Amerikai Magyar Hírlap, 2010 (22. évfolyam, 1-50. szám)
2010-07-02 / 26. szám
Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt! Bulvár - határok nélkül „Róka fogta csuka” helyzet: arról írok, amiről szívem szerint nem írnék. Amitől a gyomrom kavarog. Kavarog, amiért magyarországi pályatársaim (no nem, ezt a kifejezést kikérem magamnak, inkább úgy fogalmazok: a rossz ízlésű olvasók érdeklődésének eleget tenni akaró, újságba író szenzációhajhászok) tavasz óta körbejárják és gusztustalan állításokkal színesítik e tragikus történetet. Miközben ezt a gondolatsort boncolgatom, még nem tudom, hogy befejezem-e a cikket. Azt se tudom, ha befejezem, eljuttatom-e az Amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségébe. Arról tűnődök ugyanis, amit több mint fél évszázada művelt hivatásom védelmében szégyellek. No meg arról is: ha az alábbi történetet közreadom, nem teszem-e ugyanazt, amely ellen - éppen e cikkben - tiltakozom. Az elmúlt két évtizedben szülőhazánkban is polgárjogot nyert a bulvár-újságírás. Szinte kezdetektől taszít, elhatárolódtam tőle. Igaz, a betűvető-létem visszatértekor - 1992-ben, amikor megszegtem korábbi fogadalmamat, miszerint többé újságba nem írok - Los Angeles-i tudósítója lettem ez első bulvárlapok egyikének, a Pesti Riportnak. Naponta diktáltam telefonba olyan híreket, amelyek itteni érdekességek voltak: hollywoodi sztárhírek, krimik, meg hasonlók. Elsőként adtam hírt a magyarországi sajtóban arról, hogy „Megölték a futballista feleségét” (akkor még nem tudtam, hogy a Mexikó felé menekülő, O.J. Simpson nevű férfiú valójában kicsoda). Elsőként írtam a „hollywoodi madám”, Heidi Fleiss letartóztatásáról, később interjút is készítettem vele, sőt le is fotóztam. Nem sorolom: a Pesti Riport minderre vevő volt. Csakhogy: a hírlapárusoknál „sárga újságként” ismertté vált napilapnak annyi köze volt a ma megjelenő bulvárlapok döntő többségéhez, mint a kezdetleges, jószerével alig valamit felfedő sztriptíznek a legdurvább pornográfiához, vagy a csapodár szépasszonynak a bájait pénzért árusító utcalányhoz. Hogy mi lett az újság sorsa? A kezdeti népszerűség után - az olvasók jóvoltából - a durvább bulvárlapok (amelyeknek már a címlapján is pucér leányok bájai tárulnak fel) lényegében knock outolták. Azt hiszem, alkalmatlan lettem volna arra, hogy a hajdani Színházi Élet „Maga csak tudja, Intim Pista” című rovatának dolgozzak. Egy kellő időben kapott - és megérdemelt! - pofon ébresztett rá, hogy a pletykálkodás visszaüthet. Amikor, foglalkozásomból adódóan, „színházi bennfentes” voltam, nem válaszoltam az olyan kérdésekre, hogy „igaz-e, miszerint a szép szőke primadonnának a fekete hajú bonviván az életben is a szeretője?”; „igaz-e, hogy a népszerű drámai színész több pohár pálinkát nyakai be, mint ahány bögre tejet megiszik?”; „igaz-e, hogy X balett-táncost azért pofozta fel Y operaénekes, mert ellopta az aranyóráját?”. Jobbára azt feleltem, hogy nem tudom, ha meg erre úgy replikáztak, hogy „tudod te, csak nem akarod elmondani”, azt válaszoltam: azért nem tudom, mert nem érdekel. De ha történetesen nem a mokány bonviván lenne a szőke primadonna szeretője, hanem én (amire persze ezrednyi esélyem se volt), még úgyse beszélnék róla. Magánügyek. Nem tartoznak senkire... ...Most szünetet tartottam. Mély lélegzetet vettem, hogy folytassam-e. S ha folytatom, akkor nevek nélkül adjam közre a számomra gyomorforgató eseménysor legújabb fejleményét, vagy megírjam - ahogy az általam a sajtóból kiseprűzésre ítélendő - újságba írók teszik. Hallom, hogy jó ízlésű közszereplők - művészek, sportolók, és mai szóhasználattal élve „celebek” - irtóznak attól, hogy bulvárlapnak nyilatkozzanak. Mert ha a tudakozódó újságba író ama kérdésére, hogy szereti-e a sárgarépa-főzeléket, csupán annyit mondanak, hogy „igen”, a bulvárlapban már azt olvashatják, hogy a sárgarépát szexuális vágyuk kielégítésére használják. Csakhogy (írom ismét): vannak „a mindegy, hogy mit írnak, csak foglalkozzanak velem” elvet valló művésznőcskék, művészkék, akik akár a tévé kamerája előtt is készséggel beszélnek magánéletük intim részleteiről, szexuális virgonckodásaikról. Az alábbi történet két szereplője se kivétel, ők is a televízió kamerái előtt vallották meg kapcsolatukat, amely minden korábbi szerelmeiknél perzselőbb volt. Tették ezt azért (s ez még méltányolható talán), hogy az ilyen-olyan mendemondáknak elejét vegyék. Mindketten jól ismert közszereplők (voltak). A hölgy - csak-csak leírom a nevüket, legfeljebb később kihúzom - erotikus megjelenésű színésznő, aki az egyik kereskedelmi televízió reggeli műsorát is vezeti. A neve: Liptai Claudia. (Oké, a kíváncsi olvasók kedvéért elpletykálom - ami a internet jóvoltából nem titok -, hogy július derekán lesz harminchét éves.) Az úr: Gyurcsány Ferenc hajdani kormányának szóvivője. A neve: Daróczi Dávid. (A kíváncsi olvasók kedvéért elpletykálom: harminnyolc éves volt.) Azám, de most hogyan tovább? Tegyem, amit elítélek, pletykáljak kettőjükről, a kapcsolatukról?... Aki Á-t mond, mondjon B-t! Folytatom. A hölgyről néhány éve tudni lehetett, hogy együtt él egyik pályatársával. Később az vált köztudottá (igen, köztudottá, mivel a jelek szerint a celebek kapcsolata közügy), hogy összeházasodtak. Aztán lányuk született. Aztán elváltak. Aztán a hölgy meg a korábbi kormányszóvivő egymás mellé sodródott és olvadozó pillantásokat vetve egymásra, a tévénézők tudtára adták, hogy lángoló szerelem lobbant fel közöttük. Az úr életéről mindaddig nem tudtunk annál többet, mint hogy cigány, aki a legmélyebb nyomorból emelkedett ki és küzdötte fel magát nagy tudású, megbecsült újságíróvá, majd kormányszóvivővé; Magyarországon roma férfiú korábban nem jutott ilyen magas beosztásba. Hónapokon keresztül városszerte beszédtéma volt, hogy milyen szép párt alkotnak, mennyire összeillenek, milyen felemelő érzés az ő boldogságukat látni. Legalább ők boldogok!... Aztán április harmadikén bekövetkezett az érthetetlennek tűnő tragédia: Daróczi Dávid felakasztotta magát egy barátja lakásán. Az első reflexió a megdöbbenésé. Politikai hovatartozástól függetlenül méltatták a kétségkívül rokonszenves férfiú életművét. „Letaglóz volt szóvivőm és barátom halála” - nyilatkozta Gyurcsány Ferenc. „Lendülete, odaadása példaértékű volt sokak számára. Emléke előtt őszinte részvéttel hajtok fejet” - mondotta Bajnai Gordon, az akkori kormányfő. „A magyarországi cigányság egyik lehetséges Obamáját, a jövő reménységét és példaképét veszítette el” - nyilatkozta Teleki László, a roma ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott. „Mély megrendüléssel fogadtuk a volt kormányszóvivő halálának hírét” - írta közleményében Navracsics Tibor, a FIDESZ frakcióvezetője. „A Magyar Demokrata Fórum tagjai megrendüléssel és fájdalommal értesültek Daróczi Dávid tragikus haláláról” - írta közleményében Los Angeles korábbi magyar főkonzulja, Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF akkori szóvivője. Mondhatni, az egész ország közvéleménye értetlenül állt e tragédia előtt. És megkezdődtek a találgatások... ...Az első hangok mértéktartóak voltak. A legnagyobb példányszámú országos napilap az elhunyt baráti köréből származó információt szellőztette meg: „Orvosilag diagnosztizált lelki betegsége volt. A betegség miatt kezelés alatt is állt.” Ám a bulvárnak ez kevés volt. Napokon belül vadabbnál vadabb hírek keltek szárnyra. „Azért lett öngyilkos, mert a kedvese elhagyta”. „Teljesen elszegényedett, nyomasztó anyagi gondjai elöl menekült a halálba”. „Nem lett öngyilkos, hanem ismeretlen tettesek felakasztották”. „Kemény maffiakapcsolatokkal is rendelkezett”. „Zsarolták”. írtak arról, hogy gyermekkorában, a Csepel-környéki putriban az apja rendszeresen verte. Olvashattuk azt is, hogy az édesanyja éhezik. Jelentkezett egy harmincnégy éves, Nóra nevű nő, aki állítása szerint négy éve ismerte meg Dávidot „és az idők során elmélyültek az érzelmeik; viszonyuk akkor is tartott, amikor Daróczi és Liptai Claudia hivatalosan egy pár voltak, s mindvégig bízott benne, hogy előbb-utóbb megint csak az övé lesz a férfi”... Sorolhatnám tovább az április óta sorozatban megjelenő bulvár-híreket - ám a leginkább felháborító az elmúlt héten jelent meg az egyik bulvárlap internetes oldalán. Nem idézek a három egymást követő napon /!/ megjelent cikksorozatból részletesen, csupán néhány kitételt ragadok ki ízelítőül. Az írás címe: „Exkluzív! Daróczi Dávid - Az igazság”. Egy férfiú jelentkezett (ha valóban jelentkezett?) az internetes oldal szerkesztőségében. E férfi(?) nevét nem adta a nyilatkozathoz, ezért a szavait tolmácsoló újságba író nő „az egyszerűség kedvéért tehát nevezzük őt Csabának” mondattal indítja a szóáradatot. Elöljáróban megemlíti, hogy „Daróczi Dávid egykori jóbarátja, bizalmasa, akinek elege lett a volt kormányszóvivő élete és halála körüli találgatásokból, most elmondja az igazságot”. És elmondta. Az igazságot?!... íme: „Szembesülve... a mostanában sorozatosan megjelent hazugságokkal álszeretőkről, álbarátokról, úgy döntöttem, először és utoljára megszólalok. Sokszor láttam őt sírni, kétségbeesni és tudom, hogy inkább bevallaná már a másságát, mint hogy a családját, a szeretteit hurcolják így meg”. ÓVJA EGÉSZSÉGÉT! NE DOHÁNYOZZON! Csaba, a „jóbarát” szerint „Dávid kettős életet élt: egy igazit befelé, és egy színjátékot a külvilág felé. Melegszívű, segítőkész, tökéletes ember volt, egyetlen „bűnét” leszámítva, melyet végül ő sem tudott feldolgozni: homoszexuális volt... Sokáig magának is nehezen merte bevallani, hogy a férfiakat szereti a nők helyett. Próbálkozott lányokkal is, ilyenkor becsukta a szemét és fiúkat képzelt a helyükbe, megpróbált helytállni, de nehezen ment neki. Ezért is voltak rövid kapcsolatai... A meleg barátai végig tartották benne a lelket, ők soha nem árulták volna el, nagyon összetartóak. Senkinek nem beszélt a másságáról, nekem azonban gyakran kifakadt. Dávid passzív homoszexuális volt, én nem nagyon értek ehhez, de egy kapcsolatban a női szerep volt az övé.” Idézzek tovább? Nem teszem. Kommentáljam? Mit? Hogy igaz-e a létező/vagy nem létező „Csaba” állítása, vagy sem, hogy netán az internetes honlap írójának agyszüleménye az egész történet?... Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy a másság ténye háborít fel, kijelentem: a homoszexualitás - véleményem szerint - mindenkinek a magánügye (mindaddig, amíg azt nem agresszíven, hanem saját körein belül műveli). De ha e „másságát” titkolni akarja, akkor senkinek sincs joga felfedni e titkot. Kivált egy halott esetében! Aki e valós, vagy valótlan állítást már nem képes cáfolni. Hírlapírói hivatásom képviseletében háborít fel - ha úgy tetszik, tiltakozom! -, hogy a magyar sajtóban ilyen írás megjelenhetett. Végezetül: egy újságírónak bárki nyilatkozhat. Még az elmebeteg is. A diliflepnivel rendelkező is. Az újságírónak - ha valóban újságíró - viszont mérlegelnie kell, hogy megírja-e amit hall. Ám egy lapszerkesztő már nem rendelkezhet diliflepnivel! Vagy ha igen, akkor végképp nyomasztó gondok lehetnek a honi bulvármédiában. Mindehhez még annyit: a Daróczi öngyilkosságáról szóló legújabb agyrém-változatot aligha olvashattam volna el, ha az egyik legtekintélyesebb - izgalmas politikai vitaműsoroknak helyt adó - budapesti tévécsatorna internetes honlapja nem hívta volna fel a figyelmet a cikkre. Kavarog a gyomrom. Restelkedek. Ennyi... FÖLDES TAMAS Dél-Kalifornia magyarságának szolgálatában, egy megbízható, hozzáértő, az Ön érdekeit mindenek felett szem előtt tartó lakóházi és kereskedelmi ingatlan ügynök. „Az Ön elégedettsége számomra a legfontosabb prioritás ” Ha vásárolni, vagy eladni szeretne, forduljon hozzám) The Red Estate leaders BereczkiJózsef Ingatlan ügyn ők/közjegyző ív* (562) 301-6928 Email: procalrealtor@gmall.com J www.ProCalRealtor.com 3 milliárdos a főnyeremény Hatalmas főnyereménnyel kecsegtet az ötös lottó, ám a mesés összeg csak töredéke annak, ami befolyik a Szerencsejáték Zrt.-hez a lottóláznak köszönhetően. Utoljára 2009. december 12-én volt ötös találat "a lottón, azóta halmozódik a nyeremény, amely így elérte minden idők második legnagyobb összegét, 3 milliárd forintot. A horribilis pénzösszeg természetesen az egekig fokozta a szerencsevadászok kedvét: a múlt héten már 6,1 millió szelvény fogyott el, ami a szokásos mennyiségnek csaknem a duplája. Érezhetően nő a játékkedv, és ezzel együtt a beküldött szelvények száma. Az ötös lottón december óta 126,1 millió darab lottót töltöttek ki, így összesen azóta 28 milliárd 72 millió forintot költöttek Magyarországon a lottó ötösre - tájékoztatott Somorai László, a Szerencsejáték Zrt. referense. Újpest Sports Lounge magyar koktél-bár Nyitva minden nap reggel 6-tól éjjel 2-ig KARAOKE minden kedd, csütörtök, péntek és szombat este 9-től 1:30-ig Billiárd és Darts versenyek Olvassa a Nemzeti Sport újságot nálunk! Minden szerda este kártya- és sakkpartik Cím: 14034 Vanowen Str., Van Nuys, CA 91405 Tel: (818) 780-6823 Mindenkit szeretettel vár a tulajdonos Rózsa Oszkár és Ana Július 2,2010
