Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2009-01-16 / 2. szám

FÖLDES TAMÁS GALAMBOS LÍVIÁVAL BESZÉLGET Megy a szoprán, megy a szoprán Kanizsára A szoprán szólamok kedvelői elége­dettek lehetnek: hozzá­vetőleg fél év alatt négy magyar énekesnő ven­dégszerepeit Los Angelesben. A sort a drámai szoprán Lukács Gyöngyi nyitotta meg júniusban (a Tosca címszerepét énekelte az LA Operában), november derekán a mezzoszoprán Vizin Viktória követte (Carment alakí­totta, szintúgy az LA Operában), novemberben vendégszerepeit a népdalénekes Sebestyén Márta is (a UCLA Royce Halijában), az újév első napjaiban pedig a lirai-koloratúrszoprán Galambos Líviát hallhattuk (ő a Walt Disney Concert Hallban lépett fel, a Glatz Attila és Marion házaspár hagyományos „Salute to Vienna” előadásán, valamint San Diegóban és Costa Mesában). Igényes soro­zat, vitathatatlanul. A Strauss-hangversenyek jóvoltából Galambos Líviának már sokhelyütt tapsoltak Amerika- és Kanada-szerte. Nyolc éve lép fel minden szilveszterkor-újévkor a Glatz-koncerteken, de miután a Torontóban élő magyar producer ügyel arra, hogy egy-egy városban mindig mások mutatkozzanak be, Lívia most szerepelt először Dél- Kaliforniában. San Diegóban szál­lásolták el, a San Diego-i filhar­monikusokkal közös autóbuszon érkezett Los Angelesbe, illetve távozott onnan vissza, így csupán néhány percünk volt az interjú elkészítésére. Nem akartuk hossza­san várakoztatni a késő éjszakában otthonukba hazaigyekvő zenésze­ket. Ám még decemberben, email-en kapcsolatot teremtettünk egymással, így kerekké válhatott a művészportré. Nagykanizsán született - és beszélgetésünk közben örömmel újságolta, hogy a hazaérkezését követő héten szülővárosában lép fel egy opera-hangversenyen. Ked­venc áriáit énekli (köztük a szívé­hez legközelebb állót, Gounod Júlia-keringőjét). Majd ugyancsak hamarosan - megkettőzött öröm!- Nagykanizsa ausztriai testvér­­városában, Geisdorfban szere­pel egy operett-koncerten. Bár Budapesten él, nem titkolja, hogy kötődik a szülővárosához. De ne ugorjunk menten a jövőbe - előbb a múltról meg a jelenről.- Operaénekesnőnek készül­tem - mondta az öltözőjében, miközben nagy sietve elcsomagolta rendkívül mutatós fellépőruháit.- Amikor a Zeneakadémián tanultam, nem gondoltam, hogy operettet éneklek majd. De még 1999-ben sem, amikor megnyer­tem a Magyar Állami Operaház Johann Strauss énekversenyét és „Az év énekese” lettem. E címnek köszönhetően játszhat­tam el Adél szerepét a budapesti operaház szilveszteri „A denevér” előadásán. Azután keresett meg Glatz Attila, hogy fellepnék-e Új nyugdíjas apartmanház Budapesten a XL kerületben Újbudai Szent Gellért SEHIOftHÁZ ,... - é Biztonság a változó világban ► Református egyház szakmai üzemeltetésében ► Újépítésű apartmanok csak nyugdíjasoknál^?^* ► Teljesen új megoldás a hazai lehetőségek kirfff1 Visszafizetéses pénzügyi konstrukció Minőségi szolgáltatások, igényes közoss^^Ü Háziorvosi rendelés, 24 órás nővéfszolgáigqp^ Nyugdíjával Ön rendelkezik «jjaü ► Garanciák a ház biztos működtetésére ► Önkormányzati részvétel jÉk ► Kitűnő egészségügyi ► Beköltözhető apartmanod ÉHmI korlátozott számban J mj az ő szilveszteri Strauss-kon­­certjein, valamint Kovács József, aki Budapesten az Interoperett előadásait rendezi. A pályám úgy alakult, ahogy a sorsom formálta: koncerténekesnő lettem. A hang­versenyeken egyaránt éneklek operaáriákat meg operettdalokat, ha úgy adódik oratóriumot is, vagy musicalt, mint az „Operaház fantomja” áriáit. Az operaszere­pek közül a „Traviata” Violettája, a „Rigoletto” Gildája, a „Szerelmi bájital” Adinája, a „Romeo és Júlia” és a „Mignon” címszerepe csak a hangverseny után árultam el Glatz Attilának.- Kérem, mondjon valamit a férjéről is.- A párom, Káldi-Kiss András baritonista, a Magyar Állami Operaház magánékese. Sokat van színpadon, januárban négy, februárban és márciusban hat-hat előadása lesz, az „Anyegin” cím­szerepét, a „Carmen” torreádorát, a „Figaro házassága” Almaviva grófját, a „Pillangókisasszony” amerikai konzulját alakítja. A mi házasságunkban ez a munkameg-Galambos Lívia és a szerző (Földes Éva felvétele) tartozik a kedvenceim közé. Gyakran lépek fel Deák Andrással Magyarországon is, ő Amerikában rendszeresen vezényli a „Salute to Vienna” koncertjeit és már Los Angelesben is bemutatkozott. Az Állami Hangversenyzenekar­ral Orff „Carmina Burana”-ját énekeltem...- Merre szerepelt a nagyvi­lágban? Énekeltem Ausztriában, Németországban, Olaszország­ban... de a külföldi szerepvállalá­saimat a családanyai kötelezettsé­osztás: volt olyam évem, amikor havonta huszonöt-huszonnyolc alkalommal voltam színpadon, de négy gyermek mellett ez nem megy. Ha mindketten rendszere­sen fellépünk, kire hagyjuk a gyermekeinket nyugodt szívvel?... Hat éve édesanyám is Budapestre költözött Nagykanizsáról, hogy segítségünkre legyen, ám most a pályámnál, a színpadi sikernél fon­tosabbnak tartom, hogy minél több időt töltsék az ikrekkel. Ez az átme­neti visszafogottság nem áldozat a részemről. A művészpálya meg az Az előadást után készített fotón, balról jobbra: Valeriy Serkin, Galambos Lívia, Christian Schulz karmester és a hattagú tánckar geim is meghatározzák.- Úgy tudom, négy gyermeke van, és kétszer szült ikreket. Gon­dolom, az orvostudomány nem sok hasonló esetről tud...- A statisztikák szerint ezer ikreket szülő anya között egy olyan akad, aki már korábban is világra hozott ikreket. A lányaim 1997-ben, a fiaim 2005-ben szü­lettek.- Ez az anyán, vagy az apán múlik?- Miután a lányaimnak az első, a fiaimnak a második férjem az édesapjuk, a többszöri ikerszülés alighanem az anya érdeme. Hadd említsem meg, hogy a 2005-ös jubileumi „Salute to Vienna” koncerten, Torontóban, hárman voltunk a színpadon. Akkor már három és fél hónapos terhes voltam... de ezt természetesen anyaság kiegészítik egymást, szá­momra így teljes az élet. ooo A Los Angeles-i előadáson - ezt örömmel írom le! - sok magyar néző ült a nézőtéren, ők tanúsíthatják, hogy Galambos Lívia belopta magát az amerikai közönség szívébe is. E sikernek részese Valeriy Serkin, a Bécsben élő, ukrán tenorista, a bécsi tánco­sok olykor bravúros „hatosfogata”, s nem utolsó sorban az osztrák karmester, Christian Schulz, aki akcentusára valamelyest „rá is játszva”, kedves humorral mondta el összekötőszövegét (az elmarad­hatatlan Kék Duna keringő utolsó taktusainál, a tánckarral együtt, még az egyik táncoslányt is meg­forgatta). Kellemes évindító hangverse­nynek tapsolhattunk. Január 16, 2009

Next

/
Oldalképek
Tartalom