Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-12-18 / 48. szám
Istentől gazdagon megáldott, békés ^0* \ KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és felhőtlen, boldog ÚJ ESZTENDŐT kíván barátainak, ismerőseinek, a HÍRLAP olvasóinak, és minden honfitársának Emery (Imre) Kovács és Thúroczy Gizi Meghitt szép KARÁCSONYT és sikerekben gazdag,| ^ boldog ÚJ ESZTENDŐT kívánok pácienseimnek, barátaimnak wv és az összmagyarságnak Dr. BIRITZ TIBOR Pacific Bio Clinic (Alternative Gyógyászat) Tel: 323-653-5423 Fax: 323-653-5503 és felesége PAVLINA CHOYKOVA, D.D.S.j Tel: 323-653-5322 6360 Wilshire Blvd., Ste. 502 Los Angeles, CA 90049 Kegyelemteljes Karácsonyt és Áldásos Újévet kívánnak a Premontrei Atyák az Orange-i Szent Mihály Apátságból St. Michael’s Abbey of the Norbertine Fathers Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és az Új Esztendőre jó egészséget, szépséget és boldogságot kívánunk üzletfeleinknek, barátainknak és ismerőseinknek Dr. Ékes Gábor és Judit Dr JUGA Kozmetikai és Kereskedelmi kft. 1095 Budapest, Soroksári út 48. (36-1) 215-6440 19292 El Toro Road, Silverado, CA 92676-9710 Phone (949) 858-0222 * Fax (949) 858-4583 Harmonikus, boldog KARÁCSONYT és reményteljes, vidám ÚJ ESZTENDŐT kívánunk az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak, és minden magyarnak szeretettel, FERENCZY ENDRE és családja Las Vegasból December 18,2009 Oscar Wilde: A Boldog Herceg Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán. Nemhiába csodálta mindenki.- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének -, csakhogy nincs anygos sok a rokona. - És csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az ősz, és a fecskék elrepültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét.- Örökké csak hallgat - mondta -, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. - És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehető legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otta fecske. - Teljesen átáztattak a könnyeid.- Míg éltem, és emberi szívem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a Szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe se jutott megkérdezni, hogy mi nyi haszna - tette hozzá, nehogy az emberek még azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott.- Bár olyan lennél, mint a Boldog Herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat.- A Boldog Hercegnek még álmában sem jut eszébe, hogy nyafogjon valamiért.- Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog - dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta.- Olyan, mint egy angyal- mondták az árva gyerekek, amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta, fehér kötényben.- Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt.- Dehogynem, álmunkban- válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek álmodnak. Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de ő hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy, sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbűvölte, hogy megállt és megszólította:- Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-megérintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át.- Micsoda nevetséges kapcsolat- csivitelte a többi fecske -, nincs a menyasszonynak pénze, és túlsáhon ülő teremtés - folytatta a fecske -, én viszont szeretek utazni, szeressen hát utazni a feleségem is! - Eljössz-e velem? - kérdezte végül a nádszáltól; de az csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. - Hitegettél csak!- kiáltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - És elrepült. Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba.- Hol töltsem az éjszakát? - kérdezte. - Remélem, felkészültek a fogadásomra. Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején.- Itt fogok megszállni - kiáltott fel -, pompás ez a hely, járja a friss levegő is! - És leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg lába elé.- Arany a hálószobám - mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült; de alig dugta a fejecskéjét a szárnya alá, rápottyant egy nagy vízcsepp.- Milyen különös! - kiáltott fel.- Egyetlen felhő sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok, és mégis esik. Bizony szörnyű az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esőt, de csak puszta önzésből. Akkor ismét ráhullott egy csepp.- Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esőtől sem véd meg? - kérdezte. - Keresnem kell egy jó, fedeles kéményt. - És elhatározta, hogy továbbszáll. De mielőtt szétnyitotta volna szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta - de jaj, mit is látott? A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak aranyorcáján. És a holdfényben olyan gyönyörű volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom.- Ki vagy te? - kérdezte.- Én vagyok a Boldog Herceg.- Miért sírsz akkor? - kérdezte van a falon túl, olyan szép volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha a gyönyör boldogság. így éltem, és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ide állítottak, olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyűségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok. “Úgy, hát belül nem is arany?”- jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetű megjegyzést.- Messze innen - folytatta mély, zengő hangon a szobor -, jó messze, valamelyik kis utcában áll egy szomorú házacska. Ablaka éppen nyitva, és én egy asszonyt látok odabent, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tűszúrással, mert az asszony varrónő. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sír. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubint a kardom markolatáról? Lábamat ehhez a talapzathoz erősítették, magam nem tudok mozdulni. Engem várnak már Egyiptomban - mondta a fecske.- Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fűszerekkel. A nyakában halványzöld jadelánc van, és a keze, mint a száraz levél. (folytatás a 15. oldalon)
