett lapban megjelent “cikk”, ahol az epébe és méregbe mártott tollat az egyéni érdek és bosszú vezette. Ez ellen minden jóérzésü embernek tiltakozni kell.” Azután igy folytatta Erdődy Lilly: “Természetesen külömbséget kell tenni támadás és kritika között. A kritika egy komoly és hivatása magaslatán álló kritikus tollából építő hatású, mert csak akkor lehet hibákat kiküszöbölni, ha van, aki rámutasson.” “Ami pedig Várady Márton levelét illeti, maga tudja Endrey, hogy az nem felel meg a valóságnak. Legjobb bizonyíték erre, hogy szerinte az Amerikai Magyar Színész Szövetség feljelentette a most érkezett budapesti színészeket, hogy megakadályozza partraszállásukat., Nos, a színészek itt vannak, játszanak és a Szövetség mindenben segíti őket, mint ezt nyilatkozatuk is bizonyítja. Ezek után nehéz hitelt adni Várady ur Jávorra vonatkozó állításainak, mert azok csak olyan igazak, mint a fenti Budapestre küldött vészhir.’ — Tudomása van, ugyebár — mondottuk —, hogy Jávor managere szerződésszegéssel vádolja őt. Véleménye szerint megszegte-e Jávor a szerződést? “Nem szegte meg” — szól kérdésünkre a válasz—“sőt, a legnagyobb önmegtartóztatással tett eleget vállalt kötelezettségének és résztvett ebben a tehetségéhez és a budapesti Nemzeti Színház első művészéhez m é 11 a 11 an produkcióban. Nézetem szerint, a vállalkozó teljesen alaptalanul két hónappal a Jávorral kötött szerződés lejárta előtt szüntette be az előadásokat és jogtalanul tagadta meg és nem fizette ki a neki járó pénzt, ami tetemes összeget jelent.” — Mi a véleménye az Ilyenfajta szinházi vállálko- | zásiól? — volt a következő kérdésünk. ‘•Mondja, Endrey, maga tréfál? Elképzelheti kérdej zés nélkül is: a lehető leg- i rosszabb a véleményem. Ma- I ga tudja, hogy az amerikai i magyar szinházi működésem egy állandó harcot jelentett a hívó és kultúra fenntartásáért. Az ilyen “vállalkozások” viszont, amelyet hozzá nem értő egyének csinálnak, müvészietlenek, megölői minden kultúrának. A vállalkozó csak azt nézi, hogy miként kamatoztathatná legjobban befektetett pénzét, ezért nem művészettel és a színészek iránti szociális kötelezettséggel törődik, hanem csak a pénztárral. Ha nincs elég haszon: bezárja a boltot és a színész sirhat a gázsija után.” — Hisz-e az amerikai magyar színház jövőjében? Kivánatos-e a magyarországi színészek ki jőve tele? -r- volt az utolsó kérdésünk. “De mennyire hiszek az amerikai magyar színházban” — felel lelkesen Lilly — “feltétlenül szükség van rá! Legszebb lenne, ha New Yorkban egy állandó otthona lenne a magyar színészetnek, ahonnan 2-3 csoport is kijárhatna vidékre. Azonban a vezetés hozzáértő színészek kezében legyen, semmiesetre sem a háborús konjunktúrában meggazdagodott egyének kontárkodjanak bele. Ha valaki pénzt akar befektetni a magyar színházba — mint azt a Broadwayn is teszik —, úgy a művészi vezetést mindenkor hozzáértő művészemberre kell bízza, akkor még kereshet is amellett, hogy se} git az amerikai magyar kul- j , túra, a magyar szó és a ma- j : gyár dal fenntartásában.” | “Ami pédig a magyaror- Iszági színészeket illeti: csak, jöjjenek minél nagyobb ( I számban. Felfrissítjük sorainkat. tanulunk tőlük. Hoz- j zanak magukkal darabokat, hozzák el a demokratikus Magyarország kultúráját és ha szeretettel, megértéssel dolgozunk együtt, virágzik majd a magyar színház Amerikában. Mert jó, müvé| szi produkcióra mindig van közönség, mely hálás szívvel : fogad minden szép és nívós előadást. Nem féltem a magyar színház jövőjét, ha azt templomnak tekintjük, ahol Thália papjai szolgálják az igazi művészetet.” * * A fentiek önmaguktól beszélnek, de hogy tisztábban lásunk, hadd számoljunk be a következőkről: Vásárhelyi Lajos elképzelése az volt, hogy Jávor Pált mozi alapon mutatja be az ajnerikai magyarságnak. Egy Jávor-film kíséretében szerepeltették országszerte e kiváló művészt, akinek minden vágya az volt, hogy az amerikai magyarok komoly szinházi produkcióban lássák. A hanyag és laza fércalapon összetákolt bemutatkozás csalódást hozott magával és a termekben lejátszott 16 mm. film afhatöi módon került a vászonra, amely ugyancsak sokat levont az előadás értékéből. Talán New York volt az egyetlen város, ahol részben megközelítette a bemutatott előadás a megkívánt nívót, azonban a többi városokban még ezt is leszorították egy páros jelenetre, amely távolról sem közelithete meg a kívánt mértéket és amely Jávor Pált annyira elkeserítette, hogy annak befej eztévej odanyilatkozott barátainak. hogy szerződésének lejárta után visszakészül Magyarországba. Mi a magunk részéről a következőket állapítjuk meg: Jávor Pál a szerződését nem szegte meg, ellenkezőleg: annak a legnagyobb áldozatok árán tett eleget. Művészi szempontból igenis áldozatot hozott, mikor sekélyes és qivótlan előadások keretében végigutazta a magyarlakta városokat és hozzá nem méltó módon szerepelt, saját hibáján kívül. Ugyanakkor felmerül a kérdés: milyen módon helyezte Mr. Szlinszki letétbe a szerződésben kikötött öszszeget? Milyen biztosíték az, amikor az, aki a biztosítékot adja, azt vissza is vonhatja? A látszat szerint itt a jóhiszemű Jávor naivitását _k; használták. Ugyancsak megállapítjuk, hogy az amúgy is gyenge lábon álló amerikai magyar színészetet és annak eléggé kétes hitelét és tekintélyét (?) súlyos csapás érte, mikor avatatlan emberek a Jávoi -turnét igyekeztek botrányba fullasztani. Valamint az sem segíthet sokat a már eléggé megtépázott amerikai magyar színészetnek. hogy ilyen módon kezelnek egy hazulról kijött kiváló vendégművészt, aki teljes szívvel és lélekkel készült amerikai • vendégjátékára és csalódottan, keserű érzéssel tér vissza és viszi hírét az itteni viszonyoknak és “nagy” lehetőségeknek. Tudomásunk szerint a turné anyagi bruttó bevétele elélte az 50-60,000 dolláros összeget és igy egyáltalában nem tudjuk megérteni, hogy Mr. Szlinszki milyen cimen tiltja le a magyar művész^ nek kijáró összeget, amely több ezer dollárra rúg. Végül még megjegyezzük, hogy Jávor Pál ügyvédje 100,000 dollár kártérítésre pereli Szlinszki Sándort és erősen f o g a d k o z ik, hogy minden centet behajt rajta. Nézetünk szerint legalább is ennyit ér az a csorba, amelyet Jávor Pál művészi tekintélyén ütött a vállalkozók kétbalkezes eljárása. | ENDREY JENŐ. Ajándékozza meg barátját, ismerősét, rokonát azzal, hogy előfizeti részére a Rádió Újságot. Egy évre S2.0Ö.
