Amerikai Magyar Hírlap, 2004 (16. évfolyam, 5-50. szám)
2004-03-05 / 10. szám
AMERICAN / HUNGARIAN JOURNAL • WEEKLY NEWSPAPER Miről írtunk 15 évvel ezelőtt? Tizenöt évvel ezelőtt, 1989. március 10-én jelent meg az Amerikai Magyar Hírlap legelső száma. Ez persze nem jelenti azt, hogy akkor kezdődött a munka: előtte már jó ideje folyt az adatgyűjtés, a munkatársakkal való megbeszélés Budapesten, New Yorkban és Los Angelesben, a lap szemléletének kialakítása, az iroda berendezése, a komputerek beállítása magyar ékezetes szövegek nyomtatására (Hámori Frédi), megbízható nyomda keresése, a postaszolgálat követelményeinek teljesítése, és így tovább. A megjelenés csupán a gondos előkészítő munka első látható, kézzelfogható eredménye volt. Az Amerikai Magyar Hírlapot Jancsó Gyula és Reksz Ilona alapította. Reksz Ilona hamarosan otthagyta a lapot, más állást vállalt, így azt az elmúlt másfél évtizedben a Jancsó házaspár, az időközben Julius-sá vált Gyula és a tíz éve főszerkesztő Zsuzsa vezette szellemileg, Fizikailag és anyagilag áldozatos munkával. A Hírlap első főszerkesztője, Szegedi László - régi, jó nevű debreceni újságíró család ivadéka - nagy lelkesedéssel és szorgalommal vetette magát a feladat megoldásába. Annál is inkább, mivel a Hírlap indulása egybeesett a magyarországi rendszerváltozással, az eddig hangosan nem is említhető nyugati magyarság legitimizálásával, „befogadásával” a “15 millió magyar” kötelékébe. Volt tehát miről írni, és volt kinek, úgy az Új- mint az Óhazában. Menjünk most végig oldalróloldalra ezen a legelső számon. „Magyarország az ENSZ emberjogi bizottságához fordult és sürgős vizsgálatot követelt az alapvető emberi szabadságjogok nyílt lábbal tiprása miatt Romániában” - olvassuk az első oldalon. Hát ez bizony azóta sem változott sokat. Nicaraguában még Dániel Ortega volt az elnök, Salvadorban pedig Duarte, aki „béketervet dolgozott ki, hogy véget vessen az évek óta dúló polgárháborúnak.” Bush elnök (az idősebb) első külföldi útjáról tért éppen vissza: Hirohito japán császár temetésén vett részt. Afganisztán a szovjet csapatok távozása után „átmeneti állapotba került”. Ez alighanem még ma is tart. „Az iráni parlament ultimátumot szavazott meg Anglia ellen” Salman Rushdie ügyében, akit Ajatollah Khomeihi halálra ítélt a Sátáni Versek miatt. „Gorbacsov szovjet pártfotitkár a katasztrófa óta első ízben tett látogatást Csemobilban, ahol elbeszélgetett a munkásokkal és az atomtelep vezetőivel.” Istenem, hát ennek is már tizenöt éve? Szegedi László örömmel üdvözli „az első pirosbetűs március 15-ét, amikor „az emigráció által mindig is magasra tartott fáklya lángja összefonódik az otthonival.” A bemutatkozásnál csaknem költői hangot üt meg: „Most, hogy a kaliforniai tavasz hatására megpattantak a rügyek az ágak végén, az itteni magyarok kulturális fája is új hajtással jelentkezik.” Leszögezi: „Az Amerikai Magyar Hírlap nem áll semmiféle politikai csoport, párt vagy más érdekképviselet szolgálatában, hanem mindentől függetlenül és kizárólag az egyetemes magyar ügyet, népünk jelenlegi érdekéit és jövőbeli boldogságának kibontakozását igyekszik elősegíteni.” Megtudjuk, hogy Pete Wilson kitűnő eséllyel indul a kaliforniai kormányzóválasztáson, miután George Deukmejian nem pályázik megbízatásának meghosszabbítására. Odahaza Pozsgay Imre azt az „elhamarkodott kijelentést” tette, hogy 1956-ban nem ellenforradalom, hanem népi felkelés zajlott le. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára viszont úgy nyilatkozott, hogy „az akkori bonyolult történéseket egyeüen szóval átfogóan jellemezni nem lehet”. Vagyis, azért vigyázzunk a figurára! „Megszületett az első hivatalos nyilatkozat a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok kivonásáról”. Ezt sem mertük volna álmodni, amikor miattuk el kellett hagynunk az Óhazát - de lám, mégis valóra vált! Bruce Herschensohn akkor még csak „népszerű hírmagyarázó” volt, a levelekre válaszoló főszerkesztő pedig arról ábrándozott, hogy magyar betűs, ékezetes modern írógépet sikerüljön vásárolnia. (2. oldal.) Az újonnan beállított komputereket mindnyájan egyszerre „tanultuk”, és egy-egy fogas probléma miatt néha éjszakákat virrasztottunk át. Egri György munkatársunk a 3. oldalon azt fejtegeti, van-e még létjogosultsága egy emigrációs lapnak, amikor „a mai magyar változások kezdik kihúzni a talajt politikai létünk szükségessége alól.” Alapvető követeléseinket, amelyek miatt elhagytuk hazánkat, és amelyek teljesüléséig emigránsoknak tekintjük magunkat, a következőkben határozza meg: „Mint a mesékben, három kívánságunk volt. A szovjet hadsereg hagyja el Magyarországot. Szabad választások, többpárt-rendszeri alapon. Az 1956-os forradalom rehabilitálása, lehetőleg népforradalomként való elismerése.” Nos, hát mindezt megkaptuk, és mégsem vagyunk boldogok. Az Óhazában ma sok téren súlyosabbak a gondok, mint az „átkosban”, és Orbán Viktor épp a napokban nyilatkozta, hogy „van alapja a Kádár-rendszer iránti pozitív érzésnek”. Lehet, hogy úgy járt népünk, mint a mesebeli három kívánsággal, és ha el nem fogytak volna a lehetőségei, legszívesebben azt kívánná vissza, amiből kikívánkozott? Egri György jól látja, hogy „nem vehetjük fel a versenyt a mai magyar újságok kritikai hangjával, az olyan szájtépőkkel, akik 3-4 évtizedes állandó kombinált taposás és hajlongás után a kritikai realizmus vezető szószólóinak kívánják magukat feltornázni. A mi lapunk ... nem lehet követelő harsona és nem lehet jelzőtűz. Tárgyilagos és higgadt figyelő lehet csupán.” A 4. oldalon Demszky Gábor méltatja március 15 - munkaszüneti napot. Mester László Fókusz rovata is itt található, mint ahogy ettől kezdve minden egyes számban, egészen a tavaly áprilisi átszervezésig. Pomogáts Béla a „Gyorsuló idő”-ről elmélkedik, Nagybandó András pedig a téli nyomorúságról humorizál. A 6. oldalon egy gyászjelentésen akad meg a szemünk: „Márai Sándort gyászoljuk.” Lehetséges, hogy már ennek is tizenöt éve? A Los Angelesbe látogató Rácz Sándorral készült interjú mellett Dr. Friedman Andrew „Közérdekű jegyzetek” rovata található még itt - ez is állandó visszatérő tartozéka lett a Hírlapnak. „Politikai lehetőségek Könnyű Ernő előtt” - áll a 7. oldalon. Ez ma is igaz - éppen e heti számunk angol oldalán olvashatjuk, hogy honfitársunk jó esélyekkel indui választókerületében. Dr. Kálmán Imre „Különvélemény” rovatában az állami tisztviselők fizetését és mellékes juttatásait elemzi. Fülöp Miklós Bíró Zoltánról, Czövek István Erkel Ferencről ír a 8. oldalon. Csapó Tamással magyar rádióműsort is hirdet a népszerű operaénekes. A 9. oldalon Faludy György legújabb műfordításkötetéről és Irsay Nandine Fotó- Klubjáról olvashatunk a Mezei Csokorban. Héczey Iván „Innen- Onnan” összegyűjtött helyi hírekkel szórakoztat, Jack Hahn a sakkról elmélkedik a tizediken („a sakkjáték a tisztességesen gondolkodók utolsó szellemi csatatere”). A 11. (Angol) oldal első pillanattól hidat épít a magyar olvasók és angolul beszélő rokonaik-barátaik között. A 12- iken James Bond „atyjának”, lan Fleming angol írónak a haláláról értesülünk, és persze ott az elmaradhatatlan keresztrejtvény... Sok minden változott, sok minden megmaradt vagy új, javított formában jelent meg. Mit mondhatunk tehát születésnapi köszöntőnkben a 15 éves Hírlapnak? „You have come a long way, Baby!" Ez alkalomból köszönetét mondunk íróinknak, hirdetőinknek, kiadóinknak, a Szerkesztőség egykori és jelenlegi munkatársainak, és minden kedves Olvasónknak, akik nélkül nem juthattunk volna el idáig. JANCSÓ ZSUZSA VOL 1. ÉVF 1. SZÁM ___________1565. március 10. Egri György írása: HOVÁ ÉS MEDDIG? Márai Sándor haláláról Interjú Rácz Sándorral Erdélyi Napló ÜNNEPI MÁRCIUS Rendkívüli március 15—ct ütirKplímk az idén! Hosszú rvtimlfk »fán ezen a napim előszűr vonulhat fel pirusbetCs munkaszüneti napon az otthoni magyarság. Az emigráció által mindig is nwgasru tartott fáklya lángin - 'picike tüzek’ - összefonódik nz ntthsnival. Szabadságharcosaink most kr7drnrk győzni igazán! ÜDVÖZÖLJÜK OLVASÓINKAT! ügy hiszem, j&gjnxbar. á:l minden nagyképűség nélkül megállapítani: u; fejezet nyűik a Del-Kaliforniában ífó magyarság «liltúrális életében /Ve újságok a kultúra gicpoutjai Maguk fc é fordítják az crccklüdést és Lgyanakkar ájékoztatást száttffaaak az olvasó irányában. Az Lsmrreiek megrakott tutajai ősi nvelvunk bömpólygü folyamán úsznak. A hullámok idegen partékat mosnak, szelíden ás barátságosan. Mégis chá.ik a föld és a víz. az i'-rókösen mozgásban lévő, néha csupán lágyan fodrozódé, máskor ta tékos hullámokat 'ct-3 folyó, amely a vérkeringés jelképe.-! is szolgál Az ■u--------------------------------------1 AZ 1848-AS MAGYAR SZABADSÁGHARC 156. ÉVFORDULÓJA AZ ONTARIOI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ EMLÉKÜNNEPSÉGE 2004. március 14-én, vasárnap Délelőtt 11 órakor hálaadó istentisztelet a templomban Istentisztelet után egyházunk parkjában koszorúzás a hősök emlékére. Délután 1 órakor a Zágonyi teremben ebéd és ünnepi műsor. A műsor utáni szórakoztató zenét szolgáltatja: BODROGI GYULA zongorista SEMEGI JÁNOS énekes HORVÁTH IMRE hegedűs Szeretettel hívjuk és várjuk kedves vendégeinket történelmi emlékünnepségünkre. Asztalfoglalás szükséges. Adomány ebédért, belépőért $ 15.Ebéd: Sertéspörkölt burgonyával, céklasalátával Sütemény, Kávé. Jegyezze fel soronkövetkező eseményeinket: Április 3. szombat este 6 órától, vacsora, műsor, zene „Jótékonysági est a szétszakított magyar faluért” A háború alatt Szlovákiához és Ukrajnához csatolt és határmódosítás miatt szétszakított magyar falu Kisszelmenc és Nagyszelmenc támogatása. Április 11. vasárnap délután, ebéd, műsor, zene „Húsvét Ontarioban” Május 16. vasárnap délután, ebéd, műsor, zene „Ontarioi Anyáknapja” Június 13. vasárnap délután, ebéd, műsor, zene Az Ontarioi Egyház 45. évfordulója The Free Magyar Reformed Church of Ontario 1053 Bast Sixth Street ONTARIO, CALIFORNIA 91764 (909) 981-9601 * (909) 946-1430 ■Bl____________________________________________________I AMcHIKAI Magyar Hírlap <3March 5,2004 AMERIKAI
