Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)

2017-02-24 / 8. szám

REFLEXION Neslény Pfeiffer Judith: „Cantata in memóriám 1956” Közeledvén magyar nemzetünk 1848-as szabadságharcának március 15-ei ünnepéhez, felidéződik bennem egy felejthetetlen este emléke, amely ünnepelte a következő, a már XX. századi magyar forradalom, az 1956-os szabadságharcunk 60. évfor­dulóját. A színhely Magyarország. Az előbb említett este, az 1956. október 23 emlékére íródott „Cantata” egyik előadása volt. A mű Magyarországon három alkalommal került előadásra 2016 októberében. Mosonmagyaróváron, a tragikus sortűz halottai előtt tisztelgett, majd Budaörsön hangzott fel az Önkormányzat kon­certtermében, valamint Budapesten, a Budai Várban szólalt meg harmadszor. Ezen visszaemlékezés írója sajnos, csak a második megszólaláskor lehetett jelen. Drámai töltetű, szívbemarkoló, a hallgatóságot „beszippantó” alkotás. A közönség lélegzetet visszafojtva hallgatta a megszakí­tás, szünet nélkül két óra hosszán tartó zenedráma minden pillanatát, rezdüléseit. A lelki katarzist okozó ábrázolás, amely a forradalmat, az alkotóművész mind verbális, mind zenei tehetségvénájából született őszinte, megrendítő folyamatként tárta elénk, szinte oly mélyen részesévé tett bennünket, hallgatókat a hal­lott zene által, hogy szívünkben megszületett és immáron 60 év után is, lelkűnkben, érzelmeinkben újra „feltámadott a tenger”, a „tűz márciusa” ezen a hideg októberi napon. Azonosultunk az akkori emberek, fiatalos, lelkesedő, mindent legyőző, fanatikus rajongásával, halált megvető bátorságával és a szabad jövőbe vetett hitükkel! Szinte mindannyian, a körülbelül 200 fős közönség és az előadóművészek majdnem 100 főt számláló gárdája mind ugyanazt éreztük, és szinte „beleégtünk” ebbe a drámai műalkotásba. Alkotója Neslény P. Judith a kiváló magyar, Los Angelesben élő zongoraművész, zene-szerző, és librettó­­szerző olyan különleges műfajt teremtett, amely feszegeti a csupán „kantáta” műfaji megjelölést. Ez a mű egy olyan nagyszabású drámai, audio-vizuális tabló, epikus-dramatikus oratórium, amely segítségül hívja még az ábrázoláshoz a vetített diafilmkockákat is, a narrációt, ahogy azt a melodráma műfaja használja, valamint a műnek keretet adó, a magyar középkor énekmondóinak u.n. „regős”- lantosok énekét, amely a kezdetkor hangulat-indulat felidézésre, majd a mű búcsújára szolgál. A történelmi hitelesség miatt felhangzik egy szocialista mozgalmi dal is („éljen a magyar élet”); majd megjelenik a verbunkos (a” tisztességről”, és a „Kossuth nóta”). Az események drámai változása megköveteli a belekomponált latin és magyar szövegű mise egyes tételeit is, mint pl. Dies Irae, Libera, Gloria, Alleluja, Amen (Chorale); illetve a magyar népdalok szívet melengető szépségeit: „minden madár társat választ” (szopránszóló), quasi Lacrimosa. Későbbiekben hallunk Gregoriánt, Gyászindulót (Funeral), Siratót (Lament). A stílusok, karakterek sokszínűsége bámu­latba ejtő. A kamarazenei szigetek, mint ének- (szoprán és bariton hangra), és fuvola-zongora „áriabetétek” gazdagítják és görgetik előre a történést. Hiszen a tömeg, az egyének elegye, amelyek majd az egyesített kórus, két vegyeskar, és egy leánykar hangján válnak összeforrott egységgé, forradalmi tömeggé. A kórus nemcsak énekel a műben, hanem a történelmi dráma egyik csúcsán a „Sztálin szobor” ledöntésekor fel­hangzik a „Dance Macabre” tétel, ahol a szavalókórus valami csattogó ütőszerszámot ver, mintha kezükben a sarló és a kalapács szólna, majd átváltoznak üvöltő kórussá. Ez a mindenre elszánt bátorság haláltánca, amely frenetikus hatást vált ki mind az azt előadó muzsikusokból, mind a közönségből. Újra forradalom van, de ez a gyászos emlékezés örök forradalma! Lélegzetelállító! A közönségsiker hatalmas. A publikum szűnni nem akaró tapsorkánnal jutalmazta a Szerzőt és az előadói apparátust. A feladat, a mű megtanulása és előadása nagy terhet rótt mind a narrátorra, a hangszeres zenészekre, a kiváló zongoristára, orgonistára, énekes szólistákra, a kórusokra, nemcsak az anyag nehéz­sége, de hossza miatt is. A drámai erejű, de olykor lírai hangvételű darab előadásában kiemelkedő szerepe volt az est nagyszerű karmesterének, Krasznai Gáspár karnagynak, aki mindenre odafigyelő betanítói munkájával és előadói bravúrjával ragyogóan összefogta a művet és az előadókat, a zenét a prozódiával, jó tempó- és dinamikai érzékkel szolgálta, festette elénk a magyar történelem máig is vérző tragédiáját. Kiemelten szólnunk kell az alkotóművész-zeneszerző Neszlény P. Judith óriási tehetségéről, gazdag teremtő fantáziájáról. A nagyszabású formálásról ugyanúgy, mint a lelki rezdülések intim ábrázolásáról, mélyen gyökerező, igazi magyar hazafiságáról, "nyelvi kifejezéseinek erejéről, a prozódia és a zene ter­mészetes összecsiszoltságáról. Felüdítő, ahogy keze alatt a magyar népdal újszerű, műzenei köntöst kap, és különleges harmonizálással megfrissül. A szerző tanúbizonyságot tesz a Vox Humana magas szintű ismeretéről. Ezt bizonyítja a ragyogó kórus-hangzás, a szólamok, hangszínek, harmóniák kezelése, vala­mint a nagyszabású csúcspontok megépítése, és az érzelmi, dinamikai kulminációk elérése. /Ugyanezt a monumentális építkezést már megcsodálhattuk, megkönnyeztük korábbi művében, a „Magyar Requiem” c. alkotásában. / Itt, a Kantátában a különféle zenei műfajok, stílusok egymás mellé kerülnek, ezért talán mond­hatjuk, „eklektikus fonatot” képeznek. A mondanivaló, a matériák kohéziós erejével drámai művet szül. A téma fontossága, az érzelmi hőfok uralása formai biztonsággal táplálja a csúcspontokat. A képi illusztráció segíti a folyamat kronológiáját és ezzel egy modern „gesamtkunstwerk” jön létre. Kiemelést érdemel a kompozíció alappilléreként kezelt, a zenekart helyettesítő u.n. Gong-Piano, amely fantasztikus hangzások megidézésére képes, ritmikai, dallami, harmóniai, dinamikai és akusztikai tekintet­ben egyaránt. Nem csoda, hiszen a komponista maga is briliáns zongoraművész. Végezetül, szeretnék kiemelni egy, eleddig csak Schumannál tapasztalt zenei megoldást. Nevezetesen, a zongorára írott „Scenes of childhood”Op.l5 (Gyermekjelenetek,1839) utolsó darabjának címe: „The poet speaks”, (a költő szól). Neszlénynél is jelentkezik egy személyes „Vallomás”, beékelve a Sirató elé, de ez prózában íródott. „Szeretettel köszöntelek benneteket!’’indítással szól hozzánk a forradalomban fontos szereppel kitün­tetett zeneakadémista Judith, egy fiatal lány hangján. Kezébe adták a nemzeti színű lobogót, amely már megszabadult a béklyó szimbólumaitól és boldog lelkesen nézett kerek szemével a jövőbe. Ekkor eldördült az első lövés. Társa, mellőle arccal zuhant le a beton kövére.” Miért Őt találta el ez a golyó? -önemésztő kérdés- miért nem engem?” „Ő meghalt a hazáért, de nekem ÉLNEM KELL érte, értük!” Élnünk kell a hazáért- MOST és MINDÖRÖKRE! „Akkor még nem tudta”, hogy évekkel később Ő fog hallhatatlan, zenei emlékművet, lebonthatatlant építeni és elsiratni mindazokat, akik helyett, és ÉRTÜK most: NESZLÉNYI P. JUDITH, vagyis „ A KÖLTŐ SZÓL”! Dr. Szabó Orsolya, zongoraművész, docens, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egy­etem, Budapest Dr. Ternovszky Zsuzsa KOZMETIKAI FOGÁSZAT MAGYAROKNAK INGYEN VIZSGÁLAT ÉS TANÁCSADÁS 11704 Wiltshire Blvd., Ste. 290, Los Angeles, CA 90025 A Magyar Főkonzulátus melletti épület. (bejárat a Barrington Plaza felől) Tel. (310) 473-2099 HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org A Hungarian Cultural Alliance - Magtár részére pénzadományt lehet küldeni a következő postafiók címre: Hungarian Cultural Alliance, P.O. Box 151484, Los Angeles CA 90015, illetve paypal-el az info@hungarianculturalalliance.org címre. Az adomány levonható adóból mivel a szervezetünk 501(c)(3) egyesület. Kamarazenekari est a Las Vegas-i Lee & Thomas Beam Music Centerben Magyar mesterművek Kellemes meglepetéssel szolgáltak a kaszinóváros zenekedvelő magyarjainak a University of Nevada, Las Vegas (UNLV) pro­fesszorai: Hungarian Masterworks címmel adtak hangversenyt. Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Kurtág György és a „tiszteletbeli magyarnak” tekintett Johannes Brahms műveiből válogatták össze a műsort. (Brahms - szoros barátjával, Reményi Ede hegedűművésszel - Pesten is többször fellépett; 21, zongorára írott magyar táncai világszerte népszerűek. Ez alkalommal az I. táncát, „négykezest” alkotva Christina Wright-Ivanova és a budapesti 1971- és nemzetközi Liszt-Bartók versenyen első díjat nyert Mykola Suk tolmácsolta). A színhely az UNLV háromszemélyes Lee & Thomas Beam Music Centere volt. A közreműködő muzsikus tanárokról annyit, hogy valamennyien - a fuvolán játszó Jennifer Grim, a klarinétos Marina Sturm, a szop­rán operaénekesnő Linda Lister, a csellón muzsikáló Andrew Smith, az ugyancsak zongorista Timothy Hoft, a fagottos Janis McKay, az oboát megszólaltató Stephen Caplan, a hegedűs Wei-Wei Le, a kürtös Bili Bernatis - Amerika-szerte ismert művészek, akik külföldi hang­versenytermekben is sikert arattak. (Zárjelben említem, hogy ifjú zenészeket bárhol oktatni rangot jelent - az Egyesült Államok ez idő tájt legjobb vonósnégyesének tartott Takács Quartet tagjai is egye­temen tanítanak, a University of Colorado professzorai.) Jennifer Grim fuvolaművész írásunk szerzőjével beszélget (Edwin Bush felvétele) Az estet Jennifer Grim vezette be, aki - mint később megtudtam - az UNLV kamarazenei előadásainak művészeti igazgatója. A kaliforniai Berkleyben született hölgy Master and Doctor of Musical Arts diplomát szerzett a Yale egyetemen. A hangverseny után tőle kérdeztem:- Kinek az ötlete volt, hogy magyar szerzők műveit tűzzék műsorra?- Voltaképpen szerettem volna eljátszani Ligeti György Vonós kvintettre írott hat bagatelljét zenésztársaimmal. Akkor gondoltam arra, hogy megkérdezem a tanszék professzorait, melyikük kon­certezik gyakran magyar szerzők műveiből. Szerencsémre nem volt nehéz dolgom, többen is jelentkeztek.- Előadódott korábban is, hogy egyetlen nemzet komponistáinak szerzeményeiből állított össze kamarazenei műsort?- Arra még nem volt példa, de tavaly szeptemberben, ugyancsak a Beam Music Centerben, spanyol és latin-amerikai estet rendeztünk. A koncertterem csaknem teljesen megtelt, s az amerikaiak mellett örömmel köszöntöttem néhány, Vegasban élő magyar ismerősömet is. Újabb bizonyíték arra, hogy a játékkaszinók szomszédságában, alig kétmérföldnyire a Striptől is van komolyzenei élet. Legközelebb, április 6-án, az illinoisi Winnetkában született Ying-testvérek - David, Phillip, Janet és Timothy - Grammy-díjas vonósnégyese lép fel a Beam Centerben Földes Tamás Ajándékozza meg ismerősét és mi megajándékozzuk Önt! Ha ismerőse még nem volt előfizetője a Hírlapnak, fizessen elő számára, és az új megrendelés időtartamának felét Ön megkapja ajándékba. A részletekért hívja a szerkesztőséget. W E W SSfiFebruár 24,2017

Next

/
Oldalképek
Tartalom