Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)
2017-04-28 / 17. szám
„Szeretem a nőket. A szép nőket kiváltképp. Ha jó szerencsém összehozna a világszépével, nem is tudom, hamarjában mi mindeme lennék képtelen”... A fenti három mondatban önmagamat idéztem. Hozzávetőleg életem felénél, a hetvenes években látott napvilágot egy karcolatom a budapesti Magyar Hírlapban szombatonként megjelenő humorrovatomban. Hogy mi változott azóta? Semmi. Ma is szeretem a nőket, a szép nőket kiváltképp, ami pedig a képességemet/ képtelenségemet illetné... nos, hagyjuk a kényes témákat! Sok okból szeretem a nőket (a szépeket még inkább), mivelhogy nem egy esetben talpra esettebbek nálunk, a Teremtés Büszke Koronáinál. A magyar kormányfő azt követően nyilatkozta ki, hogy „nem foglalkozik nőügyekkel”, miután egy kíváncsi férfiú megtudakolta tőle, miért hívták vissza Szemerkényi Rékát, szülőhazám nagykövetét washingtoni állomáshelyéről. Ám előbb a miniszterelnökről. Ismereteim szerint öt gyermeke van, négy lány meg egy fiú. Nos, nem tudom, hogy Magyarországon mekkora a kormányfői fizetés, de nőügy miatti lebukása esetén- azt gyanítom - a gyermektartás apasztaná pénztárcáját (Nóra meg Flóra lánya még kiskorú). A magyar miniszterelnök születésének esztendejében, 1963-ban, világszenzáció volt John Profumo brit hadügyminiszter „nőügye”, amely a szigetország legnagyobb politikai botrányává duzzadt. Nemcsak a hadügyér férfinek kellett megválni a bársonyszékétől, de kishíján a konzervatív Macmillen-kormányt is magával rántotta. No persze a kiváltképp szép nők iránti szeretetemről (meg a borítékolható képtelenségemről) szó se essék - ám az akkor tizenkilenc éves Christina Keeler kisasszony elragadó külleme az én szívemet is hej-de megdobogtatta. Dehát sok oka volt annak, hogy hiába vonzott de-még-mennyire a Sohóban „hiányos öltözetben” táncoló hölgyemény, esélyem se lett volna, hogy a közelébe férkőzzek. Kérdezem: kaptam volna útlevelet a kádári belügyminisztériumtól arra hivatkozva, hogy a brit világbirodalom érdekében szeretném elhódítani a feltűnő szépségű Christinát a minisztertől, s ily módon megóvni a kapitalista országot a később bekövetkező világbotránytól? Mily’ botrányra gondolok? Sajnálatos tény, hogy a számomra ugyancsak izgi Kriszti egy kábítószerkereskedőt is kegyeibe fogadott, mi több: ügyfelei közé tartozott a szovjet nagykövetség Jevgenyij nevű tengerészeti attaséja, aki horribile dictu, a szovjet hírszerzés ügynökeként is jeleskedett a hölgy ágyában. Namármost: ha képes lettem volna Keeler kisasszony szívét (no nemcsak a szívét) elhódítani, mi olyat mondhattam volna neki, ami váratlanul érintette volna a szovjeteket? Azt, hogy a Buda-környéki, gépalkatrészgyárnak álcázott titkos hadiüzem megint nem teljesítette az éves tervét (ami ugyebár hadititok volt), hogy a Vörös Október Ruhagyárban sok a selejtes, elszabott hacuka? ... A fentieket végiggondolva vélekedek úgy, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van. Ő valóban ne foglalkozzék nőügyekkel, inkább az ország ügyeinek szánja minden idejét! Harcos egyéniség, ezt többször kinyilvánította. Harcol Brüsszel ellen, a külföldi nagytőkések ellen, iijú éveiben harcosan kirohant az oroszok ellen, később rendszeresen ki a parlamentből. Ezek ugyan nem kizárólag férfias ügyek, de harcosnak lenni bátorságra vall. Férfias tett a sport ügyeit szívén viselni (noha a legtöbb sikert a magyar színeknek éppen a „nemzet Katinkája”, a huszonhét éves úszónő hozta). Jó, hogy a kormányfő nemcsak szereti a focit, hanem egy időben művelte is (habár napjainkban a lányok-asszonyok a zöld gyepen bizonyítják, hogy nemcsak a főzőkanál forgatásához értenek, hanem a kerek bőrlabda bűvöléséhez is ). A főzőkanál elsődlegességére a magyar parlament egyik honatyája figyelmeztetett egy akadékoskodó honanyát „kisanyám, neked nem osztottak lapot” megjegyzéssel. Dehát minek szaporítsam a szót, megnyugtató, hogy a budai várnegyedbe igyekvő kormányfő - aki azt is elárulta már, hogy sosem hazudott - nem foglalkozik nőügyekkel. Bár magánügye, mégis helyeslem. Hiszek neki. Ami dr. Szemerkényi Rékát illeti: négy gyermekes anya, aki két évvel ezelőtt, kinevezésekor családjával látogatott el a Fehér Házba, hogy kiskorú gyermekeit és férjét bemutassa Barack Obama elnöknek. E látogatásról fotó készült - mind a nagykövet-asszony, mind a president barátságosan mosolygott (az elnök hófehér fogait is kivillantotta). Az interneten megtekinthető egy idei fénykép is, amelyen Donald Trump president, Melania Trump first lady és a nagykövetnő látható. Szemerkényi Réka mosolyog - az USA elnöke, ki tudja milyen okból, komoran tekint le rá. Sejtelmem sincs, mi állhat a mosolytalanság hátterében (lehet, hogy szorította a cipője, nomeg a mosoly nem tartozik a politikai protokollhoz)... Mona Lisa sejtelmes mosolya híres - ha a hazahívott Réka asszonyra gondolok, mindig mosolyogva jelenik meg előttem. Nála rokonszenvesebb, barátságosabb diplomatát még nem ismertem. Háromszor találkoztam vele - legutóbb Beverly Hillsben, a Saul fia hollywoodi megdicsőülését megelőző magyar fogadáson -, s e hasábokon vallom be (röstellkedve, igencsak röstellkedve!), hogy akkor sem tartottam be ígéretemet. Nem hívtam fel skype-on egy interjúért. Nem azért nem hívtam, mert nőügyekkel nem foglalkozom, hanem mert- mea culpa, lesütött szemmel ismerem be! - időnként fránya fráter vagyok. (Kedves Réka, ha véletlenül kezébe kerül e cikkem, hadd kérjek ezúton bocsánatot háromszori, immár jóvátehetetlen mulasztásomért.) Vannak olyan nőügyek, amelyek ellentétesek érzékeny úriemberi felfogásommal. Azokra a „kisanyákra” gondolok, akik a Tisztelt Ház nem éppen tiszteletet érdemlő, macsó honatyáinak megjegyzéseit kénytelenek elviselni. (Mielőtt bárki is félreértene: nem minden honatya macsó, közöttük is akadnak konzervatív urak!) A lekisanyázott hölgyek az ellenzék széksoraiban ülnek - de emiatt még nem rokonszenveznék velük. Ámde: anélkül, hogy az ellenzék tehetetlenségét-széthúzását (képtelenségét?) e helyütt kárhoztatnám, megítélésem szerint e pártok hölgy-tagjai árulják el a legtöbb politikai rátermettséget. Igaz, ők se mellőzik a velük más nézetet valló képviselők sértegetéseit, de férfiakat felülmúló harcossággal mondják a magukét (hogy igazuk van-e, vagy sem, azt nem boncolgatom - döntsék el a valamely irányba elkötelezett politizálgató olvasók). E harcos amazonok meg is kapják érte a jutalmukat. Egy kétgyermekes, doktorátussal rendelkező frakcióvezetőnő felszólalására úgy válaszolt az ügyben érintett államtitkár: „Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy okos”. (A teljességhez tartozik, az államtitkár mégiscsak úriember: aznap bocsánatot kért a képviselőnőtől. Emlékezetem szerint ilyen „kijózanodásra” még nem volt példa a Parlamentben.) De olyan bekiabálás is elhangzott a díszes kupolateremben, hogy „Vegye fel a bébi-dollját!”... „Menjen haza a gyermekéhez!”... „Képviselő asszony, a sok bekiabálás árnyalja a szépségét!”. Ha a kormánypárti politikusok némelyike „szexista is” - javukra szóljon viszont: nem álszemérmesek. Egyik államtitkárnőjük (korábban olimpiai, világ- és európa-bajnoki ezüstérmes sportoló volt) másfél évtizede a magyar Playboyban szerepelt. Mindez az interneten elérhető életrajza alatti jegyzetekből derül ki. Ott látható az említett képsorozat is, ami nemcsak 18 éven felüliek számára tekinthető meg. Megnéztem- természetesen szigorúan ama késztetésből, nehogy valótlan álhírt tegyek közzé! Nos, tényszerűen vetem papírra, hogy a hölgy valóban kellemes küllemű. Akkortájt úgy nyilatkozott a Nemzeti Sportnak („Ezüstlányból bombanő”): „megtisztelőnek” tartja, hogy aktmodell volt a férfdapban - politikus társainak nincs okuk megbotránkozni emiatt... Talán az ellenzéki honanyák közül is példát vehetne valaki a sportos államtitkár-asszonytól, hátha e tettével fellendítené pártja népszerűségét. Vezető honi politikus fogalmazott úgy: „Nők nem valók a politikába, nem bírják azt az idegi terhelést, ami a politikával jár”. Hadd utaljak néhány nőre, akik nemcsak bírták a terhelést, hanem a huszadik század kiemelkedő politikusai közé tartoztak: a Sri Lanka-i Bandaranaike asszony (a világ első női miniszterelnöke); az indiai Indira Gandhi; a brit Margaret Thatcher (a „vaslady”); a magyar Kéthly Anna (aki a szovjet invázió után az ENSZ-ben állt ki a forradalom védelmében); vagy Golda Meir (Izrael államalapítóinak egyike), akiről David Ben-Gurion miniszterelnök azt mondta: „Golda az egyetlen igazi férfi a kormányomban”. Az Országgyűlés képviselőnői érzékenyek a honatyák „szexista” megjegyzéseire. Nem vitatom... noha akár bóknak is felfogható az elnöki pulpituson elhangzott kijelentés, hogy a sok bekiabálás „árnyalja a szépségét”. Dehát e megjegyzések viszonozhatok: „Képviselő úr, attól hogy ön délceg (avagy macsó), még nem következik, hogy okos”... „Képviselő úr, attól hogy ön farmernadrágban jár, még lehet trotli”... „Képviselő úr, menjen haza az anyósához!”... De nem. A képviselőnők éppúgy használják a „hazudik”, a „korrupt”, az „elgurult a gyógyszere”, kifejezéseket, mint a Ház férfi tagjai (ja, ezt már megírtam két hete is). így bizonyítanák, hogy egyenjogúak? Nem jó. Inkább lennének magasabb rendűek. Vagyis Hölgyek. Úgy érzem, nincs más megoldás: alaptörvénybe kellene iktatni, hogy függetlenül a nemi hovatartozástól, HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Június 4. Gyermeknap Augusztus 11. Retrobuli Október 13. Fenyő Miklós koncert Október 28. Zoltán Erika koncert A Hungarian Cultural Alliance - Magtár részére pénzadományt lehet küldeni a következő címre: Hungarian Cultural Alliance, 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015. illetve paypal-el az info@hungarianculturalalliance.org címre. Az adomány levonható adóból a szervezetünk 501(c)(3) egyesület. Először kapta nő Magyarország legrangosabb tudományos kitüntetését Kilencedik alkalommal adták át a tudományos életben betöltött meghatározó szerep elismeréséért járó Bolyai-díjat, amelyet ezúttal első alkalommal női tudós, É. Kiss Katalin nyelvész vehetett át a mindenkori köztársasági elnök elnökletével működő független díjbizottság döntése alapján. A Bolyai-díj Magyarország legrangosabb civil alapítású tudományos díja, amelyet olyan, a tudományos életben külföldi mércével is kiemelkedő eredményeket elérő személyek kaphatnak meg, akik kutatási eredményeikkel hozzájárulnak Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A 2000 óta minden második évben átadott Bolyai-díjat 2017-ben is Áder János köztársasági elnök adta át a Magyar Tudományos Akadémián. É. Kiss Katalin a nyelvtudomány doktora, generatív nyelvelméleti keretben a magyar mondattan és a magyar nyelvtörténet kutatója. A független díjbizottság tanácskozása alapján kiválasztott díjazott szakterületén mintegy 200 magyar és angol nyelven íródott publikációt jegyez. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutatóprofesszora és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Elméleti Nyelvészet Tanszékének tanára. Az alapítók célja a kezdetektől az, hogy a díjjal felhívják a figyelmet a tudomány kiemelt szerepére és elérjék, hogy az emberek értékrendjében méltó helyre emeljék a tudást, a tudományt és a tudóst, biztosítva az őket megillető társadalmi elismertséget. 2017-ben a kezdeményezés mellé állt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal is. A 2015-ös díjazott Pál Csaba biológus volt, előtte Nusser Zoltán, neurobiológus, Dr. Perczel András, vegyész, Dr. Ritoók Zsigmond, ókorkutató, Dr. Lovász László, matematikus, Dr. Bor Zsolt, fizikus, Dr. Roska Tamás, informatikus, valamint Dr. Freund Tamás, biológus kapta meg a kezdetben 50.000, majd 2009 óta 100.000 Euróval járó elismerést. É. Kiss Katalin nemcsak nyelvészként tűnik ki a korábbi díjazottak sorából, de ő az első női díjazott is. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát, 2015-ben pedig Prima-díjat kapott. Hazai tudományos munkái mellett vendégelőadóként tevékenykedett már a Potsdami Egyetem Nyelvészeti Intézetében, ösztöndíjas volt Stanfordban, a Center for Advanced Study in the Behavioral Science kutatóközpontban, vendégtanárként dolgozott a Stuttgarti Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Tanszékén és kutatási ösztöndíjasként tevékenykedett az MIT Center for Cognitive Science kutatóegységében, inforadio.hu Nők a parlamentben? Magyarország az utolsó az EU-ban Mindössze 10 százalék a női képviselők aránya a magyar parlamentben, ez a szám a rendszerváltás óta lényegében változatlan - írja a Népszava. A lap kiemeli: hazánk e tekintetben is szembemegy a nemzetközi trendekkel, a legtöbb országban ugyanis a női politikusok arányának növekedése tapasztalható, az Európai Unión belül pedig Magyarországon a legalacsonyabb a parlamenti képviselőnők aránya. Az ENSZ nemrég publikált adatai szerint Magyarország a 158. helyen áll a világ 194 országát elemző kutatás alapján. Az európai országok közül hazánk érte el a legrosszabb helyezést, mögöttünk nagyrészt afrikai országok sorakoznak, mno.hu minden képviselő járjon tánc-és illemtan órákra, majd a tanfolyam végén vizsgázzon jó modorból! (Jut eszembe: tánctanárra nincs szükség - a kormányfő nemrég elárulta, hogy pávatáncot jár. Gondolom, készséggel megosztaná ebbéli tánctudását a képviselőkkel - eltekintve attól, hogy ki melyik pártnak a tagja.) Aki illemtanból megbukna, menjen pótvizsgára és üljön a parlament szamárpadjába!... Ha szülőhazámban élnék, benyújtanám fenti javaslatomat az Alkotmánybíróság taláros tagjainak. Dehát - amint már kijelentettem e hasábokon - nincs jogom hozzá. Erkölcsi értelemben nincs. Ez ügyben is csak a Magyarországon élő állampolgárok döntsenek! IRGUM-BURGUM! Tudok ám durvább is lenni, de még mennyire: A KUTYAFAJATÜ Földes Tamás Csak úgy mondom Nőügyek Április 28, 2017
