Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-11-15 / 44. szám
Délnyugati erődök nyomában Felsőlendva /Grad/ vára Vendégségben Réka királynénál „A néphagyomány mindig igazat mond, mert a megtörtént valóságból indul ki, abból merít. Igaz, hogy az évek során adódik hozzá egy és más, és színeződik is, de a színeződés a nép szeretetéből fakad. Ám az alapja igaz” (Kolumbán Sándor) Attila hun király legkedvesebb feleségének várát és sírját a székely népi emlékezet a Rika - erdejének „ősrengetegébe” helyezi. A hegyecske a Persány - hegység része, ennek északi harmadában, Erdővidéken található, amely ugyanolyan székely tájegység mint Csík, Gyergyó vagy Háromszék. Központja Bárót városka. Erdővidéket keleten a Dél Hargita és a Baráti - hegység, nyugaton a Persány - hegység határolja, elválasztva egyben az Réka királyné mondabeli sírja Erdélyi - medencétől is. Délen, a Barcasági - medence peremén születik, északon a Vargyas csodaszép, mészkő szurdokával zárul. A hegységben nem ez az egyetlen áttörés. Deréktájban az Olt fűrészelte ketté, Ágostonfalva és Alsórákos között. A vad labirintus lebilincselően szép, de csak erdőkitermelő úton járható. Környéke, mindkét oldalon, régészek és geológusok paradicsoma, akárcsak a Vargyas szurdoka az Almási (Orbán Balázs) barlanggal. A Rika - hegség, vagy Rika - erdeje az Olt Alsórákosi - szorosa és a Hagymás-tető között foglal helyet, amely a Barátot Székelyudvarhellyel összekötő, festői műút legmagasabb pontja. A Rika gerincét a Felsőrákos feletti Fekete hegy (813 m) a Somos-tető (723 m) a Hegyes-tető (684 m) és a Lapias csúcsai rajzolják ki. A részhegység két legfontosabb völgye a Rika és Nádas patakok. Ez utóbbi völgyében épült ki pár évvel ezelőtt a Nádasi - sósfürdő és panzió. Mindkét patak a Hargitából (Lucs kráter és tőzegláp) lefolyó Kormos patak mellékvize. Itt, a Rika - erdején haladt át a rómaiak által épített, és a vándor népek, így a hunok által is használt Rika útja. Ma már csak a turisták, erdőjárók használják. Pedig a Barát - udvarhelyi műút megépítéséig (XX. század eleje) ez vezette hol gyalog, hol szekéren a felsőbb iskolák felé (Székelyudvarhely, Enyed) népünk olyan jeles egyéniségeit, mint: Apáczai Csere János, Benkő József, Körösi Csorna Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Benedek Elek és másokat. 1970 -ben a Rika patak mentén a tömegesen előforduló zöld dacittufát a portland cement adalékanyagaként termeltük ki. Akkor még nem tudtam, hogy a kőbányától alig pár kilométerre található Elek apónak, a „Magyar mese és mondavilág” című mesegyűjteményéből jól ismert Attila és Réka vára, együtt a legendás királyné jelképes sírjával. Nem rég újból jártam ezen az úton. Réka mondabeli sírját ma már könnyű megtalálni. Nem tabu, mint 50 évvel ezelőtt. Csak a Barát közelében lévő Felsőrákosról kell elindulni a Rika patak völgyén felfelé, a Bikás dombon keresztül, ahol Réka királyné hintóját a patakba borították a megriadt lovak. Körülbelül 11 km után a patak bal partján jókora, fehér, kristályos mészkő tömb vonja magára a járókelő figyelmét. A szájhagyomány szerint ez takarja Réka királyasszony sírját. (Olisztolit a javából, ismertem fel, ami nem más, mint tektonikus vagy morfológiai okokból idegen környezetbe került kőzettömb.) Akkora nagy, hogy csak csúszással kerülhetett ide gondoltam, vagy esetleg egy hatalmas áradás mosta ki, de semmiképp sem emberi kéz munkájának eredménye. A kő az út és a patak között állt meg. És hiába volt Attila a fél világ ura, száz ökörrel sem húzathatta volna ide ezt a cukorsüveget. (Máskülönben nemcsak itt, hanem az egész Persány-hegységben sok helyen fordulnak elő hasonló, eredeti helyükről kibillentett vándorkövek.) Hogy Réka nagyasszony pontosan hol alussza örök álmát, nem lehet tudni. De, hogy valahol itt, a Rika patak völgyében, az biztos, hiszen a regék, népmondák soha nem hazudnak, még akkor sem, ha az okoskodó tudósok tagadják létjogosultságukat. Talán a kiásott patak medrébe temették, akárcsak urát, Attilát a Tisza fenekére, amelyre a századok alatt vastag hordaléktakarót borított a víz. Ki mondhatná meg? De a két történet hasonlósága arra enged következtetni, hogy az előkelő hunok gyakori temetkezési szokásai közé tartozott a folyómedrekbe való temetkezés. A Réka sírjának vélt kőtömb tetején kopjafa áll. Ilkei Ferenc vargyasi polgármester készítette. Előtte, az út széli bükkfán, egy tábla hirdeti a sír közelségét. A frissen festett kék.keresztes turistajelzés is megerősíti, hogy jó helyen járunk. A jelzés tovább vezet, a patakon túl, fel a 684 m magas Hegyes tetejére. Kővá'ry László még csak gyanította a várhelyet a tetőn. Benedek Elek viszont töretlenül hitt a Réka királynéról szóló mesékben, és bátran állította: itt volt Attilának, a nagy hun királynak a legkedvesebb vára. Igaz, de amint utóbb kiderült, nemcsak egy, két vár állott a Hegyes gerincén. A keletit, a csúcson Attila várának (8,5 x 8,5 m), a nyugatit az elsőtől 400 m távolságra, a Hegyes-tető mögötti nyeregben a Réka várának (24 x 10 m) nevezik. A legújabb régészeti kutatások és az előkerült leletek alapján (1994 - 2007 Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgy) a rikai vármaradványok korát a régészek a XI-XIV. századra teszik, ami megfelel az árpádkor idejének, de semmiképp sem a 700 évvel korábbi hun korszaknak. Máskülönben a hunok, vándor nép lévén, nem építettekicővárakat. Kár! Erődítéseik legtöbb esetben ideiglenes jelleggel bírtak Valami hasonló lehetett mindkét vár, amelyek közül az Attila vára nem is volt vár, csak egy megfigyelő őrtorony. A hun birodalom összeomlása után teljesen eltűntek, és csak a korai magyar királyság gyepűrendszerének kiépítése tette szükségessé a kővárak, őrtornyok felállítását, ami viszont nem zárja ki, hogy a régebbi korszakokban semmi sem létezett ezeken a stratégiailag nagyon fontos helyeken, főleg egy hajdani főút mentén, amely a Rika hegység hátán húzódott végig. Ha azonban úgy tekintünk Bardócz és Udvarhelyszékre mint a hun királyné magánbirtokára, akkor elfogadhatjuk a helynevek tanúságát is. Ha létezik mind a mai napig Budvár, Attila bátyjáról elnevezve, annak dacára, hogy a régészek csak XIXII századira taksálják, akkor lehetett Rékának is saját vára és birtokai a környéken. Bízzunk meg a népi emlékezetben, és ha tehetjük, látogassuk meg ezeket a rég elfeledett helyeket, hiszen történelmünk ösvényein járva, megtépázott nemzeti tudatunkat erősíthetjük. Enikő ANGYALFI RENT- A-CAR AUTÓBÉRLÉS MAGYARORSZÁGON A. Suzuki Swift 1,0 manual 150 usd/hét B. Fiat Punto 1.2, Opel Corsa 1.2, Suzuki Swift II 1.3 manual, air.c 190 usd/hét C. Suzuki SX4 1.5 manual, air.c 220 usd/hét D. Opel Astra 1.4 manual, air.c 250 usd/hét E. Honda City 1.5, Chevrolet Aveo 1.6 automatic, air.c 270 usd/hét Korlátlan km használattal, biztosítással és adóval. Repülőtéri átadással és átvétellel Bécsben is (plusz költség). Toll free: 1-888-532-0168 Tel.: 011-36-30-934-2351, Tel./fax.: 011-36-25-411-321 Email: info@angyalfirentacar.com Web: www.angyalfirentacar.com A Muravidék gazdagon termő tájait magam mögött tudva, északnak tartok, egy kis hegyvidéki kalandozásra. E meleg időben a kellemes utazást, nagyban segíti az út mellett egyre sokasodó erdő nyújtotta hűvös. Az Alpok keleti lankáiba ágyazott Őrvidék déli gyöngyszemére vetettem szemet e napon. Egyre lassabban araszolva, belecsodálkozva a táj szépségébe érek Felsőlendvára, mai nevén Grad településre /1952 óta/. A város felett, meredek sziklákkal szegélyezett hegyen, 333 méter magasban őrködő várat vallatom az ittlétem pár órájában. A terület első említése III. Béla uralkodásának éveire esik, mikor is a környéket királyunk a szentgotthárdi monostornak adományozta. Első erődítménye, a keresztes háborúk idején épülhetett a templomosok közreműködésével. Az akkori vár mindössze 60X40 méter területet körülölelő épületegyüttes volt, melynek északnyugati részén állt az öregtorony. 1208-ban Vasvári András gróf hűbérbirtoka lett, aki jelentősen kibővítette a várat. II. Ottokár cseh király hadjáratában elfoglalta a területet, annak ellenére, hogy V. István királyunkat híven szolgáló alattvalói foggal, körömmel próbáltak ellenállni az ostromnak, sajnos sikertelenül. A cseh hódító, 1269-től 1275-ig uralta a környéket. Ezt követően az Amadé família birtokolta, a család kihaltjáig. A környék lakóit, azaz a mai szlovének őseit bizonyára ez időben a XIII.XIV. században telepítette be a terület földbirtokosa. 1365-ben csak úgy, mint Muraszombat, Felsőlendva vára, s a település, Nagy Lajos közreműködésével, némi birtok- cserével került a Szécsiek tulajdonába, a várbirtokhoz tartozó 73 faluval egyetemben. Ez időben „Waraliafolu” néven említik. 1478-ban kapott mezővárosi rangot, és ekkor már „opidium Lyndwa” néven szerepel. A felső /felsew/ előtagot 1499-ben Felsőlendva vára, a felújított templomtoronnyal ragasztották neve elé. A felsőlendvai plébániát 1400 előtt alapították. A XVI. században a Szécsi család nagyban elősegítette a protestantizmus megerősödését a környező területeken, így a város temploma is a protestánsok kezére került. Majd az ellenreformációt követve 1660- ban ismét megalapították a katolikus egyházkerületet, vele a plébániát. A vár könyörtelen vesszőfutása a XVI. és XVII. századokban szűnni nem akaróan zajlott, annak ellenére, hogy a tulajdonosok mindig igyekeztek bővíteni, fejleszteni, a korok hadászati követelményeinek megfelelően. 1515-ben a Dózsa-féle parasztfelkelés követőiként a fellázadt parasztok foglalták el. Ez megismétlődött 1549-ben. 1605-ben és 1616-ban a Habsburg ellenes felkelők kezére került. A Széchy család férfiágon történt kihalásával 1685-ben Széchy Katalin által férje Nádasdy Ferenc uralhatta rövid ideig, a Wesselényi-féle összeesküvés után megmaradt a család birtokában. Az 1685 és 1688-as években a török kétszer is kifosztotta. 1704-ben a kurucok ostromolták meg sikerrel. A XIX. század második felében többszöri tulajdonosváltás után az Almássy családtól, Széchenyi Tivadar vásárolta meg, s tulajdonolta az első világháború befejeztéig. A Trianoni érvágásig, majd 1941-1945- ig Magyarország része Vas vármegyénkben. 1919-ben a kérész életű Vendvidéki Köztársasághoz tartozott, majd Jugoszláv-Horvát-Szlovén királyság része lett illetve Jugoszlávia területe, majd a délszláv háború kezdeti szakaszában, 1991-től Szlovénia fennhatósága alá tartozik. A vár, ma Szlovénia egyik legjelentősebb műemléke. Az elmúlt időszakban jelentősen megromlott, lepusztult állagú erődítmény, napjainkban kezd újjáéledni. A külső várfalakat körbejárva, - /ahol a sziklaképződmények megengedik/ - látni lehet az idő könyörtelen munkálkodását. Betérve az udvarba, szembeötlő a változás. A felújítási munkák folyamataként megújuló külső és belső építészeti munkák, gigantikus tervezési, szervezési és fizikai munkálatokról tesznek tanúbizonyságot. Elég, ha csak tekintetünket körbehordozzuk, s egy pillanatra behunyjuk szemünket. Nem kell különösebb képzelő- tehetség és teljes pompában láthatjuk a majdani felújított várat. A pár eurós belépő díjat e csoda láttán nem sajnálja az ember, sőt... A felújított részeken sorban nyílnak a kiállító termek, ahol őstörténeti, helytörténeti, vártörténeti és ősi szakmákat, s azok szerszámait bemutató tárlatokat szemlélhet az idelátogató. Egy kis bepillantást nyerhetünk a vár alatti pincébe is persze csak szerényen, hiszen állítólag a vár alatt többszintű pincerendszer húzódik. Ézt Fényes Elek is megemlíti, továbbá azt is, hogy állítólag az itt fellelhető legnagyobb hordó 600 akós, azaz 32-34 ezer literes. A várban őrizték a XVIII-XIX. században a Nádasdy család levéltárát. Bevallom, szívem szerint még sok időt el tudnék itt tölteni az ódon szagú kő és téglarengetegben, nem csak a látványt, de az illatot is szívnám hosszasan magamba, de az idő könyörtelen múlása megálljt parancsol, amit egykedvűen veszek tudomásul, és megköszönve e csodát a recepciós kisasszonynak, - /bár tudom ez nem az ő érdeme, de talán tolmácsolja az illetékeseknek/ - Elbúcsúzom a vártól és Felsőlendvától. A trianoni tövis fájdalmas szúrását hatványozottan érzem, hiszen e gyöngyszem valójában a miénk. Igaz a szlovének többsége ezt nem tudja, vagy nem akarja tudni, s nem akarja hinni. Én viszont: „Hiszek egy isteni örök igazságban,” Albert Ferenc November 15, 2013 AMERIKAI Hjíigy<ir Hírlap
