Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-12-18 / 48. szám
Akikre büszkék vagyunk: MAKK IMRE festőművész és családja “A Pozsonyi Csata” - Amerigo Makk, azaz Makk Imre csodálatos festménye, amely a magyar történelem egy kevéssé ismert, győzelmes eseményét örökíti meg. A Reagan Múzeumban, Makk Imre Reagan portréja előtt. Éva és Imre áll a Reagan portré előtt, cca. 2008. A POZSONYI CSATA - Árpád sorsdöntő, hont biztosító fényes győzelme - 907. július 3-7. A festmény ismertetése a művész, Makk Imre által A festmény bal oldalán az Egyesült európai haderőket láthatjuk. Nehéz lovassággal és páncélos fegyverzettel. Korlátozott mozgási lehetőséggel. A nehéz páncélos, menetelésben és fosztogatásban elfáradt, a nagy lendülettel rájuk zúduló védő had miatt kétségbeesett, nyomás alatt összeomló megtört haderőt találjuk. Luitpold herceg fejéről lerepülő korona a sereg megtörésének pillanatát jelzi. A reménytelenség kiül a harcoló, saját sorai közé beszorult érsek, főpapok, és nemesek tekintetén. A jobb oldalon Árpád és magyarjai láthatók. Könnyűlovasság, rugalmas mozgás, fegyelmezett, öntudatos és biztos harci magatartás. Villámszerű hadászat, a Duna mellé beszorított ellenséges haderő bekerítése nyílzáporral, ahogy a háttérben megfigyelhetjük. A győzelem titka a teljesen különböző harci taktika. A mozgékonyság győzelme a nyers erőfölény fölött. Ez a csata a hont biztosította a Kárpátmedencében, melyben a törzsek létrehozták az ELSŐ EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOKAT, Magyarországot. A magyarok egy évszázadra megsemmisítik a nyugati aggressziót. Hadászati bravúr és halálmegvető bátorság 907 nyarán egy hadjárat indult Magyarország ellen, mely az államalapítás 45 éves folyamatát zárta le és pecsételte meg. Rövid távon 123 év biztonságót és békét hozott Magyarországnak, hosszú távon pedig Magyarország, Európa és a keresztény kultúra sorsát pecsételte meg. Ha ez a harc máshogy végződik, ma minden bizonnyal nem lenne se Magyarország, se magyarság, se azok az értékek, amik a magyarság döntő kezdeményezésével, hozzájárulásával és önfeláldozó védelmével jöttek létre: vallásszabadság és emberi szabadságjogok, a mai kultúra alappillérei. A hadjárat egy részlete a döntő ütközet helyszínéről a pozsonyi csata néven ismert. Lezajlásáról és előzményeiről nyugati krónikák írnak, fő források a salzburgi évkönyv (Annales Iuvavenses), fuldai évkönyvek (Annales Fuldenses), majd később a bajor évkönyv (Annalium Boiarum). A magyar Árpád és a Keleti Frank birodalom ura, Arnúlf császár szövetségesek voltak. Ezen szövetség Arnulf császár halála után felbomlott, és felújításának a lehetősége Kurszán kende, Árpád társfejedelmének meggyilkolása után veszett el. A Keleti Frank birodalom új uralkodója, Lajos király az „Ungros.... eliminandos esse!” A magyarok kiirtandók! felszólítással bocsátotta a seregét útjára, hogy Magyarországra megsemmisítő csapást mérjenek és az országot végigdúlva, rabolva nagy kincsekkel hazatérjenek. Ebben a háborúban részt vett a német főnemesség, Lajos királytól kezdve a bajor főurakig. De nemcsak ők, hanem a római kereszény egyház is legfelsőbb jelenléttel képviseltette magát: a birodalom főpapjai ragadtak kardot a déli had élén. Egy keresztes had létrejöttének lehettünk tanúi, jó kétszáz évvel a szentföldi keresztes háborúk előtt. Az offenzívát Nagy Károly hajdani Avar birodalmat megroppantó 791-es kalandozó rablóhadjárata alapján szervezték meg: egy had a Duna északi partján, egy a délin. A kettő közrefog egy vízi hadat, mely az ellátmányt meg a zsákmányt szállítja és a főnemesség azon részét aki páholyból szeretné a mészárlást nézni. A német offenzívát az északi seregek élén Luitpold főúr vezette, aki a magyarok hű szövetségese, Arnulf császár halála óta a birodalmat effektive kormányozta. A déli sereg élén Dietmár salzburgi érsek állt karddal a kezében, a vezérkarban pedig Ottó freisingi püspök, Zakariás sabeni püspök, Gumpold, Harwich és Helmprecht apát urak sorakoztak. A dunai hadakat Sieghard herceg és Rathold, Hattó, Meinhard, Eisengrin főurak vezették. A had százezer hivatásos, képzett katonából állt, zsákmány és fizettség reményében. A kor legmodernebb nyugati technológiájával: vagyonokat érő damaszkuszi fegyverek ezreivel, melyek megvásárlása hitelintézményi, diplomáciai és kereskedelmi bravúr volt. A teljes főpapi kar túlvilági dicsőséget ígérő hadával lelkesítve talán el sem jutott tudatukig a csillogó kardok és páncélok bűvöletében, hogy miért küldik őket: megsemmisíteni azt az országot és kultúrát, amelyben uraik a száz évvel azelőtt csalárd módon szétbomlasztott Avar birodalom újászületését látták. Jó okkal, hisz a magyar törzsszövetség avar többségű volt (7 törzséből 4 avar), és Magyarország első kendéje, latinul rex-je, vagyis Európa szemében királya a legendás avar Kurszán, akit 904-ben megygyilkoltak bécsi követségben. Árpád gyula, Kurszán társfejedelme ezután lett Magyarország kendéje. A nyugati urak csalódottak voltak, mert újra feltámadt a Kárpát medence, többé már nem tudtak háborítatlanul rablóként betörni vagy onnan gyarmatosítóként hasznot húzni. Lajos király és Luitpold úgy tervezte, hogy mindent elsöprő csapással megsemmisítik az ismét egységbe forrt Kárpát-medencét. Indulásukat fél évtized állhatatos munkája előzte meg, a kor legjobban felszerelt és legnagyobb titokban felszerelt hadát állították ki. Az időzítés tervezett volt: a nyári munkák idején Árpád nem tudott előteremteni teljes értékű hadsereget. Komoly ellenállásra nem számítottak. Ezért csapataikat nem vonták össze, hanem megosztva haladtak a Duna két oldalán, hogy minél nagyobb területen rabolhassanak és dúljanak útközben. Azonban a magyarok nem pénzért, hanem gyerekeik, feleségeik, országuk, szabadságjogaik puszta létéért küzdöttek. Árpád képes volt rekordidő alatt ütőképes védő sereget kiállítani és összevonni, páratlan szervezői és vezetői képességeit utoljára megmutatva 67 évesen. A magyar sereget Árpád maga, és fiai Tarhos, Üllő és Jutás vezették. Seregeik súlyos számbeli hátrányban voltak, de stratégiai tudásuk, íjaik és közelharci ismereteik a nyugateurópai előtt jártak. Kardjaik minősége sem maradt el a damaszkuszi mestermunkákétól. A csata éjjel és nappal is zajlott. Éjjel a hajóhadat semmisítette meg Árpád serege. Nappal pedig az érsek vezette haderővel és az északi derékhaddal ütköztek meg. A támadó sereg a teljes világi és egyházi vezérkarral együtt pár nap alatt megsemmisült. Az elmenekülök Ennsburg váránál egyesültek a tartaléksereggel az ott várakozó Lajos király, Burghard passaui püspök és Arbo gróf vezetésével. A magyar hadak offenzívába mentek át. Megsemmisítő vereséget mértek az ennsburgi csatában a királyi seregre 907 augusztusában. Lajos király a puszta életét mentette a csatatérről. A magyarok behatoltak a Keleti Frank birodalomba, és határozott válaszuk után az ország nyugati határának az Enns folyót tették meg. Az Enns folyót ezen hadjárat óta 123 éven át idegen katona nem lépte át. A hadjárat után azonban magyar szokáshoz híven, a legyőzötteket nem sárba taposták, hanem a felemelésükön munkálkodtak. Nem terjesztették területüket, pedig a katonai erő megvolt hozzá. Luitpold fia, Luitpolding Arnulf életét Magyarország többször is megmentette a német urak belviszályái során. Majd a ma kalandozásokként ismert, rendkívül fegyelmezett hadműveletek is bajor szövetségben zajlottak, nyugati meghívásra, a bajorságot megerősítve a Keleti Frank birodalmon belül. Civakodó Henrik király, később császár lánya, Gizella bajor hercegnő és István király házassága is ezen tartós szövetség jegyében történt. Dr. Molnár János Meg kell említeni, hogy a csatát Imre felesége, Makk Éva is megörökítette “A POZSONYI CSATA - MAGYAR HŐSÖK DIADALMAS VÉDELME A DUNÁN” címmel, és leírta milyen erős hatással volt rá a már-már feledésbe merült történet, amelyre talán csak Búvár Kund emlékezett... AZ American Hungarian Journal * Weekly Newspaper M^ _ _ _ _ • amerikai fÍMrácsonyi Magyar Hírlap Melléklete j V k December 18,2009 ......... --------
