Amerikai Magyar Hírlap, 2018 (30. évfolyam, 3-12. szám)
2018-03-16 / 11. szám
Ezeket a dolgokat hagyjuk végre magunk mögött Itt a tavasz, legalábbis a naptár szerint. Amíg arra várunk, hogy az időjárás is felébredjen és megkezdődjön a kikelet, lélekben felkészülhetünk mi is a változásra, a megújulásra. Ez az időszak jó lehet arra, hogy tavasszal készek legyünk elengedni azokat a dolgokat az életünkből, amelyek visszatartanak, amelyek megmérgezik a mindennapjainkat, amelyek hátráltatják a boldogságunkat. így készülhetünk fel arra is, hogy befogadjuk a pozitív energiákat. Mutatjuk, ezeket a dolgokat hagyjuk végre magunk mögött! A táplálkozással kapcsolatban jól ismerjük a mondást, miszerint „az vagy, amit megeszel”. Ugyanez vonatkozik a mentális egészségünkre, a hangulatunkra, a lelkünkre is: ha rossz szokásaink vannak, negatívan gondolkozunk, mérgező életmódot folytatunk, akkor bizony mi magunk is ilyenekké válhatunk. Érdemes ezeket elengedni, ezektől megszabadulni, és a helyükre inkább pozitív dolgokat beengedni. A tavasz, a megújulás, a kikelet közeledtével mi is felkészíthetjük a szellemünket és a lelkünket a változásra, a megújulásra. Vagyis tavaszra fel, ezeket a dolgokat pedig hagyjuk végre magunk mögött, hogy ezzel is közelebb kerülhessünk a saját boldogságunkhoz. Ártalmas emberi kapcsolatok Az egyik legnehezebb dolog az elengedésben talán az, hogy előbb fel kell ismernünk, mik is mérgezik meg az életünket, a gondolatainkat. S azt is nehéz belátni, ha egyszer rosszul ítéltünk meg valakit, akit aztán közel engedtünk magunkhoz, vagyis olyasvalakivel kerültünk baráti kapcsolatba, aki valójában nem tesz jót nekünk, a személyiségünknek, az életünknek. Ez lehet egy barát, egy munkatárs vagy akár családtag is, akinek a viselkedése, a szokásai, a gondolatai befolyásolnak bennünket, illetve hatással vannak ránk, a mindennapjainkra. Energiát vesznek el tőlünk, lefárasztanak, a depresszió felé terelnek. Érdemes lehet megfontolni ezeknek az embereknek az elkerülését, és inkább olyasvalakikkel vegyük körbe magunkat, akik energiát és pozitív életszemléletet sugároznak felénk. Frusztráló munka, munkahely Olyan munkát végzünk, amit nem szeretünk? Vagy mondjuk úgy: utáljuk? A munka meglehetősen nagy része az életünknek, ezért is fontos, hogy olyasmit csináljunk, amit szeretünk, ami valójában nem is munka a számunkra, annyira élvezzük. Persze nem lehet sajnos mindenki ilyen szerencsés, sokan örülnek, ha egyáltalán el tudnak helyezkedni, de jó lenne ilyenkor is megtalálni azt a kis jót a munkában, a munkahelyünkön, ami miatt érdemes felkelni, bemenni és végigcsinálni - illetve törekedjünk arra, hogy ne ragadjunk bele ezekbe az elfoglaltságokba, hanem megtaláljuk azt a munkát és karriert, amit szenvedéllyel tudunk csinálni, amiben valóban örömünket leljük. Egészségtelen étrend Amikor az étrend megváltoztatásáról van szó, sokan rögtön a fogyókúrára gondolnak, amiről egyesek egyébként is azt érzik, hogy az valami titkolnivaló, „cikis” dolog, mintha szégyellnék, hogy fogyniuk kell. Ez egyrészt nem így van, másrészt az étrend és azáltal az életmódunk megváltoztatásának egy kellemes mellékhatása lehet a fogyás, de elsősorban az egészségünk megőrzése a célja. Érdemes tehát eltávolítani a hűtőből, a kamrából és a konyhából azokat az ételeket például, amelyek egészségtelenek, és töltsük fel mindenféle jóval, zöldségekkel, gyümölcsökkel, egészséges élelmiszerekkel. Rendetlenség, zűrzavar A tavaszi nagytakarítás jó, mert ilyenkor leselejtezhetjük a dolgainkat. Haladjunk helyiségről helyiségre, ne sajnáljuk az időt attól, hogy alaposan szétválogassuk a dolgainkat: ruhákat, tárgyakat, különféle használati eszközöket. Szelektáljunk, adjuk, adományozzuk el, vagy dobjuk ki azokat a dolgokat, amelyekre nincs szükségünk. Ne tartogassuk, ne őrizgessük a cuccainkat feleslegesen. És ha így teszünk, ha határozottan leselejtezzük, kiválogatjuk a tárgyainkat, utána egyrészt sok hely felszabadulhat, másrészt megkönnyebbülhetünk, valahogy megszűnhet körülöttünk a rendetlenség és a zűrzavar nyomasztó hatása, ami felszabadító érzés lehet. Panaszkodás, rosszindulat Panaszkodni olyan könnyű, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy azt csináljuk, csak mondjuk és mondjuk, míg végül egy rossz szokássá válik. Arra pedig nem gondolunk, hogy az állandó panaszkodás rossz hatással lehet a mentális egészségünkre - és nemcsak a sajátunkra, de a környezetünkére is. Ismerjük fel a folytonos panaszt és fejezzük be: helyette inkább koncentráljunk azokra a dolgokra, amelyekért hálásak lehetünk az életünkben. Erősítsük a pozitív gondolatokat, a pozitív hozzáállást saját magunkban a körülöttünk, illetve az életünkben lévő dolgok felé. Féltékenység, irigység A megújulás jegyében érdemes abbahagyni, hogy folyton összehasonlítgassuk önmagunkat másokkal, és eszerint mondjunk ítéletet önmagunk fölött. Ne másokkal foglalkozzunk, hanem saját magunkkal, ne az érdekeljen bennünket, hogy másoknak milyen az élete (már az a része, amit mutat a külvilág felé, amit mi látunk), hanem forduljunk önmagunk felé és törekedjünk arra, hogy nekünk jó legyen. A mi döntésünk, hogy idegesen irigykedünk mások (boldognak vélt) életére, vagy mi magunk válunk boldoggá. Koncentráljunk a saját életünkben történő változásokra, lehetőségekre, és törekedjünk arra, hogy minden helyzetből a lehető legjobbat hozzuk ki. Önutálat Az egyik legkárosabb dolog, amit önmagunkkal tehetünk, ha nem szeretjük, sőt, utáljuk önmagunkat. Ha így érzünk, hogyan szeretnénk boldogan és egészségesen élni? Tartsuk észben, hogy mindenki egyedülálló, mindenki más és más, a maga módján egyedi, és eszerint gondoljunk önmagunkra is. Tanuljuk meg szeretni önmagunkat a másokhoz hasonló és azoktól eltérő (külső és belső) tulajdonságainkkal együtt. Ha szükséges, beszéljük ezt meg mással, a legjobb barátunkkal vagy egy szakemberrel, aki segítő tanácsokat adhat ahhoz, hogy rálépjünk az önmagunk elfogadása és szeretete felé vezető útra. Sajnálkozás, a múltban ragadás Ami elmúlt, elmúlt, azon már nem tudunk változtatni. Közhelynek hangzik, de így van, éppen ezért egy megtörtént eseményen utólag már kár sajnálkozni vagy azon morfondírozni, hogy hogyan kellett volna, és mi lett volna, ha... Változtassuk meg a gondolkodásmódunkat: fogadjuk és engedjük el a múltat, ehelyett koncentráljunk a jelenre, a mostra, hiszen ennek alakulásába bele tudunk szólni. A múlt tanulságára hagyatkozva ne hagyjuk elveszni a pillanatot, a múlton való kesergés helyett koncentráljuk az energiánkat a jelen életünkre. Saját magunk túlhajszolása, kimerültség Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy egyre több feladatot vállalunk, amik idővel akár a napi rutinok közé is beépülhetnek, vagy annyira megszokottá válik, hogy sokat dolgozunk, hogy az lesz a „normális”. Végül semmi időnk nem marad a pihenésre, a kikapcsolódásra, a feltöltődésre. A túlterheltség a munkahelyen és otthon is az egészségünk rovására mehet. Mit tehetünk ellene? Például fogadjuk meg, hogy mostantól (nem holnaptól vagy hétfőtől, hanem mostantól!) hagyunk magunknak szabadidőt, amikor saját magunkkal foglalkozunk, kikapcsoljuk a telefont és a külvilágot. Ezt is iktassuk be a teendőink közé, ne csak a munkát és az elintéznivaló dolgokat. Elkényelmesedés Előfordulhat, hogy olyan élethelyzet alakult ki körülöttünk, amelynek hatására teljesen elkényelmesedtünk. Van otthonunk, van munkánk, vannak barátaink - és valahogy semmilyen erőfeszítést nem kell tennünk egyik téren sem, minden folyik a saját, talán már inkább unalmas medrében. Ez valóban jó érzés, élvezzük is ki a nyugalmas és eseménytelen időszakot, de ne kényelmesedjünk el, ne vegyük alapvetőnek ezt a helyzetet. Ehelyett érdemes keresni a kihívásokat, az új dolgokat, amelyek egy kicsit felpezsdíthetik az életünket. Egy új edzés, egy új hobbi, egy új tanfolyam nemcsak a mindennapjainkat töltheti meg élettel, de saját magunkat is fejleszthetjük velük, ami csak a hasznunkra lehet. Élvezzük az életünket úgy, hogy az az egészségünk védelmében, illetve annak érdekében történjen, ridikul.hu Telefonkönyv amhir.com Az álmatlanság a 21. század legújabb népbetegsége Kár lenne tagadni: a modern városi életforma rém izgalmas, dinamikus, sokszínű. A digitális robbanás hatalmas távlatokat nyitott: nincs holtidő, életünk minden percét, agyunk minden szegletét kihasználhatjuk. Már nemcsak a munkahelyünkön dolgozhatunk, hanem menet közben is. Míg beérünk, megnézzük a híreket, elintézzük a telefonokat vagy éppen a leveleinkre válaszolunk. De megtesszük ugyanezeket főzés, gyereknevelés, házimunka, sőt, tévénézés közben is. Vagyis eljutottunk oda, hogy akár több képernyőt is figyelünk adott pillanatban. Mindez egyrészt rendkívül praktikus, másrészt - egy bizonyos szinten túl - kifejezetten káros is lehet. A Z generáció tagjait már gyerekkoruktól fenyegeti a képernyőfüggőség veszélye. Mivel gyakran már az egészen kicsik is csak azt látják, hogy szüleik idejük jelentős részében a mobiljukat nyomogatják, vagy a háttérben örökké megy a televízió, ezért őket is nehéz eltiltani ezektől a tevékenységektől. Ha egyszer megkaparintják a mobilt vagy a távirányítót, képesek órákig annak bűvkörében maradni. A sokat netező gyerekből vélhetően sokat netező felnőtt lesz. Az átlagos felhasználó körülbelül hatpercenként pillant rá a telefonjára, amelynek már a puszta jelenléte is zavar a koncentrációban. Ugyanakkor meg nem válnánk tőle semmiképp. Ezt hívják „nomofóbiának” a ’no mobile phobia’ szavakból. A többség borzasztóan rosszul viseli, ha nincs térerő, ha lemerül a készülék vagy otthon felejti azt. Mindez egy másik „betűszóból”, a FOMO-ból adódik (fear of missing out), vagyis a félelemből, hogy kimaradunk valamiből. Ez már nem az a helyzet, amikor megvettük reggel a napilapot, és legközelebb akkor értek el hozzánk friss hírek, amikor este leültünk a híradó elé. A hírportálokon és közösségi oldalakon megállás nélkül zajlik a közvetítés a minket körülvevő világról, ismerőseink életéről. Másodpercenként más és más információtartalmak villannak fel előttünk - ehhez képest a képernyőmentes valóság bizony egyhangúnak tűnik. Igényeljük tehát a folyamatos információdömpinget, de vajon agyunk mennyire van felkészülve erre a hatalmas mennyiségű ingerre, és meddig fogja bírni a tempót? A párhuzamos tevékenységek végzése, vagyis a multitasking kétségkívül hasznos. Ám az emberi agy nem gép: agykutatók már bebizonyították, hogy valódi humán multitasking nem létezik. Csak hisszük (és büszkék vagyunk rá), hogy egyszerre többfelé dolgot is képesek vagyunk elvégezni, valójában csupán váltogatjuk a feladatokat olyan gyorsasággal, hogy folyamatnak érzékeljük. Earl Miller agykutató szerint nagy árat fizetünk ezért, és a módszer annyira nem is hatékony, mint gondoljuk. Párhuzamos cselekvéskor felfokozott stresszállapotba kerülünk: szervezetünk többet termel adrenalinból és kortizolból- mindez erősen stimulálja az agyat. Felszabadul dopamin is, ami egyfajta jutalomélményt ad - hasonlóan a drogokhoz. A multitasking ráadásul fárasztó, mivel az agy a feladatváltogatás során sokszoros ütemben égeti a működéséhez energiát biztosító cukrot. Sokan tudják, hogy hatalmas szükség lenne a pihentető alvásra, de vagy nincs elég idejük rá, vagy nem a megfelelő módon, minőségben alszanak. Emellett sajnos megfigyelhető egy másik tendencia is, amiben egyfajta ideálképet jelent az az ember, aki sokat dolgozik, de keveset alszik. Mivel a munka és a család mellett kevés időnk marad társas életre, kikapcsolódásra, sokszor ezt is az alvás rovására „oldjuk meg”. Sokan pedig olyannyira nem tudnak elszakadni a tévézéstől, facebookozástól, hogy távirányítóval vagy mobillal a kezükben alszanak el - persze sokkal később, mint az egészséges volna. így nemhogy nappal nincsenek csendes, befelé figyelő, relaxáló pillanataink, de még az éjszakánk sem igazán pihentető. És ha végül sikerül elaludnunk, agyunk sokszor tovább dolgozik. „Az éjszakai felébredés talán a legtipikusabb menedzserbetegség - véli Mártonffy András életvezetési tanácsadó. - Sokszor viszont nem csak menedzsereknél jelentkezik. Érint mindenkit, aki maga irányítja az életét, vállalkozását, háztartását. A számtalan teendő miatt folyamatosan készenléti állapotban tartjuk magunkat. Mihelyt éjjel picit felébredünk, máris turbó fokozaton kezd el az agy ismét működni.” A munkahétre készülődő, izgatott tudatalatti állapotnak külön kategóriája is van: vasárnapi álmatlanság. Mihez nyúl a kétségbeesett ember azért, hogy végre aludni tudjon néhány órácskát? Leginkább alkoholhoz, szintetikus altatóhoz. Nos, egyik sem jelent igazi megoldást. Az alkohol rövid távon segíthet ugyan, ám hosszabb távon kimondottan rontja az alvás minőségét, akár alvászavarokat is okozhat. A szintetikus altató készítményeknek pedig kellemetlen mellékhatásaik is lehetnek, mint például koncentrációs, koordinációs nehézségek, memóriazavarok, fejfájás, feledékenység. Szedésük mellett fizikai függőség is kialakulhat. Még nehezebb helyzetben vannak azok, akik napközben csak több kávéval tudták a megfelelő energiaszintre hozni magukat, ám a koffein nem ürült ki időben a szervezetükből. Kialakul egy körforgás, amelyben csupán a különféle szerek játékszerei vagyunk. Ha mindenképp a külső „rásegítésekben” bízunk, akkor válasszunk inkább természetes eredetű, például gyógynövénykivonatokat tartalmazó készítményt - ugyanis ezek egy része nemcsak elalvási problémákban nyújt segítséget, hanem feszültségoldásra és nyugtatóként is alkalmazható. A gyógynövények esetében pedig a hozzászokás sem ismert. Horváth Ágnes alvástréner hozzáteszi: „Ha előző éjjel rosszul aludtunk, egyáltalán ne igyunk másnap kávét, kólát, energiaitalt és társait. Helyette inkább válasszunk nyugtató teát, igyunk belőle jó sokat, és törődjünk bele, hogy ez egy ilyen nap: lassacskán, fáradtan fog telni. Próbáljunk meg lassítani - kiváltképp estefelé. És akkor másnap már biztosan jobban megy az alvás!” hvg.hu Március 16, 2018
